Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-08 / 163. szám

2 rrsr ME 's&Círlap 1957. NOVEMBER 8. PÉNTEK FELIX GAILLARD, az új francia miniszterelnök — mint környezetéiben szerdán közöl, ték — a jövő héten Londonba készül, ahol Macmillannel ta­lálkozik. LONDON KÜLVÁROSÁ­NAK egyik óvodája mellett szerdán teniszlabda nagyságú fehéren izzó tárgy — feltehe­tően egy meteor — zuhant a földre és körülbelül 60 centis üreget vájt. A meteor csaknem agyonütött egy gyermekével arra sétáló férfit. AUSZTRÁLIA egyik siva­tagos vidékén, az ötödik föld­rész még fel nem térképezett „halott szívében” 27 családból álló primitív törzset találtak, amelynek tagjai teljesen mez­telenek és hihetetlenül nehéz életkörülmények között élnek. Táplálékukat részben patká­nyok képezik, „ivóvízként” pe. dig a sivatag repedésein át- szüremkedő sós talajvizet használják. CARLO SCHMID, a Német Szociáldemokrata Párt jobb­szárnyának vezetője Mann- heimben szociáldemokrata ve­zetők előtt vázolta a párt át­alakításának távlatait. Szerin­te a szociáldemokrata pártot a jövőben széleskörű néppárt­tá kell átalakítani, amely a munkás választókon kívül a lakosság más rétegeiből is ké­pes választótömegeket meg­nyerni. Schmid egyébként új szervezeti szabályzat kidolgo­zását javasolta. Mint mondot­ta. a párt politikai vezetését újfajta pártvezetőségnek és a parlamenti csoport elnökségé­nek közösen kell meghatá­roznia. SZÍRIA ENSZ-fcüldötísége jegyzéket juttatott el Ham­marskjöld ENSZ-főtííkárhoz. DOLGAVÉGEZETLENÜL feloszlott az argentin alkotmá- nyozó nemzetgyűlés. EGYRE TERJED Franciaor­szágban az a meggyőződés, hogy szilárd politikát csak bal­oldali összefogással lehet te­remteni. SZTRÁJKRA KÉSZÜLNEK a francia főiskolai oktatók. Mentsük meg a kiskorú jövőjét! Péter János beszéde az ENSZ 3. szánni politikai bizottságában Péter János idézte a főbiz­tosi hivatal működési szabály­zatának vonatkozó részét, amely felhatalmazza a főbiz­tost, hogy biztosítsa a mene­kültek nemzetközi védelmét, törekedjék a menekültproblé­ma végleges megoldására, jár­jon közbe kormányoknál és magánszervezeteknél, hogy megkönnyítsék az önkéntes hazatelepülést vagy a mene­kültek beilleszkedését az új nemzeti közösségekbe. Ezután ismertette az Inter­parlamentáris Unió legutóbbi londoni ülésének határozatát, amely kéréssel fordul az ENSZ menekültügyi főbiztosságához, a különböző országok kormá­nyaihoz, a menekültek kérdé­sével foglalkozó hivatalos és magánszervezetekhez, hogy minden lehetséges módon könnyítsék meg az önkéntes hazatelepülést. Az Interparlamentáris Unió ülésének határozata különös figyelmet fordít a szüleiktől elszakadt gyere­kek és serdülőkorú fiata­lok azonnali hazatelepíté­sére. — A magyar disszidensek problémája jelentősen külön­bözik az általános menekült­problémától — mondotta a to­vábbiakban. — A szó hagyo­mányos és törvényes értelmé­ben ugyanis nem lehet őket menekülteknek tekinteni. Hely­zetük sokkal bonyolultabb, mert ezek a személyek a fe­szült belső és nemzetközi hely­zet következtében hagyták el hazájukat. Egyrészt hamis _ il­lúziók, másrészt megfélemlítés késztette őket erre a