Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-25 / 203. szám
BŰÉI! Megkoptatott, elszürkített szavak megszokottá vált rövidítése ez a négy betű, az év első napjának köszöntője... De a $zó, ahogy életté válik ajkunkon és a tekintetek találkozásában, mégis megtelik tartalommal. Hitet közöl: mindannyian reméljük a boldog jövevényt, a békésebb, gazdagabb, szebb és boldogabb újévet. És jó ez a felemelő, erőt adó nekiindu- lás!.. i Bizony, életünk örökös boldogság-keresés. Van, aki kékmadár alakját kutatja, űzi, hajtja; már elérni véli, de legtöbbször t&vaszáll a mesebeli kékmadár... Más az érzékeit csitit- gatja. éhségét, szomját, hiúságát, kíváncsiságát naponként elégítgető önzéssel... Van, aki kultuszt űz testéből: hajának hullámából, bőrének bársonyából, ruhája selyméből, átderen- géséből... És még miből — ki tudja? Mennyi módja a boldogság-keresésnek! Ahány élet, annyi vágy... És a tervek, vágyak, a remény és illúzió az élet mozgatója. Hát hol vétjük el mégis, hogy annyi illúzió foszlik szerte, mint a füst kobaltkékje? Múlnak az évek, tűnik az élet és annyi a keserű visszazokogás; hiába kutattam, hiába kerestem, szenvedélyemet hiába szerettem, sehol sem találtam rá a boldogság kék madarára ... De szomorú az ilyen számadás!... A Szilveszter éjjele is egy-egy életszámadás. Ne nézzünk most vissza; az újév első napja legyen előrevetítő fénycsóva, hogy segítse valóra az örök emberi álmodást! Mi hát a megtalált boldogság titlca? Ne várj csodát, hogy az töltse be telkedben az űrt, mit magad hagytál, mert észrevétlen elhaladtál a mindennapok apró megszépítője mellett, és így munkád is csak robot maradt. Emberré emelkedni — ez a kulcsa a csodának! Észrevenni a természetben a szépet, felhők között a fényt, tudni hosszasan elnézni egy képet, hallgatni tisztult, nemes zenét, olvasni sok jó könyvet, jót tenni mindenütt, ahol csak lehet! Munkádban nagyszerű és szép a lendület, mely házat emel, töri a követ, vasat reszel vagy szállítja a szenet; tudományt tanít, tágítja a szellemet! Megszépíteni ezt az egész életet csak becsülettel, jósággal hittel, jó munkával lehet! Így lesz az élet csodája a te boldogságod csodája; észrevétlenül megtalálod jogosan keresett boldogságod könnyen tűnő kékmadarát. Ne mástól várd a szépet; a jót, tégy érte naponta; akkor nem dől halomra álmod és illúziód! Ott a boldogság a falat kenyérben, családod körében, barátod szemében, jól végzett munkád becsületében, az emlékezésben, a tervezgetésben, a mesében, a zenében, a napsütésben . . ; Ne légy megfoghatatlan illúziók kergetője hát! Vedd észre mindennap sok kicsi jóságát, örömét, szépségét, tiszta ajándékát! Ebből fűződik egybe a jövő Szilvesztere, majd életed végére a megtalált csoda: a boldogság. ________________ „Igric“ ANYAKÖNYVI HÍREK SZÜLETTEK: Ádám Ferenc, Nagyszilágyi Éva Mária. Valentin István, Stanczil János, Bakai Mária, Bata János, Wéber Ferenc, Éles Anikó. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Bog- dányi Gyula és Kosznovszky Györgyi, Szűcs János és Leitner Zsuzsanna, Dehurta Antal és Ja- kapi Sarolta, Fülöp János és Gácsér Stefánia, Majczinger Dániel és Barta Anna, Kovács Bálint és Popeika Mária. MEGHALTAK: Bukovics Ferenc 92 éves és özv. Krajcsovics József- né 71 éves. A városi tanács végrehajtó bizottsága december 20-án megtartott ülésén tárgyalta meg a tanács v. b. ipari és műszaki osztályának 1957-ben végzett munkáját. A végrehajtó bizottság a városfejlesztés érdekében kifejtett tervszerű és eredményes munkájáért elismerésben részesítette Ráth György vezető- mérnököt és munkatársait, c ~ 0 Álmodtam, liogy Ráby Mátyás... | | Álmodtam, hogy Ráby Mátyás Szentendrén végigment I | Megnéz minden utcatáblát s néha egyet füttyent. 1 — De szép utcát kapott Pali! Jó fiú volt nyilván! i S elméláz a patakparton a Pál utca titkán. I Szamárhegyen elnézi a dalmát lánykák puccát | S a feltűnő elnevezést: az Iskola utcát. | — Soha nem volt itt iskola, viszont nem is lészen! I Ráby Mátyás álmélkodik sok-sok utcanéven. I — Dumtsa Jenőt, lám, leszedték, s megmaradt Tuhárszky | | A hajdani hitközségi, gazdag elnök bácsi! I Erényei nyilván voltak, — Rab Ráby így mondja, — | De hány nagyobb helyi nagyság szedhető csokorba!? | Majd mérgesen dobbant egyet: Fékomteremtette! | Életemet tönkretette a város belrendje! 1 Bűnös gazdálkodás ellen harcoltam a népért, 1 Börtönt ültem! Jutalomért? Nem! Egy utcanévért! | S nézzék meg az én utcámat: sikátor, két házzal! 1 Üljünk HÉV-re s menjünk tovább csak öt állomással! | | Csillaghegyet sose láttam, hisz nem volt, csak puszta .. s | 1 S egyik legszebb Fő-út ott a Ráby Mátyás utca...! Horváth Levente =,iiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii<iiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiti«HiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiuS A megye kommunista sportvezetői december 22-én a Pest megyei Tanács nagytermében vitatták meg az MSZMP Központi Vezetőségének a sport és testnevelési munka megjavítására hozott határozatát. A szentendrei sportvezetők felszólalásaikban vázolták a város és a járás sportjának helyzetét és terveik végrehajtásához kérték a megyei és az országos szervek segítségét. 0 Nagy forgalom az Állami könyvesboltban Egymásnak adták a kilincset az emberek a szentendrei Állami Könyvesboltban. Kovács Farencné boltvezető és Fridii; Jenőné nagy hozzáértéssel és előzékeny segíteni akarással állnak a könyvet szerető, az olcsó, de mégis értékes ajándékokat vásároló 'közönség szolgálatára. December hó folyamán hatalmas könyvforgalmat bonyolított le e két ügyeskezű elvtársnő. Az üzlet hozzávetőlegesen 9000—10 000 példányban kapott könyveket a karácsonyi vásárlók kielégítésére és csupán e hónapban 60 000 forintot forgalmaztak. Hozzájiáruit a könyvesbolt forgalmához, hogy a városból mintegy hatvan-hetvenen vették igénybe az Állami Könyvesbolt részéről külföldre irányuló ajándékcsomagok lebonyolítását. A könyvesbolt helyi és felsőbb vezetését dicséri az a tény, (hogy a 14—16 éveseknek való ifjúsági könyvek kivételével — ez országos hiány! — minden igényt kielégítettek. Jellemző a közönség jó kiszolgálására, hogy ‘ Patkó Imre újságíró és Rév Miklós fo- foriporter útiélményeit összefoglaló, gyönyörű kivitelű „Tibet“ című 'könyv, amely december 21-én került ki a nyomdászok kezéből, már 23- án a vásárlók rendelkezésére állt, Sz. Minden kedves ügyfelének boldog újesztendőt kíván: az Országos Takarékpénztár Szentendrei Fidkja. A szeníeiufrei dalmálok karácsonyi népszokásai „Radujtese arodil” — Örvendjetek emberek! — száll az ősi dalmát karácsonyi ének. Vígan poharazunk, ünnepelünk, a szentendrei dalmátokkal. Szíves szeretettel mesélnek az „igazi” karácsonyokról, amikor — még a 11. világháború előtt — a hegyen minden dalmát háznál megtartották a régi szokásokat. — Tudja, Banyidánkor, december 23-án, mikorra kivirágzott a Borbála napi mandulaág — meséli a kedves Jankó bácsi — reggelre kellve ott volt már a krispam, a borókafenyő a szobában, a Mária-kép melletti sarokban. A fácska nem olyan volt ám mint ma, nem asztalon állt hanem a falhbz volt erősítve és a sarokból a szoba közepe felé kihajtott csúcsa a mennyezethez simult. Akkor még nem ismertük a szaloncukrot, hanem aranydiók, szép piros almák himbálóztak a gallyak között, és tele volt aggatva mézeskalács-szívvel, báránykák- kal, kitárt szárnyú madárkákkal. De a kard és a huszár sem maradhatott el. A fa előtt levő állványkán piros üvegpohárban, zöldellő búza közepén mécses égett az ünnepek alatt. Ezen a napon bőjtöltünk, csak egy kis pálinkát vagy bort ittunk, és kevéske kenyeret ettünk. Csillagkeltekor, úgy hét ára tájban összejött az egész háznép a krispam köré. Imádkoztunk, karácsonyi énekeket énekeltünk. Csak azután ült le a család áz asztalhoz. Az asztal lapjára, a terítő alá szalmát terítettünk, a betlehemi jászolt és a pásztorokat jelképezve. Az asztalon egy tányéron szalma volt, és azon — régen ostya — ma már kalács — és gyümölcs melyik családnak mi termett, és mellette egy pohárban méz volt. Ezek úgy szerepeltek mint a családnak az ajándékai (a pásztorok ajándékai), ezért csak Háromkirálykor tették el onnan. Égett még egy gyertya is az asztalon, ami a Jézuskát jelképezte. A család legidősebb tagja: a majkó (nagymama), vagy ha a nagyszülők már nem éltek, az apa vette kezébe a kalácsot és a legidősebbnél kezdve mindenkinek tört egy darabkát, amit azok mézbe mártva megettek. Ezalatt az apa mindenkinek egészségére kívánta, mondván; nazdravele! A kalácsosztás után következett a dió, szőlő és az alma kiosztása, amit az osztó „nazdravele” kívánással, annyifele vágott, ahányan voltak. Ezzel a családfő mintegy megállapította, hogy a böjtöt megtartották és kezdődhet a vacsora. Ez hallevesből, levesben főtt halból és diós, vagy mákosgubából állt — Vacsora után átjöttek a szomszédok és a rokonok, beszélgettünk, együtt énekelgettük a karácsonyi énekeket —1 mondja tovább emlékezését Janó bácsi. — Közben megjöttek a betlehemesek. De nem ám akármilyenek! Mert a 30-as évek derekáig a felnőttek jártak betlehemezni. Elsőnek az angyal jött be és mondotta: „no glas dozivani pastiri!” — Üj hírt hozok nektek pásztorok — és eljátszották a szép dalmát betlehemest, énekelve közben, a háziak kívánsága szerinti karácsonyi énekeket. — Éjfél felé került sor az éjféli misére. A mise után már szabad volt zsírosat enni. Nosza éltünk is vele és finom „pá- ce”-t ettünk, ami kívánta a bort. Előkerültek a zsíros tészták. is. Azután újból énekelgettünk és virrasztottunk. Ha valaki yagyon álmos volt, akkor a padlóraszórt szalmára és az arra terített ruhára dőlt le, csak úgy mint a pásztorok. Valaki mindig ébren maradt őrködni, hogy el ne aludjék a reggel hat órát, a pásztorok miséjét. — Aki nem sajnálta a fáradságot és nem aludt el, az idén is hallgathatta a várdombi öreg templomban a szép dalmát énekeket, megfigyelhette Szentendre érdekességének, sok nyelvű kórusának egyik sajátos hangját. Aki pedig a két ünnepen valamelyik dalmát családján járt, az hallhatta a köszöntőket is, mint kívánnak egymásnak kellemes ünnepeket; Cestitamti Bozit! Kiss Imre
