Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-12 / 192. szám

■ PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1957. DECEMBER 12. CSÜTÖRTÖK Töhb is lehetett volnti. Zárszámadó közgyűlés a Szabadság Termelőszövetkezetben A zsúfolásig megtelt te­reimben vágni lehet a füstöt. Az emberek feszült figyelem­mel hallgatják az elnök min­den szavát, s időnként egy-egy helyeslő megjegyzéssel szinte pecsétet tesznek arra, amit mond. Egyszer csak moraj­lás hullámzik végig a termen. Elégedetlen, keserű megjegy­zéseik hangzanak el: „A min- denit, csak ennyi?'.’’ „Miért csak ennyi?” Kása Sándor, a tsz elnöke ismertette az egy- egy munkaegységre jutó ösz- ezeget. A beszámoló hű képet fes­tett a befejezett gazdasági év nehézségekkel teli munkájá­ról. Mert ez az év — különö­sen a kezdetén — nehéz volt. Az ellenforradalom leverése után közvetlenül bizonytalan­ság. fejetlenség uralkodott a tagság között. Sokan refor­málni akarták a szövetkezeti alapszabályt, új jövedelem- elosztást javasoltak bevezet­ni. és számos más kívánság, sok-sok probléma akadt. Az évek során a közös munkában összekovácso- lódott tagság természete­sen dolgozott, folyt a munka, de a fegyelem meglazult. A növényápolási munkák ide­ijén például előfordult, hogy egyesek a kapákat- férledobva Arákon át kártyáztak, de olyan is akadt, aki táncra perdüli. Baj van a kertészettel, mert alig lendített a szövetkezet jö­vedelmén. Tizenhat holdnyi zöldségesük mindössze 170 000 forintot jövedelmezett azért, mert lemaradtak, nem volt kapcsolatuk a vásárlókkal. Terményeiket általában az idény kellős közepén vitték piacra. A paprikával, dinnyé­vel akkor jelentkeztek, csak, amikor filléreket ért. Termé­szetesen nem is tudták érté­kesíteni, s így a termény má­zsaszámra ment tönkre, ott rothadt a földeken. Pedig, ha időben viszik piacra, több százezer forint jöve­delemre tehettek volna szert, s ez egy-két forin- tocskával máris lendített volna a munkaegység érté­kén. Állattenyésztésük is több hasznot hajthatott volna, ha az ' állatgondozók valameny- nyien Bársony László juhász­hoz hasonló lelkiismeretes­séggel munkálkodnának. Ezen a téren is akad tennivaló bő­ven. Igaz, hozzá is fogtak már. A mezőgazdász szakszerű irá­nyításával és gyakoribb ellen­őrzésekkel elérték, hogy az utóbbi hónapban más­fél literrel emelkedett a tejbozam. Hihetetlen lenne, hogy eb­ben az életerős és városszerte ismert termelőszövetkezetben csak rossz van, csak bajok ta­lálhatók. Nem. A legfőbb jó az idén az őszi munkák ide­jén tapasztalható^ komoly ösz- sgefogás, lelkes munka volt. Az alapos és tanulságos be­számolót számos hozzászólás követte. Egyetlen felszólaló sem volt elégedett az idei eredménnyel, a 20.96 forint értékű munkaegységgel. Voltak, akik önkritikusan belátták, hogy rosszul szervezett és fegyelmezet­len munkával sohasem ér­nek el többet. Akadtak azonban olyanok is, akik a gyenge eredményért a vezetőséget illették szemrehá­nyással. Felvetették a kérdést így is: miért keresnék másutt többet, hiszen a rádióból is mindig azt hallják, hogy itt meg ott milyen sökat osztottak egy-egy munkaegységre. — A mi keresetünk több is lehetett volna — mondta zár­szavában Kosa Sándor elnök. — A jobb eredményekre, a na­gyabb jövedelemre nálunk is megvannak a feltételek. Kizá­rólag rajtunk áll, hogy ezek­kel a feltételekkel hogyan bá­nunk. hogyan gazdálkodunk. Igaza van Kosa Sándornak. Ha a Szabadság Tsz tagsága okosan, szakszerűen gazdál­kodik, kihasználja lehetősé­geit, s végül —, de nem utol­sósorban — megszilárdítja a munkafegyelmet, jövőre sok­kal eredményesebb gazdasági évet zárhat. Szívleljék meg az elnök szavait: Teremtsen ki-ki a maga területén jobb munkafe­gyelmet! Ha felületesen dolgoznak, ha csak minden második kukori­cát kapálnak, minden máso­dik bokrot trágyázzáik meg, vagy nem fejik ki az összes te­jet, ezzel szaporodhat mun­kaegységük szánna, de az ér­téke nem! Ne tűrjék meg ma­guk között ’az olyanokat, akik keresni szeretnek, de a mun­ka nincsen ínyükre. Ki-ki a maga területén adja a leg­jobb munkát, dolgozzon úgy, mint a háztájin, s ha így lesz, jövőre dagadtabb erszénnyel zárhatják az évet. Taggyűlések, pártnapok és tagkönyvcsere-ünnepélyek a párt alapszerveieteiben A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. moszkvai ün­nepélyén, a szocialista orszá­gok részéről hozott határoza­tot és a 68 ország képviseleté­ben összeült delegátusok béke­kiáltványát, a nemzetközi helyzet igazi arcát ismertetik a dolgozókkal a decemberi pártrendezvények szónokai. Az új, fényképes tagsági könyve­ket ünnepélyes külsőségek között osztják ki. E pártrendezvények decem­berben zajlanak le, dz előadó­kat, illetve az ünnepi szónoko­kat tnár kijelölte a pártbizott­ság és ezekre meghívókat bo­csátanak ki az alapszervezetek. dUHiHniiiiiiiiuminiiiiiiiiiiiHHiiiiiiimiimi.iimmiiiiiiiiimmHiimiiiiiiiiiiHniininiHiiiiiituiiiiuinMiiiininiiiiniüiuiiiUHW Egy régen várt javaslat. A városi tanács végrehajtó bizottsága december 2-i | I ülésén szóba került az állami házak karbantartásának | | problémája. Évente sok pénzt költ rá az állam, de a tata- | I rozó és épületkarbantartó ktsz-ek vontatottan és magas | | javítási árak mellett újítanak fel évente négy-öt házat. | | Várnai Ferenc elvtárs, a tanács műszaki hivatalának | I dolgozója javasolta, hogy a tanács létesítsen a Község- | | gazdálkodási Vállalaton belül építési részleget. Egy ilyen, § | kitűnően megszervezett kőműves-részleg nemcsak az ál- | | lami házak tatarozását végezné el gyorsabban és olcsób- | | ban, hanem — ha ácsokat és szobafestő-rnázoló munkáso- | | kát is szerződtetne — a családi házak építkezéseiben is | | segíthetne, illetve önállóan vállalhatna ilyen építkezése- | | két. Egyik legégetőbb problémája városunknak a lakások | 1 előteremtése. Miként más városokban, nálunk is elő le- 1 | hetne segíteni a házépítést, éppen Várnai elvtárs javas- 1 | lata alapján. Tavaszig kitűnően megszervezhetnénk így | | a gyorsabb építkezéseket. r'fiM"iimiiiiiii]iiiiiiiMiiiiiiiimiiiimiHimiiimiiimiiitHimiiiMifiiiiiiiitim>iMiiiimitmiiiininiHHiHtiiiiiiniiuifmimiMmiKu: Aki nem figyel, mellébeszél... Spórolt és fiadzott pénzek visszafizetése a Ládagyárban A Nagykőrösi Ládagyár KST (kölcsönös segítő takarékpénz­tár) december 5-én fizette ki tagjainak az 1957-ben berakott kisebb pénzeket egy összeg­ben. Ünnepélyes ,keretek kö­zött vették át a „betéteseka borítékokat és bár voltak köz­tük, akik naplót vezettek és pontosan tudták, mennyi üti a markukat, mégis tévedtek, mert a QVár pénztára 5 száza­lék kamatot fizetett a betéte­seknek — ennyit, „fiadzottak“ a betétek. 44 000 forintot fizettek ki mintegy 70 tagnak, s azóta a dolgozók közül sokan irat­koztak be a KST-be, hogy a jövő év végén ők is hazavi- hessék a meg sem érzett ösz- szegek későbbi szép summá­ját. A KIOSZ-ban december 2-án kisiparos gyűlés volt, amelyen 256 tag vett részt. A kisipari készítmények árazá­sáról, az árvetésről (kalkulá­cióról) beszélt Zsilka István tanácsi előadó. Az, hogy nagy volt az érdeklődés, egyben el­döntötte az ügy fontosságát. Hogyisne, amikor végre tisz­tázódik a kisiparos és a ha­tóság közötti viszony, amely ezideig nyitott kérdésként kí­sértett a kézműiparosok kö­zött. Az ellenőrök megjelentek a piacokon és vásárokon, drá­gának találták a készítményt és következett a kisiparos megbírságolása. Kormányza­tunk most utasította a taná­csokat, segítsenek az árvetés­ben, tanítsák meg az iparoso­kat, hogyan kell helyesen kal­kulálni, hogy a kisiparos so­hase; kerülhessen többé össze­ütközésbe a törvénnyel. Min­den jelenlevő megértette ezt és mondható, nagy figyelem­mel kísérték Zsilka István szavait. Még a bevezetőnél tartott, amikor hangsúlyozta, hogy az államnak és a kisipa­rosságnak az érdeke ezt a kér­dést rendbehozni. Ám egy-két oda nem figyelő igyekezett za­vart kelteni, mint Mogyoró László cipészmester, aki fel- felkiáltott, hogy: „Kezdik már megint!..újra meghúzzák az abroncsot!...“ Volt, aki jót mosolygott, a nagy többség azonban egységesen lehurrog­ta a zavarkeltőt: „Ne ostobás- kodjék!“, „Figyeljen inkább, ha nem érti!” — hangzott feléje a józan szó és Mogyoró vala­mint néhány barátja elhallga­tott. Ez alkalommal is megmutat­kozott tehát: a józan, gondol­kozó kisiparosság mélységesen megérti kormányzatunk segí­tő gesztusát és nem tűri a he­behurgya rágalmazókat. Las­san elkopnak ostoba jelsza­vaik és az eredmények tükré­ben nevetségesekké válnak; József Attila-emlékest az Értelmiségi Klubban Gyermekek öröme Télapó a gyógypedagógián Lesz játékuk a gyermekotthonoknak A nő tanács megszervezte a karácsonyi ajándékok eláfillitását Titkárt választott december 5-én a nőtanács Kiss Ferenc- né elvtársnő személyében. Az értekezlet egyúttal kijelölte azo­kat az asszonyokat, akik gondoskodnak a gyermekotthonok játékainak előteremtéséről, és más'jóléti intézmények lakói­nak megajándékozásáról. A jelenlevők lelkesedése azt iga­zolta, hogy a nőtanács, hozzá illő karitatív munkát akar vé­gezni karácsonykor. Elhatározták még, hogy a városi népfront-bizottsággal karöltve, már januárban megszervezik a városszépítő bizott­ságot, amely gondoskodik a parkok, utcák és játékterek csi­nosításáról, illetve létesítéséről, a városi tanács és a lakosság segítségével. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd! játszani is engedd­szép, ‘komoly fiadat! Ezt írta a magyar munkásosz­tály legnagyobb költője 1936- ban. Egy évvel később az em­bertelen „rend“ csapásai elől a halálba menekült. Hol van­nak már a cicázó csendőrtol­lak, hol a birtokaikat védő földesurak! De a költő, aki az erőszak bűvöletében is népe jobb jövőjéről, a szocializmus­ról álmodott: él! Tanítja nem­zetét. Az ő csodálatos versei zen- dültek meg az Értelmiségi Klub emlékestjén december 2-án. Ötven főnyi lelkes hall­gatóság előtt kezdődött az elő­adás. (Megtelt velük a klub- helyiség, de azért érdemes el­gondolkozni ezen a számon. Harmincezerből ötven! Eny- nyien szeretik, becsülik József Attilát városunkban? Ha csak a város irodalom- és történe­lemszakos tanárai jelennek meg, már ötvennél több hall­gató lett volna!) Tóth Tibor tanár színesen, megragadóan, sok finom vers­elemzésen keresztül rajzolta meg József Attilát a költőt és az embert, mutatta meg tra­gédiája okait: a börtönnek ér-* zett, embertelen Horthy-uraJ- mat, társadalmi magánosságát, szerelmi csalódásait. ■-ékezete miatt is súlyosbodó betegsé­gét. S ttiindézt riein szólamok» ban, hanem költeményekben; Tóth Tibor elvtárs elmé­lyült, érdekes előadása is sokkal több hallgatót érde­melt volna. Csikay Pálné adta elő a köl­teményeket. Ahol szövegtu­dása biztos volt, remekelt: az Óda és az Anyám című verse­ket — nem frázis! — lélegzet­visszafojtva hallgattuk. Azon­ban közel tucatnyi verset szavalt, ez fjedig egyetlen versmondó erejét meghaladó feladat. Különösen A város peremén és a Születésnapom hallgatása közben éreztük, mennyire gátja a művészi át­élésnek a gyenge szövegtudás Ha három-négy versmondó könyv nélkül szavalta volna az elhangzott verseket., a hatás sokkal nagyobb lett volna. Nem hisszük, hogy a szavalás ilyen megszervezése megold­hatatlan feladat. Csikay Pál­né a legjobban tolmácsolt ver­sekkel így is maradandó él­ményt nyújtott, s reméljük, nyújt a jövőben is. (Sz—e) NAGYKŐRÖS LEGNAGYOBB KONYHÁJA Érdeklődők a földművesszövetkezef játékvásárán (Fénykép: dr. Szabó K.) Régen volt az, amikor Ap- pert Miklós francia konyha- főnök, bádogdobozba zárt éte­lével elnyerte a francia kor­mány pályadíját, amivel meg­teremtődött az első konzerv- étel. Magyarországon a század- fordulón kezdtek konzervet gyártani. Városunkban a két világháború között serdült fel a konzervgyár, a felszabadulás viszont meghozta a konzerv­ipar nagyarányú fejlődését. A Nagykőrösi Konzervgyárban vitaminban és aromában gaz­dag zöldségekből és gyümöl­csökből magas tápértékű kon- zervek készülnek, majd kerül­nek a fogyasztók asztalára. 1948-ban 680 vagonnal gyár­tottunk, ma ezt a mennyiséget négy hónap alatt készítjük el. Hogyan értük el ezt az emelkedést? Éves átlagban másfélezer nő és néhány szá z férfi dolgozik gyárunkban. Ennyi ember ér­I kezik mindennap három vál­tásban és indul haza — leg­nagyobb részük kerékpáron — a jól végzett munka után. „Gyáriak” ők, a nép igy ne­vezi őket, ami igaz is, hisz minden munkát gépekkel vé­geztetnek. A tudomány és a technika legújabb vívmányait is megtalálhatjuk nagyüze­münkben, teljesen gépesítve gyártják a zöldborsót, paradi­csomot, csemege uborkát. Mi nem kötözzük le a dunsztos üvegeket, és a paradicsomos butéliákat sem dugjuk párnák közé — gépekben sterilizáljuk őket. Főzőedényeink sem ha­sonlítanak házi asszonyaink fa­zekaihoz, százszor, talán ezer­szer nagyobbak, és alacso­nyabb hőfokon főznek, miáltal az értékes vitaminokból keve­sebb pusztul el. Hogy mire va­gyunk képesek? A főszezon­ban óránként, közel egy vagon sűrített paradicsomot készí­tünk. S hagy műhelytitkot is eláruljak: négy tehergépkocsi zöldborsó egyszerre konzervá­lásából lesz a legízletesebb konzerv. És száznál több vál­tozatban készülnek termé­keink. Szebb nyersanyag: jobb konzerv! Köztudott mér, hogy a ma­gyar konzervet nemcsak a ba­ráti országokban, hanem a nyugati államokban, sőt ten­gereken túl is előnyösen isme­rik. A nagykőrösi gyár annyit exportál, hogy ez a mennyiség meghaladja az 1948. évi egész termelésünket. Ahhoz, hogy a választékot és minőséget fokozni tudjuk, tér-, melóink segítségére van szük­ségünk. Arra kell töreked­nünk, hogy parasztjaink, szál­lítóink gondosabban vélemé­nyezzenek, védelmezzék gyü­mölcsfáikat, szebb és tartalma­sabb zöldség- és gyümölcsfé­léket adjanak át gyárunknak* Több munkás-paraszt találko­zót rendeztünk, amelyeken megbeszéltük e követelménye­ket is és termelőink erre néz­ve ígéretet tettek. Szép kiállítású konzervjeink, amelyeket a kirakatokban lá­tunk, dolgozóink ügyességét* tanulékonyságát és lelkiisme­retességét dicsérik. Többen vannak, akik évek hosszú so­ra óta — vagy mint Ács néni — évtizedek óta itt dolgoznak. Rátermett, ügyes kezű mun­kásnőink számát hirtelen meg sem tudnám mondani, annyit azonban büszkén mondhatok, hogy ügyességük és munka­szeretetük lépést tart nagy­üzemiünk fejlődésével. És ez a fejlődés már is sejteti, hogy. Nagykőrös — nem is 6oká — konzervipari város lesz, a szó igazi értelmében. Antal László gyári főmérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents