Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-24 / 177. szám

1957. NOVEMBER 24. VASÄRNAP «"ei#/7 • Egy esztendővel ezelőtt, ami­kor megalakult a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, nem ki­sebb feladatot tűzött maga elé, mint azt, hogy az ellenforra­dalom viharában szétzilált or­szágot megmentse az anar­chiától és népünket visszave­zesse a. szocializmus építésé­nek útjára, Az áldozatos har­cokban élteit egy esztendő alatt bámuiatraméltó eredmé­nyek születtek hazánkban. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a párt zászlaja alá se­reglett hazafiak felvilágosító száva és példamutatósa nyo­mán egész népünk összefogott, mert megértette: ha valaha szükség volt igazi, nemzeti­népi összefogásra, úgy a mos­tani időkben kétszeresen szük­ség van. rá. Nemcsak magun­kért, .gyermekeink jövőjéért, hanem a becsületért is. Az egy esztendő hősies története fé­nyesen bizonyítja, hogy nem a koikárdás álhazafiaknak volt igazuk, hanem a vörös zászló eszméjéhez hű kommunisták­nak. Ezt értették meg a dol­gozók százezrei és milliói, s mert a pártot követve a rom­bolás helyett az építést vá­lasztották: jól vizsgáztak ha­zaszeretetből.­Vajon mi tette az MDP-nél számbelileg jóval 'kisebb pár­tunkat alkalmassá e történel­mi feladat betöltésére? Minde­nekelőtt az, hogy harci soraink elvi egység alapján kovácso- iódtak össze, s hogy párttag­ságunk nagy többségét tuda­tos fegyelem hatotta át. A kommunisták fegyelme egyenlő a párt szeretetével, egyenlő azzal, hogy a legmos­tohább viszonyok között is helytállnak meggyőződésükért, vállalják a munka nehezét, gondját, s a vele járó felelőse séget is. Pest megyében az MSZMP zászlóbontása után ezzel a tudattal álltak csatasor­ba az elvtársak százai, s szer­vezték — sokszor életük koc­káztatásával — a pántot. És nem egy mártírhalált halt elv- íársumk hősiii példája vall ar­ról, hogy- az igazi kommunista mindennél előbbrevalónak tartja a párt iránti kötelessé­get; Hosszan idézhetnénk a 'kö­zelmúlt nagyszerű példáit, ehelyett most csupán néhá­nyat említünk meg a sok kö­zül. Jordán Lászlóné, a pest me­gyei pártbizottság , dolgozója 1956. novemberétől ez év már­ciusáig naponta gyalog tette meg az utat Pilisborosjenőről a budapesti megyei pár (szék­házig és vissza, pedig ezt az áldozatot senki sem követelte meg tőle. Ö azonban úgy érez­te. hogy munkájára szüksége van a pártnak. Ha ehhez hoz­závesszük, hogy őt mindenki kommunistának ismerte a la­kóhelyén, s hegy a Pilisiborosje- mőt környező hegyekből estén­ként be-behúzódtak a község­be a még le nem fegyverzett ellenforradalmi banditák, ak­kor értjük meg igazán: mit jelentett Jordánná elvtárs számára a párt. Egy másik példa: a 65 éves Sági Gyula elvtárs. 1956. november első napjaiban jelentkezett a párt Pest megyei intéző bizottsá­gán és pártfeladatot kért. No­vember 10-től aztán gyalog járt be Vecsésről, önként vá­lasztott szolgálati helyére, a budapesti karhatalomhoz. Idős Gulyás Mihály múlt év . no­vemberében életének 60._ esz­tendejét taposta, de elsők’ közt jelentkezett pártmúnkára. A z ősz elvtárs november 8-án gyalog jött be Váoról és téri oda vissza, hogy a párt röp­lapjainak és újságjának ter­jesztésével hírül adja a város népének: él a párt. helyükön vannak a kommunistáik!.;: Azóta az MSZMP tagjainak száma, s vele együtt pártunk ereje is megsokszorozódott. Megyénkben is sok ezer új elv- társ veti vállát a jövő falá­nak, szóval és tettel segíti a pártnak a jobb jövőért vívott mindennapos csatáját. Az eredmények örvendetesen sza­porodnak, de sajnos az öröm­be néha üröm is vegyül. Jó- öéhány pártszervezetünkben tapasztalható, hogy megtűrk a pártfegyelem lazulását, s nem egy helyen maga a veze­tőség sem jár elől jó példával a széles tagság előtt. Tudott dolog, hogy néhány hónappal 'ezelőtt — Pest me­gyében sem kevésbé mint má­Még ma fogjunk hozzá!... — Néhány megyei tapasztalat a pártfegyelemről I sutt az országban — a párt- szervezetek erejének egy ré­szét az intrika és a velejáró harcok kötötték le. Azóta so­kat javult a helyzet. A felsőbb pártszervek erélyes intézkedés­sel véget vetettek a pártsze- rűttan személyeskedésnek. A monori járási pártbizottság például Maglódon úgy szüntet­te meg az .áldatlan, torzsalko­dást. hogy az alapszervezet ve­zetőségének újjáválasztását rendelte el. A pártfegyelem súlyos megsértéseiként kell megemlíteni a szobi járás Ipolytölgyes községében még ma is meglevő frakciózást, intrikát. Jól lehet, a járási pártbizottság számos esetben foglalkozott az üggyel, sőt az egészségtelen áipolytölgyesi ál­lapotok megszüntetésén a me­gyei pártbizottság, valamint az országos pártközpont is munkálkodott, a községi' alap- szervezetben az intrikának még a mai napig sem ülték el a hullámai; Pártkötelesség, hogy a tag­ság küzdjön a meghozott ha­tározatok megvalósításáért. E tekintetben ugyancsak van mit pótolnioik, több pártszer­vezetünknek, párttagunknak. Bizonyítékul szolgáljanak az alábbi példák. A megyei pártbizottság még a nyáron határozatot hozott a KISZ politikai segítésére. Az alapszervezetek kötelességévé tette, hogy 26—28 éves tagjait állandó pártmunkára küldjék be az ifjúsági szövetség sorai­ba. E határozat csak részben valósult meg, mivel a legtöbb pártszervezet fiatal kommu­nistáknak csupán egy töredé­két bízta meg e nagyon fontos pártmunkával. A ceglédi já­rásiban pl. 25, a szentendreiben 50, a nagy körösiben 39, a szo­bi járásban pedig mindössze 10 fiatal elvtársat irányítottak a KlSZ^be. A pántfegyelem laza kezelésére vall az is, hogy a pártalapszervezetek vezető­ségei, ha aditak is ilyen meg­bízatásokat, a pártmunkát már nem ellenőrizték, arról nem számoltatták be aktíváikat. Érmeik tudható be, hogy a be­küldött párttagok sem úgy dolgoznak ott, ahogyan kívá­natos volna. Egyes elvtársak ahelyett, hogy bekapcsolódná­nak a szervezet életébe és po­litikai tapasztalatukkal a párt­tagoktól elvárható aktivitás­sal vennének részt az egész­séges ifjúsági mozgalom ki­alakításában, megbízatásukat valamiféle „instruktort tevé­kenységnek“ fogják fel, beszél­getés helyett beszámoltatnak, s Iha bírálnak, azt többnyire a kívülállóik szemszögéből te­szik. Az utóbbi hetekben a járási pártbizottságok számos eset­ben arra kényszerültek, hogy a községi alapszervezetek tag­felvételi döntését megmásít­sák. Minderre azért került sor, mert a pártszervezetek egy része kellő körültekintés nél­kül vitte a taggyűlés elé a pártba nem való új jelentke­zők kérelmét. Amikor a fel­sőbb páidszervek megvizsgál­ták, hogy mi rejlik e lifoerali/V mus mögött, kitűnt: a jelent­kezők legtöbbször azért kér­ték felvételüket a pártba, mert az adott község vezetői még a legegyszerűbb állást is párttagsághoz kívánják kötni, A kosdi községi alapszervezet például a váci járási pártbi­zottság határozott elutasítása ellenére is ragaszkodik Petri József né tanácstitkár felvéte­léhez, (aki különben becsületes dolgozó, jó családanya, de a felső pártszerv véleménye sze­rint nem erősítené a pártot). Ragaszkodik hozzá azért, mert a kosdi elvtársak helytelenül úgy vélik: ezt a funkciót fel­tétlenül párttagnak kell betöl­teni. Monor községben az októbe­ri taggyűlés beszámolója — többek között — az alábbi fúr esa esettel foglalkozott. A szervező titkár elítélőleg nyi­latkozott a földművesszövetke­zetről, mondván, hogy annak rossz a viszonya a párthoz, mert a szövetkezeti vendég­lőbe anélkül vettek fel egy konyhalányt (!), hogy erről előzetesen kikérték volna a pártvezetőség véleményét. Ugyancsak októberben, , ,, tá­piógyörgyei községi alapszer­vezet taggyűlésén Bene elvtárs így fakadt ki: „Hogy lehet nyugodtan aludni, ha párton- kívüli is lehet vezető beosz­tásban, hiszen akkor az alkal­mazotti viszonyban dolgozó párttag nem mondhatja el vé­leményét vezetőjéről!.;Ezek az elv társak, illetve alapszer­vezetek figyelmen kívül hagy­ják az országos pártértelkez- letmek azt a határozatát, amely kimondja, hogy az arra ráter- mett pártonkívüliek a párt- t sz! ségek kivételével a legma­gasabb közfunkciót is betölt- hetilk. Nyilvánvaló, (hogy a párt ka­puinak megnyitása a karrie­risták, vagy más oda nem való személyek előtt (még akkor is, ha csak 700—800 forintos pénztárosi állás elnyeréséről van szó) soraink felhígulását, harcfcészségünlk gyengülését eredményezné. A pártszerve­zetek tagságának válogatás nélküli, számszerű növekedé­se azzal a hamis illúzióval is jár, hogy nincs szükség szívós harcra a tömegek megnyeré­séért, hiszen az emberek énei­kül is keresik a párttal való kapcsolatot. Ez a nézet egyben a pártmunka elhanyaigolásáit Í9 maga után vonja. A tagdíjfizetés kötelezettsé­gének teljesítése körül is ta­pasztalhatók hiányosságok. Itt még csak az sem vigasztaló, hogy például szeptemberben jobb volt a megyei átlag mint a korábbi hónapokban, A diu- nahairaszti községi alapszerve­zet csupán 56 százalékban tett eleget ez irányú pártkötelezett- ségéniek. Kirívó esetnek számit Kemence község példája, ahol egyes párttagok hónapokig nem fizettek tagdíjat, ugyan- akkor a pártszervezet vezető­Cfllm, Színház, Qrodalom­Művészi könyvek a téli könyvvásár újdonságai között Látogatás a Bibliotheca Kiadónál novelláskötete. A történész- kutató írónő történelmi hite­lességgel vetíti elénk művé­ben a kurvakor azon epizód­jait, amelyek eddig ismeret­lenek voltak az olvasóközön­ség előtt. Az útirajzok kedvelői szá­mára is tartogat néhány kétí­ves meglepetést a kiadó. Ró­nai Mihály András: Újvilági utazás című riportkönyvében a Szovjetunióban tett látoga­tásának érdekes tapasztala­tait írja meg. A Világjárók sorozatban megjelenő Gari- gari című könyv Hugo Ber- naczik osztrák néprajztudós útinaplója, amelyben húsz évvel ezelőtt Szudánban tett látogatását írja meg. A könyv érdekessége, hogy története abban az időben játszódik, amikor éppen Megkezdődött a kultúra betörése Szudán legsötétebb területeire, így az írónak még sikerült feljegyez­nie szudáni népszokásokat. A téli könyvvásár alkalmá­val indul a kiadó Játékszín sorozata, amellyel a színját­szók részére ad bőséges anya­got. A sorozat első kötete vi­dám jeleneteket tartalmaz, a második Bartha Lajos: Zsuzsi című színdarabját, a harma­dik pedig Szigligeti Ede: A vén bakancsos és fia a huszár. (prukner) MEGPERZSELT LÁNYOK Callegari drámája a József Attila Színházban Brigitte Bardot a mai francia filmgyártás első számú sztárja nemrégiben látogatást tett a világhírű festőnél, Picassonál. Képünk ezt a látogatást örökíti meg FIATAL KÖLTŐK tatást jelent, hiszen nem egy olyan nagy remény ékre bizta­tó, forrásban lévő költői egyé­niséget fedezhetünk fél a kö­tetben, mint Csanádi János, Csoóri Sándor, Hárs György, Takács Imre, T izenöt fiatal 'költő 105 ver­se címmel a Magvető \ Könyvikiadó érdekes, színek- í ben gazdag kötetet nyújt át az \ ez évi könyvnapokon az ol- \ vasoknak. Örvendetes tény, ! hogy hosszabb kiesés után az \ önálló kötethez még nem elég ; érett fiatal 'költők műveiből ; antológiát adnak ki. A könyv- \ napra megjelenő kötetből \ olyan ifjú „titánokat” ismer- \ hetünk meg, akiknek versei i itt-ott elszórva a napilapokban j olykor-olykor megjelentek és \ megjelennek, de a nagyközön- \ ség előtt még eléggé ismeret- i lenek, A kötet örvendetes jellem- \ zője, s ezt igen-igén alá kell \ húzni, hogy a versek nagy I többségének témája a dolgozó \ ember, annak mindennapi \ munkája, gondja és öröme. \ Elsősorban Fodor András ver- \ seinél tűnik ez az ember sze- \ mébe, de a többieknél is ta- ! pasztaiható az az igyekezet, [ nagy mind közelebb kerülje- \ nek az élétet teremtő hé'.köz- i napok igazi lényegéhez. A kö- \ vet költői, műveikkel érzelmi \ gazdagságról tesznek tanúbi- j zony&ágot, s az érzelmi gazda- \ go dús egyben a megszólalás \ színskáláját is jelentősen bő- j vitt j A szerzők nem kész keltők. | Olykor botladoznak « sorok, a \ rímek, becsúszik egy-egy kép- \ zavar, de a kötet egésze biz­Leszkov: Kisvárosi lady Macbeth Európa Könyvkiadó viselni a kisváros álmos egy­hangúságát. így érthető, ha Katyerina kiutat keres forduló nélküli életéből, s változatosság, ka­land, romantika után áhítozik. Ez az indítóoka annak, hogy összeszűri a levet a fiatal szolgalegénnyel. Ám szerelmük útjában áll az após és a férj. Gyilkosságok jelzik a buja sze­relem minden óráját. A bol­dogságra vágyakozó asszony élete végül mégis zsákutcába jut. Mi a megoldás? Hogyan vég­ződik ez a szerelem? Leszkov népballadai tömörséggel és megrázó drámaisággal mondja el ezt a szomorú történetet. Ez a tömörség, sokszor nyers és teljes valósághűség mindig a lényegre irányítja az olvasó figyelmét, inra felnyitjuk ezt a gondos, El ízléses kiállítású, művé­szien illusztrált kisregényt, egy jelentéktelen oroszországi kisvárosban találjuk magun­kat. Olyan kisvárosban, amely­ből ezer és ezer található szerte e hatalmas országban. A múlt századbeli orosz táj fojtogató unalma nehezedik a városkára, amelynek egyetlen szenzációja van csupán: Katye­rina Lvovna Izmajlova, egy gazdag kereskedő szép fele­sége. Huszonnégy éves, közép- termetű, karcsú, nyakát mint­ha márványból faragták volna, gömbölyű vállak, kemény mel­lek, egyenes, keskeny orr, fe­kete, tüzes szemek, magas, fe­hér homlok, kékesfekete haj.. ; Egyszóval egész lényében olyan asszony, aki forró szere­lemre termett, s nem tudja el­sége százszázalékos eredményt jelenített a felsőbb gazdasági szervnek. Az ellenőrzéskor aztán kiderült, hogy a pártbi­zalmiak fel sem keresték párt­tagjaikat. hanem helyettük be­fizették a rájuk eső bélyegek árát. Ugyancsak hibaként kell foglalkozni a progresszív tag- díjfizetés elhanyagolásával. A párt, amikor anyagi támogatá­sának mértékét'Szervezeti Sza­bályzatéiban rögzítette, mél­tányos szemléletből indult ki és a jövedelmek alacsonyabb, vagy magasabb fóka szerint szabta meg az egye» kommu­nisták tagdíjának összegét. Ez éppenúgy nem képezheti vita vagy alku tárgyát, minit pél­dául az az elv, hogy ki lehet a párt tagja vagy, hogy az el­fogadott és jogerőre emelt párthatározatot minden kom­munista köteles végrehajtani. A fenti példák a megye párt­életének néhány negatív vo­nására, a kommunisták mun­kájának, szemléletének né­hány hibájára figyelmeztet­nek. Igaz ugyan, hogy párt­szervezeteink életében sokkal több az eredmény, mint a fo­gyatékosság, de bajainkat el­hallgatni és csupán eredmé­nyeinkkel vigasztalódni, önma­gunk megtévesztése volna. Igaz az is, hogy hibáink le­küzdésére élvtársaink többsé­ge és a felsőbb pántszervék meg nem alkuvó, eredményes harcot folytatnak. Ahhoz azon­ban. hogy ezek az előrehala­dásunkat gátló akadályok vég­képp megszűnjenek, még több türelemre, a pártszervezetek és az egyes kommunisták szün­telen tanítására, nevelésére van, szükség. Nem kétséges, hogy ez sikerülni fog, mert van hozzá elég tapasztalatunk, van elég erőnk. Nem lehet te­hát fontosabb feladatunk, minthogy ennek érdekében már ma hozzáfogjunk a mun­kához! András Endre 4 Bibliotheca Kiadó is szá- /x mos újdonsággal készül a téli könyvvásárra. Számos olyan érdekes, művészi könyv kerül majd gondozásukban a könyv rajongóinak kezébe, amelyet- régóta várnak már, s ezért megjelenésüket nagy ér­deklődés. előzi meg. Benda Kálmán: A vérpad árnyékában című összeállítása a Martinovics-féle összeeskü­vés számos, eddig nem ismert iratát tárja az olvasó elé. Be­nedek Marcell: Shakespeare tanulmánya összefoglalja a nagy angol drámaíróról és műveiről szóló összes tudni- \ valókat. Részletesen ismerteti \ az író a Shakespeare drámák \ színjátszásának fejlődését egé- \ szén napjainkig. Bizonyára sokak számára I jelent majd kellemes megle- \ petést a Magyar Irodalom i története 1849-ig című kötet, ! amelyet Bóka László és Pándi \ Pál állított össze. Ugyancsak \ a téli könyvvásár újdonsága \ lesz Mathiez francia tudós i tudományos jellegű munkája í a francia forradalom történe- \ téről. Ez az első tudományos \ könyv, amely egész részlete- \ sen tárgyalja a francia forra- \ dalom történetét. ; A történelem népszerű, szép- ! irodalmi formában történő \ feldolgozása R. Várkonyi Ág- \ nes: A kuruckor hősei című A Megperzselt lányok ne­ves olasz írója, Gian Paoló Callegari a József Attila Színház első bemutató előadá­sán maga is részt vett. Egy beszélgetés alkalmával elmon­dotta, hogy e színművel cél­ja az volt, hogy megmutassa a háború után következő idők erkölcsi összeroppanását. Cél­ját el is érte. Olaszországban a mű bemutatására nem ke- rült sor, habár hivatalosan nem tiltották be. A József Attila Színház első. bemutató előadása óta már el­telt néhány hét. Az érdeklő­dés azonban nem csökken, mindennap '„telt ház” van. E nagyfokú érdeklődésen nem lehet csodálkozni. Nem alapta­lan. Érdekes, izgalmas dráma, már a plakát is sokat ígér, A cselekmény színhelye Ró­ma, az örökváros. Callegari si­kerültén ábrázolja a mai ró­mai lányok sorsát, megmutat­va a körülményeket, amelyek a lányokat — még az olyano­kat is, mint Nadja, aki alap­jában véve tiszta, akinek szenvedés így élni — a rossz útra viszik. Blébünk tárul a „B”-listázott katonai család légköre. Látjuk az élettől el­kényeztetett apát, aki nem tud megállni a maga lábán, aki leányára kényszerül, aki llllllllllllllilllltlllllllillftt eddig csak parancsokat teljesí­tett, teljesíttetett, most pedig legfőbb gondja a régi tekin­télyből megőrizni valamit. A még alig 18 éves Marcellától, leányától vár segítséget. A sízép, csinos, fiatal leány a pénzszerzés legkönnyebb mód­ját választja. Ebből nem is csi­nál magának problémát, hisz könnyelmű kis teremtés, csu. pán egyre vigyáz; hogy szülei ne tudjanak meg semmit. Más Nadja, aki komolyan veszi az életet, aki ’csakis végszükség­letként nyúlt ehhez a megol­dáshoz, hogy édesanyját és két húgát el tudja tartani. Neki fáj, hogy így kell élnie, gyöt­rődik emiatt, A cselekmény izgalmassá- gát, a feszültséget fokoz­za a talány: vajon ki ölte meg „Dedét”, a lányok közös isme­rősét. A nyomozás az első fel­vonás elején kezdődik, a da­rab a nyomozás befejezésével zárul. „A bűnszövetkezet”, a lányok találkahelye leleplező­dik, itt megtalálják a meggyil. költ leány fényképét is. Kö­vetkeznek a kihallgatások* szembesítések. Nagyszerűek a színészi ala­kítások. Kállai Ilona Marcella alakítása — annak ellenére, hogy még fiatal színésznő —• tökéletes. Valóban ilyeneknek képzeljük el a még gyerek, de máris romlott nőket A har­madik felvonásban azonban idegeskedésével túl játssza magát. Békés Rita Nadjája megrázó. Különösen a máso­dik felvonásiban. A találkahe­lyen csak úgy tud „vendégé­vel” foglalkozni, ha először le­issza magát. De még részegen is gyötrődik. Megrázó a máso­dik felvonás zárójelenetében, amikor a detektívektől sírva, kétségbeesve rendes munkát kér. A harmadik felvonásban már nem ilyen meggyőző. De egészében a harmadik felvo­nás alatta marad az első ket­tőnek. A találkahely tulajdo- nosnőjét, Mastropaulónét Ke- resztessy Mária alakítja. Róla elég ha csak annyit mondunk: e szerepével is bebizonyította, hogy nagyon jó színésznő. Igen, csupa izgalom, csupa érdekesség e mű. Jók a színé­szi alakítások, a társadalmi korrajz, az alakok élethűek és mégis; a színházból kijőve úgy érezzük, hogy valami ki­maradt, valami hiányzott — egy kis űr marad bennünk. Fokk Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents