Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-17 / 196. szám

1957. DECEMBER 17. KEDD tlrlap r> KÖNNYŰ FELEJTENI? Operaházi díszelőadás Kodály Zoltán tiszteletére I KEGYETLEN téli bömböl vihar a pusztán. Vad füttyökkel, rikoltozá- sokkal rohamoz a szél, kavar­ja, csapdossa a havat, tépi, marja a háztetőt, keresi, hol tudna beléakaszkodni. ítélet­időnek nevezik az ilyen téli éjszakát. Még a kutyát is be­hívják valamilyen házbeli zugba, ne rémítgesse az isszo- nyító förgeteg. A pusztán csak egy apró szoba-konyhás vályog­házból szűrődik ki a fény. A petróleumlámpa sápadt fényé­nél együtt ül a család. Az apa tömör bajuszú, gondoktól barázdált, cserzett arcú, öt ven körüli magyar. Számára a házat körülvevő tíz hold föld jelenti a világot. A mindent. A kenyeret. A gondot. Az örömet. Az anya nehéz munkától megviselt, negyven év körüli asszony. Kérges keze, széles- rekerekedett csípője első pil­lantásra tud túl adja: nem \ könnyen ment végig az élet- ! úton. Fáradt szeme mindent i megbocsátóan, mindenbe be- j leegyezően pihen az asztalon. j A szülők mellett ott kuco- rog az asztal mellé húzott ka- j napén a két gyerek. I mi ic a szőke, kacagó | JUU3, szemű „világ- szépe”, ahogy a faluban nevezik. Nem akad a környéken még egy olyan szemrevaló, takaros teremtés. Hire is van, nemcsak a falu­ban, hanem a szomszéd köz­ségekben is Macóék Julisá- nak. A legények megtették, hogy tizenöt kilométert ke­rékpároztak, csakhogy egyet ‘fordulhassanak vele az oly­kor-olykor 1 tartott mulatságo­kon. Tercsi, az egy évvel fiata- \ labb lány éppen a fordítottja Julcsinak. Alacsony, formát­lan, csúnyácska. Tercsi tizenhatesztendős, Julcsi tizenhét. Nehezére esik Macó Illés­nek a beszéd. Szereti nagyon ezt a két lányt. Julcsi olyan szép, hogy gyönyörűség az ap­jának lenni. Tercsinél szorgal­masabbat, szerényebbet nem lehet találni. S ez becsülendő! Mert a szegény ember legyen csöndben. Addig kapálózzon, mig bírja. Tovább ne, mert beleszakad. Ezt tanította meg vele az élet. — Hallgasd csak, fiam — mondja. En amondó vagyok, hogy ne szalaszd el azt az al­kalmat, ami most van. Tudod, hogy van. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Igaz, hogy Varga Jancsi nem a leg­szebb legény a faluban, .de olyan erős, mint a bivaly. Megkeres az rád mindent. Nem lesz mellette nehéz asz- szonynaik lenni. No meg hoz annyit hazulról, hogy meg le­het abból élni. Meg mi is adunk, valamennyit. I jUl I megretten. Ilyen ^IUL^ nyíltan neki még nem mondták, hogy Varga Janinak szánták. Fel is szakad belőle hamarjában a‘ de édesapám... — Jól van, fiam, jól. Tu­dom én, mit akarsz mondani. De a szerelem nem minden. Majd megszeretitek egymást. En is úgy jöttem össze anyád­dal, hogy nem voltunk több egymásnak, mint neked a Bárdi boltos. Aztán láthatod, milyen szépen összetörődtünk így lesztek ti is. — Édesapám.. ä — No, hallgass csak végig, lányom. Az a másik fiú elég messze van. Van annak három hónapja is, hogy utoljára itt járt. Annyi idő alatt százszor is belehabarodhat egy kikent- 'kifent pesti lányba. S akkor te itt maradsz. Se fehér, se fe­kete. Se Varga Jancsi, se a doktor úr. — A lány ne várja meg a huszadik esztendejét otthon- igaz, hogy neked még van ad­dig három esztendőd, de amit most meg lehet tenni, nem kell halasztgatni. Nem mindig álcád olyan legény, aki tizen­öt holdat hoz magával. Ahogy mostanában mondhatjuk: kö­zépparaszt a Jani! De nem is akármilyen. Mert annak két olyan lova van, hogy gyönyö­rűség ránézni. Tehén, aprójó­szág is van. Lesz, aki segítsen a ház körül, mert ott van Ja­ni anyja. Mit akarsz még, lel­kem? I JULCSINAK Z“Z Ti'. ' S mint aki kiszakít magából valamit, úgy rebegi elcsukló hangon: — én nem megyek az istennek se Varga Janihoz. Még akkor se kéne, ha színaranyból volna. Mit bánom én a tizenöt hold­ját. — No... nocsak ... le lány — hümmög Macó Illés. Jul- csa véne tág rámeresztett sze­mekkel bámul az emberére. Ilyen még nem volt. A nyílt ellenkezésre régebben úgy hördült fel az öreg, mint a sebzett kan. Mert ha lassan- lassan ő puhította, akkor csak ráadta a fejét olyasmire is, amit nem akart. De így a szemébe... De Julcsira nem lehet hara­gudni. Olyan ez a lány, mint maga az élet. Mint a frissen hullott harmat: Tán még a Szűz képét is meg lehetne fcs- I teni róla. — No, lelkem — fordít a szón Macó Illés — akkor mond meg nekem, hogy aka­rod a dolgot? Mert nem sze­retném, ha később a hajad tépnéd, a szíved szaggatnád, hogy apáméit miért engedték? Hát lehet-e hinni annak a pesti fiúnak? Julcsi kap a kérdésen. Az örömtől pirosán kezd beszél- | ni: — Laci állatorvos lesz. Azt ! szeretné, ha ide jöhetne a kör­nyékre. Akkor nem lennének édesapáméktól sem messze. Tán még segíthetnék is ma­guknak, mert tudják, hogy nem szeretek munka nélkül lenni, ölhetett kézzel ülni. Megszoktam én itt, nem men­nék el semmi pénzért. Nem kell nekem a város. S beszélt­beszélt arról, hogyan szeretné, mint szeretné alakítgatni az életét, ha összekerülnek La- j cival, ; mi hivatalba dugták, hanem — ahogy ő mondani szokta — a gyakorlatba. Igazán nem tu­dom. megérteni. Egyetemet végzett ember, hogy lehet ilyen igénytelen. — De Julika, maga úgy sze­rette a falut, hogy alig job­ban mást. — Ja — neveti el magát —, az régen volt. Akkor még nem tudtam, hogy az nem élet. — Hát mi az élet? — Ó, mintha azt maga nem tudná. Pesti ember létére. Ott lehet élni. de egy apró. sáros faluban ... Hiába volt szó, érv, akármi, j Nem engedett. Amikor a szülőik felől kér­dezgettem. sok dolog ott is ; másképpen hangzott, mint hó- \ rom éve. [ — Apusék — mennyi új szó i — beléptek a tsz-be. Apus brigádpezető. Tercsi meg fe­leségül ment Varga Janihoz, ök is a tsz-be vannak. Nagyon elégedettek valamennyien. — No látja . — Ö, ó, tudom, mit akar j mondani. De én úgy tudok i haragudni Tercsire! * _ ? — Az olyan paraszt maradt. Hiába keresnek jól, hiába van meg mindenük, olyan bor­zalmasan öltözik. Csizmát hord,' kendőt köt, pedig ott a téli kabátja. Otthon meg annyit kínlódik 'a jószággal, meg a háztájival. Mi a fené­nek? Persze, vannak, akik nem tudnak túljutni eredeti mivoltukon (!), akik mindig azok akarnak maradni, akik voltak. Minek kell azt min­denkinek tudni, hogy paraszt volt az ember? |HAlLCATTAM.Mg"g" dét, de egy­re Macó Illés szavai döröm­böltek bennem: hátha az a Laci gyerek elfelejti, hogy pa­A Magyar Állami Operaiház vasárnap este díszelőadást I tartott a 75 éves Kodály Zol­tán tiszteletére, s ezen a Háry j Jánost játszották. Az előadás j megkezdése előtt Mi.hályfi Er- ! nő művelődésügyi miniszter- i helyettes köszöntötte a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány nevében Kodály Zol­tánt. Elítéltéit az abonyi vasúti szerencsétlenség okozóit Szeptember 28-án éjszaka súlyos vasúti szerencsétlenség történt az abonyi állomáson. A negyedik vágányon egy te­hervonat állt és ugyanerre a sínpárra beengedtek egy átha­ladó gyors teher vonatot. Mi­előtt a szabad jelzést megad-- ták volna a gyorstehernek, nem győződött meg sem a szolgálattevő, sem a két váltó­kezelő, hogy a vágány sza­bad-e. Ezen az éjszakán Szentire! Zsigmcnd volt a forgalmi szol­gálattevő, Jágri Pál és Magyar Bertalan pedig váltókezelői szolgálatban álltak. Mulasztásuk miatt a Cegléd felől jövő vonat és mozdonv ■ személyzete már csak olyan j közelről vettéik észre, hogy a sínpár foglalt, amikor már képtelenek voltak a gyorsvo­natot megállítani. Belefutott az előtte álló tehervonatiba. A gyors fékezőfülkéjében sza­bálytalanul tartózkodó zárfé- kezőt agyonnyomta az össze­ütközés ereje. Sok kocsi ki- siklott és 500 000 forint kár keletkezett. A Pest megyei Bíróság a helyszínen kezdte meg a tár­gyalást, majd Budapesten be- [ fejezte. Az ügyészség halált I okozó veszélyeztetés büntette és társadalmi tulajdon gond a t- i lan megrongálása miatt emel* ivódat. A bíróság Szendrei Zsigmondot két év és kéthá- | napi, Jágri Pált egyévi és Ma­gyar Bertalant hathónap: bör- i tönre ítélte. I FIIFIBF nyúlik már az cJJlLDl amikor nyu­govóra térnek. Macó Illésben, amikor végig- nyúlik a csíkos dunna alatt, i még mindig háboroa a lélek. 1 Fáj is, meg izgatja is, hogy a | lány majd nem a földből él. | Az egyetlen biztos pont: a | föld. Ha rossz az esztendő, | kevesebbet eszik az ember, ha f jobb volt az idő, akkor többet. | De enni mindig tud belőle? | Tud! Meg az a fiú. Ha már el- í végzi az egyetemet, nem fele- \ di~e el azt is, hogy paraszt \ volt? Mert akikor Julcsinak § nagyon rossz lesz mellette. | Mert az nem úrilány. Aki pá- | váskodni szeret. Az nem érzi § jói magát, hp nincs mit dől-1 gozni.. i * i Három éve már ennék. Ha I ma valaki összeakad Macó | Julcsival, nem hinné, hogy | mindez így történt. Tele van panasszal. — Hát igen. Megesküdtünk,. | Amikor Laci elvégezte az | egyetemet, megkapta az irá- | nyitólapját. Sikerült a kör-1 nyékre jönni, a szomszéd falu- | ba. így csak öt kilométerre § vagyunk apámékhoz. — Megvolt az esküvő s már \ itt is volt a gyerek. Azóta be- j leragadtam a faluba. Sár meg j por. Mindig csak ez a kettő, i Majd megöl az unalom. A mo- \ ziban olyan filmeket játsza- \ nak, amelyeket már négy éve \ L láttam. Bálba nem meheték, \ Laci az meg bolond. Az isten- j nek se tudom rávenni, hogy az \ áthelyezését kérje. Valami vá-.\ rosba. Olyan jó lenne vala- j hová városba menni. — De miért? — A falu olyan unalmas. Meg a társaság (!) is... Vég­eredményben orvos férjem van, nem ezért végezte el az egyetemet, hogy egy apró, sá­ros faluba ragadjunk.- 0JLACII Innak. Állan­dóan azt hajtogatja, hogy tel­jesült a kívánsága. Nem vala­raszt volt... S nem ő feledte el... Az ügyész súlyosbításért, a védők enyhítésért fellebbez­Mészáros Ottó | tek. ii iiHimiiititnmHiMiH mmii ni Ildi mm n ÜNNEP T egnap ünnepélyes taggyű­léseken megyénkben is megkezdődött az új tagköny­vek kiosztása. Kicserélik a ré­gi, egyszerű, ideiglenes, kék lapocskákat, piros, díszesebb, tíz évre szóló könyvecskékre... Az alapszervezetek vezető­ségei beszámolnak egész évi munkájukról. Emlékeztetnek azokra az időkre, amikor az első kék lapocskákat kitöl­tötték ... Ezeken a taggyűlé­seken mindenki meghatódott. Az is. aki először csak formá­lisnak hitte ezt a tagkönyvcse- rct, s úgy gondolta: ez csak hivatalos okmánycsere. De eze­ken a taggyűléseken minden­ki érzi, itt többről van szó! Milyen elszakíthatatlan szá­lacska fűzi a megkopott kis kék laphoz a párttagságot, mi­lyen jelképe ez a párthoz va­ló tartozásnak! Hány taggyűlésen kérték: — ne kelljen leadni az ideiglenes pártkönyvet, mert az örök emlékeztető 1956 utolsó hó­napjainak nehézségére, tűz­keresztségére. Nehezen válik meg mindenki tőle, pedig csak egy lap, nincs rajta semmi kü­lönös. Mégis! Akkor született, amikor élethalálharc folyt a forradalom megvédéséért, a munkás-paraszt hatalom meg­tartásáért. Azok kapták meg elsőként ezeket a lapocskákat, : akik legbátrabbak, legáldozat- ; készebbek voltak ... Csendesek az ünnepi tag- : gyűlések ... Az emlékezés, a | megilletődöttség csendje ül a | termeken. S a nagy, mély gon- I dolatokból itt is, ott is egy- I egy eltűnődő hang riaszt fel: \ régi, öreg kommunisták idézik 1 illegális múltjukat. | Egy elvtárs beszéli: évek I óta dolgozott már a mozgalom- 1 ban, de még nem volt párt- ! tag. Egyszer sztrájkbizottsági I értekezleten megismerkedett I valakivel, aki azután megbí­PERCEK zást adott számára. A megbí- : zatások egymást követték, s \ mikor azokat becsülettel tel- \ jesítette. közölte vele az „is- \ meretlen ‘: a kommunista párt I utasításait hajtod végre ... | Minden veszélyt vállalt, s ak- | kor sem tört meg, amikor bőr- I tönbe zárták. Az sem riasz- | tóttá el, inkább megacélozta, ; hogy számos mártírját temet- | te cl a pártnak... Amikor ka- | tona lett, figyelmeztették: sen- 1 kivel ne barátkozzon, mert | minden lépését ellenőrzik. | Vesszőfutás volt az élete. Egy | nap, amikor nagyon elfáradt | már, takarítónak jelölték ki. i Alig végzett a takarítással, egy | öreg katona maga mellé ültet- | te. s minden bevezetés nélkül | közölte: én kértem, hogy te | takaríts. Beszédem van ve-1 led. Tudom, ki vagy. az elv- | társak hívták fel rád a figyel- f memet. Mától kezdve te meg | én leszünk itt a pártszerve- | zet... S szerveződött a párt. Ná- í luk, a katonaságnál, s másutt | Is. Hiába volt börtön, kín- '[ eás. A párt győzött! Vezetésé- i vei 1945-ben megteremtődött j a munkáshatalom. Ezt akarták \ megsemmisíteni 1956 ellenfor- = radalmárai. Gyilkoltak, pusz- ; títottak... De hiába! Űjjászer- I vezödött a párt, s lobogója; alatt ismét győztünk. ílj si- i kerek, diadalok kísérték út- j jainkat. És az új harcok, mun- ! kák jelképeként most átveszik : mindenütt a mártírok vérétől piros új tagkönyveket. Senki nem csodálkozik, ha ezeken a taggyűléseken kissé eltűnődőbbek, meghatottabbak elvtársaink. Miközben a kö­vetkező hétköznapok nagysze­rű tetteire készülnek s egy pillanatig elidőznek a párt hősi múltjánál, azért is te­szik, hogy új erőt merítsenek a holnapra... (s. á.) Az ócsai gimnáziumban Karácsonyi szünet előtt az Öcsai Állami Általános Gimná­ziumban. De meg lennénk ijedve, ha mi állnánk a tábla előtt. Am Drabant Klári mosolyogva válaszol a fellett kérdésekre. Neki ez a sok képlet olyan mint a 2x2 Hiába nyújtogatják a kezüket. Molnár Emese nem hagyja szóhoz jutni szomszédait, maga mondja végig a leckét Ritecz József tanár vezetésével jó hangiratban folynak a kísérletek a kémiai szakkörben + + A nap hőse. Bognár Melitta, Sajnos, nem sikerült meg­tudni, mit mesélt tízpercben a lányoknak (Kép, szöveg: Gábor Viktor) iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMDtrtiniitHiiiittiiiiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitimiiHiiMiuMiiuiiiiiiHiiiiiiHiiiuitimiiiiiiiiiLm:« Miért nem kap szaloncukrot az Ócsai Földmüve sszövetkezet? i Alig 15—20 kilométernyi í távolságra van Öcsa Budapest- : tői. Lakossága meghaladja a 1 tízezret és ennek a létszám- I nak hatvan százaléka buda- 1 pesti üzemi munkás. A köz- ! ség áruellátását a földműves- ! szövetkezet biztosítja. Közel a I karácsony, ilyenkor van a ke- ! reskedelemben a csúcsforga- I lom, most vásárolják a leg- ! több ajándékot. De a szövet- 1 kezeti boltban nem lehet sza- ! loncukrot kapni. Azt beszé­li lik az asszonyok, hogy a nép- ! boltokban Gyálon. Dabason | van elég, tömöttek a polcok. | Tehát oda kell mennünk. | Vajon miért van az állami I kereskedelem és a szövetke­zeti kereskedelem között ilyen különbség? Elmondják a bolt­vezetők, hogy rendeltek, de ma is azt telefonálták a FU- SZÉRT-től, hogy Öcsa már nem kap szaloncukrot. Igaz, volt már Mikulásra szaloncu­kor, de a csokoládé darabárut Pestről kellett hozni a Télapó puttonyába, mert Ccsán ez is ritkaság. Helyes volna, ha az elosztószervek körültekintőbb munkát végeznének, mert hi­szen az ócsaiak ott veszik meg az iparcikk ajándékot, ahol szaloncukrot és egy-két szelet csokoládét is kapnak. Berecz István, Öcsa, Rákóczi u. 54.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents