Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-04 / 185. szám

MEeret ^JCtrtap 1957. DECEMBER 4. SZERDA BESZÉLGETÉS a tanácsok önállóságáról' Ki a gazda egy járásiban egy községben? Az elmúlt idő­ben sok vita volt e kérdés kö­rül. A tanácsok, amelyek a já­rás, illetve a község dolgozói­nak képviselői, sokat panasz­kodtak arról, hogy kezük meg van kötve, valójában nem is ők a gazdák. Még a költségve­tési terveket is a Tervhivatal készítette el és a tanácsülés csak jóváhagyta azt. Ma mór változott a helyzet, s a taná­csok gazdának érzik magukat a maguk portáján. Erről a kérdésről beszélget­nem az elmúlt napokban a Monori Járási .Tanács elnö­kével, Fogdd Mihály elvtárs­sal és Simon István elvtárssal, a titkárral, ök mondták el, hol, mennyiben javult helyze­tük pár év óta, s milyen hi­bák akadnak rrtlg a tanács ön­állósága körül. Már évekkel ezelőtt meg­könnyítette munkájukat az a rendelet, amelynek értelmé­ben a tanácsok vállalatokat alapíthattak és ezzel a legégetőbben fel­merülő építkezési, vagy köz­ellátási igényeket kielégíthet­ték helyileg, a szükségletek­nek megfelelően. A legújabb rendelkezések alapján azon­ban már valóban gazdának ér­zik magukat Nagy a család­juk, hiszen sok ezer emberről kell gondoskodniok, de van miből. S ez a fontos, a legfon­tosabb. Ha jól gazdálkodnak, több hasznuk van a tervezett­nél, s ekkor a pénzt arra hasz­nálhatják fel. amire kell. Uta­kat vagy iskolákat, orvosi la­kást vagy rendelőt építenek, 'ha éppen arra van szükség. Különösen a községek ' látják nagy hasznát annak, ha új be­vételi forrásokat 'kutatnak fel — ennek axhaszna is a tanács kezében marad. A tavasszal, a hyáron a monori járásban is sok családi ház építését kezd­ték meg. Kell az építőanyag — a homok, a tégla. Az ügyes községi tanácsok kihasználják ezt a keresletet, homokbányát nyitnak, vagy téglaégetőt épí tenek. Egyik sem igényel nagy beruházást, ugyanakkor segíti az építtetőket. meg ha­szonnal is jár. Ebből a pénz bői a falu új útjait rendbeho--- hatják, vagy egy-két új tan­termet építhetnek az öreg i# kola mellé. Száz és száz hely­re kell a Pénz. Ezek árszabályozásába sem szólhat bele a járási tanács. A legfur­csább azonban az, hogy a tanács saját vállalatainak gazdasági ellenőrzéséhez, ter­vük kidolgozásához nem szól­hat hozzá. Fogdd elvtárs ne­vetve jegyezte meg, hogy a Kézműipari Vállalat — amely az övék — jövő évi tervéről az ebédnél tudta meg, hogy el­készült és „rendben van, jó lesz”. Az igaz, ehhez a mun­kához szakemberek is kellené­nek, nemcsak jog. Talán ez is megérné. — Sokszor elhangzik az a panasz, hogy a községi taná­csok nem törődnek a termelő- szövetkezetekkel — mondta Simon elvtárs. — Hogyan tö­rődjenek velük? Semmi bele­szólásuk, vagy javaslattevő jo­guk nincs a tsz-ek életébe. Leg­alább ez utóbbi lenne meg, hi­teligénylés vagy más ügyben. Problémáikat, vitáikat csak jószomszédi alapon oldhatják meg. Ez pedig kevés. A tanácsok szeretnék kézbe venni a mozikat, a malmokat is. Különösen a MOKÉP-pel van sok bajuk. A filmszínhá­zak általában községi épüle­tekben kaptak helyet, tehát a moziüzemi vállalat nem költ rájuk, mert az épület nem az övé. A község pedig miből szé­pítse a mozit, hiszen a haszon nem az övé? Ez a helyzet pél­dául Gyomron. Monoron is csak most változott. A község megkapta a mozit, azonnal ta­lált neki új helyet és százezer forintból kibővíti, megszépíti. Bebizonyították már a ta­nácsok, hbgy jó gazdái a rájuk bízott értékeknek. A Monori Járási Tanács 1955- ben, tehát két évvel ezelőtt; megkapta á megyétől V Sütő­ipari Vállalatot. Akkor ez a vállalat veszteséggel dolgozott. Két év alatt a járási tanács kezében annyi hasznot hozott, hogy a nyereségből két új vál­lalatot — az épületkarbantar­tót és a kézműiparit létesítet­ték. A Kézműipari Vállalót létrehozásával 500—600 csök­kent munkaképességű öreg vagy sokgyermekes család­anyának tudnak jövedelmet biztosítani. A községek jövő évi terve is bizonyítja a tanácsok jó mun­káját. Csak néhány példát so­rolok fel. Az új bevételekből, a megtakarított pénzekből Ká­ván 300 ezer forintos költség­gel átalakítják a régi uradal­mi kastélyt — négytantermes, tan; tólakásos iskola lesz belő­le. Pilisen, Monoron óvodát építenek. Nyáregyházán szintén iskola épül. Ezenkívül szerte a járásban új kutak, hidak, utak épülnek, kijavítják a megron. gálódottakat. Közeledik az új év, tervez­nek a gazdák. Nemcsak 5— 10—15 hold föld, hanem közsé­gek, járások gazdái is. Van miért, van miből tervezniük. A dolgozó nép és állama segíti őket. . Filyó Mihály A „bűvész“ sugár A vékony üvegből készült hamutartó a kőpadlóra esik, s nem törik el..) A fémlap, amelyen acélál- katrészeket formáztak, több tonnás préssel, egyszeriben szo­katlan sajátosságot vesz fel: késsél el lehet vágná... Az üveghamutartó és a fém­lemez nyilvánvalóan megvál­toztatták eredeti sajátosságai­kat és új tulajdonságokkal gaz­dagodtak. Szovjet tudósok megállapí­tották: ha egy anyagot elemi részecskékkel bombáznak, óik­kor az új sajátosságokat — szokatlan rugalmasságot, vagy ellenlkezőleg, rendkívüli ke­ménységet vesz fel. Az alkalmazott atomfizika csak most kezdi el kutatásait e területen. Lehetséges, hogy néhány év múlva víznél köny- nydbb ötvözetéket, gyémánt­nál keményebb fémeket nyer­nek. Érdemes tsz-ben dolgozni November 16-án múlt egy éve, hegy — az ellenforradal­mi eseménydk folytán — a tá- pióbicskei Petőfi Tsz kimond­ta feloszlását. A tavasszal az alapító tagok egy része új ter­melőszövetkezetet alapított. Most készült el ,a zárszámadá­suk. Eredményesség tekinteté­ben megyei viszonylatban az első helyen állnak. Nézzünk csak néhány pél­dát: Kaszás László hét hónap alatt 271 munkaegységet tel­jesített, egy munkaegység ér­Preciz üzenettovábbítás — A lányom elment! Ha maga a Laci, akkor menjen utána a „Marika“ presszóba, ha János, akkor menjen a fenébe! teke 64,20 forint, tehóit a hét­havi keresete 17 298 fontat,' ehhez jön egy katasztrális hold háztáji föld, amelyen 30 mázsa tengerije termett. így az összérték 20 748 fo­rint, tehát egy hónapra eső átlagkeresete 2964 fo­rint. Ezek a számok meggyőzően bizonyítják, hogy érdemes a termelőszövetkezetben .dolgoz­ni. Most, amikor az egyéves működésről a zárszámadás elkészült, a tagság egyönte­tűen és megelégedetten fogad­ta el azt. Az ülés után a megjelent vendégekkel közös ünnepséget rendeztek. A vendégek között voltak a gumigyár dolgozói, akik nemcsak az ünnepségre jöttek el, ott voltak akkor / is, amikor a tsz-tagoknak szükségük volt az ő se­gítségükre. A jó munkát és a szép ered­ményt' íégjöbfoa«i az bizonyít­ja, hogy a zárszámadással egyidejű­leg kilenc új tag kérte felvételét ebbe a szövet­kezetbe. A régi és az új tagok előtt vi­lágos a nagyüzemi gazdálko­dás előnye. És a magas jö­vedelem igen vonzó a község egyéni parasztságára. Kiss Lajos Nagykáta-CjfiiLtti, Színház- Qrődaleitr Bihari Klára: SZOMJÚSÁG Magvető Kiadó A regény hőseit szenvedé­lyes szeretet és szenve­délyes gyűlölet fűzi össze az érdekes, mindvégig lebilin­cselő cselekmény során. Ilona, a regény fő hőse, aki­nek egész életére árnyékot vet a szép. gazdag fiú iránt érzett mélységes, tiszta szerelme, amely soha nem juthatott el a beteljesülésig, úgy akarja ne­velni gyönyörű leányát, Ilit, hogy soha ne érhesse utót anyja szomorú végzete. A túl­zott és gyermeke számára rendkívüli sorsot óhajtó sze­retet azonban olyan házasság­ba hajszolja Ilit, amely meg- gyötri testét-lelkét és eltépi az igazi szerelemnek attól a világától, ahol az annyira re­mélt és kívánt, valóban ritka és rendlkivüli boldogság várt rá. Károlyi, az öregedő és kü­lönc udvarló, majd férj, aki az első hetekben, majd hónapok­ban az egekig magasztosul IV szemében, csakhamar levett álarcát, s ami ez álarc mögött van, az nem csupán kiábrán­dító, de egyúttal borzongássá] vegyes utálattal tölti el az ifj-i asszonyt. Nem ilyen életről ál­modott. Mégis csak jobb lett volna István, az egyszerű, de gyengéd és kedves fiú. Ez a gondolat kisérti állandóan. Végül anyja segítségévei mégis visszatalál az elveszett­nek hitt világba. Ez dióhéjban a regény, ame­lyet erőteljes emberábrázoló* sa, finom lélekrajza és merész realizmusa élményszerű ol­vasmánnyá és a téli könyvvé* sár kellemes meglepetésévé avat. iHiimtiiiiimiiiimitttimiiinm Babel: tfiiiimtiimimttmmmiitiitmiKitiHiiiiiiiiiiiiuittnimiiinm LOVASHADSEREG Európa Kiadó 1Q20 tavaszán a v°r°s vashadsereg áradata Varsó felé hömpölyög. A ko­zákok tömött sorai között ott vágtat egy vézna, szemüveges diák. Nem nyeregbe termett, mégis harcedzetten forgatja a kardot. Babel a neve — a lo­vashadsereg Íródeákja, a toll- forgatás nagy mestere. Közvetlen élményekből ere­dő írásai nem csupán a vilá­got átalakító szocialista forra­dalom dokumentumai. Elbe­szélései remekbe sikerült pil­lanatfelvételek és egymásutá­niságukban robbanó erejű filmszerűséggel pergetik a ga­líciai hadjárat kis és nagy eseményeit. Az odesszai elbeszélések és egyéb írásai tökéletes remek­művek. Mondanivalójuk, stí­lusuk, szuggesztív erejű ké­peik, tömörségük Csehov és Maupassant megelevenítő erő­jével vetélkednek. A lovas­hadseregben hömpölyög az áradat, a lavina, zúg a vi­har, de ezek közepette minden egyes embernek megvan * maga arculata, megvannak a saját érzései, megvan a sajá­tos nyelve. Gorkij azt írta róla, hogy Babel „jobban, hí­vebben festette hőseit, mint Gogol a zaporozsiakat". Majdnem húsz évig nélkü­löznünk kellett Babel köny­veit, de helyét az irodalomban senki sem foglalta el. Vala­mennyi művét az élet szülte, realista volt ő a szó legpon­tosabb értelmében. Elbeszélé­sei diadalmenetben járták be a világot, a Lovashadsereg cí­mű kötetét húsz nyelvre le­fordították s most, ha nagy kerülővel is, de végre elju­tott hozzánk. ANDRAS ENDRE: alán tizenhét, talán húsz­éi lehetőségek serkentik a tanácsot | á jobb munkára, hiszen az| emberek számon kérik, miéri | nincs itt, vagy ott kút. atni-f kór kellene, miért nem tart-1 ják rendiben az utakat, járdá I T kát = Az adók kivetését és besze-Í taluba került. Sem apját, sem Az adok Kivetését és »esze ismerte, sőt élet­déset is a községek intézik. | ^ newéí’ sem tud­Nagy könnyítés ez a paraszt-1 megnujn^anl Sziníe észrR- sagnak. Ma mar ram kell | vegvüU el a csángó­minden apró cs p o g> n ^ magyarokkal betelepített köz­ötte “a mlgyei tanácshoz I sé°ben’ a™lV ekkoriban olyan nasza van, legfe jebb. Monoira| cirkusztábor érke­kell elutaznia, ott mar vegle-i^ b tűnt voina fei gesen döntene' úgy | a hiányos öltözetű legényke. Az apró-parcellas, három- | 7lagyt csodálkozásra nyíló bar- holdon aluli tartalékföldeket s ^ szemével, éppen csak ser­eladja az állam, azaz a közsé-| szákállpihéivel az állán? gi tanács helyi áron. A földek | kéretlenül is befogadták-e ára is a faluban marad, növeli | vagy egyszerűen csak tudomá- a bevételt. Még számtalan ap-1 suj vették? Ma már mindegy. róbb-naigyobb jelentőségű ren-1 Megelégedtek annyival, hogy delet tette és teszi a falu, a já-| magét Misineik mondta, jogál- rás igazi gazdáivá a tanácso-1 lójával azonban nem törődtek. kát. | Falusi szokás szerint s főleg Persze akadnak még hibák. | azért, mert senkihez sem tar- A kereskedelem áruelosztása a | tozott, no meg együgyűsége megye kezében van, s néha | miatt semmire sem becsülték, előfordul, hogy minden kap-f hamarosan gúnynevet kapott. ható az üzletekben, csak éppen | Kóró Misi — így hívta min- az nem, ami nagyon kell. A | denki a községben. járási kereskedelmi felügyelő = Életéről annyit, hogy a fe­nem szabhat ki például bírsá- s hetősebb gazdák tartották el. got, ha valahol visszásságra | jj0i az egyiknél, hogy a má- bukkan. Pedig a méréseknél, | sihnál napszámoskodott, ha vagy elszámolásoknál ^ előfor-1 valamelyik építkezett vagy fu- duló csalásokat és más hibá- | varakat vállalt. Mindezt alka- kat leghelyesebb azonnal, a | lomszerűen, majdnem ingyen helyszínen megtorolni. Erre | végezte. Meg sem kérdezték. nincs lehetőség — a megyei | hogy mit kér. Legtöbben étel- tanócsot kell felkérni az ügy | maradékokkal fizették munká- elintézésére, ami már hossza-1 jóért, mások az istállóban vagy dalmas, több ember munkáját f a vajtában adott átmeneti igényli — esetleg egy aprósáig | szállásokkal kiegyenlítettnek miatt. A kisiparosok áruinak 5 vélték tartozásukat. Elvétve akadtak jobb szívű pártfogói is, akik egy-egy szemétdomb­ra szánt lábbelivel, agyonfol­tozott ruhadarabbal fizettek meg neki. Kóró Misi, amint találó nevéhez illett, igényte­len volt. Mindenbe beleegye- zetti mindent eltűrt. Aki őt bármivel megbízta, az számá­ra „apámuram“ volt, akármi­lyen rövid ideig tartó, alka- lomjellegű szolgálatába szegő­dött is annak. 7QCY1 elején aztán némi változás állt be éle­tében. Uj vezetőjegyző került a faluba, akinek szemet szúrt a gazdátlanul tébláboló fiatal­ember. Minthogy nagy tiszte­lője volt a paragrafusokmik, mindennél előbbrevalónak tar­totta, hogy tisztázza Kóró Misi családjogi állását. Napokon át faggatta a legényt, aki azon­ban több tájékoztatásra nem volt képes, minthogy megmu­tatta az irányt, amely felől annak idején a faluba érke­zett. E hiábavaló kísérlet után mi mást is tehetett volna, rá­beszélte szomszédját, az öreg Mózes Vencelt: fogadja Misit örökbe. A kapzsi vénember rövid számvetés után elfogad­ta az ajánlatot. Igazat adott a „főjegyző úr“-nák. Misi mun­kája jóval többet ér, mint amennyibe az „ágrálszakadt madárijesztő“ eltartás<. kerül. Mózes Vencel családja is he­lyeselte az üzletet, hiszen at­tól -nem kellett tartaniok a javakorabeli, régtől fogva há­zas Mózes-fiúknak, hogy a csa­ládi aktus miatt eggyel több részre oszlik majd el apai örökségük. Már csak azért sem, mert az óvatos gazda még 1948 tavaszán mind a negyven holdat valamint a templomtéren hivalkodó hatab­lakos házát fiaira Íratta át, magának csupán öt holdat fo­gott ki a birtokból sajátkezű megművelésre azt is csak ha­szonélvezeti jog címén. Kóró Misi, vagy ha úgy tet­szik: Mózes Mihály így lett egycsapásra gazdag ember fia, anélkül azonban, hogy életkö­rülményeiben számottevő ja­vulás következett volna be. Igaz, rosszabb sem lett sora, hiszen nálánál is nyomorúsá­gosabban ember nem élhetett. Végezte hát dolgát zúgolódás nélkül, fáradhatatlanul. Egy­szer aztán égy rövidebb időre megengedtél’c neki, hogy dol- gavégeztével bent tartózkod­jék a lakásban, mintha váló­ban családtag volna. Ilyenkor is csupán a konyhában. Ennek sem valami különösebb jóté­konyság volt az oka, hanem az, hogy Misineik a cselédnél is cselédibb sorsa már a ha­tóságoknak is feltűnt. Akkor döntött úgy a családi tanács, hogy a jövőben jobban ügyel­nek a látszatra. Ez alkalomból egy tisztességesebb gúnyát is kapott. M isi mindebből semmit nem értett, de a fűszerszagú, meleg konyhába beállított he­verő, a szobából kiszűrődő rá­diózene fizikai gyönyörrel töl­tötte el. Ott üldögélt estén­ként a durva pokróccal leterí­tett vaságy szélén és szemle­sütve hallgatta a Mózes-csálád mind gyakoribb vitáit, amiből lassan, lassan felfogta a jelen­levők közti feszültséget. A hangok váltakozó erősségéből és magasságából a disznók marakodásának mindennapos emléke ötlött fel agyában. Nem értette, hogy az öreg ilyenkor miért nem csinál rendet köztük, úgy, ahogyan megszokta tőle, amidkor lábá­val taszigálja el a vályútól az erőszakosabb jószágokat. Ama. zök ügyet sem vetettek rá s aggálytalanul tárgyalták meg előtte legbizalmasabb családi és vagyonjogi gondjaikat. Bár Misi agyába igen kevés jutott el a hallottakból, egyes szavakat megértett, s a maga módján gondolkozott is. Amíg naponta váltalcoztak gazdái, addig alapvető félénkségén túl nem ismerte a függést. Móze­soknál ezt is megtanulta. Kü­lönösen azóta, amióta beke­rült a házba, szerzett tapaszta­latokat arról, hogy mit szabad, mit nem szabad tennie. Meg­tanulta, hogy csak akkor szól­hat, ha kérdezik, a konyhába csak akkor léphet be, ha hív­ják, s ha valamihez hozzányúl, ami „apámuramé”, vagy ha valamilyen kárt okoz, azért hangos szidalmazás és egyszer- másszor rúgás jár. Kivált, ha olykor-olykor elcsavarog ha­zulról. Mert erre, bármennyi­re is megértette tettének kö­vetkezményeit, tavasz táján gyakran került sor. Nagy előszeretettel ólálko­dott vasárnaponként a szövet­kezeti italbolt körül s áhítat­tal bámulta a hozzá hasonló korú legényeket, akiknek lá­bán fényes csizma feszült, szá­jukban pedig jószagot árasztó szivar füstölgőit. Olyan, ami­lyennek a végét néhanapján odalökte neki a pirosképű Mó­zes Gyurka, ha valamilyen zsíros üzletkötés után dülön­gélve hazatért. Egyszer egy szomszédfalubeli fuvaros pá­linkával is megitatta, mert az ablakpárkányra dőlve észre­vette Misit, amint az nyálát csurgatva leskelődik be a füs­tös ivóba. Azóta a pálinkaszag is foglalkoztatta képzeletét. E kiruccanásaik során — ha messziről is — megismerke­dett a pénz fogalmával, amely­ről megtanulta, hogy azért szivart meg pálinkát lehet kapni. Ez a felismerés nagyon felizgatta. Lefekvés után órá­kig törte az agyát: neki miért nincs „abbóV’ és akinek van, az honnan szerezheti? U óró Misi erre a problémá­st- jára csak nagysokára, ez év tavaszán kapott választ. Úgy történt, hogy az öreg Mó­zes március derelcán tüdő­gyulladásba esett és egy hét leforgása alatt beadta a kul­csot. Temetés után néhány nappal a család értésére adta Misinek, hogy „további szol­gálatára“ nem tartanak igényt. Annyit azonban Mózes Gyula elintézett, hogy felvették nap­számosnak a meginduló út­építéshez. Az építésvezető, amikor jobban szemügyre vet­te, elhatározta: •vizhordónaSk állítja be a legényt, másra amúgy sem alkalmas. Misi te­hát nappal rendületlenül ci­pelte a vízzel teli vödröket, kancsókat, este pedig, mivel szállásáról senki sem gondos-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents