Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-06 / 187. szám

ü'itui ^Cirlap 1957. DECEMBER 6. PÉNTEK Lépjünk ebben is előre ból, hogy muter, hogy balhé és ! segítségével növekedik így tovább. S hányszor lehet I lataik, véleményük latm azt is, hogy mindez a j sénefc szabatossága, szülő füle hallatára hangzik élt De annak egy szava sincs eh-' hez! Megváltozott életünk ezer­nyi új dolgának kifejezése, a szocializmus keltette sok-sok gondolat kifejezése persze nem könnyű feladat. Nem könnyű már csak azért sem. mert na­gyon kevés a tudományos ku­tató munika, nagyon kevés se­gítséget kapnak az emberek ilyen problémáik megoldásá­hoz s szinte alig számít az a tevékenység, melyet a szűk körben munkálandó nyelvé­szek a nyelv gyakorlati prob­lémáival kapcsolatban kifej­tenek. Némi előrehaladás történt, hiszen pár esztendeje felemel­ték a nyelvtanórák számát, új és jobb nyelvtankönyveket, ad­tak ki, s az iskolákban tanító pedagógusok, de a szak- felügyelők is sokkal nagyobb gondot forditanak a nyelvtan helyes tanítására. A hiba azonban ott van, s erre nem egy példát szolgáltattak az is­kolákban tett látogatások, hogy a nyelvtanítás megreked a nyelvi anyag elemzésénél, a nyelvtani szabályok felismer­tetésénél és betanul tatásánál, azonban mindennek gyakor­lati alkalmazására már nem tanítja meg a tanulókat. A megtanult anyag így holttá vá­lik, nem eredményez a gya­korlatban észlelhető eredmé­nyeket. Nem egy olyan diák akad. aki hibátlanul elmond­ja például a mondattan min­den törvényét, szabályát, de ugyanakkor olyan mondatok­kal fejezi ki gondolatait, me­lyek szöges ellentétben állnak az elmondott szabályokkal. y nyelvtanítás, a nyelvtan tehát megreked a leírás­nál. s nem segíti elő a logikus gondolkodás fejlesztését, a nyelv és a gondolkodás kap­csolatának kimutatását. A nyelvtan tanításnak a gondolko­dásra’ 'váló 'tanítással' való' ös­szekapcsolása az egyetlen le­hetséges útja annak, hogy ezen a területen előbbre lép­jünk, s nyelvtan tanításunk is túljusson a leiró nyelvtan bűv­körén. Ha a tanulók nem érzik azt, hogy a nyelvtan órákon vala­mi újat kapnak, ha nem érzik azt, hogy a nyelvtan órák gondo- kifejezé- hely essé­ge, ha nem érzik azt, hogy lo­gikájuk növekszik, akkor a nyelvtan órák csak teherré válnak számukra, s a kellből tanult nyelvtan nem biztathat eredménnyel. Értelmi és logikai élmény- nyé kell tenni tehát a nyelvta­nulást, s akkor örömmel vesz részt benne az is, aki addig a ..legutálatosabb tantárgynak’’ tartotta a nyelvtant. Gyakor­lati példák és élmények segít­ségével érdekedé, élvezetessé lehet tenni a nyelvtan tanítá­sát. Örömmel kellett nyug­tázni azt a tapasztalatot, mely ugyan még nem általános, de remélhetőleg az lesz, hogy mind kevesebb az öncélú fo- galmazgatás, s mind több az olyan fogalmazási feladat, mely a gyerek élményeire alaDul, azt íratják meg vele, amit átélt, amiről tapasztala­tai vannak. Annak elérése ez. hogy a gyerek ne csak nézze a világot, hanem lássa is meg annak eseményeit, mozgását, s ezekről alkossa meg a maga véleményét, gondolatait, s azokat helyes formában ki is tudja fejezni. TT atalmas szerepe van a nyelvtanításban, a nyelv helyes elsajátításában az iro­dalomnak is. Ennek részletezé­se azonban már egy másik cikk feladata lenne. A tantestületi megbeszélé­seken, az igazgatói értekezle­teken, a művelődésügyi osz­tály megbeszélésein mind többször napirendre kerül ez a probléma. S ez így helyes Csakis együttesen, csakis egy­mást segítve érhetjük el, hogy mind többen beszéljenek a szó szoros értelmében véve: magyarul, mind többen értsék meg azt. hogy kulturális fej­lődésünknek egyik feltétele a helyes magyar írás és beszéd. Mészáros Ottó TsJíoláikban jártam, nem is -*■ egy helyen. Több helyen, több iskolában. Leveleket ol­vastam, melyeket iskolások ír­tak a szerkesztőségnek, s Itt— ott belekukkantottam egy- egy dolgozatfüzetbe is. Majd­nem mindenütt kedvezőtlen tapasztalatokat szereztem. A fiatal nemzedék kerékbe töri a magyar nyelvet, s helyesírá­sa olykor még a rossznál is rosszabbat „alkot’’; De nemcsak az ifjabb nem­zedék, hanem az idősebbek is, nemegyszer az újságok is úgy beszélnek, írnak, hogy az em­berben akaratlanul is feltör a Sóhaj: hová lettél szép magyar nyelv? Hatalmas eredményekkel büszkélkedhetünk kulturális forradalmunkban. Százezrek jutottak a kultúra olyan kin­cseihez, melyek azelőtt elér­hetetlenek voltak számukra. Százezrek kezébe kerültek klasszikus művei a magyar és külföldi irodalomnak, hihe­tetlenül megnőtt a színházak és mozik látogatottsága. Nem­egyszer megyénkben is olyan kulturális események zajlanak, melyekkel azelőtt még az or­szág sem büszkélkedhetett. De a további emelkedésnek, kul­turális színvonalunk további növelésének egyik alapvető és elengedhetetlen feltétele az, hogy nyelvünket szóban és írásban tudatosan, helyesen használjuk. A nyelv a társadalmon be­lüli érintkezés, a tapasztalatok, gondolatok kicserélésének esz­köze. A gyermek'már iskolás kora előtt megtanul beszélni, tehát elsősorban az otthon, a családi környezet szolgáltatja első „nyelvemlékeit.” S meny­nyire nem vesszük ezt figye­lembe! Mennyire más lenne a helyzet, ha a szülők gon­dolnának arra, hogy gyerme­kük elsősorban tőlük tanulja még a magyar nyelvet, s nem mindegy az, hogy miféle nyelv ez! Valóban magyar nyelv-e, vagy pedig korcs szavak, ger- manizmusok, feje tetejére állí­tott sizórgndek szövevénye. N em egy esetben előfordul, hőgy a szülők szinte örömmel nyugtázzák, ha a gyerek a „divatos” kifejezése­ket megtanulja, s kacajjal ve­szik tudomásul, ha a gyerek­nek egy-egy jó „bemondása” van. Hányszor lehet hallani nyolc-tízéves gyerekek szájá­A TTIT Pest megyei szervezete irodalmi szakosztálya életéből Országszerte napjainkban emlékezünk.meg Arany János halálának 75., Ady Endre szü­letésének 80., József Attila ha­lálának 20. évfordulójáról. A TTIT megyei irodalmi szak­osztálya megyeszerte sok kul- túrotthonban és előadóterem­ben tartott és tart megemléke­zéseket a három nagy költő emlékének adózva, értékes iro­dalmi estek rendezésével. Nagykőrös, Cegléd, Vác ifjú­sága és lakossága hallhatta Arany János Toldiját. Polgár Judit előadóművésznő kiváló előadásában, Szendrey-Karper László VTT-díjas gitárművész közreműködésével. December 21-én Ráckevén, ifjúsági elő­adáson mondja el Polgár Judit előadóművésznő a Toldit. Arany János esztétikai né­zeteiről Hermann István iro­dalomtörténész tartott előadást a váci Pedagógus Klubban, Nagy Marianne előadóművész­nő művészi közreműködésével. Ady Endréről igen emléke­zetes irodalmi estek hangzot­tak el Nagykőrösön az Értelmi­ségi Klubban és Cegléden a Művelődési Ház 'nagy előadó­termében. Nagykőrösön dr. Kerékgyártó Imre, Cegléden Miklós Róbert ismertették a szép számban megjelent érdek­lődők, Ady-rajongók előtt Ady Endre életének és költészeté­nek főbb állomásait. Az elő­adások közben peregni kezdtek Ady lírájának gyöngyszemei, melyeket Nagy Marianne elő­adóművésznő kiváló tolmácso­lásában hallhatták a részve­vők. A világ leggyorsabb távíró berendezése A svájci Bell tele}onlabora- tórium olyan távíróberende­zést szerkesztett, amely ezer szóiperc sebességgel dolgozik. Ez a sebesség 16-szor akkora, mint a ma használt leggyor­sabb berendezésé. rf Vinitron" m univerzális műanyag A Szovjetunió műanyagszá- lakat kutató tudományos inté­zetében most különleges tulaj­donságokkal rendelkező mű­anyagszálakat kísérleteztek ki, a „vinitront”. Az új műanyag­ból készült szál 160 C-fokot bír ki lágyulás nélkül (körül­belül 100 C-fökkal többet, mint társai), lúg, sav és oxi­dativ álló. A sósav sem ron­csolja. Nem ég, hosszú időn át főzhető. Kitűnően festhető és színtartó, olcsóbb, mint bár­mely más műanyagszál. Első­sorban munkaruhákhoz alkal­mazzák majd. Termelőszövetkezeti öregek i falu jelet} varjúcsapat kering, szél veri a fagyos ágakat. Néha-néha széles mo­solyával letekint még a nap a , házakra, de az már nem a vé­gi melengető simogatás, nem virágfakasztó, hanem virágfa­gyasztó. Dideregve húzza ösz- sze magán ki-ki a kendőt, ka­bátot, bizony legjobb ilyenkor a meleg tűzhelynél. Ott üldögél naphosszat a tűzhely mellett Dobó János bácsi is. Vézna, beteg testé­nek minden meleg kevés. Nagjfkabátot vesz magára, bárhogy megrakja a tüzet öreg életpárja. Sokszor kínzó köhö­gésbe tör, nehezen lélegzik, asztma kínozza. Hej! Nem volt ám ő mindig ilyen tehe­tetlen bábú. Öt éven keresz­tül dolgozott az albertirsai Szabadság Tsz-ben, mint épí­tési brigádvezető. Brigádjával együtt ő építette a termelő­szövetkezet valamennyi gaz­dasági épületét. Amikor a te­hénistálló épült, farkasordító hideg tél volt. Ök csak dolgoz­tak, igyekeztek, hogy minél előbb be legyen fejezve a munka. Dobó bácsi átfázott, szív- és tüdőasztmát kapott, s azóta nem bírja a kőműves kalapácsot. Két éve küszködik a betegséggel. Nyáron még csák kiül a napra, vagy elsé­tálgat néha a pártszervezetbe, de ha beköszönt a tél, nagyon sivárrá válik az élete. Gyer­mekei felnőttek, saját lábuk­ra álltak, s ők kettecskén ma­radtak a Ikis házban. Hanem a termelőszövetke­zet nem feledkezett el Dobó bácsiról. Betegsége óta a szö­vetkezeti szociális alapból rendszeresen segélyt kap Meghagyták neki a háztáji földjét, ezenkívül évente ezer forintot és 2,2 mázsa kenyér- gabonát szavazott meg számá­ra a közgyűlés. Igaz, nem va­lami nagy összeg ez, de Dobó bácsi ennek is örül. — Nagyon jól esik nekem ez a segítség — mondogatja. — Most mi lenne velünk, ha a tsz nem segített volna? Dol­goznék én, de hát ha ezt hoz­ta a sorsom, mit tehetek. Szép a csoporttól, hogy gondosko­dik rólunk öregekről... Csuk­hat ... sok új ember van az irodán. Nekem mindig kérni kell azt a kis pénzt, én meg szégyellek kéregetni. Amikor tudatom véle, hogy megvalósult a termelőszövet­kezeti nyugdíjtörvény, meg­nyugodva bólogat: — Ez bizony nagyon jó hír. Megérdemeljük mi, termelő­szövetkezeti öregek is a nyug­díjat. P rózsák Mihály bácsi ud­varára kukoricával ra­kott szekér fordul be. Most szállítják haza neki a föld já­radék fejében eső terménye­ket. Mert 6 hold földet vitt be a Szabadság Tsz-be annak­idején. Egy éve ő is nyugdí­jas öreg lett, szintén betegsé­ge miatt maradt el a csoport­tól. Pedig — mint mondja — szerette azt a közösséget. Még ma is ellátogat hozzájuk egy kis baráti beszélgetésre, ha egészsége engedi. Mert hogy ,ő is asztmás szegény. Nem is gondolta Prazsák bácsi, hogy betegségére, öreg­ségére így törődnek majd vele: — Meg vagyok elégedve az­zal amit kaptam — hajtogat­ja —, különösen a háztájin termett kukorica segített ki bennünket. Ha már most álla­mi nyugdíj lesz is, jó lenne, ha meghagynák a kukorica- földet. S áránsztki János három hold földdel lépett be a csoportba 1951-ben: Eleinte szépen keresett is, mert mint szíjgyártó szerszámokat javít­gatott, később pedig a mag­tárban segédkezett. Csakhogy ő sem tíz ujjún számlálja már a tovaszálfá esztendőket, 75 éves elmúlt. Két esztendővel ezelőtt betegeskedni kezdett, ha egyik héten dolgozott, má­sik héten pihenni volt kényte­len. Kórházba kellett vinni. MegoperáMák. Felgyógyult ugyan, de kopott már a szer­vezete, nem munkára való. Tesz-vesz a ház körül, állatok­nak enni ad, megreparálja, ami elromlik. Mindig akad valami apró munika hiszen a veje Pestre jár dolgozni, a lá­nya meg öt apró gyerekkel bajlódik, öt kisgyermek, meg három felnőtt. Bizony sokszor kell körülszelni napjában a kenyeret. Jól jött hát itt is a termelőszövetkezet gondosko­dása. Legalább Sáránszki bá­csinak megvan az egész évi kenyere. A háztájin termett kukoricáiul meghizlalhatnak egy malackát, az ezer forint­ból pedig megveheti magának a legszükségesebb ruhafélét. Sáránszüki bácsinak az a vé­leménye: — Jő dolog, hogy törődik velünk a csoport, de az öre­gekről legjobban mégis a ren­des nyugdíjjal tudnának gon­doskodni. Aki bevitte és benn­hagyja a tsz-ben a földjét, il­lő, hogy arról gondoskodjék is valaki. JKis Virág János ugyancsak A. az albertirsai Szabadság Tsz tagja. Ö ugyan nem nyug­díjas és nem is beteg, de az idő felette is jócéikán elsu­hant. — 76 éves leszek, ha meg­érem május 14-ét — mondja a kis öreg. Márpedig valószínű, hogy megéri, mert olyan egészséges, mint akár a makk. Tizenöt hold földet vitt magá­val, amikor belépett. Eleinte még dolgozgatott a mezőn, de aztán, hogy kicsit kezdett ne­hezére esni a kapálás, a tsz vezetősége megtette éjjeliőr­nek. Négy éve este 7-től talpon van hajnali 5 óráig. A tehén­istállóban őrlködik. Nem is volt ott négy éve semmi, de semmi hiba. Virág bácsinak az idén is megvan a maga 300 munkaegysége. Jóleső érzés volt az, amikor hazavitték az érte járó búzát, árpát, kuko­ricát, bort meg miegyebet. Ha­nem az öregember egészsége múlandó valami. Vége szakad­hat egyik napról a másikra. Akikor pedig jól jön az a nyug­díj. És ha betegség előtt jön, az sem olyan nagy baj! rpermelőszövetkezeti öre- í gek. Télbe hajlik már az életük. A Szabadság Tsz tag­ságának emberségére vall, hogy törődnek velük, gondos­kodnak rólvlk tőlük telhetőén. De sajnos nem mindenütt ilyen megértők a tsz-tagok, vagy egyszerűen maguk is sze­gények, azért nem tudják se­gíteni az öregeket, rokkanta­kat. Pedig, aki leélt egy be­csületes munkáséletet, megér­demli, hogy öregségre ne ma­radjon kenyér nélkül. Ezért is üdvözlik nagy örömmel kor­mányunknak a termelőszövet­kezeti dolgozók nyugdíjáról szóló rendeletét. Szebelkó Erzsébet Cjféilm, Színház, Qi'odtdúiiv Családi ágy Új bemutató a Madách Színház Kamaraszínházában / an de Hartog, Családi ágy című vígjátékát mutatta be a Madách Színház Kama­raszínháza. Ebben az évadban, amikor egymás után kerülnek bemutatásra érdekes, izgal­mas, új stílusú és új monda- nivalójú darabok, Jan de Har­tog színművének bemutatása is ilyen kísérlet. A holland származású szerző 1951 ben ír­ta ezt a darabját, aminek ős­bemutatója Amerikában volt. A Broodwayn óriási sikerrel játszották a valóban szelle­mes. mosolyogtatóán könnyes vígjátékot. A darab meghatározása: vígjáték. Vígjáték, mert sokat nevetünk, mosolygunk a cse­lekmény nyújtotta furcsa szi­tuációkon, de ennél többet is ad az író számunkra. Két em­ber, Ágnes és Michael életé­nek apró mozaikjai a nászéj- szaiától az egymás mellett megöregedett házaspár búcsú­jáig, az öreg, megszokott ház­tól, a széles családi ágytól, el­gondolkoztató, tanító és emlé­keztető képsorozat. „Hol béke, ott szeretet” — ezt a mondást találja egy párnára hímezve a fiatalasszony, amikor először bontja meg az ágyat. Béke nem mindig van. Az első gyer­mek megszületésének izgal­mai, Michael pillanatnyi el­fordulása az asszonytól, aki úgy érzi, már nem tudja meg­érteni, a gyermekek felnőtté válásának problémái, az öre­gedő asszony életbe vágyása, újat akaró kitörése, a családi, a házasélet annyira megszo­kott, talán már semmibe vett apró jelenetei, veszékedései, mozzanatai — bizony nincs mindig harmónia. De a sze retet, két ember szerelme min­den jelenetet, összezördülést áthidal. Ez a darab cselekmé­nye. Észre sem vesszük, hogy színház nézőterén ülünk éi színpad az. ahol két ember ve­szekszik. összebékül, tanácsko­zik, mesél, rendezkedik — él Mintha magun at, családun­kat, életünket látnánk, csak éppen egy másik milliőben, más családi ágy mellett. Nem nagy mű Hartog színdarabja de mégis végtelenül egyszerű, természetes, sokat mond. Há­rom felvonáson át hat korké­pet fest. Két ember, nem, sok ezer és millió ember egymás­hoz hasonulását, életének dl­feledett és mégis sokat jelen­tő apró eseményét rögzíti. Ez a darab legnagyobb értéke, varázsa. Két ember mozog, cselek­szik a színpadon, az ő szavaik­ból tudjuk meg életük folyá­sát. helyzetüket, mindazt, ami a hálószobán kívül évek alatt történik. Tolnai Klári kedves, asszonyos, rafinált Ágnesé­nek méltó partnere Gábor Miklós Michaelje. Játékuk, hol szívből jövő bűbájos hu­morral, hol mély, emberi ér­zéseket megszólaltató komoly­sággal variálódik. Úgy élnek, mozognak a színpadon, hogy eltelejtjwk a színházat, csak a két ember hamisítatlan életét, sorsát érezzük. Ádám Ottó biztoskezű irányítása, ötletes rendezése mégjobban eggyé kovácsolja a kitűnő színészek játékát. A jelenetekként vál­tozó, a különböző koroknak megfelelő, kitűnő díszletek Jánosa Lajost dicsérik. A szép, stílusos, változatos ruhákat Miálkovszky Erzsébet tervez­te. A Madách Színház művé­szei jő előadásban, Hartog egyszerű, bőhumorú és meg­ható vígjátékában megérde­melt sikert aratnak. Bán Zsuzsa HiiiimiiiiiiiiiiMiiiimiiiiiiiimimunumtiiHiiiutiiHDiuui. Antonella Liialdi Újra a felvevőgép előtt. A magyar közönség a tehetséges olasz filmszínésznőt a következő filmekből ismeri: Köpeny, Szegény szerelmesek krónikája, Halló, itt Gabriella, Vörös és fekete niiiiMiiiiiiiiuniimiiitiiifiiiiiiiiiimiiHHfiiiiitiniiiiiiiiiiiii Richard Hughes: ÖRVÉNYBEN Európa Kiadó Tyichard Hughes a modern -fi. angol regény- és novella­irodalom kiemelkedő alakja. Szűke’bb hazája Wales, ott született, s nem is szakadt el tőle soha. Regényein kívül más műfajban is kimagasló alkotásokkal gazdagította az angol irodalmat. örvényben című regényében egy kereskedelmi hajó tisztjei­nek és legénységének öt na­pig tartó élet halálharcát írja meg az Atlanti-óceánon tom­boló viharban. A hősies helyt­állás ragyogó példái mellett a legkülönbözőbb emberi tulaj­donságokat ismeri meg e re­gényben az olvasó: az éhség, a szomjúság kínja, a halál kö­zelségének tudata az egyik embert óriássá növeli, a mási­kat gyáva bábbá alakítja. Hughes a természeti jelensé­geknek és az emberi léleknek egyaránt kitűnő ismerője — ezt bizonyítja ez a műve is. amelyet bizonnyal hamar megkedvelnek majd a magyar olvasók

Next

/
Thumbnails
Contents