Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)
1957-11-10 / 165. szám
1957; NOVEMBER 10. VASÁRNAP Círíap Megkétszerezték a gyermek-hócipők gyártását A Nagytétényi Gumigyárban az idén lényegesen több hócipőt és hócsizmát gyártanák, mint tavaly, de a megfelelő gépek hiánya miatt még mindig nem tudnak annyit gyártani, amennyi kell. Erre csak jövőre, az automatizálás után kerülhet sor. Az idén télen gyermek-hócipőből nem lesz hiány, mert ennek termelését az idén megkétszerezték. Ez a mennyiség fedezi az igényeket; Rendőrkézen a ceglédi ellenforradalmár gyújtogatok: Több mint egy éve, a múlt év október 30-án az esti órákban kigyulladt Cegléden Németh Sándor tsz-elnök Budai úti háza és mire az oltásra gondolhattak volna, porig égett a ház, a tűz martalékává vált az egész berendezés. Mindenki tudta a környéken, hogy gyújtogatás történt, de senki sem akart beszélni. Decemberben megindította a rendőrség a nyomozást, ennek során számos tanút hallgattak ki, akik azt mondották, hogy a környéken laknak olyan emberek, akik haragudtak Németh Sándorra, mert párthű kommunista, a tsz-mozgalom szervezője és híve. Neveket is emlegettek, konkrétum azonban nem akadt és így a rendőri nyomozás látszólag holtpontra jutott. Egy év telt el azóta. A ceglédiek nem tudták — hogyan is tudhatták volna —, hogy a rendőri nyomozó-munka ez idő alatt sem szűnt meg: keresték, kik voltak a gyújtogatok, kik voltak azok, akik legjobban haragudtak Némethre. A közelmúltban a nyomozás végre eredményre vezetett. Bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy ifj. Korpácsi János Budai úti lakásából mind gyakrabban hallanak hangos civódást. Egy veszekedés alkalmával az asszony kirohant az udvarra és ezt kiáltotta hangosan: — Vigyázz magadra, mert mindenkinek elmondom, hogy ta voltál a gyújtogató. A bejelentés nem keltett különösebb meglepetést a rendőrségen, mert már a múlt év decemberi nyomozás során is gyanúba keveredett ifj. Korpácsi, akkor azonban alibit tudott igazolni. Most bekísérték a rendőrségre, ahol először tagadott, nem akart semmiről sem tudni. A nyomozók Korpácsi elé tárták az időközben összegyűjtött bizonyítási anyagot, mire kijelentette: — Nincs értelme a további tagadásnak, mindent , elmondok. Ifj. Korpácsi eredetileg nem haragudott Némethre, nem is volt vele semmi dolga. Annál inkább acsarkodott édesapja, id. Korpácsi János, aki azért gyűlölte Némethet, mert a tsz-mozgalmat szervezte, id. Korpácsi pedig nem volt híve a közös gazdálkodásnak. Már az ellenforradalom kitörése előtt állandó beszédtéma volt a Korpácsi-házban Németh és a tsz-szervezés, maid amikor kitört az ellenforradalom, id. Korpácsi nyíltan uszított és lázított a tsz-mozgalom ellen. Hol ennél a háznál, hol annál és mikor már kapatosak voltak az emberek, Némethre terelte a szót Ilyeneket mondott: — Piszkos kommunista ez a Németh, folyton pofázik a tsz-szervezéssel, közben pedig — nézzétek la! — milyen szép nagy házat építtetett magáCjp-ilm, Színház, JKuz&ika j Petőfi Színház címlapját ÁL olvasva, akaratlanul is a nagg romantikus francia író, Victor Hugo világsikert aratott regénye jut az ember eszébe. A színdarabban azonban csak az alapötlet és a mondanivaló lényege emlékeztet a romanti- cizmus nagy fejedelmének híres regényére. A színjáték Günther Weisenbom német író munkája. Egyetlen — bár igén lényeges — dolog köti össze ■ csupán a regénnyel: a szabadság eszméje, az elkorhadt társadalmi rend kíméletlen ostorozása, amely Victor Hugó egész életművét áthatja. A színdarab hőse Lofter, a nevető ember, akinek arcát még csecsemő korában eltorzították az embertelen gyermek, kufárok. Komédiás lesz belőle, az emberek bohóca, nevettető- je. Ám egyszeresek kiderül előkelő származása, s ekkor visszakerül az őt megillető rangba, a Lordok Házának tagja lesz. De Lofter, aki eddig a nép életét élte, nem tud szakítani régi életével. Ezernyi szál köti a néphez, az egyszerű emberekhez, akik felnevelték, s embert faragtak belőle, ha bohócot is. Hiába kincs, hiába rang, •*£oft<*rt to&ábbra is az ő népének élete, mérhetetlen nyomora foglalkoztatja. Ezért fordul szembe a lordokkal, amikor azcfk a nép még nagyobb nyomorúságára adják le szavazatukat. Ezzel azután 6 maga is válaszúira kerül. Vagy a lordok mellé áll, vagy újra visszamegy komédiásnak, hogy ne kelljen tovább hazudnia, s újra szembe nézhessen az egyszerű emberekkel. A mű, bár nem a való élet hű tükörképét adja, de a romantika lángolásával, túlzának. Persze, a tagok munkájá-1 nak verejtékéből. Korpácsi lázítása mind ve-1 szedelmesebb hangulatot kel-1 tett Németh ellen, aki látván! a helyzetet, elköltözött házul-1 ról. Szerencséjére. A Korpácsi | által felbőszített emberek ke-| resték Némethet a házában, ő| azonban nem volt otthon, mire| dolguk végezetlenül szétszé-1 ledtek. Korpácsinak nem tetszett azj| hogy sem Némethben, sem ja-| vaiban nem esett kár. Október! 30-án nagy társaságban ittak. | Ott volt fia, ifj. Korpácsi Já-i nos és ennek barátja. Turi| Sándor is, akik az elfogyasz-| tott alkohol hatása alatt szin-| tón lázító beszédet tartottak,! majd felkerekedtek azzal, hogy | előkerítik Némethet. . Elmentek a tsz-elnök lakásá-1 ra, mindenütt keresték, de se-| hol sem találták. Ifj. Korpácsi- i ban itt született meg az ötlet: | ha már nem találja Némethet. | felégeti a házat. A kutyaház-1 hoz ment. szalmát vett ki, be-| törte az ablakot, majd az égő szalmacsóvát a bútorokra dobta. Csakhamar az egész ház és a§ berendezés lángokban állott! és mire oltásra gondolhattak! volna, porig égett minden. Né-1 meth Sándornak élete munká-| ja veszett kárba, mert mire az 1 ellenforradalom leverése után j hazatért, csak az üszkös ro-" mókát találta. A gyújtogatás által okozott kár 160 ezer forint. A nyomozás befejeződött és a Ceglédi Járási Kapitányság előzetes letartóztatásba helyezte id. és ifjú Korpácsi Jánost, valamint Túri Sándort. Ifj. Korpácsi ellen tettesként, idősebb Korpácsi és Túri Sándorral szemben pedig felbúj- tóként indult meg az eljárás gyújtogatás miatt. Kalmár Pál Melyik filmben látta? A szovjet film ünnepe képrejtvény-pályázata síp Zseb rádiótelefon I Lapunk október 25-től 4 hétig minden számában közli egy szovjet színész, vagy színésznő számmal megjelölt fényképét; Egyidejűleg közöljük a képpel azonos számú megfejtési szelvényt is. A négy héten át közölt szelvényeket vágja ki és kitöltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után. valamennyit együtt ! küldje be a megyei moziüzemi vállalathoz. (Pest megyei Mozi- § üzemi Vállalat, Budapest, V., Báthory u. 10.) Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. NYEREMÉNYEK: I. díj 100 darab mozijegyszelvény II. díj 80 darab mozijegyszelvény III. díj 40 darab mozijegyszelvény IV. díj 10 x 2) darab mozijegyszelvény ! V. díj 50 x 10 darab mozijegyszelvény A mozijegyszelvények beválthatók 1958. december 31-ig a ! megye minden filmszínházában, bármely filmhez; Beküldési határidő: 1957. november 30. Az amerikai Bell Telefon- társaság kísérletképpen forgalomba hozott parányi rádiótelefonkészülékeket, amelyek könnyen elférnek zsebben, vagy kézitáskában. Ha a kis készülék tulajdonosát távollétében lakásán vagy hivatalában felhívják, a rádiótelefon regisztrálja a hívást és csengő- jelzést ad. Az előfizetőnek ekkor a legközelebbi nyilvános telefonállomásról fel kell hívni lakását és érintkezésbe léphet a telefonálóval; Értékelés: 1957. december 31-ig. 1 A nyertesek neveit a lap közli. A SZOVJET FILM ÜNNEPE képrejtvény pályázata fC A színész neve: ' l la. Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: M eghalt szegény. Egy rövid sürgöny adta tudtomra. S úgy adódott, hogy még a végtisztességen sem tudtam jelen lenni. Pedig hogyan szeretett. Én voltam a városba szakadt mese-gyerek, nagymama álma. Valami nagyon nagy messzeségben ringtam az ő képzeletében. Olyan deák-féle, aki nemcsak szolgálja a tudományt, hanem még ki is cirkalmazza az embert. Az igazán már nem is közönséges halandó, hanem az ördöggel cimboráid, mert honnan tudja, hogy a másik ember milyen? És ezenkívül furfangos, csavaros eszű, semmittevő. Az az igazi, aki kapál, kaszál, zsákol és meg tudja mondani, mifán terem a sárréti böngyöle. Az paraszt, de az sem igazi sárréti magyar. Hanem a rétes ember, az az igazi!.. -. Mert mit is tud a mai ember az életről? Semmit. Négy fal között él, behúzódik házába, mint a csiga. Ha valami nehézség jön, bezárja magára az ajtót. De régen, az én " koromban — fiam — a ók, az emberek pákászn , alászni, vagy vadat fogni jártak. Nádat, gyékényt vágtak, jószágot őriztek, s asszony mellett csak akkor háltak, ha beköszöntött a pusztai tél. Ma meg azt sem tudja, mi a munka, firkál, s ezt még meg is fizetik. Hiába, no, elromlott a világ és fenéül kifordult helyéből. Azt a sok vizet is elvezették az urak, hogy éhezzen a szegény, nyomorogjon, mert világíthat az a csuda masina, az vót a jó világ, amikor még az emberfia nem függött senkitől. Amit a réten, vizen fogott, a magáé vót..; így beszélt a nagymama, amikor néha összejöttünk. Legutóbb már egy éve is elmúlt, hogy találkoztunk. S nekem olyan szépen beszélt a messzimúltról ifjúságáról, lányságáról, hogy megszépült előttem az a világ. jsjagy időt élt. íV Kilencvenkettő elmúlt, hogy megtért. Már azt gondoltuk: megéri a százat. De hát a sors nagyobb úr, elszólította. Pedig milyen fürge volt, amikor odahaza jártam. Olyan jól látott, hogy alkonyaiban is a tűfokába fűzte a cérnát. Hallására kitűnő! Amit mi már eleresztettünk a fülünk mellett, arra ő felfigyelt. Az artézi kútról, amely szomszéd utcában volt, mindennap egy kanna vizet hozott. Dédunokáját még ő pesztrálta. Dolgos asszony volt, kezéből sohasem szakadt ki a munka. Mikor én a világra jöttem, már ő túljárt a hatvanon. És még markot szedett, kapált, tengerit tört, kendert vágott, áztatott, tilolt és télen font, szőtt. Mikor gyermek voltam, már a hetvenet is maga mögött hagyta, de ahogyan jómagam is emlékszem, mindig ugyanúgy végezte munkáját, mintha még akkor is fiatal lett volna. öreg, ráncos arcú, bőszok- nyájú szikár, kissé hajlott hátú asszonynak ismertem meg. Képzeletemben és a valóságban is megmaradt annak. Már felnőtt emberré váltam, de a nagymamának az a pajkos csínytevő gyermek maradtam, akit ő tanított járni, kapálni, répát szedni, emberséget és becsületet megtartani. Óh, drága nagymama, jóságos öregasszony, de sokat is köszönhetek én magának. A kifogyhatatlan meséket, lelkes megnyugtató zsoltárokat, régi „szegénylegény” történeteket. Pedig éppen csak, hogy tudott írni, olvasni, viszont ismerte az életet, a falut, az embereket. Mindenkit keresztnevén szólított a faluban, hiszen nemzedékek nőttek fel élete alatt. Hogy honnan tudta szép mondandóit? Tanyázáson, fosztóban, ban- dázáson, vasárnap délutáni tereferén szedte össze, s képzeletén át úgy megtisztultak, megszépültek a történetek, hogy öröm volt hallgatni. A legszívesebben a réti életről beszélt. Itt van búcsúzóul belőle egy kis töredék. Tavaly hallottam tőle — hallgassátok meg, olvasók: —! Olyan pendelyes jány vótam, amikor apám kivitt pákászni. A templom melletti hajlatban, ahol most a Fő utca vezet el, vót a mocsár széle. Itt vót a kikötőnk. Innen indultunk csónakkal a réti rengetegbe. Hol vót még akkor a kertalja, meg Kis- udvari? Sehol. fiam! Víz vót annak a helyén, csak a Pére, meg a túlsó végnek egy utcája létezett, a Dudvás utca. Ott laktunk mi a szárazmalom helyén.. s Igen, csónakon mentünk a rétbe csikászni. A lápon mentünk át. Tudod a lápnak azt nevezik, amelyben sás, gyékény és egyéb apró növény vert tanyát, sőt néha még fűz és rekettyebokrők is. Ha aztán nagy szélvihar jött, a lápot elszakította s az a sík, vízen úgy úszott, mint egy csónak. Velük vót a szomszéd Bodnárék fia, a Jóska. Olyan vásott rossz gyerek, nekem játszópajtásom. Apám észre sem vette, hogy Jóska rálépett a lápra, hogy egy rekettyebokorból kócsagot hozzon. Lesüllyedt, s többé nem láttuk, elnyelte a láp. Csa!k a kiáltását hallottuk: Margit... Mar... gitta... s a vízszömyeteg lehúzta Azóta, ha hűvös, tiszta a levegő, hallani lehet a Jóska gyerek sikolyát: Margit... Mar ... gitta. Hogy így történt-e? Nyolc évtized távlatából nehéz volna kibogozni, de annyi bizonyos, hogy az egyik határrészt falunkban még ma is Margittának hívják.;. P ersze nem mindig ilyen szomorú történetei voltak, legtöbbször vidámak, enyelgők, s mindig a lápi világot dicsérte. Nem csoda, annyi volt a, sárrétben a ma. dár, a hal, a nád, a gyékény — a vízi élet, olyan mozgalmas volt, amilyen sohasem lesz többé. Száz esztendő alatt sem Ikölt annyi madár ezen a földön, mint amennyi költött a rét fénykorában egy év alatt. Ezer év alatt sem nevel annyi halat a Berettyó, mint amennyit nevelt hajdanában egy esztendőn át. Nem volt akikor hiány semmiben. Ezért aranyozta be nagyanyám gyerekkorát. Pedig akkor is volt rossz esztendő. Ezt ő mesélte, őneki meg az apja. 1863-ban olyan szárazság pusztított, hogy a sárréti mocsár kiszáradt és minden vízi lakó elpusztult. Még a jószágok is éhenlial- tak. A nóta is akkor született: Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a víz, A szegény barom is csak a gazdára niz. Istenem, istenem! Adj egy csendes esőt, A szegény baromnak jó legelő mezőt! Olyan szépen, csodálatosan tudta nagyanyám énekelni, szinte fájt belé az én gyermeki szívem. A mai világhoz is igyefke. zett ö igazodni. A múlt évben elment a moziba, és megnézte a Liliomfit. Hazajövet megkérdezték tőle: milyen ix>lt? — Szép, gyermekeim, szép, csak nem szégyelltek magukat, hogy annyi néző előtt enyelegtek egymással.. -. Más alkalommal is történtek vele derűs dolgok — már a mi szemünkben —, mert 5 mindent komolyan gondolt. A faluba bevezették a villanyt, (keresztapám rádiót vett és megszólaltatta. Éppen cigányzenekar jó magyarnótákat játszott. Nagyanyám hallgatta, majd egyszercsak megszólalt. — Te, Feri! — szóit a nejéhez. — Vigyél már valami harapnivalót, mert megéheznek, hiszen olyan régóta húzzák. Amikor pedig lehalkították a rádiót, megjegyezte: Már a kertek alatt húzzák, miért nem sietel azzal a harapnivalóval?... Mondták neki, hogy az a zene Pestről jön, a levegőben, és a ládikó felfogja és sugá rozza. Nem hitte el. Azt gondolta, csak tréfálkoznak vela. 4 zért a tudományt tiszteiül te. Engem is bátorított — tanuljak, minél többet. És megígérte, ha most télen hazamegyek, tollbamondja élete történetét. A régi népszokásokat, amelyek falunk, ban az ő gyermekkorában még éltek. Nem érhette meg. Pár napja eltávozott tőlünk, kincses életével. Fáj, nagyon fáj... Újra ellobbant egy gazdag élet, s mi fiatalok könnyelműek vagyunk ... Tudom, hogy pótolhatatlant mulasztottam.., Mardos a lelkiismeret Drága nagyanyái E pár sor álljon itt emlékül, amelyet leteszek friss sírhantjára, kedves virága: a peremis helyett. GÁLI SÁNDOR saiban és valószínűtlenségeiben is megmarad az elképzelt jövő reális talaján. Hogy csak egy példát említsünk ennek bizonyítására: Lofter lángoló hangú, szenvedélyes 'kirohanása a lordok ellen történelmileg is romantikus túlzás, ám mégis hitelessé válik a néző szemében, mert érzi, hogy Lofterben az író és forradalmár szól, aki az általa megálmodott szabad jövőbe néz. A romanticizmus alapvető jellemvonása az a túlzás, a tények valószínűtlen felnagyítása, a figuráknak az emberi erőt meghaladó képességekkel történő felruházása. Ha nem így lenne, akkor hősei nem romantikus hősök, de realista hús-vér emberek lennének, reális gondolkodásmóddal és cselekedetekkel. A Petőfi Színház rendezője (Simon Zsuzsa) és művészgárdája ezúttal azonban nem áll feladata magaslatán. Nem értették meg tökéletesen a mű szellemét, mondanivalójának lényegét, így az előadásban nem lobog végig egyforma tűz-; zdl a romantika lángja. A ro-\ mantilca forrósága egyetlen] művész, Dayka Margit komé-; diásnőjében lobog az egész já-i ték alatt oltlmtatlanul. Érzel-] mei gazdagon szárnyalnák: ezernyi színük van. Egyszerre\ szenvedélyes és költői, s még] vaskos tréfáiban is lágy líra] zenél. ! A fiatal Hacser Józsa a vak] táncoslány szerepében és Má-\ di-Szabó Gábor törpe erőmű-] vésze, ha ndm is éri el Da\fka; Margit játékának művészi ere-l jét. mégis kiemelkednek tár-] saik közül. Somogyvári Ru-\ dolf Lofterje azonban teljesenj elhibázott. Prukner Pál A nevető ember balladája