lépésre. Hozzájárult ehhez, hogy telje­sen megzavarta őket az akkori bonyolult nemzetközi helyzet. A magyar disszidensek problé­májának legjobb megoldása az lenne — ha egyáltalán talál­ható megfelelő megoldás —, hogy a nemzetközi légkör eny­hülésével meg kell adni ezeknek a szétszóródott és a legna­gyobb bizonytalanságban élő személyeknek a lehető­séget arra. hogy válassza­nak az önkéntes hazatele­pülés és a különböző or­szágokban való végleges letelepedés között. Péter János megállapította, hogy a disszidensek kezdetben erősen az események hatása alatt álltak, s így nem tudtak ésszerűen dönteni sorsukról, márcsak azért sem, mert több­ségük nem kapta meg a haza- településre vonatkozó meg­felelő felvilágosítást. Péter János emlékeztetett arra, hogy az ENSZ közgyűlé­sének a menekültek kérdésére vonatkozó 1956. november 21-i határozata nem tesz említést a hazatelepítés lehetőségéről, mint a menekültek problémá­jának megoldásáról. A főbiz­tosi hivatalnak ezért nincs külön felhatalmazása a haza­telepítésre vonatkozó konkrét munkára, pedig a hivatal működési sza­bályzata második szaka­szának 9. paragrafusa el­sősorban a hazatelepítésra hatalmazza fel a főbiztosi hivatalt és csak másodsor­ban a letelepülés elősegí­tésére. A közgyűlés előbb említett határozata a főbiztosi hivatal működési szabályzatának erre a paragrafusára hivatkozott. Márpedig ha ezt a paragrafust megtámadjuk, ez csak megerő­síti a főbiztosi hivatal műkö­dési szabályzatának azt az alapelvét, amely az önkéntes hazatelepülést tekinti elsődle­ges megoldásnak. A főbiztosi hivataltól (kapott értesülés sze­rint az Egyesült Államok és Kanada kormánya vállalta, hogy fedezi a jelenleg ott élő hazatérni kívánó magyar disz- szidensek utazási költségeit. Remélem, hogy ebben az új helyzetben megvan a lehető­ség arra, hogy a közigyűlés ki- bővítse a főbiztosnak adott felhatalmazást. — Szeretném, ha a bizottság megvizsgálná — mondotta Pé­ter János —, van-e mód arra, hogy ez a kiegészítés minél előbb megtörténjék. Erre nem lenne szükség, ha a főbiztos is egyetért abban, hogy az előbb említett határozat hiányossá­gát egy másik határozat pótol­hatja. Január 25-én a közgyű­lés ugyanis határozatot foga­dott el a menekültkérdésről általában és különösen a ma­gyar menekültek kérdéséről. E határozat felkérte a főbiz­tost, hegy „hivatala működési szabályzatának megfelelően fejtsen ki további erőfeszíté­seket a probléma megoldásá­ra.” — Nem kívánom részlete­sen elemezni a magyar disz- szidensek különböző típusait — folytatta a magyar küldött —, de szeretném felhívni fi­gyelmüket sok kiskörű tragi­kus helyzetére. A külföldre tá­vozott magyarok több mint 25 százaléka kiskorú. Körül­belül 18 003 a 14 éven aluli gyermek. Tízezren szüleik nél­kül élnek. Önök is jól ismerik a kiskorúak problémáit, akkor is, ha együtt vannak család­jukkal. Elképzelhető, hogy szülők nélkül milyen sorsra jut sok ilyen szerencsétlen gyermek. Kérésünk szerény, de telje­sen megalapozott. Azt kíván­juk, hogy szüleik kívánságá­nak megfelelően, ezek a gye­rekek visszatérhessenek csa­ládjukhoz. Reméljük, hogy a főbiztosi hivatal segíteni fog ennek a rendkívül fontos kér­désnek a megoldásában. Min­den további késedelem jóváte­hetetlen kárt okozna ezekben a gyerekekben. A főbiztos és az ENSZ 3-as számú bizottsá­ga segítséget adhat, hogy meg­találjuk e gyerekek számára a hazafelé vezető utat; így meg­menthetjük jövőjüket — mon­dotta befejezésül Péter János. Vigyázat- emelkednek a telek árak a Marson! A Japán Asztronautikai Tár­saság tokiói irodáját hétfőn 4000 leendő űrtelepes rohanta meg, hogy telket vásároljon a Marson. A szovjet mesterséges hol­dak kilövése óta a telkek ára ötszörösére emelkedett. A társaság egyik igazgatója kijelentette, hogy „az üzlet vi­rágzik”. Nem gond a vásárlás, ha van takarékbetétje. Időjáráítjelenícs Várható időjárás pénteken es­tig: Változó felhőzet, holnap több helyen, elsősorban dél­nyugaton eső, esetleg zivatar, mérsékelt keleti-délkeleti, majd megélénkülő déli-délnyugati szél. az enyhe idő tovább tart. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet pénteken nyugaton 13—16, keleten 16—19 fok között — ÖTVEN SZERZŐDÉ­SES HÍZOTT MARHÁT ad át hamarosan az Állat for­galmi Vállalatnak a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövet­kezet, Mintegy 300 ezer fo­rintot kap értük. — CSAK KÉTHETEN­KÉNT lehet szabad szomba­tot tartani november 1-től az építőiparban» — ÜNNEPI EBÉDDEL egybekötött zárszámadási közgyűlést tart szombaton délután a szentendrei Április 4. Termelőszövetkezet, — ÖTVENEZER ÜVEG PEZSGŐ- ÉS ITALAJAN- DÉKDOBOZ készül terven felül karácsonyra és Szil­veszterre. — A 130 EZER TAGOT SZÁMLÁLÓ Pest megyei földművesszövetikezetek ed­digi eredményeit és a jövő feladatait beszélik meg ma délelőtt 10 órai kezdettel a MÉSZÖV központjában. — ELEKTROMOS TOR- NÁSZTATÓ KÉSZÜLÉKET terveztek magyar szakembe­rek a gyermekbénulások utókezelésére. — A MÁSODIK országos automatizálási konferenciát november 14—16-án tartja a Méréstechnikai és Automa­tizálási Tudományos Egye­sület. ■— CSERÉLHETŐ textil vagy műbőr kárpitozás és polyamid fonatú székeket gyárt a magyar bútoripar. — KÉTNAPOS ORSZÁ­GOS ÉRTEKEZLETET tar­tottak „ Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségében a mező­gazdaság kisgépesít és érői. I —T ÖTEZER FORINTOS |rejtvénypályázatunk tudni- ! valóit ezentúl nem közöl- ! jtik, csak a rejtvénymon- ! datot, amelyet a lapból ki- ! vágott szelvényen kell be- ! küldeni a Hírlap szerkesz­tőségének. (Budapest, VIII., | Blaha Lujza tér 3.) A mai 122-es számú rejtvénymon- I dat: |nem GOND a VASAR- ! LÄS, ha van takarék. BETÉTJE — IDŐS ARTISTÁKAT TÜNTETTEK KI 40 és 50 éves művészi jubileumuk al­kalmából. Az ünnepségen részt vettek a hazánkban sze­replő szovjet artisták is, akik a kitüntetések átadásakor melegen gratuláltak a jubi­lánsoknak. — KÜLÖNLEGES 400 ló­erős Diesel-elektromos moz­donyokat szállít Egyiptom­nál „ MÁVAG. — NÉGY UJ SZAKCSO­PORT alakult az idei őszön a dabasi járásban. A i\ii^rráMÍrteIepről jelentik A Nagy vs á rtel epre csütörtö­kön reggel 96 vagon és 17 teher­gépkocsi áru érkezett, egyebek között 50 vagon burgonya és 20 vagon alma. A Baromti és Tojásértékesílő Vállalat a hétvégi szükségletek el­látására tíz vagon tisztított, vá­gott baromiit és íélmilllió tojást osztott el a KöZERT-boltok kö­zött. A lámpázott iőzőtojást 2, a konzum tojást 1.90 forintért áru­sították. A liba- és a kacsaapró­lékot kilónként 6 és 12 forintéit hozták forgalomba. Mivel a kör­nyékbeli falusiaktól is sok vá­gott baromfi került a csarno­kokba és a piacokra, a baromfi- kínálat fokozódott. A Kisújszállási Földművesszö­vetkezet vagontételben szállította a hófehér, idei rizst. Makó kör­nyékéről és Győr vidékéről hat vagon levesbe való zöldséget és sárgarépát küldtek a fővárosba. Az állami boltok a petrezselyem­gyökeret kilónként 2.40. a sárga­répát pedig 1.20 forintért árusí­tották. A sütőtököt kilónként 1.20—1.40 forintért kínálták. MÁMOR GARAMI LÁSZLÓ: A muzsika csak tétovázva talált az elhagyott sarokasz­talhoz. Ilyenkor, ha nagyrit­kán halk dallamfoszlány ve­rődött oda, a magános, ma- gábaroskadt férfihez, felemel­te fejét és belemormogott né­hány verssort az általános zümmögésbe, azután ismét meredten bámulta a butélia; legalján aranyló bormaradé­kot. Ünnepi feketében ült. Fe­hér ingnyaka, szőke haja, kék szeme szinte világított. Erre a világos foltra figyelt fel az ajtónál tétován álló házas­pár. Ugyanazon pillanatban mondták mindketten: — Ni, a Zoli! Elindulták feléje és min­den kérdés, köszönés nélkül letelepedtek asztalához. — Hát te? — kérdezte az újonnan jött férfi. Felesége, kedves kis szőlce asszonyka, pedig csak mosolyogta, bólin­totta a jó estét. — Hát én!... emelte fel az a fejét a bor szemléletéből, majd ereszkedő hangsúllyal — mint aki csak legyint vala­mire, hogy ugyan hagyd már, nem érdemes — megismétel­te: — Hát én... Azután összeszedte magát és udvariasan hozzátette: — Kezét csókolom, szer­vusz... Foglaljatok helyet, kér­lek ... A házaspár összenézett, a férfi cinkosan-gúnyosan mu­tatta: no, ez beszívott: a nő aggodalmasan vonta föl szem­öldökét: mi lesz ebből, hisz tökrészegl — Még egy litert! — intette oda Zoli a pincért. — Szó sincs róla! Mi nem iszunk! — tiltakozott az asz- szonyka. — A pincér tanácstalanul állt, az ünnepi ruhájú és han­gulatú férfi pedig elégedetlen- kedve csóválta a fejét. — Hát persze, a ti átkozott nagy józanságtok! Akkor hoz­zon csak Ikét fe'ketét, meg két kátrányszörpöt, nekem meg egy nagyfröccsöt! A pincér elkacsázott, a ze- ne kar új számba kezdett. — Az én apukám egy olyan híres bohóc volt... — dúdol­ta a Zoli és csuklóit egyet. Az asszonyka kényelmetle­nül fészkelődön és férjét néz­te türelmetlenül, mint aki menni szeretne. Az, hogy a kí­nos pillanatokat elhessegesse, beszélgetést provol<ált: — Mi történt, hogy így ki­öltöztél, Zolikám? — Mt történt vágta az fel a fejét. — Mi történt volna? Semmi sem történt. Ünnepe­lek. — Névnap? — Nem. — Születésnap? — Nem. — Hát akkor? — Ki nerji találod, öregem! Ma három esztendeje váltam el. Hát nem ünnep? Tudod is te, mi az: szabad embernek lenni! Honnan tudnád? De én... Hozták a feketéket, a mál­nákat és a nagyfröccsöt. — Bocsánat! — rikkantotta Zoli és nagyot kortyintott a frissből, félretolva a régit. — Ha ti olyan átkozottul józa­nok is vagytok, de én... Én iszom! Egy hörpintésre megürült a pohár. — Ne vessen meg érte, Ju­ditka — fordult könyörögve az asszonykához — ilyen szép napon innom kell! Tudom én, hogy részeg vagyok, de mikor olyan átkozottul jó kedvem van... Olyan kedvem van, hogy akár meg is nősülnék, de mindjárt. Ilyen bolond jó kedvem van, bizony! A pincér elcUUizott az asz­tal mellett, odaintette. — Lajos bácsi! Drága La­jos bácsi! Nem tud nekem egy asszonyt? Hát akkor nem... Pedig ha tudna, én bizony elvenném... Hadd legyen ne­ki is egy jó napja! De csak egy, mert másnap már ... Ha- jaj!... Az asszonyka már nem ha­ragudott, kacagott. Bolond ember ez a Zoli! A pincértől kér feleséget! A mámoros ember tovább morfondírozol t: Igaz, miért is nősülnék még egyszer? örülök, hogy az el­sőn nyaktörés nélkül túlju­tottam ... Doktor úr, doktor úr, itt benn valami fáj. jaj, ugyebár meggyógyít engem... Értenek is valamihez a dok­torok! Amikor azzal az átko­zott vesekővel bevittek a kór­házba, úgy megkínozlak, hogy csak nyögtem ... Jaj, Juditka, egyre vigyázzon, hogy ne legyen veseköve! De ilyen szép asszonynak hogyan is lenne? — Pszt! Hallgass már! — intette le a férj. — Ha haza­megyünk, megint hallgatha­tom: látod, mások mindig tud­nak nekem szépeket mondani, de te már nem udvarolsz ne­kem ... Hát hallottál már ilyet? Tizenkét esztendei há­zasság után udvarolni?! Az asszonyka kacarászolt élvezte a helyzetet. — Tudod, milyen szeren­csés ember vagy te, ilyen asszonnyal! — mondta halá­los komolyan a részeg és sze­mével falta barátja felesé­gét. — Ha nekem ilyen fele­ségem lett volna, mint a Ju­ditka . -.. — Csak hallgass! Most ün­nepied, hogy megszabadultál tőle! — Igaz. Szabad ember va­gyok! Szabad! Ijüjos bácsi! Hé, Lajos bácsi! Még egy nagy fröccsőt! Nekem nem szól érte senki! Tudom paj­tás, miért nem mersz inni! Mert itt c, Juditka és fogja a gyeplőt. De az én gyeplőmet ugyan nem fogja senki! Én négy nagy fröccsőt is ihatok, hatot is, tizenkettőt is, nem dirigálja senki a megállj-t! És miért nem? Mert három éve és négy órája kimondtam a boldogító nem-et... Köszö­nöm Lajos bácsi! Kezét csó­kolom, egészségükre! — Akkor csak igyál! — biz­tatta a férj. — Egyszer esik ilyen szép nap az esztendőben! — Óh. te! — ütött a kezére az asszonyka. — Mintha olyan rossz sorod lenne mellettem, hisz mást se teszek, mint ne­ked ugrálok. Most ezt hozzak, most azt főzzek, most egy teát, most egy feltétét, most vasal­jak inget., most mossak zok­nit ... Mi panaszolni valód van neked? Zoli már nem rájuk figyelt, hanem a zenekarra. — Mondd meg, hogy imá­dom a pesti nőket, ha arra jársz... — dúdolta ... Egy nő miatt vesztünk össze elő­ször ... Pedig nem volt igaza, nem. Legalább is nem egészen. Az a nő nem kellett nekem, hanem egy másik ... így még­iscsak igaza volt. Nem is ma­rakodtunk mi többet, csak még egyszer... Akkor már egy férfi miatt... Azután há­rom éve és négy órája... — Mosf már négy és negyed órája — vetette közbe a férj. — Mindegy az, a három év a fontos! Három éve ... Há­rom éve vágyók szabad em­ber... Jó ez így, nagyon jó. csak tud játok, a kislány ... — Édes pofa! — dicsérte az asszonyka. — Ritka okos az a gyerek. — Mosí beteg volt. Majd megbolondultam, mi baja van ... Tudjátok, a gyermek- 'paralízis ... Azt hittem, meg­kapta ... Feküdt az ágyban, csupa tűz volt a teste, beszélt hozzám, aztán a következő pil­lanatban már nem emlékezett rá, mit mondott... Lajos bá­csi! Még három nagy fröcs- csöt!... Hát ha nem, akkor nem... Lajos bácsi, csak egyet!... Mit tehettem egy­magám egy ilyen aprósággal? Csak beszéltem neki, mesél­tem, pedig legszívesebben sír­tam volna, hogy ilyen kivert kutyák vagyunk mi ketten... Nem csoda, hogy megfá­zott ... Reggel elviszi az any­ja, este hazahozza, ha szél fű, ha esik, csak kivisszük az utcára szegény jószágot, ázik, fázik, nem is tudja, hol van néki otthon ... — Köszönöm, Lajos bácsi! Ezek nem isznak, látja, ezek nem teljesítik a tervet! Ezek­től éhen halhatna, Lajos bá­csi, nem az ilyen vendégek hozzák a prémiumot... — De az ilyenek adják a borravalót! — súgta az öreg pincér. — Borravaló! A bor, az az igazi! — A kislányom is in­kább bort iszik, szegényke!.., Szegényke ... Az is csak ki­vert kutya, mint én ... Tudó­tok, mikor a legrosszabbul volt, vigasztaltam: egy-két nap és meggyógyulsz, mond­tam neki, azután mehetsz me­gint óvodába. Ugye. jó lesz? Mert szeret óvodába járni, legalábbis azt hittem. És tudjátok, mit mondott? Azt, hogy: nem kell neki az óvoda nem az óvoda hell neki, ha­nem az... hát igen... az anyját hívta... Nekem az lenne jó, ha itt lenne anyuka is. meg te is, ha együtt len­nétek — mondta és csak úgy tüzelt az arca — ... És azt is megkérdezte, hogy: ki az a Sándor bácsi? Hát mit mond­hattam neki? Hogy az utó­dom? Hogy a feleségem új férje?! Vagy az ő második apukája! Lajos bácsi! — Ugyan, hagyja! — szóit rá az asszony. — Sok lesz! — Máris sok volt! — lici­tált rá a férje, és elhessegette a pincért. — Menjen csak. Lajos bácsi, nem kell több! Zoli bánatos kutyaszemek­kel nézett rájuk. — Ne haragudjatok rám. Nem tehetek róla ... Nem akarok én inni, de muszáj.. > Nem ittam én __addig... egy d ecit se. Csalk három éve .. ä Valamivel meg kell ünnepel­ni a szabadságot! És miért ne innék? Nem szól érte seráki.., Nekem való bort találok, csak hozzám való asszonyt nem. Ha a nő nékem jó lenne, nem jön hozzám ... Ha hozzám jönne, nekem nem kell. Hát így... De mondd, te mit mondanál, ki az a Sándor bá­csi? Nem, mintha törődnék vele... Nem irigylem egy csöppet sem, én szabad va­gyok, azt csinálok, ami tet­szik, ő meg úgy táncol, ahogy a feleségem, vagyishogy az ő felesége fütyül... Csalk a kislány miatt... Ugyan te mit mondanál neki? Ki az a bácsi, aki anyukával alszik? Na, mit mondanál? A férfi megrázta a fejét. Szegény ember! — gondol­ta. Három éve... És még mindig... Az asszony diadalittasan nézett férjére, mintha győz­tes csata után lenne: látod, mire mentek nélkülünk! A zenekar ismét új számba ’kezdett. — Fizetek, főúr. Volt egy fe­ketém és egy életem, amelyet elrontottam én ... — dúdolta most már a férj. de barátja nem figyelt rá, sem az ürese­dő teremben kavargó muzsi­kára. Egyre a megválaszolha­tatlan kérdésen töprengett: — Hát mit mondhatnék ne­ki? Ki az a bácsi?. -.;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents