Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)
1957-11-24 / 177. szám
JON MAß A MIKULÁS... Gazdag Erzsi: MEGJÖTT A TÉLAPÓ (HmiiiHimiHiiiiiiiiiiiiiimHMmiiiiiiiHHiimiiumumiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiMi Móra Ferenc: A CINEGE CIPŐJE r égé van a nyárnak, Hűvös szelep járnak, Nagy bánata van a Cinege madárnak. Szeretne elmenni, Ö is útra kelni, > De cipőt az árva Sehol sem tud venni. Kapkod fűhöz-fához, Szalad a vargához, Fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga, Nem ér rá most arra. Mert ő most a csizmát Nagy uraknak varr ja Darunak, Gólyának» a bölömbikának. Kár, kár, kár, nem ilyen Akárki fiának! Daru is, gólya is A bölömbika is, Utrakelt azóta a bubosbanka is. Csak a cinegének Szomorú az ének: Nincs cipőcskéje Máig se szegénynek. Keresi, kutatja* Repül gallyról gallyraí — Kicsi cipőt, kis cipőt! - Egyre csak azt hajtja. FEHÉR VILÁG Hogy roppan a sok jég-szilánk a lépteink alatt, téli ág megrázza ránk a sok havat Ma tél lett, fehérek a tavak és a fák, az utak és a rétek Szép fehér világ, Szép fehér világ! Kis medvebocs a fák alatt a mézről álmodik, amíg a hóban víg csapat sikongat itt. . Ma tél lett, fehérek a tavak és a fák, az utak és a rétek Szép fehér világ! Szép fehér világ! A nóta cseng, a kis sereg akár a rózsa, friss. Vígan virít a sok gyerek a hóban is! Ma tél lett, fehérek a tavak és a fák. az utak és a rétek Szép fehér világ! Szép fehér világ! Hars László: ELSŐ HÓ Hullj, hulldogálj, első hó, tiszta fehér takaró, szállj a szélben, szállj kerengve, tél szikrázó csillong pelyhe, ülj a csupasz, fázó fákra, telepedj a jeges ágra, terülj lágyan, omolj szépen, óvd a magot idejében, takargasd a dermedt földet, az ősz nyomát eltöröljed, legyen minden csillogó — hullj, hulldogálj, első hó; kJzánon jött. A hegyeken Fenyők búcsúztatták; Zsákját tükrös hegyi tón Vízilányok varrták; Medvék mézet gyűjtöttek Nyár derekán néki. S egy kosárban áfonyát Küldött az ősz néni. Pirosszemű mókusok Mogyorója csörren S megcsendül a kicsi szán Csengője a csöndben, Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tied, g Dúskálhatsz a jóban. Hajnal Anna: Sűrű hó hall S. . nríi 'űrű csillag,’ sűrű hó hull zizegése kicsi ének, sűrű lámpák vakítóan nevetnek a hóesésnek, teli utcák, de ragyognak hazatérő sietőkkel, havas vállú férfiakkal, havas fürtű boldog nőkkel. Aki fáradt az is boldog, anyakézen víg a gyermek, • meg-megállnak ablakánál kirakati mesekertnek; Hívó almák, szóló szőlők nem hiába hívogatnak, sokan állnak benn a boltban kalácsok közt válogatnak, almahegy elébe állnak, sonkáért várnak sorukra itt asszonyok vajat vesznek, férfiak várnak borukra, Odanézz, egy másik boltiban milyen rajzás, mennyi ember fel a mennyig sűrű polcok roskadoznak szép selyemmel itt paplanok dagadoznak ott szőnyegek várnak rátok, nőhettek már karcsú lányok; gazdag ország lett hazátok; Mennyi kincsből jut a soknak^ régen csak a keveseknek! még a hó is nekünk csillog boldog, dolgos embereknek; Kirakatban kicsiny mozdony, kicsi sinek kanyarognak; játékcsordák ott legelnek, játékpulik ott loholnak, Kirakati havas hegyről baba, szánon ni hogy siklik kicsi lány a kirakathoz nyomja orrát, ahogy illik! Sűrű hó hull, csupa csillag havas utca forgatagja felcsillan a lámpafényben, egy-egy ember boldog arca. ............................................................................... M esejáték két részben. Marsak orosz népmesefeldolgozása. Szereplők: SZEGÉNY ÁRVA MOSTOHA , KIRÁLYKISASSZONY ’ UDVARMESTER UDVARI EMBEREK (férfiak és nők tetszés szerinti számban, de legalább 4—5). VÉN KATONA NÉGY ÉVSZAK MEGSZEMÉLYESÍTŐI. (A Tavasz a legifjabb, a Tél a legöregebb?) 1, RÉSZ. Szín: Téli erdő. A fákon zúzmara, a földön vastag hótakaró. Nagy csendesség. A színpad néhány pillanatig üres, majd belép balról a vén katona. Megrázza magát, köpenyéről szanaszét szóródik a hó. (Fehér konfetti!) VÉN KATONA (dohogva): Átkozott idő! Még a kutyát se kergetnék ki ilyenkor. (Előveszi a kis karácsonyfát, amit eddig a hóna alatt szorongatott.) Persze, ha a királykisasszonynak valami eszébe jut, mindjárt szaladhat az egész város! SZEGÉNY ÁRVA (jobbról jön): Adjon Isten, jó katona. Mi járatban van itt, ahol nemigen fordul meg emberfia? VÉN KATONA: Mi járatban? Azt én kérdezhetném tőled. Nem fagysz meg ebben a vékony ruhában? SZEGÉNY ÁRVA: Hát bizony nincs melegem. Dehát mit csináljak? Kihajszolt a mostohám, VEN KATONA: Aztán niért? SZEGÉNY ÁRVA (egészen szembefordul vele): Az úgy van, tudja, hogy a mostohám hallott valamit... Hogy a királykisasszony kidoboltatta, aki ma estére egy csokor ibolyát hoz néki az erdőből, az kap egy zacskó aranyat. VÉN KATONA: Ügy? Hát tudd meg lányom, én is ilyen dologban járók. (Nagyot só. hajt.) Azért az enyém még csak könnyebben ment. (Magyarázva.) Karácsonyfa kell a szépségnek. Hát ezért járom az erdőt. (Kis szünet.) Node te aztán üres kézzel mehetsz A NÉGY ÉVSZAK haza. Hol talász ilyenkor ibolyát? SZEGÉNY ÁRVA (elpityere- dik): Bizony már egészen el. hagyott a jó remény. Csupán hó minden, megvesz a hideg... Az előbb már egy nagy szürke farkas kerülgetett. -. ■. Nem is tudom, hazajutok-e innen élve. (Közben a négy évszak bejön a színpadra, a lány és a katona azonban nem veszi észre őket. Csöndesen figyelik a katonát, meg a szegény árvát: a színpad hátterében helyezkednek el.) VÉN KATONA: Aztán abból se lesz nagy öröm, ha üresen térsz meg. Tudom én jól, nehéz a te sorod. A szegény árvát még az ág is húzza! SZEGÉNY ÁRVA (sír és zokog): (Az évszakok csoportjából kiválik a Tavasz és előrelép feléjük. A Vén katona és a Szegény árva összerezzen.) TAVASZ: Ne sírj lányom, ne félj tőlem. Te se félj, öreg katona! SZEGÉNY ÁRVA és VÉN KATONA (égyszerre, megdöbbenve): Ki vagy te? TAVASZ: Én a tavasz vagyok. Hallottam az imént a te nagy bajodat és megbeszéltem a társaimat (odamutat) a nyárral, az ősszel, meg a téllel, hogy segítünk rajtad. Ha kell ibolya.. -. SZEGÉNY ÁRVA: Jaj, de nagyon is kell... Ügy félek a mostohámtól... TAVASZ: ;;. no, a!kkor lesz ma jd ibolya ... Gyere velem, fogd meg a kezem, amott a sűrűben még szunnyadnak az ibolyák... Én felébresztem őket a kedvedért... No, gyere kislány ... (Kimennek.) VÉN KATONA (az ottmaradt három évszak felé): Hát én már csak megvárom szegénykét, ne kelljen egyedül mennie a hosszú úton ... Aztán mondjátok, igazán lesz szegénykének ibolyája? TÉL: Már hogyne lenne, ha egyszer a Tavasz megígérte neki. Azért mentek el!... Hanem már látom, jönnek is vissza. SZEGÉNY ÁRVA: Jaj, de gyönyörű ... Milyen illatos! (Mutatja az ibolyát.) Csak az a kár, hogy nem az enyém* A mostohám rögtön elviszi a ki- rálykisasszonynak;. VÉN KATONA (huncutul): Egy szálat megtarthatsz ám magadnak. SZEGÉNY ÁRVA (keserűn): Egy szál — huszonöt botütés. Dehogyis merném azt megtenni. (A tavaszhoz fordul.) Köszönöm, kedves tavasz. Sosem felejtem el a jóságodat. TAVASZ: Menj csak szépen haza, vidd az ibolyát. (Megöleli a Szegény árvát, parolá- zik a katonával.) VÉN KATONA: No, áldjon meg az ég benneteket! ÉVSZAKOK: Titeket is. Jár- jatók békességgel! (A katona meg a lány lassan kiballagnak. — Függöny). II. RÉSZ Szín: Ugyanaz. A négy évszak a színpad előterében hever ész a havas földön. TÉL: Már én csak azt mondom, furák az emberek. NYÁR: Furák bizony. Kikergetik ebbe a csikorgó hidegbe azt az öreg fáradt katonát, meg azt a ványadt kislányt..; TAVASZ: És miért kergetik? Szeszélyből meg mohóságból. NYÁR: Az azAz egyiknek arany kell, a másiknak meg olyasmi, ami elérhetetlen. ŐSZ: Bolondok, higgyétek el. (Távoli hangok hallatszanak.) TÉL: Nicsak, megint járnak az erdőn! TAVASZ: Méghozzá sokan. (Jön a királykisasszony, udvara stb. Az évszakok ki.) UDVARMESTER: Erre, felséges király kisasszony, erre! KIRÁLYKISASSZONY (a Szegény árvához): Itt láttad olcßt? SZEGÉNY ÁRVA: Itt én, felséges király kisasszony. A saját szememmel láttam őket, de még ez az öreg katona is látta őket. Beszélt is velük, lgaz-é? \ ÉN KATONA: Minden szavának hihet a királykisasszony. A színigazat mondja ez a kislány. MOSTOHA: Ne is hazudj ám, mert rögtön kitekerem a nyakadat! 1. UDVARI EMBER: Ha látta őket, akkor nyomuk kell, legyen. 2. UDVARI EMBER: Ügy is van. Valahol csak megtaláljuk őket. MOSTOHA: Ha boszorkányokkal szűrted össze a levet és gonosz varázs műve az ibolyacsokor, akkor jaj neked! UDVARMESTER: Nem fázik, felséges királykisasszony? Adhatnék egy csésze meleg teát? KIRÁLYKISASSZONY: Adhatsz, kedves udvarmester, adhatsz. Adj ezeknek a jó uraknak és hölgyeknek is. UDVARMESTER (nagy fonott korsóból gőzölgő teát tölt ki, sorra kínálja az előkelőséget, csak a Szegény árvát, a Vén katonát és a Mostohát hagyja ki. A Mostoha látható méltatlankodással figyel, a Szegény árva és a Vén katona pedig jelentősen néz össze). (Hirtelenül hatalmas szélroham támad az erdőre, sze- mük-szpjuk tele van hóval, Kucsmájukat fogják, fázósan húzzák össze magukat az előkelőségek). KIRÁLYKISASSZONY: Azt Ígérted, hogy a tavaszba hozol bennünket. És most még zordabb téli viharba kerültünk, A fejedet vétetem! SZEGÉNY ÁRVA: Nem én ígértem, hanem a telhetetlen mostohám. Én megmondtam, hogy nem lesz jó vége. Nincs ilyenkor szamóca az erdőn! KIRÁLYKISASSZONY: Már. pedig én szamócát akarok. Ahol ibolya volt, van ott szamóca is. Azonnal vezess a tavaszhoz! TÉL (belép, mögötte a többi évszak): Lassabban a testtel, csöndesebben! Itt én vagyok az úr, meg a testvéreim. Felelj, mért jöttetek. (A Királykisasszony reszketve húzódik vissza, helyette az Udvarmester válaszol, az is re megö hangon). UDVARMESTER: A királykisasszony a minap ibolyát kívánt látni. Ez a leányka hozott is néki. Azt mesélte, hogy az erdőn találkozott a tavasszal, őtőle kapta a virágot. A király* kisasszonynak ma szamócát enni támadt kedve. Maga elé rendelte a leánykát s megparancsolta, hogy vezesse öt az erdőbe, Oda, ahol a tavasszal találkozott. Ezért vagyunk itt. UDVARI EMBEREK (mind)i Ügy van. Ezért jöttünk. A tavasszal akartunk találkozni. TÉL (a tavaszhoz fordul): Mi a véleményed, testvérem? Mit csináljunk velük? TAVASZ: A te gondod, bátyám! Tél van, most te vagy uralmon, Tégy velük amit akarsz! ŐSZ: Nézzétek, hogy vacog az a szegény kislány! Könyörüljetek rajta! NYÁR: Meg az öreg katonán is. TÉL: Jól van, úgy teszeki ahogy tanácsoltátok. Ti ketten gyertek ide... (a katonát meg a lányt a tavasz mellé állítja) ...ti pedig maradjatok a helyeteken. Amiért telhetetlensé- getekben megzavartátok az erdő nyugalmát és oktalan vő* gyaittík meg akarják bontani az évszakok rendjét, testvéreimmel együtt úgy határoztunk, hogy példásan megbüntetünk benneteket. A leghidegebb szelet küldöm rátok, hogy megtanuljátok, amíg ti meleg szobákban dőzsöltök, addig a szegénység fázik és vacog és tiértetek harcol a széllel és a hideggel. Ha ti a tél kellős közepén ibolyát meg szamócát 'kívánták meg s ezt a szeény fiatal teremtést, meg az öreg katonát kihajszoljátok a havas erdőbe, ebben a farkasfogú időben — akkor a tél sem lesz irgalmas hozzátok. TAVASZ: Gyere lányom, gyere öreg katona! Majd én hazavezetlek benneteket. (Ok hárman s az ősz és a Nyár kimennek a színről, ahol most a Tél veszi át az uralmat. Hatalmas szél kerekedik. Sűrű hópelyhek hullanak az égből s a király kisasszony egész környezete^ kétségbeesetten, jajgatva menekül. A szín kiürül, csak a Tél marad benn. Valamivel szelídebb hangon). TÉL: Remélem, jó lecke volt. Milyen furák, milyen telhetetlenek is az emberek... (Eltűnik a hóesésben, a függöny lassan összemegy.) I
