Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-24 / 177. szám

1957. NOVEMBER 24. VASÁRNAP §f£Ct WCirtap Meddig lehet vakki elsőosztályos? ÉRDEKES TAPASZTALATCSERE TÁPIÓSÁPONÍ JÖ SZERENCSE, hogy a késő novemberi napsugár sem tagadta meg jelenlétét a tá- piósápi tapasztalatcserén. Az I. típusú termelőszövetkezeti csoportok vezetői, tagjai gyü­lekeznek a megye minden ré­széből. Itt vannak az aszódi, a vád, a ceglédi és a többi járás tszcs küldöttei s talán még egyikük sem sejti, mi­lyen sok újat, meglepőt hoz számukra ez a találkozás. Nem kevesebbet láthatnák itt, mint az átmenet gyakorla­ti lépéseit egy alacsonyabb tí­pusú társulási formáról a ma­gasabb felé. Hogy azután ez miként? megy végbe, annak igen nagy sora van. Greskó István tszcs-elnöfc próbál meg­birkózni a nagy feladattal, hogy rövid kis beszámolóban foglalja össze a csoport iz­galmakban bővelkedő, szinte regénykötetbe kívánkozó tör­ténetét. Hogy is volt csak? Már működödlt egy III. tí­pusú termelőszövetkezet a községben, de valahogy nem szeretem módon, főleg a mó­dosabb középparasztok számá­ra. Márpedig abban az időben, 1951- ben nem kínálkoztak túl­zottan nagy lehetőségei? az egyéni gazdálkodás számára. Gondolkoztak, tanakodtak a gazdák, miként lehetne olyan módon tánsiulniok, hogy minél több embert meg is nyerhes­senek ügyüknek, de a terme­lés se lássa kárát. Egy gazda- gyűlés után öten-'hátan betér­tek a legközelebbi bögrecsár­dába (mert ilyenek már az- időtájt is voltak Tápiósápon) s ott határozták el, hogy ala­csonyabb társulási formát, I. típusú tszics-t alakítanak, ELGONDOLÁSUK igen nagy népszerűségre talált s csakhamar 37 középparaszt je­lentkezett az új csoportba, de hallatlan nehézséget támasz­tott a táblásgazdálkodás elé, hogy nem kevesebb, mint 620 parcellában'' 'volt a földjük. 1952- ben azután Sikerült tago­sban iok és most már 440 kát. hold területet két táblába hoz­tak össze. 1953—54-foen a tag­létszámuk 64-re szaporodott, a földterület pedig 660 kát. hold­ra. Ettől kezdve azonban szin­te egyfolytában a puszta létü­kért folytatták a küzdelmet. Az emlékezetes 1953-as politikai zűrzavar következtében az egyéni gazdák, akiket a tago­sítás érintett, igen hevesen tá­madták a tszcs-t. S a bajok még a legutóbbi hónapokban is kísértettek. Idén tavasszal például, mire jól összeszámolták a tagságot kiderült, hogy mindössze 35-en maradtak. De munká­hoz láttak becsülettel és az ál­lami támogatás sem maradt eh Nagyrészt ennek köszönhető, hogy 60 holdais gyümölcsöst telepíthettek és 148 holdon öntözéses gazdálkodást folytat­nak. Meg kell itt jegyezni, hogy jelenleg 406 kh földjükből 320 holdat kollektive művel­nek s a mezőgazdasági tsz-ek mintaalapszabályának megfe­lelően munkaegységben dol­gozzák meg az egész terüle­tet. A már említett 86 holdat viszont az I. típusú mintára művelik, azaz közösen végzik a szántást-vetést és az istálló- trágyázást, utána pedig kije­lölik a területet és a növény- ápolást minden tag egyénileg végzi el. A betakarítást ez­után aki akarja, egyénileg csi­nálja, aki nem, összefog tag­társaival, kalákában dolgoz­nak. HAT BIZONY ez elég bo­nyolult — mondogatták a láto­gatók. S kérdezgették is egy­re, hogyan lehetséges, hogy míg a területük 80 százaléka kollektív művelésben van, csak 20 százalékát dolgozzák meg I. típus szerint, mégis az alacso­nyabb típusú tszcs nevet vise­lik. Annak ellenére furcsállot- ták ezt a látogatók, mivel a tagság jövedelme is nagyrészt a kollektiven művelt terület­ről származik: 52 forintot ér minden munkaegysétgük és a terveik is erősen a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetté való átfejlődés irányába mu­tatnak. Hiszen eddig már nem kevesebb, mint három komoly gépet vettek: egy 75 lóerős öntözőszivattyút, egy kormos traktort és egy Zetort pótko­csival. Ezenkívül most terve­zik egy 20 kát. holdas halas­tó építését, a kertészet fejlesz­tését, új üvegház építését, 20 hold erdősítését, 60 hold le­gelő felújítását — egyszóval úgy' gondolkoznak és csele­kednek, mintha már holnap mezőgazdasági tér rrielőszö vet­kezet módjára dolgoznának; Főleg a szemfüles és igen mozgékony Gódor Mihály, a gaigahévízi Többi ermélés Tszcs elnöke feszegette ezt a problé­mát. Amikor a pompás, újte­lepítésű gyümölcsös megtekin­tése és a baráti hangulatban eltöltött ebéd után a látottak értékelésére került sor, a vác- szenrtlászlói és egyéb tszcs-k képviselőinek hozzászólása közben Gödör igen kényes kér­déseket tett fel. — Egyszer, 1954-ben részt vettem egy megyei értekezle­ten, amelyet Kádár János elv­társ tartott — mondotta Gó­dor. — Sohse felejtem él Ká­dár elvtárs szavait: „első osz­tályba még könnyen felveszik az embert, az is érthető, ha egyszer-kétszer megbukik, de hogy szakállt növesszen elsős korában, az már kissé fur­csa” — mondotta az I. típusú tszcs-kről szólva. Nos, én most azt kérdezem, hogyan lehet hat esztendőn keresztül első típusú egy tszcs, mikor már szemmel láthatóan kinőtte en­nek a gazdálkodási formának a kereteit s zömében úgy ve­zeti gazdaságát, úgy történik a jövedelemelosztás, mint a me­zőgazdasági tsz-ekben. A TAPIÓSAPI elnök moso­lyogva válaszolt: — Hogy miikor lépünk egy osztállyal feljebb, ezt a kérdést mi is gyakran feltesszük ma­gunknak. 1953-ban már a ma­gasabb osztály küszöbén áll­tunk, amikor közbejött a Nagy Imre-beszéd ... Telt-múlt az idő s 1956-ban, amikor ismét lépni akartunk előre, jött az ellenforradalom. -. -. Hogy most hol tartunk? Azt -hiszem, a je­lenlevő elvtársak számára elég bizonyíték a gépvásárlás, a -hamisítatlanul nagyüzemi berendezkedés a termélésre, no meg a közösen művelt terüle­tekről származó 52 forintos munkaegység... Lehet, hogy holnap, vagy egy hét múlva lépünk előbbre, lehet, hogy még hónapok, félévek telnek el. A tagság névéiben egyed-ü! nem nyilatkozhatom;.; A válasz őszinte volt és talpraesett, tapsot érdemelt és tapsot is kapott. Valóban nem lehet erőltetni a dolgot a tag­ság akarata nélkül s ennek a tapasztalatcserének nem is ez volt a célja. Az igazi célját, az) tudniillik, hogy a magasabb osztályos bizonyítványt ho­gyan, mi módon kell megsze­rezni, elérte ez a hasznos ta­nácskozás s bizonyára me­gyénk többi, alacsonyabb tí­pusú társulása jól használj!« majd fel a Tápiósápon tapasz­taltaikat. Hclka Vilmos Ötvenötezer hold szikes és savanyú talajt javítanak meg az idén Hazánk mezőgazdasági mű­velés alatt álló 12 650 000 hold- nyi területéből 3 800 000 hold sovány, savanyú talaj, továbbá 1 000 000 hold szikes és körül­belül 1800 000 holdnyi laza homok és láptalaj szorul javí­tásra. Mivel új termőterület feltárására nincs lehetőség, arra kell törekednünk, hogy a meglevő területek termőképes­ségét növeljük. A Budapesti Talajjavító Vállalat szakembe­rei elmondották, hogy az év végéig országosan mintegy 55 000 holdnyi területet javíta­nak meg, s csupán a Dunán­túlon megjavított területeken évenként elért terméstöbblet — ha csak három mázsa búzá­val számolunk is — teljes mér­tékben fedezi Győr város évi kenyérszükségletét. Több mint másfél évszázad­dal ezelőtt Tessedik Sámuel in­dította el a talajjavítást Ma- gyorországon digózással. Az akkoriban megjavított szikes területek ma is jól teremnek. Békés és Szolnok megyében jelenleg szintén digózással ja­vítják a szikeseket, csak most már korszerű gépekkel gyorsan dolgoznak. Az ország más terü­letein cukorgyári mészport, lápi meszet, őrölt mészhulladé- kot, lignitport és gipszhulladé­kot használnak, amelyeknek általában 8—10 évig mutatko­zik igen jelentős termésfokozó hatása. A sokéves tapasztala­tok szerint a javított talajokon búzából három mázsás, kuko­ricából hat, a cukorrépából 40—50, lucerna-szénából pedig 10—12 mázsás terméstöbbletet érnek el holdankénti átlagban. A talajjavítás költségei a sava­nyú talajokon általában három év alatt, a szikeseken pedig kémiai anyagok alkalmazása esetén öt év, digózás esetén pedig négy év alatt teljesen megtérülnek. A termelőszövet­kezeteknek és az egyéni ter­melőknek az állam ingyen bo­csátja rendelkezésre a talaj- javításhoz szükséges anyago­kat. A budapesti és debreceni talajjavító vállalat együttes előirányzata a jövő évben már 68 000 holdra, 1959-ben 79 000 és 1960-ban 90 000 holdra nö­vekszik. A múlt ősz óta érez­hetően fokozódott a termelő- szövetkezetek és az egyéni gazdák érdeklődése a talaj javítása iránt. i Az Állami Népi Együttes házi bemutatója A Magyar Állami Népi Együttes ének-, zene- és tánc­kara szombaton délelőtt szék­házában házi bemutatót tar­tott, amelyen külföldi vendé­gek is megjelentek. Eljött a bemutatóra a hazánkban tar­tózkodó német kulturális kül­döttség, prof. dr. Kari Böhnin- ger felsőoktatási államtitkár- helyettes vezetésével, valamint a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének több más külföldi ven­dége. iért zárták be a Mendei Téglagyár régi agyagbányáját? Ahogy a vonat Gyömrő után Mende felé kanyarodik, az északról jövő szelíd lankák hirtelen merészívelésű dom­bokba szöknek, s az állomás­tól kezdve már, mint meredek hegyek zárják körül a falut. Itt ezek között az agyagdom­bok között füstölög immáron több mint 35 éve a Mendei Téglagyár messzire ellátszó hatalmas kéménye. A gyárat annak idején egy vállalkozó szellemű kapitalis­ta alapította a bányaművelés­re legalkalmasabbnak látszó agyaghegy tövében. Munkaerő bőven akadt. A filléres nap­számosok kizsákmányolásával és a bánjmtelep lelkiismeret­A termelőszövetkezet tagjai gazdaságukban most alakítják ki a korszerű vetésforgót. Er­re azért 'is szükség van, mert egy bizonyos területen nem le­helt három éven túl gazdasá­gosan rizst termelni. Hogy a megfelelő vetésforgót biztosíta­ni tudják, a következő évben kénytelenek csökkenteni a rizsferületet: a jelenlegi 320 hold helyett csak 250 holdat vetettek be. A földek pihente­tése végett száz holdon vörös- herét, 20 holdon borsmemtáf veinek. Ezenkívül telepítenek még 15 hold kosárfűzt, mert a tsz vezetősége a kosárfonással akarja megoldani a tagság téli foglalkoztatottságát. len kihasználásával a vállal­kozás jó üzletnek bizonyult. Az államosítástól kezdve a Mendei Téglagyár is a szocia­lista építés ügyét szolgálja. A termelés tervszerű keretek között folyik és a réginek csaknem duplájára emelke­dett munkásgárda évenként már hat-hétmillió téglát ad népgazdaságunknak. Valami mégsincs rendben Amióta a gyár régi agyag­bányáját bezárták, nemcsak a dolgozók, hanem még a helybeli lakosság körében is furcsa hírek kaptak szárnyra. Sokan úgy vélik, hogy a gyár­vezetőség intézkedésének va­lamilyen „titokzatos" háttere van. Felkerestük a gyárat, hogy személyesen győződjünk meg, mi az oka a suttogásnak, miért zárták le a régi bányát. Első látásra nekünk is fel­tűnik, hogy az agyagot nem a gyár mellett levő bányákból fejtik, hanem a vasúton túlról, több mint félkilométernyi tá­volságról hozzák a gyárba. — Mi is ezt kifogásoljuk — mondja az egyik bányász. — Miért volt jó 30 évig a régi bánya, s miért nem felel meg most? A választ bent az irodában a gyár vezetője adja meg: — A téglagyártás legvesze­delmesebb ellenfele a mészkő, A régi bánya tele van mészkő- és márga-szennyeződéssel. A kapitalista még ki tudta válo­gatni — húszfilléres gyere­kekkel, a kibányászott agyag­ból a mészköveket, hisz éven­te mindössze másfél, kétmil­lió téglát termelt. Nekünk fazonban erre nincs módunk, mert egy év alatt hat-hétmil­lió téglát csinálunk- A régi tulajdonos össze-vissza furattá a hegyet és csak a tiszta agyagrétegeket használta fel, Ha mi is így csinálnánk, dol­gozóinknak nem tudnánk fo­lyamatos munkát biztosítani; 1952-ben 300 ezer darab tégla ment tönkre mészkő-szennye­ződés miatt, s egyre gyakrab­ban fordult elő selejtes gyár­tás. 1953-ban kénytelenek vol­tunk bezárni a bányát. Bár az új bánya 600 méterre van a gyártól, a dolgozóknak ebből semmi hátrányuk nem lett, sőt, azóta a termelés zökkenő- mentesebb. Ennek ellenére a „titokzatos“ ügy egyre bonyo­lódott s eljutott egészen a minisztériumig. A dolgozók a régi bánya megnyitása mellett kardoskodtak, viszont a szak­l■nl•■lll•aMtlu«>Hl>l•mM•>llllt■l•ln«■lul>•llmll■>lltIIll••m«■lll>ll•lllll«t(t■«lll■llflllll■l>■tllMllllll■lnll••■«MIllll•lt<*(**|l,,l">,,n,,">t>l>,>>f>a>>>,,l,>llltllla>l,l>,l>iH>l,,,,l>ll*>>,lll>il,>>>>>ll**>aM,Nemberek helytelenítették ezt | a törekvést. Ez év tavaszán a szerint a cél nagyon szép volt, de a program annál visszata- Baítóbbnak hatott. Az esten megbotránkoztatta honfitársait Halmai Imre úr. Ez a hajdani pesti színész száz schilling előleggel szerződött a csárdás-estre. De mivel a helyszínen nem kapta meg a gázsiját, fogta magát és ango­losan lelépett. De előzőleg így Oktatta ki a lelkes rendezőket: „Nincs lóvé, apuhám — nincs fellépés. Még az apám­nak sem lépek fel ingyen. Hogy ezt nem tudják meg­magyarázni a közönségnek? Akkor maradjon őreik titok. A viszontlátásra!" A Bécsi Magyar Híradó megrója ezért az anyagias természetéért Halmai Imre urat, s azért, hogy oly rútul cserbenhagyta az immár ma­gyar üggyé vált „csárdás- abendet’’. Mi — természetesen — ezen Bem csodálkozunk! A lágerlakók egészségvédelme A disszidens lapok sorozat­ban cikkeznek arról a lelki betegségről, amely eluralko­dott az ausztriai lágerekben. A bécsi idegklinikának na­gyon megszaporodtak a ma­gyar vendégei.- A kórház or­vosai gyakran felkeresik a táborokat, hogy kezelésben részesítsék az ottani idegbete­geket. Azonban a Klagenfurt melletti Anna Bichel lágerben * nyáron majdnem megver­ték az osztrák „lelkigondozó­kat” az ott őrzött magyarok. Lágerhisztéria uralkodott eL S amint a disszidens cikkírók megállapítják, mindennek az oka az. hogy: „A magyar menekültek ve­szedelmes helyzetben fari­naik. A forro.dalomba és a nyugatba vetett — sokszor túlzott — reményeikben csa­lódva, a; jövő felől tájékozat­lanul, a láger átmeneti és za­jos, improduktív légkörében súlyos lelki válságba kerül­nek". Ez a tény — ezt Sk írják az állapotokról. De mire való a kapitalista jószívűség? Ezt a jószívűséget bizonyítja az alábbi közlemény is, amelyet a Bécsi Magyar Híradó közölt: „A bécsi idegkliníka közle­ménye: A bécsi idegklinikán magyar menekültek részére rendelés és tanácsadás 1957. július 1-től az addigi időpont (kedd, csü­törtök 9—12) helyett: hétfő, szerda, pénteki napúkon 8— 12 óra között lesz.’’ Mi derül ki a közlemény­ből? Két nap helyett három nap rendelnek, s hat óra he­lyett 12 órán keresztül. Ügy látszik — sajnos —. sok az idegbajos magyar disszidens. Vazul atya és a milliomos feleségek „Fényes csillárok, coctail, gyöngyök fekete ruhás höl­gyeken, köztük egy barna ferencrendi csuha, egy fe­kete papi ruha” — így számol be a disszidensek sajtója ar­ról az első benyomásról, amelyben az érkező részesül­het, ha elment a bécsi Park Szállóban rendezett fennkölt ünnepségre. Kik viselték a gyöngyöket? Igazgyöngyökről van szó! Az óvilágba látoga­tó cuibai milliomosok fele­ségei: Mrs. Mary Bosch, Mis. Molina és Mrs. Ofelia. Ez a dicső gyöngyös bokréta, amely itt összeverődött, a lelki jó­ságtól láthatva azért repült át az óceánon, hogy Cubába szállítson fogadott gyermek­ként — magyar gyermekeket. Mit gondolnak, ki volt a höl­gyek csuhás lovagja? Persze ezt eltalálni nagyon nehéz. De kár rajta töprengeni, a' disszidens lapok megírták, hogy Vazul atya, volt ferenc­rendi szerzetes sürgölődött a milliomos nők körül. Ez a Vazul vadul gyűlölte a népi Magyarországot. Az ellenfor­radalom alatt géppisztollyal garázdálkodott Budán. ő mondta az ünnepi tósztot akkor, amikor a magvar gyer­mekeket összepakolták, hogy elvigyék a cubai milliomosok hajlékába, ahol egyenértékű társai lesznek a hölgyek pin­csijeinek, mókuskáinak s egyéb hasznos háziállatainak. Hogy a magyar anyák hiába sírnak gyermekeik után? Az anyai szemekből hulló köny- nyek nem csillognak úgy, mint a gyöngyök? Korunk szégyenfoltjai Még mindig 30 ezer körül van azoknak a disszidensek­nek a száma, akik elhagyva az országot, Ausztriában ra­gadtak. A közelmúltban maga az osztrák belügyminiszter, Helmer úr is elszörnyűlködött azokon az állapotokon, ame­lyek a lágerekben uralkod­nak. Az elszömyűlködést Hel­mer úr nem azért rendezte, mintha nem tudna aludni a magyar disszidensek szinte állati sorsa miatt. Az elször- nyűlködés oka: el akarják ér­ni Ausztria vezetői is, hogy szállítsák minél hamarabb el tőlük, bárhová, de gyorsan — a „szeretett magyar vendé­geket”. Helmer szerint a lágerélet arculcsapása az emberi mél­tóságnak. Szerinte fel kell rázni a közvéleményt a mene­kült-problémával szemben el­foglalt közönyösségből. Hogy mennyire közönyösek az „ok­tóberi hősök’’ iránt a kapita­lista országokban, azt egy levél bizonyítja, amely az egyik disszidens lapban je­lent meg Elfelejtettek címmel. Azokról szól ez a levél, aki­ket a feledés homályába száműzött az élet, akik nem­csak hazájukat, hanem egész ségüket is elvesztették. Idéz­zük csak a levél megrázó so. rait: I „A lanzi kórházban 11 tü­dőbeteg magyar fekszik, kö­zöttük én is ... Nem magam­ra, hanem súlyosabb betegtár. saimra szeretném felhívni az illetékesek figyelmét. Dr. Cs, 3. már ötödik hónapja fék­kutatófúrásokat végzett szik 37 38 Celsius fokos láz- | Téglaipari Igazgatóság bánya- zal es varja Svédországba £ jp^-; csoportja szállítását, amelyre vonatko- I zóan már több ígéretet kapott. | Sürgős műtétre lenne szülksé- § ge, állapota állandóan rósz- 1 az elhagyott bányatelepen és szabbodik esetleg katasztró~ 1 a fúrás eredményeként meg- fával végződhet. Miért kelle- f állapította, hogy a terület ne a közismert svéd emberba- 1 mészkőszenmyeződés miatt bá­réit szeretetnek éppen ■ egy I nyaművelésre alkalmatlan. ilyen súlyos esetben csorbát \ Előttünk van a lezárt bá- szenvednie? | nyahegy keresztmetszete, sa­P. E. férjével és kisfiával az VSA-ba akart kivándorolni, az orvosi vizsgálat eredménye­képp kórházba: került. Két és \ ját szemünkkel győződhetünk j meg arról, hogy a mészkő- j szennyeződés valóban fennáll, — Ugyanezt a dolgozóknak féléves kisfia szintén tüdőkór- | is megmutattuk és megmagya- házban fekszik. Rövidesen el- I ráztuk. Az új bányatelep 200 hagyják a kórházat és ismét | ezer forintjába került az ál- lágerba vonulnak. Vajon | lamnak, de megérte, mert így meddig bírják egészséggel a 1 biztosítani tudjuk a folyama- táborélet viszontagságait? Mi- \ tos munkát. Tehát nem a mi kor kerülnek ismét kórházba? f önkényes elgondolásunk alap- Sorolhatnám tovább, de ahe- | ján, hanem a fúrások eredmé- lyett inkább az illetékesek se- 1 nyeként jött létre a döntés; gitségét kérem, remélve, hogy | miszerint a régi bányát nem SOS-ünk nem marad meghall I használhatjuk. A jelenlegi gé- gatás nélkül. | pi berendezésünk alkalmatlan Anyagi helyzetünk jellem■ 1 a mészköves agyag feldolgo­Zésére elég. ha elmondom. I ^ására' ,Ú1 berendezés pe- , , = dig sokkal többe kerülne, összegének = ’ hogy a hajvágás sakkal többe , I mint a távolabbról való szállí­fedezeset az osztrák szobatar. | — mondja végül a gyár sak könyöradománya teszi | vezetője. csak lehetővé, mivel a havi | a kedélyek persze még nem 30 schilling segélyt sem kap | csillapodtak le teljesen, ehhez juk meg, amely pedig minden | még az is hozzájárul, hogy az menekültet megillet.” | új bányatelep egyre több bér­! löt szorít ki a bányához tar- tartaiékföldekből. Min­Mit lehet ehhez hozzáfűzni? 1 Esetre reméliük hogy a Ez a tál annyiszor hangoztatott | h™e7az intézkedés nem el- nyugati humanizmus? Ez a f 1 érdeküket szolgálja. — Sz — 5 Súlyán Pál 3 | lenük irányult, hanem a saját szerető gondoskodás? Igen, ez1 = ...i.;».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents