Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-06 / 187. szám

1957. DECEMBER 6. PÉNTEK

#»PST

HEGYEI

&Cirlap

5

Mit hozzon a Mikulás?

AZT

MONDJA a mese, hogy a Mikulás puttonyában sok minden elfér: dió, cukor, mogyoró, virgács, ezer és ezer gyereknek szánt ajándék. Arra gondoltam, miért ne férne el ebben a csodálatos hátizsákban mondjuk egy tornapad, vagy egy útburkolat, esetleg ..., de ne vágjunk a dolgok elébe. Mint a Mikulás első Pest megyei titkárához, hozzám futottak be a kívánságok. A gyerekek egyszerűbb kérdéseit már eljuttattam gazdámhoz, de a felnőttek is szeretnek ajándékokat kapni, sőt a gyerekeknek is van — a csokoládén és játékon kívül — egyéb kérnivalójuk is. Ügy gondoltam ezeket nyilvánosságra hozom, mert ugye azt a gyerekek is tudják, nem minden a Mikulástól függ.

A gyerekek mégiscsak legkedvesebb barátai a Mikulásnak, az ő kérésüket tolmácsolom először. Foton á múlt hónapban megnyitotta kapuit a Gyermekváros. A fiatal polgárok egészen jól érzik magukat falai között, de látogatóik annál kevésbé örülnek a hosz- szú gyalogútnak, amely az új városhoz vezet. A gyerekek az „idegenforgalomra“ és saját kirándulásaikra való tekintettel autóbuszjáratot kémek az új városig.

A gyömrői központi iskola egy szép, új tornatermet kapott, de üresen, azaz egy má- tzókötéllel együtt. Ez kevés, hogy azt ne mondjuk', semmi. A gyerekek tornapadot s más tornafelszerelést kérnek a Mikulástól.

NEM TUDOM, hogy a Mikulás kitanulta-e a villanyszerelő mesterséget, de azért leírom a monori Rákóczi-telep lakóinak kérését. A telep —, amely egészen fiatal, új házak hosszú sorából áll — egy részén nincs villany, pedig csak kétkilométeres szakaszon kellene felállítani a vezetéket s megoldódna a monori gordiuszi csomó. Villanyoszlopokat és vezetéket kémek a lakók, azt mondják köztük van szereléshez értő ember b van bennük lelkesedés is a hálózat felépítésére, nem kellene hát a Mikulásnak új szakmát tanulnia.

A vasadi kiszesek új igazgatót szeretnének a kultúrotthon élére. Panaszkodnak, hogy a mostani többet foglalkozik földjének művelésével, mint az otthonnal, s gyakran kizárja őket. Azért üzennek a Mikulásnak, nem pedig a Krampusznak, mert nem rossz ember Ordasi Károly, csak nagyon elfoglalt.

A gödöllői Ganz Árammérő készreszerelő műhelyében asz- szonyok dolgoznak. Az asszonyok mindig szebben tudnak kérni valamit, mint más földi halandók, valószínű, hogy ha eddig az illetékeseknél nem is, a Mikulásnál meghallgatásra találnak. Jobb munkájukhoz szükségük lenne jó villanycsa- varozóra és számozógépre. Két év óta ígérgetik mind a kettőt, de már nem t győzik várni a beteljesülést. Nem férne bele a híres puttonyba egy olyan csavarozó és a gép?

A GYOMRÖÍ falusiak és tövesiek egy filmvetítőgépet kérnek. Messze van tőlük a mozi, különösen télen hosszú odáig az út. A kultúrház jogot kapott a vetítésre, de a

res falak emelkednek, az irodaépület egy részét pedig már tető alá hozták. Az alapozás csupán a H-épületszárnyon nem készült még el, de év végéig ez is befejeződik.

A télen sem szünetel a munka, a dolgozók előregyártásra rendezkednek be: betonfödémeket készítenek a tavasszal ismét nagy erővel kezdődő építkezésekhez. A kőműves- munka nagy részét a jövő évben befejezik, a belső berendezés pedig 1960-ban készül el.

jog kevés, vetítőgép is kellene.

Végül Íradd tolmácsoljam

egy épület, egy műemlék kérését. Üj, rendszerető gazdái keres a gyömrői volt Telekikastély. Ez a gyönyörű műemlék ebek harmincadján pusztul. Nem nézheti a Mikulás tétlenül a milliós érték megsemmisülését! Jelentkezett már az új gazda, a megye úttörői maguknak kérik a kastélyt. ígérik: tehetségükhöz mérten rendbehozzák. Segítsen a megyei tanács a Mikulásnak, mert írás nélkül a kastélyt nem kézbesítheti még ő sem a pajtásoknak.

Eddig a kívánságok sora. A kérelmezők felhívják a Mikulás figyelmét arra, hogy ők nem haragszanak meg azért, ha most, 6-án még nem tudja a sok ajándék mindegyikét „házhoz szállítani“.

Filyó Mihály

Mire köteles az Ingatlankezelő Vállalat a lakóházaknál

Vácról, a Széchenyi u. 29. számú házból levelet írt Breznay István és nyolc kérdést tesz fel. Tekintettel az ügy közérdekű voltára, nyilvánosan adunk választ.

Az Ingatlankezelő Vállalat az államosítással mindazokat a jogokat és kötelezettségeket átvette, amelyek azelőtt a háztulajdonost megillették, illetve terhelték. Ebből következik, hogy — ha nincs a házban házfelügyelő — a kaputól a lakásokig vezető csengő vezetékét az IKV köteles rendbehozatni és karbantartani. Köteles a kapualjat kivilágítani. A lépcsőházat csak akkor köteles meszeltet- ni, ha Vácon már annyira jutott az épületek karbantartásával, hogy nincs fontosabb és sürgősebb munka a tatarozások terén. Köteles a pincelejáratot és pincefolyosót

iiiimiiMiiMiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiitmtiiiiiiiiiHUiiiiuiiiimiiiiimiiiiiir

Öltözik a búvár

Nem könnyű mesterség a búvárság. Már maga a ruha se valami pehelysúlyú dolog

kivilágítani, mert az esetleges balesetekért is a vállalat felel.

A lakásban festést csak akkor köteles helyrehozatni amiatt, mert a felette levő lakásban csőrepedés folytán beázott a mennyezet, ha a festék a mennyezet területének legalább 30 százalékán tönkrement. Ugyanez áll az oldalfalakra is, ha itt a víz lecsor- gott. Köteles az IKV a lépcsőházban, a csapóajtókon és az ablakokban az üvegezést Pótolni, ha kitörtek.

A ház tetőcsatornázását köteles rendben tartani. Ha van csatorna ki kell tisztíttatni, hogy a víz szabadon a csatornába folyjon, ha elpusztult a csatorna, köteles újat csináltatni. Természetesen ezt a kötelességét nem mindig tudja teljesíteni, mert lehet, hogy a városban bádoghiány van és nagyon sok házon hiányzik a csatorna. A ház jó állagának megóvása érdekében köteles a csatornát megcsináltatni.

Olyan rendelet nincs, amely ezeket tételenként felsorolná, de a 35/1956. MT számú rendelet és ennek végrehajtási utasítása a 15/1957. sz. rendelet (könyvalakban is megjelent) általában szabályozza ezeket a jogokat és kötelezettségeket.

Érdekes reklám

Érdekes, gólyalábakon mozgó reklám járta végig a minap Tokió utcáit. Az egyik hangversenyrendező cég így hívta fel a figyelmet legújabb rendezvényére,

iimiiiiiiitiiiiiiiiiiitmiHiiiiiitiiiitiiiHiiiiiiiMiiiiiMiimtMiimi

Magyar filmvetítőgépek az egyiptomi iskolákban

Az egyiptomi közoktatás- ügyi minisztérium 300 magyar gyártmányú filmvetítőgépet rendelt az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalattól*

A váci sajtóhómp első eredményei

A városi pártbizottság határozata nyomán decemberben Vác területén is elkezdődött a Pest megyei Hírlap szervezésének hónapja. Az ellenforradalom előtt a megyei lap átlagosan 600 példányban érkezett a városba, a cél: elérni, sőt meghaladni ezt az átlagot.

Magáévá tette ezt a gondolatot a váci postahivatal is. Rákóczi András hivatalvezető, a hírlaposztály munkatársai és a kézbesítők egymást segítve fáradoztak, hogy minél több előfizetőt, olvasót szerezzenek a megyei pártbizottság és megyei tanács lapjának.

Az első eredmények biztatóak. December első hetében már napi 500 Pest megyei Hírlap érkezik Vácra és a pénteki, váci betétes kiadás megközelíti a 2500-as példányszámot. Nagyon szép eredményt mutattak fel a Vác és Környéke Népbolt Vállalat dolgozói* ahol eddig 116 új előfizetőt gyűjtöttek. Megemlítjük Balogh Lászlóné, Huszágh István* Csarni Árpádné, Borján Lajos* Dimény József, Róth Miklós* Rátkai József és Tamás Lajos neveit, akik a legjobb munkát végezték. Sándor Zoltánná, aa egyik húsbolt pénztárosa pie- diig munkahelyén ad el jelentős mennyiségű napi példányszámot. Dicséret illeti a Váci Fonógyár, Forte, Finomfonó és a Könnyűipari öntöde alap- szerveinek tagságát is.

Köszöntjük a megyei sajtó lelkes aktíváit és kérjük, hogy továbbra is hasonló buzgalommal segítsék, támogassák lapunk terjesztésének munkáját!

(P. R.)

A Reuter jelenti New York- hói; Tőzsdecsalás miatt letartóztatták' a First Americain Biztositó vezérigazgatóját, John Caudlert és Isaac Cohn ékszerészt.

A hír mögött az utóbbi évtized legnagyobb szélhámossága rejtőzik, mely a csalás kitervezőinek fejenként több százezer dollárt és remélhetőleg több évi börtönt hoz. Lássuk a történetet.

♦

A 13. utca New YoCk-ban. Felhőkarcolók, suhanó gépkocsik. A pénzarisztokrácia utcája. Ide még a munlkanélkü- liék, a koldusok, a tőke rok- kantjai sem lépnek be. Úgyis tudják, hogy itt nem remélhetnek semmit: sem szánalmat, sem pénzt. Itt volt Isaac Cohn ékszerüzlete, mely egyszerűen és szürkén húzódott meg a cifra, díszes kirakató boltok Iközött. Az értékek nem a kirakatban voltak. Ott legfeljebb egy-egy ritkaszép gyűrű, vagy nyakék díszlett. A többit páncélszekrényben őrizték.

Isaac Cohn üzletében reggel kitakarítottak, tettek-vet- tek. Az első segéd, Ottó Mesh, a pulttíkat rendezte. Úgyse számíthattak vevőre. Mikor az óra mutatója túlhaladt a déli 12 órán, az üzlet elé egy luxus Lincoln kanyarodott. A gépkocsivezető kiugrott az ülésről, ikinyitotta a hátsó ajtót, ahonnan az amerikai hadsereg egy őrnagya és egy tábornoka szállt ki. Mesh szolgálatkészen nyitotta ki- az ajtót, de előkerült Cohn is. aki hátul a műhelyben volt elfoglalva. Mély meghajlással üdvözölték a magasrangú katonákat.

Ékszerrablás a 13. utcában

Cohn alázatos

kérdezte:

mosollyal

— Parancsolnak’

A tábornok megszólalt:

— Valami... tudja ... valami egész rendkívüli kellene. Itt lakunk a-Waldorf hotelben és feleségemnek holnap lesz a születésnapja. Ebből az alkalomból valami brilliánsot szeretnék venni. Nagyon szép legyen, az ár nem számít.

— Lehet 'kétszázezer dollár az ára? — kérdezte bátortalanul Cohn.

— Ha szép és valóban megéri, lehet.

Kulcsok csörögtek, kitárult a páncélszekrény, ahonnan Cohn bársony alapon nyugvó bril- liánssorozatból álló ékszerkölteményt húzott elő. Mindenki élbűvölten bámult. A tábornak kezébe vette az ékszert.

— Megveszem — szólt — csak először megmutatom a feleségemnek. El is viszem magammal a szállodába.

Cohnból ijedt nyöszörgés tört ki. Az ékszer felé kapott. A tábornok elnevette magát.

— Fél attól, hogy ellopom’ Itt marad az őrnagy úr, a sof- för és az autó. Cohn bele- egyezőleg bólintott. Mesh, az első segéd azt hitte, nem jól lát. A két ember szeme mintha mosolyogva villant volna össze. A tábornok eltávozott, az őrnagy újságot olvasott. A Lincoln az üzlet előtt parkolt. Teljes volt a csend. Múltak a percek, a negyedórák, félórák. Már egy óra telt el a tábornok távozása óta, mikor Cohn ideges rekedtséggel megszólalt

— Nem kellene telefonálni a tábornok úrnak ?

— Felesleges — válaszolt az őrnagy, miközben letette az újságot — meri ő nem jön vissza. Mindhárman szélhámosok vagyunk. A ,.tábornok úr” már árkon-bokron túl van az ékszerrel. Bennünket letartóztathat.

Az első segéd úgy vélte, bogy a főnök nincs komolyan megijedve. Nem, látta, hogy reszketett volna a keze. Csák kiabált. Dadogva és rekedten.

— Kifosztottak, tönkretettek. Csalók ... Gazemberek ... megteszem a feljelentést.

Ebben a pillanatban megjelent az üzlet előtt egy kétméteres, hatalmas termetű rendőr. Gumibotot lóbált a kezében. Cohn meglátta és kiugrott az ajtón.

— Jöjjön be ... jöjjön be ... kiabált — kiraboltak.

A rendőr belépett az üzletbe, ahol a főnök és segéd elbeszéléséből megértette az esetet. A telefonhoz lépett, tárcsázott.

— Maga az, főnök? Hát idehallgasson.

Elmondta az egészet. Befejezte a beszélgetést.

— Jó. Parancsára. Beviszem az egész bandát.

Bilincs kattant az őrnagy és a sofőr kezén. A rendőr a kezeit tördelő Cohntól így búcsúzott:

— Egy óra múlva érdeklődjék Jeff Cardellnél, az ékszercsoport főnökénél.

Ezzel a két embert a Lincolnba tuszkolta, 6 a kormány- kerékhez ült és elhajtott.

Cohn matatott. Meshre nézett. Dadogva kérdezte:

— Maga mit szól hozzá?

Mesh nem szólt hozzá. De

valami különöset szimatolt. Cohn a telefonhoz lépett, tárcsázta a rendőrséget.

— Kérem Jeff Card elit... Jó napot főfelügyelő úr. Mit mondanak a jómadarak? Megvan az ékszer, vagy már legalább nyomára jutottak?

Pár percig csend volt a telefonnál. A drót túlsó oldaláról beszéltek. A beszélgetés befejeződött. Cohn erőtlenül tette vissza a kdgylót.

— Hallja-e Mesh — támaszkodott a pultra — mindnyájan szélhámosok voltak. A tábornok, az őrnagy, a sofőr és a rendőr is.

Sípolt belőle a lélegzet, de a hangja nyugodt volt.

— Mintha színészkedne — vélte Mesh. Alig pár perc telt el, megérkezett Cardell és „udvartartása’’; a nyomozók. a fényképészek, az újságíró. Cohn most már személyesen mesélte a történetet a főfelügyelőnek.

Megkezdődött a nyomozás. Ujjlenyomatot vettek fel, fényképeztek. Tetőpontján állt a nyomozás, amikor Cohn kinézett a kirakatablakon és fel- üv öltött.

— Ott vannak mindany- nykm... a szélhámosok.

Mindenki az ajtó felé fordult, mely lassan kinyílt és egymásután lépett be rajta a tábornok, az őrnagy, a rendőr és a sofőr. Cardell a tábornokhoz ugrott, megmarkolta a

csuklóját. Ez nevelve nézett rá.

— Eresszen el, nem vagyunk bűnözők. Azonnal be is bizonyítom.

Ezzel a zsebébe nyúlt és kihúzta belőle a csillogóan szikrázó ékszert. Mindenki azt figyelte. Cohn kikapta a kezéből és vizsgálni kezdte. t

— Ez az... ez az... igazi. Amit elvittek tőlem. A csend teljes volt az üzletben. A tábornok rágyújtott egy cigaret tára és megszólalt.

— Ez az ember — Cohnra mutatott — egy hónappal ezelőtt 1 millió dollárra biztosította üzletét betöréses lopás ellen a First Americain Biztosítónál. Ott a biztosítást elfogadták.

Szertartásosan meghajolt:

— John Gaudier vagyok, a biztosító vezérigazgatója. Nekem kellett döntenem, elfogadjuk-e a biztosítást vagy sem? Nagy értékről volt szó, meg kellet bizonyosodnom, kellő gondossággal vigyáz-e vagyonára mr. Cohn. Nos, amint a példa mutatja, nem vigyáz kellőleg, a biztosítást így nem fogadjuk el. Ezek pedig — mutatott a rendőrre, sofőrre és az őrnagyra — a vállalat alkalmazottai.

Benyúlt a zsebébe és a kötvényt Cohn kezébe tette. Mesh rájuk nézett és azt hitte, megint káprázik a szeme. Cohn és Caudler mintha ösz- szemosolyogtak volna. Nem értette, várt, hogy mi fog történni.

De csak az történt, hogy Cohn a következő napokban egyre sűrűbben telefonált, s

minden telefon után egyre derűsebb volt.

Már elmúlt két hét. Esemény nélkül teltek a napoki Nyílt az ajtó. Cardell főfelügyelő lépett be. Cohnt meglepte a látogatás. Cardell leült.

— Idefigyeljen, Mr. Cohn hány First Americain Biztosító részvényt vásárolt maga úgy az utolsó 3 hónapban, hogy különböző tőzsdei manőverrel az alapár 10 százalékára nyomta le az árát?

Cohn hallgatott.

— No jó — mondta Cardell

— nem válaszol. Beszélt maga helyett Caudler. Kétszázezret vásároltak össze 40 centért* akkor aztán jött ez a zseniális „betörési” mese és a First Americain részvényei egyszerre 2 dollár 50 centre emleked- tek a tőzsdén.' Mikor így felment a részvények ára, piacra dobták a részvényeket Caudr lerral és a hasznot elfelezték,

— Na és? — emelte fel a hangját Cohn — ez nem büntetendő, csak tőzsdei játék!

Cardell szeme jéghidegen meredt az ékszerészre. Ez remegni kezdett. Hideglelősen didergett. Szeme a bilincsre tapadt, melyet Cardell elővett és csuklójára kattantott.

— Csalás Cohn, csalás ez

— mondotta — a többi részvénytulajdonosnak igazságot kell szolgáltatni. Nemcsak leültetjük magukat, hanem a vagyonukra a bűnügyi zárlatot is elrendeltük. Mert a többieknek is meg kell kapniuk pénzüket.

Maga előtt tolta ki az üzletből. A valódi „mesdautóba”, Az ajtó becsukódott.

Az első segéd elhúzta a száját. Most már megértett mindent.

Kalmár Pál

Jól halad a filmlaboratórium építkezése

A tavasszal kezdték meg a következő évek egyik legnagyobb ipari-kulturális beruházásának, a filmlaboratórium építésének munkáit a Budakeszi úton. Az építést végző 23. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói, noha meglehetősen kis létszámmal dolgoztak, a hideg idő beálltáig háromnegyedrészben elvégezték a 30 millió forintos nagy építkezés épületeinek alapozását és átlagosan 3 méter magasságig felhúzták a falakat. A B- épületszárnyon már hatméte-