Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-22 / 175. szám

indiai it'ó Budapesten Hazánkban tartózkodik dr. Hori Lal Saxena indiai író. Látogatásának célja, hogy könyvet írjon hazánkról, ha­sonlót ahhoz a kötethez, amely Bulgáriáról szól és ez év ta­vaszán jelent meg Indiában. Vendégünk csütörtökön dél­előtt találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Szívélyes hangú beszélgetésben vála­szolt gzámos kérdésre, ame­lyek hazája politikai és gaz­dasági helyzetére vonatkoztak«' A SZÓT XI. teljes ülése ha­tározatában az üzemek gazdaságos termelésének elő­segítését állította a munka középpontjába. Ennek az alap­elvnek megfelelően született meg a Minisztertanács és a SZOT közös határozata a munkaversenyről és az élen­járó dolgozók jutalmazásáról. A határozat nyomán a leg­több üzemben az igazgatóval közösen határozták meg a ten­nivalókat az üzemi bizottsá­gok. így történt ez a Diósdi Csapágygyárban is. A munkaverseny néhány tapasztalata megyénk üzemeiben Üzemeink zömében minde­nekelőtt az ellenforradalom után elhanyagolt termelési tanácskozásokat indították be. Voltak, akik nem tartották fontosnak a termelési ta­nácskozásokat, mint az Ipari Műszergyár és a Prés- és Ko- vácsoltárugyár igazgatója. Ar­ra hivatkoztak, hogy nem tud­ják biztosítani a dolgozók ha­zaszállítását. A valódi okot mégsem ebben, hanem e fon­tos esemény lebecsülésében kell keresni. Nem érezték fel­adatuknak, hogy a dolgozók­kal beszéljék meg az üzem előtt -álló feladatok megol­dását. Ahol rendszeresen meg­tartották a termelési tanács, hozásokat, nőtt az üzemi bi­zottságok és a vezetők felelős­ségérzete 'és tekintélye. Üzemeink egy részében ki­dolgozták a „kiváló dolgozó” cím elérésének feltételeit. A feltételek kidolgozásánál jó pár helyen — helyesen — a gazdaságos termelés elérésé­nek feltételeit vették alapúk Itt ismét a Diósdi Csapágy- gyárra kell hivatkozni, ahol a minőség javítását, a selejt csökkentését, a szerszám- és anyagnorma megtakarítását tűzték ki feladatul. T\e e feladat megoldásánr'l L' is több helyen követtek el hibákat. Egyes üzemekben a régi adminisztratív mód­szerrel állították össze a fel­adatterveket. Például a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában hat pontban hatá­rozták meg az általános ten­nivalókat. Ebből öt pont a munkásosztályhoz való vi­szonnyal, a fegyelemmel és a tisztasággal foglalkozik, a hatodik pont pedig előírja, hogy legalább 100 000 forintos újítást kell benyújtani annak, aki a „kiváló dolgozó” címet el akarja érni. A Nagymarosi Gépgyárban is rosszul hatá­rozták meg a feladatokat, mert a négy felfétel semmiféle A furfangos aszódi villanyszerelő 88000 forintos esalása az oszlopokkal Takarékos ti iákok forint az egy főre jutó átla­gos megtakarítás. A középlétszámú iskolák sorában már évek óta a leg­jobb eredménnyel dicseked­hetnek a kocséri Gábor Áron iskola növendékei. Náluk 22,10 forint értékű megtakarítása van a pajtásaknak. Farmos- Rekettyésen 17 forint, ör- szentmiklóson 4,69 forint, Nagykőrösön a II. Rákóczi Ferenc iskolánál 14,02 forint az egy főre eső átlagbetét. A nagylétszámú iskolák eredménye majdnem azonos. Legmagasabb az átlagbetét Érdligeten, pajtásonként 12,66 forint. Dunakeszin a III. sz. iskolánál 11,03, Nagykőrösön, a Petőfi Sándor iskolában 10,98 forint, a ceglédberceliek- I nél pedig 10,50 forintja van I egy-egy tanulónak. Október hónapban jelentő­sen emelkedett a Pest megyei diákok’ iskolai takarékbélyeg állománya. Több mint 455 000 forint értékű takarékbélyeget vásároltak. Különösen sokat tettek a jó eredmény eléré­séért az alábbi iskolák: A kislétszámú Iskolák kö­zött eddig országosan is veze- tőhelye volt a nagykőrösi ha­tárban levő Hangács-dűlő is­kolának. Október végéig 92,61 forint értékű átlagot értek el. Néhány forinttal megelőzte őket a Vas megyei Kemesta- ródfa, itt a pajtások egyénen­ként 100,28 forintért vásárol­tak iskolai takarékbélyeget. Kíváncsian várjuk, hogy a kö­vetkező hónapokban melyi­kük lesz a győztes. Szép az eredmény Lóréven, ahol 54 forint, Abonyban a Bolhás­parti iskolánál, akiknél 47,66 Baán László villanyszerelő nevét jól ismerték Aszódon és környékén. Tudták róla, hogy sok a munkája, sokat is keres. Be is rendezte szépen a laká­sát. Sőt, talán túl szépen. Kezdtek pusmogni a szomszé­dok, hogy ezt a sok mindent rendes úton nem igen lehet megkeresni. A suttogással egyidejűleg több feljelentés és megkeresés érkezett az aszódi járási ka­pitányságra, melyek arról ta­núskodtak, hogy Baán körül nincs minden rendben. Ezek szerint Baán működé­sét nemcsak Aszódon és kör­nyékén folytatta, hanem ki- terjesztette Nógrád megyére is. Végiglátogatta a községe­ket, ahol elmondotta, hogy vállalja a villany házakba való bevezetését, csupán azt kéri a tanácsok vezetőitől, hogy az ehhez szükséges vil­lanyoszlopok kiutalását intéz­zék el. A tanácselnökök ezt meg is tették, utána Baán el­végezte a munkát. Hívták a másik községbe is, ahol szintén meg voltak elé­gedve a munkával, .^psak a munkadíjat tartották túl bor­sosnak, és ezért megtették a feljelentést. A rendőrségen tisztázódott a helyzet. Baán sok munkát végzett, különösen Palotáson és Kis- bágyon. Villanyoszlopokat kért és kapott. 'Ahol hat kellett, oda tizet kért. Megmaradt négy oszlop. Folytatta üzel- meit: mindig több oszlopot kért, mint ahányat felhasz­nált. A kiutalt oszlopok ára darabonként 180—220 forint volt. Baán a fennmaradó osz­lopokat magával vitte és el­adta. Nem hivatalos áron! Kétszáz forint helyett 1300 fo­rintért! A nyomozás adatai szerint Baán munkája során — idők folyamán — 60 darab oszlo­pot adott el „önköltségi áron”, amin kereken 36 000 forintot keresett. Mikor az eljárás megindult ellene, beadta szüneteltetésre iparát és a szövetkezetbe állt be dolgozni. Baán bűnügyét már tárgyal­ta a bíróság, ítéletet azonban nem hozott. Visszaadta az ügyet pótnyomozásra az aszó­di járási kapitányságnak, az­zal, hogy ott állapítsák meg: F ícott találkoztam Parti Sándorral. A Csányi kör­úti i MÉH-telep parányi irodá­jában. Mintha Tamási Áron valamelyik regényfigurája ele­venedett volna meg. Magas, hórihorgas alakja meggör­nyedt, kese bajusza kétfelé ko- nyult, szemében valami huncut fény csillogott. Egyik kezében ütött-kopott, viharvert vadász- kalapot. másikban három MÉH sorsjegyet szorongatott, öt kiló hulladékhorganyért, alumíniumért, rézért kapta. És | még 1 forint 40 fillért. — A ház körül szedtem össze | — újságolta vidáman. — A to- I tón és a lottón rr.ég nem nyer- | tem, gondoltam hátha most si- \ kerül..; ! Beszélgetni kezdek vele. Ér- i dekestfigura az „öreg", pedig \ nem is öreg, mindössze 42 éves. \ De van benne valami öreges \ bölcsesség, ahogy tájszólással j egymáshoz rákja a szavakat, \ — Mivel foglalkozik? - = — Mindenfélével — feleli — \ alkalmi munkákkal, kutyákat \ idomítok, madarakat szelidí- \ tek Szóval afféle hegyi ember. \ Mert a hegyen él, a nógrád- j verőcei Borbély-hegyen. — Gondnoka vagyok Vay \ llus művésznő kis házának — j mondja —, de dolgoztam már \ Homtíki Nagy István filmren- \ dezövel is, tudja az, aki azokat \ az állatfilmeket csinálja. — Aztán hány család van? \ — kérdem. — Egy sem — neveti el ma- i gát hunyorogva — de asszony sincs. Nem kellek én a fehér­népnek, de ők is csak ritkán nekem. Egyedül járom az élet útját. — Aztán-mit szeretne nyer­ni? Szeme rákoppan az iroda falára kiszögezeit plakátra, ahol a decemberi húzás főbb nyereményei kelletik magukat. — Hát televíziós készülék jó lenne — feleli elgondolkozva, — Mert láttam már televíziót. Bicikli... az van, de beérném I egy harmonikával is —: csillan 4 z orosz sztyeppék mezit- /í lábas vándorlegénye előtt 1906-ban megnyílt a Péter-Pál erőd börtönének kapuja. Ám Oroszországban továbbra sincs helye a magafajta, jobb életet akaró szegénynek, ezért ma. nekülnie kell. Így jut el Olasz­országba, Capri szigetére. A végtelen orosz rónákat — ahol félnőtt — most Itália fes­tőién szép tájai váltják fel. A zord északi vidék helyett de­rűs kék ég mosolyog a szám- űzöttre. Napsugárral átszőtt városok váltják egymást: Ná­poly, Genua, Róma, ahol ve­rőfényben sütkérezhetne az ember tekintete, de az író, Gorkij emberi szíve itt is, a daloló azúrkék tenger partján, a bódító illatú virágok között, az antik Róma műemlékeinek honában is az embert, az em­ber igazságát keresi átforró- sult szenvedéllyel. Az ember, ről énékel — az embernek. Hol a derűs és tragikus em­beri sorsok valóságát szövi mesévé, hol meg a mesét te­remti igaz, emberi valósággá. A renaissance kultúra ősi hazájának elragadó környeze­tében halászok, munkások, pa­rasztok és katonák, asszonyok, \ lányok, ifjak és öregek vcmul- \ nak fel az író kezenyomán. \ Életük kisebb-nagyobb epizód- ! jai mindmegannyi ihletterem- \ tő alkalom, hogy Gor'kij hitet | tegyen az ember mellett. Mint \ halhatatlan melódiák zsonga- I nak a gorkiji szavak és esz- - mék hős inek, a haldokló ha­Gorkij: Mesék Itáliáról lásznak búcsújában: „... Ha emberhez közeledel, sohse gondold, hogy több benne a rossz, mirit a jó, gondold, hogy több benne a jó és akkor igaz is lesz. Az ember azt adja, amit várnak tőle .. Az ízlésesen illusztrált köny­vet az elinúlt napokban jelen­tette meg az Európa Könyv­kiadó és ezzel minden bizony­nyal sok kellemes órát szer­zett a könyv szerelmeseinek. Új színházbemutató Pest megyében legyen egy új vállalkozáshoz, ahol a leányt nem a szív jo­gán, hanem az üzleti megfon­tolások alapján akarják férj- hezadni. A darab főszereplői: Feleki Sári, Kun Magda, Somfai Mar. git, Fenyvesy Balázs, Mada­rász László, Fehér Tibor, Gyi- mesi Tivadar. Rendező: Kal­már Tibor. A színmű premier­je Páty községben lesz. November 25-én Álbertirsán, 26-án Kiskunlacházán, 27-én Vácon, 28-án Szigetcsépen, 29-én Szigetújfalun, 30-án Du- naharnsztin, december 1-én Aszódon, 2-án Visegrádon ke­rül előadásra. L ilian Hellmann amerikai írónő színművét, a „Kis- rókák“-at mutatja be az Ál­lami Faluszínház megyénk­ben. „Kisrókák“-on Lilian Hell­mann a század eleji Amerika kislkapátulistáit értette. Az író­nő megmutatja, hogy a pénz utáni hajsza milyen kímélet­lenül fordítja egymás ellen a Hubbard-testvéreket és hogyan öli ki belőlük az igaz emberi érzéseket. Vigasztalan, sötét világ az; ahol a feleség ha­lálba kergeti férjét, hogy sza­badon rendelkezhessék vagyo­nával; ahol az apa lopásra biztatja fiát, hogy elég tőkéje konkrét feladatot nem jelöl meg. Ezeken a helyeken nem beszélték meg a feladatokat a dolgozókkal. A munkások csak akkor vettek tudomást a feltételekről, amikor kifüg­gesztették azokat. Általában május-június hó­napokban indult el a mun­kaverseny az üzemekben. Az új alapokra helyezett ver­seny az ildő múlásával egyre inkább gyökeret vert a dol­gozók között. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmával több üzemben kimagasló eredmé­nyek szüllettek. Ezeken a he­lyeken arra kell törekedni, hogy ez a színvonal ne csök­kenjen, hanem egyenletesen emelkedjek tovább. A munkaverseny különbö- ző célokért folyik. A Diósdi Csapágygyárban az évvégi nyereségrészesedés biz­tosításáért é^ az „élüzem’’ cí­mért. A í dolgozók ennek ér­dekében tjeitek vállalásokat. A Ganz Árámmérőgyár . üzemi bizottság^ azonban még min­dig papírízű ' versenyt szer­vez, mintl régen. Olyan vál­lalásokat tesznek a dolgozók, hogy javítják a minőséget, vagy a mjunkaidőt száz szá­zalékig betartják. Természe­tesen nerr) a dolgozók a hibá­sak, hanem azok, akik nem mondták meg nekik, hogy mit kell tenni konkrétan a célok elérése érdekében. Az új alapokon elindult munkaverpeny is csak akkor eredményes, ha megfelelő nyilvánosságot biztosítanak neki. A váci Fortéban táblá­kon, termelési értekezleteken. is népszerűsítik az élenjáró. : kát. így ían ez még jó pari üzemben. De akad olyan hely i is, ahol nem biztosítanak nyih vánosságojt a versenynek Vagy azéít, mert a felajánlá­sok zöme nem értékelhető, vagy az üjzerni bizottságok . és az igazgatók azon vitatkoz­nak, hogy I ki értékelje az ered­ményeket. Ideje lenne már ezeket á vitákat lezárni és hozzáfogni a munkához. É rtünk el tehát eredmé­nyeket a munkaverseny szervezésiben, de ennek el lenére még csak a kezdeti lé­péseket tettük meg. Helyes lenne, ha az egyes üzemek, de a TB is nagyobb gondot fordítanálak a jó tapasztala­tok elterjesztésére. Ezzel is megkönnjjítenék azoknak sz üzemeknejk a munkáját, ahol még keresik a munikaverseny szervezésinek új útjait és for máját. Farkas István Dawn Addams Nemrég mutatták be Lon­donban Chaplin új filmjét, a: Egy király New Yorkban-t, / népszerű komikus parínemöjt Dann Addams ifjú filmszí ncsznö volt. Füst Milán: Feleségem története ne élünk e regényben!? A sze­retett egyedüli birtoklása utá­ni vágy, harc e regény Cselek­ménye. A „medve" férj, aki imádja feleségét, nem tudja elviselni, hogy az rajta kívül másra is nézzen, másra is mosolyogjon, másé is legyen. A szép, kis lkacér asszony, aki élvezni akarja az életet, a szépségét, nem tud lemqndani hódításairól, még a válás árán sem, pedig ő is szereti férjét, sőt igazán csak 'őt sze­reti. Hosszú az út, sok töp­rengés, kín vezet el a válás percéig. A válás után jön a menekülés a közös ismerősök­től, mindentől, még az együtt látott tájaktól is. Majd jönnek az egyedül töltött évek. És a férfiban felmerül a kétségbe­ejtő kérdés: hát ezután már mindig egyedül kell lennem7 Mert az apró szerelmi kalan­dok nem nyújtanak megnyug­vást, békét. És látja: Az em. bér nem tud a múltjától meg­szabadulni, különösen ha nem is akar. Ha semmitől nem Iszonyodik jobban, mint hogy semmije se maradjon. És a hosszú, egyedül töltött évek után — melyek alatt mene­kül még az ^emlélcektől is —, ráébred: „És mégis, holott annyi minden állt már köz­tünk az időben, ővele magá­val én bennem semmi sem történt. Valamely elvará­zsolt vagy megdermedt csend­ben lalkott a szívem szomszéd­ságában, egy másik szobában valahol — mondjuk úgy —, ahova csak be kellett volna nyitni, s ott volt ő, nagy csendbe merülve, s olvasta furcsa könyveit.” És látja: hiába volt a megcsalatás, a válás, a hosz- szú, külön töltött évek, még mindig nagyon és csakis őt szereti. És várja, hogy feltűn­jön felesége, hacsak egy pil­lanatra is, valahol ragyogva, frissen, fiatalosan, mint ahogy utoljára látta. Fokk Mária Tpüst Milán neve már nem ismeretlen az olvasóik etütt. Nem egtf könyve jelent meg, s mindegyik szíves ol­vasásra Zaláit. Egyéni, sajá­tos stílusa érdekes, nem min­dennapi. A sokat szenvedett, sokat megélt ember bölcses­ségével, tapasztalatával ír. De életkedvét, az életbe vetett hi­tét a sok szenvedés nem vette el. Ez sugárzik a Feleségem története című könyvéből is, mikor a főhős képzelt fiának azt mondja: „ ... sose tűrje, hogy a lelke itt elnehezedjék.’’ A Feleségem története egy házasság története. Egy há- gasságé, amely tele van viha­rókkal, szerelmi kalandokkal, féltékenykedéssel, szeretettel szenvedéllyel. E könyv az emberi szeretet mindent megbocsátó, mindent elfelejtő hatalmát igazolja. Olvasás közben scdcszor úgy érezzük, hogy nem is olyan új e történet! Velünk is meg­történt már! Vagy éppen ben­% HANS FALLA DA: Mi lesz veled, emberke? között vergődik. Az előbbiek közönyös lenézéssel, az utób­biak minden rokonszenv nél­kül nézik ezt a rettegő ver- gődést. Pinneberget megkí­sértik a világváros kétes eg­zisztenciái is, úri kerítőnők, szélhámosok, a meztelen test- kultusz eszmei hívei, akik jól élnek pornográf képp-k árusításából. Ebben a zavaros világban sodródnak az egyszerű kisem­berek megoldatlan életükké1, apró örömeikkel. Ezt a világot mutatja meg Fallada, a har­mincas évek „weimári reá’iz­musának” egyik legjobb kép­viselője, ebben a művében. A Mi lesz veled, emberke? — ezúttal az Európa Könyv­kiadó gondozásában látott napvilágot. T>!z:*nvára sokan emlékez- -*-* nek még a jó könyvek barátai közül Fallada regé­nyének hatalmas világsikeré re. Ez a siker és a regény mondanivalója tette indo­kolttá most az új kiadást. Miről is szól hát a regény, a Mi lesz veled, emberke? „Nincs bennem semmi kivá­lóság’’ — mondja a mű hőse, Pinneberg, s ez, nem rossz ér­telemben jellemző Fallada regényalakjaira. A kisember egyszerű, szorongó, a „lecsú­szástól” rettegő érzései élnek Pinnebergben és Barikában, a fiatal házaspárban: A har­mincas években milliók is­mertek magukra az ő alakjuk, ban. Pionebergék kis élete a te­hetős polgárok és proletárok fel a szeme —, mert tudok ám játszani a harmonikán. Aztán fejébe csapja zsíros kalapját, zsebre gyűri a sors­jegyeket. Megsimogatja az idő­közben teménytelen újság­papírral és üvegekkel besaityo- gó három pöttömnyi kisfiú fe­jét. — Na adjon Isten — köszön az ajtóból, aztán fütyörészve kifordul az utcára ... ' (—a — n.) nem terhelik-e újabb bűncse­lekmények Baán lelkiismere­tét. K. P. A „hegyi ember“ reménysége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents