Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-10 / 165. szám

4 “'WCiríap 1957.-NOVEMBER 10. VASÁRNAP Beszélgetés az írókkal F ehér Klára útra készül. Zártkörű színdarabpályá­zatra kapott meghívást. A mai nőről kell színpadi mű­vet alkotnia; A pályázat szer­vezői megkérdezték tőle: vál­lalja-e a feladatot? Március közepéiig készen kell lennie. — Vállalom — felelte az írónő habozás nélkül. Akik emlékeznek még Fe­hér Klárára, az újságíróra, azokat talán kevéssé lepheti meg ez a gyors határozókész­ség és bátorság. De az új­ságírói munkát az íróitól még­iscsak el kell határolni. Hi­szen egy színpadi mű megal­kotása mindenképpen nagyobb feladatnak látszik, mint bár­mely újságírói probléma meg­oldása. Elárulja a titkot, — Régóta tervezgettem, hogy a Szabad Népben évek­kel ezelőtt megjelent „Ma­rna“ című riportnovellámból színdarabot írok, Ennek a kis írásnak a középpontjában egy nagyon derék anyós áll, aki unokáinak az istápolására vi­dékről jön fel a fővárosba, ahol azután vejének és gyer­mekének a cselédjévé nyomo- rodik. Ekkor eszmél arra, hogy elvétette az utat és új életet kell kezdenie. Ez a színdarab magja, még inkább kiindulópontja, tehát az első felvonás. Ez készen van, A másik kettőt kell még megír­ni A pályázat kiírói biztosí­tották azokat az előfeltétele­ket, amelyek mellett a ren­delkezésre álló rövid idő alqtt is elkészülhetek a színdarab megírásával; K iderül, hogy Fehér Klá­ra beteg s megbízói mó­dot nyújtanak neki arra, hogy gyógykezeltetését egybekösse az alkotómunkával. Egy cseh­szlovákiai szanatóriumiba kell utaznia, ahol orvosi felügye­let mellett teljesen az írói munkának szentelheti idejét. Fehér Klári mindig jóked­vű és szinte robban a tett­vágytól, de most a szokottnál is túlfűtöttebb lelkiállapotban, van. Nagy öröm érte: a Szov­jetunió megvásárolta ki­adásra kerülő új könyvét, a „Földrengések szigetét”. Tar­talmát ismerve, azt gondolná az ember, hogy Fehért a szov­jet tudósok beavatták tit­kaikba s többet tud a mes­terséges holdakról, irányítha­tó rakétákról és mindarról, amit még ezek után feltalál­nak, mint más. — A Földrengések szigete néhány hét múlva már meg­jelenik — újságolta. — Re­gény. Története a jövő szá­zadiban játszódik. Akkor, ami­kor az élet olyan gazdag és gondtalan, lesz, hogy minden embernek bőségesen jut cipő, ruha, ennivaló. A munkaidő napi négy óra lesz, a házak előregyáirtott rugalmas vas­betonból — elasztitonból — percek alatt épülnek és ter­mészetesen , minden ifjú pár ingyen kap tágas, szép * ott­hont .., A föld nagy részén szabályozott éghajlat lesz, a sivatagok helyén narancs- és datolyaligetek.:. Az át­lagos emberi életkor 140— 150 év lesz és száz évig tart az ifjúság... A zötyögős vil­lamosok helyett quintobuszo- kon közlekedünk, ezek szé­dületes sebességgel szágulda­nak majd földön, levegőben, tengeren, tenger alatt. Hogyan él majd a jövő század embe­re? Milyenek lesznek örömei, gondjai, hogyan szórakozik, milyennek látja a világot és hogyan indul újabb és újabb harcba az elemekkel, hogyan száll szembe a pusztító föld­rengésekkel — erről szól ez a könyv. De valami másról is. Az élet öröméről, arról, hogy mennyi szépség és lelkesítő dolog van a tudásban, tanu­lásban, kutatómunkában, ka­landban. C seres Tibornak most je­lent meg új könyve cí­me: „Különféle szerelmek“. Nqvellás kötet. Elég nagy port vert fel. Ezenkívül Móricz Zsigmond Égi madarából írt forgatókönyvet; A Hunnia már el is készült a filmmel és lehetséges, hogy még az idén bemutatja. De Cseres nem pihen. Máris új témán dol­gozik. — Falusi tárgyú regényt írok — közli. — A szövetkezeti életről fog szólani. Jövőre el­készül. A novellaírással so­hasem várok. Erre regény­írás közben is jut idő. Csak színdairabírásra nem vállalkozik. •— Félek tőle. Számomra is­meretlen műfaj; Ha lenne egy stúdió, amely nem riad meg a kísérletektől — más lenne. Aki színpadíró akar lenni, annak meg kell szok­nia a színpadot és meg kell ! tanulnia a színpadi technikát és fel kell készülnie arra is, hogy néhányszor meg kell bukni áhhoz, hogy valami sikerüljön végre. Egyelőre nincsen színház; amelyik ezt a kockázatot vállalná; ATasvári Istvánnak most je- ' lent meg a hetedik ver­seskötete: a „Tizedíziglen”. A Magvető adta ki Van benne néhány vers azók közül is, amelyek ma büszkén hirdet­hetik egy költő helytállását. Az új verskötet érdekesmód az üzemi sajtóban váltotta ki a legnagyobb visszhangot. A munkásság nem felejt, A Turbo, a Klement Gottwald- gyár lapja leplezetlen rokon- szén wel köszönti Vasváriban azt a dalnokot, aki „íróink, költőink közül az elsők kö­zött volt, amikor a nép igaz­sága mellé kellett állni“. Vasvári ma nagy kedvvel dolgozik. Indokolja is: — Történelmi tény: másod­szor szabadított fel bennünket a vöröshadsereg. Itt most nemcsak a munkásosztály ha­talmának a visszaállítására gondolok. A második fel­szabadítás a tisztultabb gon­dolkozás győzelmének az ér­vényre juttatását is jelentette. A költőben minden visszhan­got kelt. Olyan, mint az eol- hárfa. Az elmúlt egy év le­forgása alatt többet írtam, mint a felszabadulástól szá­mítottan utolsó versesköte­tem, a „Torlódó nyár" ki­adatásáig. Remélem, ezentúl mindig így lesz. Kaletai Gábor 32 TOULOUSE-LAUTREC TEXASBAN A texasi Dallasban francia képzőművészeti heteket ren­deznek. Az albi múzeum eb­ből az alkalomból Toulouse- Lautrec 32 festményét és met­szetét bocsátotta a kiállítási bizottság rendelkezésére. * t— Arammal védik a könyveket Könyvtárakban, archivu-§ mokban, amelyeket nedvesség 1 er, gyakran találkozunk az | úgynevezett penészgombával 1 — a könyvek, kéziratok és do- | kumentumok legveszélyesebb \ ellenségeivel. A könyvélősdíek | kiirtására formalingázt hasz-1 nálnak, amely viszont a papír. I vásznát is rongálja. Szovjet tudósok egy csoport- | ja a könyv kártevői ellen új 1 védöszert talált fel. A tudósok | megállapították, hogy a magas- 1 frekvenciájú áram gyorsan 1 fertőtleníti a papírt. Ehhez 1 csupán az szükséges, hogy a I könyvet állítsák két falemez | közé és 10 percig tartsák ma- | gasfrekvenciájú elektromág- § noses tér hatása alatt. A fér- 1 tőtlenítésnek ez a módja nem I tesz kárt sem a szövegben. | sem pedig a papír anyagában. 1 700 millió analfabéta 1 van a világon Evans dr„ az UNESCO ve- | zcrigazgatója közölte, hogy a | világ lakóinak kereken 44 szá- | zaléka, azaz 700 millió felnőtt | sem írni, sem olvasni nem tud. 1 Afganisztánban, Szaud-Ará-1 biában és Afrika különböző te. I rülctein él a legtöbb analfabé- 1 ía: a lakosság 95—99 százaié- 1 ka. Indiában az írástudatlanok | száma 80—85 százalék, Boli- 1 viában G7, Brazíliában 50, Por- § tugáliában 44, Görögországban | 25 és Bulgáriában 24 száíuksls. f iiiiiiiiiMHiiHntiiiitttfmtuiiittiiMmttHiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiitittiHiimmmmiMiiiiiimiióffiiiiiiiiiiiittittiiiHiHtiii H KÖLTŐ BARÁTOMNAK 1 o. . I attam a zászlót lenn a porban, taposta bőszült söpredék. Láttam a tiszta embert holtan, kinek kivágták a szívét. i Hallottam fojtó, pernye-szélben: | felbolydult horda vért kiált — Nem új kereszten, kötélen f koneolták már az Ács Fiát. S aki elárult harminc pénzért | kínbafúlt munkáshatalom, a zsoldos, ki bármely igéért szót emel — jobb lett-e vajon? Listát kormait az életedről, még éltél, kockát pergetett; 1 várhattad, melyik siheder jön f s végez, vagy eljátszik veled. 1 Védelmet sehol nem találhat, ki minden szél elől lapul; | * kiszolgáltatott, megvert állat, I ki fogra nem foggal válaszol. 1 Szőrmentén szólnál ordasokkal? \ Csak cinkos érthet szót velük. Minket gyűlölnél? ... Milyen okkal viselnéd végképp szégyenünk? VASVÁRI ISTVÁN 1 <y£ máméi ^őívlafL GYERMEKPORTRÉ Beküldte: Szabó Károly, Cegléd ELTÉVEDJEK Beküldte: Ceglédi Vasutas Foto Club luiimHiHttiiiiinimiiiitHiiiiiiiiiiiimniiiiiiiimmiiiiitiiiiiiiniiHiitimtmiiiHminHmHHmnmiifinttmiflHHMnwMimtnijiiimimmiimn^^ immniumiiiiimiiniunnfnMiiiiiiiimitiiitiinimtimiiiuttumimiuiiiiiiuiuitiitoimi A földrengések szigete Részletek Fehér Klára pályá­zaton első díjat nyert, rövide­sen megjelenő regényéből* A regényrészletek szereplői: id. Bencéné, Bence András, fiatal tu­dós, a fia, Bence Jancsi, ennek öcs- cse, Imre és Tibi (Jancsi barátai), Fred Wilkins professzor, Bence András asszisztensei: Eszter, Éva (orvostanhallgatók), Zsuzsi, újságíró, Barlay Tamás geológus; Az Óceánnak ezen a vidékén, a száz évvel ezelőtt felfedezett ten­geralatti kéregtörések, vulkánikus szigetek és földrengések birodal­mában — mintha nem is tengerben, hanem hegyes, bozótos, vad vidéken utazna az ember. Az utas — kinézve a quintobusz ablakán — szinte elfe­ledkezik arról, hogy vízben jár — a reflektorfényben hegyeket és Völ­gyeket, sziklákat és ágas-bogos fák­nak ’ tűnő valamit lát, amiről csak közelből veszi észre, hogy bonyolult korai Iképződmé nyék. A halak itt távolról sem olyan alakúak, mint a pontyök, harcsák, keszegek vagy pisztrángok, nem hasonlítanak a tonhalakra, cápákra, vagy keskeny, síkos testű angolnáikra sem. Mintha te fötdi réteket hozta'volna le a ter­mészet a tenger alá, mintha emberi szem nem látta varázslatos birodal­mat akart volna építeni egy irigy tündér. A quintobusz utasai nem tudtak betelni a. káprázatos látvánnyal. Mintha rózsalugasok között úsztak volna, de a lugas futórózsái kinyúl­tak. mozogtak, ágaskodtak, színüket és alakjukat változtatták pillanat­ról pillanatra. Bencze András a térképen figyelte a megtett utat. — Perceken belül elérjük a Ker- madec-Tonga árok és a múlt szá­zadbeli geofizikai évben felfedezett Üjvilág-árak kereszteződését. Ott délkeletre fordulunk vissza és a Földrengések Áramlását követve megközelítjük az Ugráló Csúcso­kat. — Miket? — kérdezte Eszti. — Az Ugráló Csúcsokat — felelte a professzor. — Ez a tengeralatti hegyvonulat arról nevezetes, hogy még senki sem tudta pontosan meg­mérni, sem a csúcsainak helyét meg­állapítani, mert vándorolnak. — Egyik helyről a másikra? — Bizony, úgy. Lesüllyednék, ki­emelkednek, felbukkannak ötven ki­lométerrel odébb .. no persze nem kell azt hinni, hogy valóban ugyan­az a csúcs indul sétára, de annyi szent, hogy a két-három évente is­mételt mérések mindig más adato­kat eredményeztek. Ezen a vidé­kén nemcsak a szigetek tűnnek el és emelkednek ki, — ugyanilyen változások történnek a tenger alatt is. De most elkapjuk a csúcsokat és kilessük a titkát. A quintobusz valóban elérte a Földrengések Áramlását. Az áramlás irányában a gép sebessége érezhe­tően gyorsult, szinte ellenállás nél­kül tört előre a vízben. Eszti uzson­nát tálalt a társaságnak; osztrigát sülthúst, ananászt és teát. Bencze élvezettel kortyolta az italt, amikor Tamás a megafonon kiszólt a pilóta­fülkéből: — Emelkedünk.;. pedig nem irányítottam felfelé a gépet. — Mennyit? — Ötszáz métert. — Hűha. Bencze lecsapta a teáscsészét és kirohant a műszerekhez. — Próbálj újra lejjebb süllyedni, Tomikám. Barlay Tamás meghúzta a „mély­ség” fogantyút. Az ellenőrző lám­pák pirosán kigyúltak, s a gép to­vább is emelkedett. Bencze kitekintett az ablakon. Az áttetsző megapressztitonnal bevont ablakokon át kavargó, forgó víz­tömeget látott, amely úgy sodorta és dobálta a kis halaik és tengeri füvek millióit, mint a forgószél a tépett leveleket. — Tengerrengés van... ne ijesz- szük meg a többieket. Próbáljunk emelkedni. Amilyen lehetetlennek tűnt a quintobuszt mélyebbre vinni, úgy repítette most felfelé egy hatalmas erő az egész allcalmatosságot. A mélységmérő háromezer méterről kettőre, majd pillanatok alatt ezer- ötszázra. nyolcszázra, háromszázra ugrott. Itt mintha csendes öbölbe értek volna, a kavargás elült, a hullámok egyenletesekké váltak, a quintobusz szelíden siklott tovább, — Idáig nem ér fel a kavargás — csodálkozott Tamás. — Vagy közben odalenn is végét járja a tánc. Nem lehetett nagyobb katasztrófa, különben nem tud­tunk volna ilyen könnyen kikászá­lódni belőle. — Hát mekkora a „nagy” ka­tasztrófa- a professzor úrnál? — mormogta Tamás. — Nékem éppen elég volt. Hm, hát én se keveseltem. Mondd csak, meg tudnád határozni, hogy melyik volt az a pont, ahol a háromezer méteres mélységből emelkedni kezdtünk? — Azonnal. — Akkor kérlek, menjünk odfl vissza. — Oda? — Igen, de ne ijedj meg, nem olyan mélységbe, csak afölé a pont fölé. — Én nem vagyok gyáva... de őszintén szólva nem is voltam külö­nösebben kíváncsi arra az átkozott pontra. De hát, ha nagyon akarja, visszafordíthatom a gépet. A quintobusz szelíden engedel­meskedett. — Nézze csak, professzor úr, mi­lyen különös halak — mutatott ki a tengerre, amelyen valóságos fénv- országutat szántott az atomlux. — Főtt halaik — felelte Bencze — Mint a Schlaraffenlandban, — Nem tréfálok. A hatalmas. tengeralatti kitöréseknél nagy te­rületen forróvá válik a tenger vize. Nézd csak meg a) vízhőmérőnket. Tamás a műszerre nézett és tátva maradt a szája. — Százhárom Celsius fok. -.. ked­vem volna halászni a természetes halászléből. Csak a tengeralattjárón ez egy kicsit körülményes. — Ne búsulj kenyeres, átélünk mi még nagy tengerrengést is, ak­kor a mi szigetünk körül is sült ha. lak fognak úszkálni! — Az már igen! — De inkább ne kívánjuk — mo­solygott Bencze. — No. nézzük, visz- szaértünk? r — Lehetetlen — ámult Tamás. — Miért volna lehetetlen? A mű­szerek pontosak. — De nézzen..!' nézzen oda ki.; i hegyek! — Látom. — De az előbb nem voltak. — Mosf emelkedtek ki. — Nahát... berajzolom a tér­képbe. — Legközelebb úgysem találnád meg — nyugtatta meg a professzor. Vándorol itt az egész tengerfenék. Hanem figyeld csak a kormányt.. 8 igy .;. délkelet felé kell haladnunk. A quintobusz utasai elbűvölten nézték a tengert. Nem akarták el­hinni, hogy ugyanott járnak, ahol két órával ezelőtt. Ugyanabban a mélységben, ahol az előbb víz és viz volt csak, most, vörös és kék színű agyagból, fekete lávából sziklafalak emelkedtek.

Next

/
Thumbnails
Contents