Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-22 / 175. szám

1957. NOVEMBER 22. PÉNTEK rtrr tn ec k/C irl A FORRADALOM KÖLTŐJE — Ady Endre születésének 80. évfordulójára — Amikor 1877. november 22-én új jövevény érkezett az érmindszenti Ady-házba, min­denki azt hitte, hogy pár nap lesz csupán az élete. Sárgsj^fe- kete bőre,, nagy bogárszemei és nemrég meghalt kisnénje sietségre késztették szüleit: az éppen nyitva lévő naptárra bökve mondják ki. hogy And­rás legyen a neve. A félelem, a baljóslat feleslegesnek bizo­nyult, születésének nyolcvana­dik fordulóján, mi, kései utó­dok már tudjuk, hogy Ady Endre élete nem korlátozódik napokra, összeforrt, eggyé lett annyira szerétéit népének éle­tével. Míg magyar ember él, addig Ady Endre is élni fog. Amikor 1899-ben a fiatal új­ságíró első verskötetével, a Versekkel az irodalmi élet po­rondjára lépett, a hivatalos úri Magyarország egyik leg­jellegzetesebb újságjának, az Uj Időknek kritikusa így adta olvasóinak tudatára az ese­ményt: „Nem akarom ugyan mondani, hogy Ady Endre kész poéta, azt sem, hogy a hírével megtelik majd a világ. í ;. amit elmond, abban találsz eredetiséget is.” Nem vált va­lóra ez, a költő születését kí­sérő jóslat sem, tudjuk ugyanis, hogy Ady Endre neve, munkássága azóta valóban át­lépte országunk határait, az egyetemes emberi kultúra kin­csévé, az igaéti bb, jobb társa­dalom fegyverévé vált min­denütt, A jóslatok, amelyek a köl­tőt egész életén át elkísérték, nem váltak valósággá. Hiába gyötörték, hiába állították fél­re újra meg újra. hiába mond­ták ezerszer és ezerszer, hogy nem lesz belőle semmi, nem viszi semmire. A jóslatok el­lenben, amelyeket a költő ön­tött szavakba, tettekké, té­nyékké érlelődtek, 1905 feto- ruár 19-én az oroszországi for­radalom - hírére cikket ír Moszkvai requiem címmel. El­sorolja ebben a világpolitika különböző eseményeit, majd kijelenti, hogy mindez kakas- viadal, békaegérharc a lénye­geshez viszonyítva: „Kong, sü­vít a moszkvai harang.;; ret­tenetes földindulás rázza a világot!” ötven cikket fordít 1905-től kezdve az oroszorszá­gi eseményekre. Hangsúlyozza, hogy nálunk sokan magyaráz­zák azokat, de nem látják meg bennük a legfontosabbat: él és eszmél a nép, a proletárság visszaadta a népet a népnek. Vigyázó szemmel figyeli az itthoni eseményeket is, megér­zi, és megírja prózában, vers­ben nem egyszer, de százszor, hogy nagy változások küszö­bén áll hazánk, bár látszólag csend, nyugalom honol me­gyeházán és grófi palotán egy­aránt. „Társadalomban, poli­tikában még csak a nyugtalan­ság sikoltoz — írja egyik nagyváradi újságcikkében. — De irodalomban, művészetben, tudományban már itt van a villámtüzes bizonyosság.” A látszólagos nyugalom és a for­radalmi yalóságnak ugyanez a ket.tősége hirdeti később A grófi szérűn c. versét. A föld népe már tudja, hogy az övé, mert őt illeti a földnek a ter­mése. a költő a proletariátushoz is. Nem egyszerű, nem egyenes ez az út, amint nem mentes az ellentmondásoktól Ady egész életműve sem. Ellentmondá­sai azonban a kor ellentmon­dásai, a koré, amely már a proletárforradalomtól terhes, s még mindig a feudális kö­töttségek béklyóit viseli. Amelyben a polgárság egy része már harcol az elsikkadt demokratikus forradalom vív- mányaiért, a másik jelentős része azonban lepaktált az arisztokráciával, a dzsentrivel, s azzal együtt védekezik az egyre erősödő proletariátus jogos követelései ellen. Ady kora a demokratikus átalaku­lás kora, amely felvetette már a társadalmi átalakulás va­lamennyi időszerű kérdését, de polgársága gyáva, tehetetlen, parasztsága nem alkot forra­dalmi erőt, proletariátusának pedig sokáig — s ezt épp a szociáldemokrata vezetők vi­lágháború alatti, majd utáni magatartása mutatta a leg­jobban — nincs megfelelő ve­zetője. Mindezek az ellentmon­dások nem takarhatják el a lényeget: Ady következetesen harcol a demokratikus szabad­ságjogokért, a forradalmi át­alakulásért, és saját történel­mi, társadalmi tapasztalatain keresztül jut el annak felisme­réséig, hogy ennek egyetlen letéteményese a proletariátus. Meg nem alkuvó harcok kí­sérik életútját. A zilahi diák „demokrata kört’’ szervez tár­sai közt a hangadó dzsentri ivadékok ellen, a nagyváradi újságíró fogházban ül az ural­kodó osztály bűneinek, a ka­nonokok tékozlásának leleple­zése miatt, a költő egy életen át viseli következményeit an­nak, hogy őszintén feltárja a világ előtt, hogy a magyarság nem kívánja folytatni a szol­gaság történejmét (a „törté­nelmi” osztályok"ellen!), meg­átkozza Tiszát, a véres csü­törtök elfojtóját, a reakció szimbólumává nőtt minisz­terelnököt (Enyhe újévi átok c. versének legenyhébb kife­jezései: fráter, gyermekeidben bűnhődöl... Ez a gazember még lakolni fog), s elküldi üzenetét a proletároknak; Véreim, ti dübörgő ezrek. Tagadjatok meg, mégis-mégis Én a tiétek vagyak. Ady az izzó hazaszeretet és a mély emberi érzések köl­tője. Széchenyi mondását, amely szerint a természet nagy törvénye úgy varázsolja az anyaföldre vissza a hazafit, mint a követ, bármi magasra is vettessék az a .levegőbe, —■ Ady öntötte legszebben költői formába (Föl-földobott kő). Őrizem a szemed, Vallomás a szerelemről, s más Csinszká­hoz írt versei pedig irodal­munk legszebb és legtisztább szerelmes versei közé tartoz­nak. Hogy hazafiatlannak bé­lyegezték? „Kozmopolita csak a nyegle lehet, de internacio­nalista: minden becsületes em­ber” — írta Ady. Az ő ha­zafiassága nem tudott azono­sulni az uralkodó osztály kép­viselőinek illúziókat ringató kozmopolita hazafiasságával. Internacionalista hittel a nép hazáját szerette, a népnek akart hazát teremteni. S-hogv erkölcstelennek bélyegezték? Ady nemcsak gondolatokban, de érzelmekben sem tudott hazudni, Kora a hazug szere­lem kora, az érdekházasságé, a házasságtörésé és a prosti­túcióé, ha mindjárt kifelé esz­ményi illúziókat festegetett magáról. Ebben az érzelmi káoszban harcolja meg a ma­ga érzelmi szabadságáért har­cát a költő, hogy eljusson az őszinte, igaz, emberi szerele­mig. Ady a mienk. Harcai a ml harcaink, eredményeink pedig az ő küzdelmeinek ered­ményei is. Egész életében tár­sakat keresett, akarta, hogy lássák, szeressék őt az embe­rék (Szeretném, ha szeretné­nek). Az évfordulóra megké­sett ajándékként éppen ezért ezt a szeretetet, műveinek, eszméinek szeretetét adhat­juk neki. Dr. Kerékgyártó Imre Emlékünnepség Ady Endre születésének 80. évfordulóján Ady Endre születésének 80. évfordulója alkalmából a szü­letésnap előestéjén, csütörtö­kön este az Irodalmi Tanács, a Művelődésügyi Minisztérium és a Hazafias Népfront dísz­előadást rendezett a Magyar Néphadsereg Színházában. Az emlékesten megjelent Kállai Gyula és Kiss Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP Központi Bizottsá­gának több tagja, valamint po­litikai, kulturális és gazdasági életünk számos kiválósága. Az emlókünnepséget Tolnai ' Gábor akadémikus nyitotta meg, majd Bölöni György Kossuth-díj as, az Irodalmi Ta­nács elnöke, Ady kortársa és egykori barátja méltatta nagy költőnk életművét. Részlete­sen ismertette a költő harcát az úri Magyarországgal, majd befejezésül ezeket mondotta: Emlékezzünk: október 23-a körül Ady magyar ugarjának fatamorgánájaként jelent meg a nagy pap, a csendőr, a föl­desúr, az ispán, a jegyző; elő­bújtak az egykori magyar élet Ady-ostorozta urai és helytar­tói, mint a múlt kísértetek Mi lenne, ha mindez nem a múlt, hanem a jelen lenne. Újult erővel, erős kötelesség­gel kell felmutatnunk Adyt a mai nemzedéknek, a mai ifjú-■ súgnak, az ő magyarságát, for­radalmi hűségét, népszeretetét, hitét, művészetének szépségét s irodalmi nagyságát. Ismerje jobban az új nemzedék, be­csülje és szeresse, hogy versei­nek izzó parazsával éljen, izzó szívekben a szenvedélyes gyű­lölet a rothadó múlt ellen, vallják az igazi szenvedély mélyéből felhozott forró sza­vakkal a nép igazságait. Az est második felében ki­váló előadóművészek Ady Endre költeményeit, publicisz­tikai írásait és megzenésített verseit tolmácsolták. Ady Endre: Csák Máté földjén I Nyakatokon vad, úri tatárok S mégis büszke a ti fejetek. Frissek a vérben, nagyok a hitben, Csák Máté földjén ti vagytok az Isten, Előre, magyar proletárok. Ami csak szépség s ami reménység, Mind ti vagytok a Tisza körül. Nincs a világon még annyi bánat S annyi láncosa nincs még a világnak, Mint itt és nincs annyi nagy éhség. Ehe kenyérnek, éhe a Szónak, Ehe a Szépnek hajt titeket. Nagyobb igaza sohse volt népnek, Hitványabb Nérók még seholse éltek, ■Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap. Én, beteg ember, csupán csak várok. Vitézlő harcos nem lehetek. De szíveteket megérdemeltem, Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. Ady Endre: LÉDA A HAJÓN H urráh, jön az Öröm hajója És hozza Lédát már felém. Virágos, pompás szőnyegén En asszonyom már látlak, látlak: Hajadban a vérvörös rózsa. Ugy-e kívánsz? En is kívánlak. Hurrák, mi rég nem láttuk egymást. Óh jaj, szédülök itt a parton, Óh jaj, most mindjárt itt leszel, Kérdezlek majd és kérdezel és összecsap két szomjú-lélek Es fejemet kebledre hajtom. Jaj, ne. Ne jöjj. Reszketek, félek. Óh jaj, mi rég nem láttuk egymást. Irta: Révai József D£ emokráciát Ady Endre kortársai közül sokan akartak. De nem úgy akar­ták. mint ő. Ady Endrét az emelte fegyvertársai fölé, hogy nem alkudott. Az úri Magyar- országot elpusztítani akarta, hogy kő kövön ne maradjon belőle és nem megalkudni ve­le... De az urak ezeréves Magyarországának lerombolá­sával Ady nem akarta lerom­bolni a nép, a magyar nem­zet ezeréves Magyarországát. Demokrata kortársaitól az is megkülönböztette, hogy ő a,de­mokráciáért való harcot és a nemzeti függetlenségért való harcot egységes egészként fog­ta fel: a demokratikus Ma­gyarországért folytatott küz­delmet Ady a magyar történe­lem függetlenségi harcainak folytonosságába állította bele; Ezért keltette új életre a ma­gyar nép szabadságharcainak hőseit: Dózsa Györgyöt, Rákó­czi és Esze Tamás kurucat, Táncsics Mihályt. Justh Gyu­lában ezért látott új Vak Bottyánt. Ady Endre volt ko- \ rának egyetlen demokratikus 1 költője, sőt egyetlen demokra- 1 tikus politikusa is. akinek szá- I mára a magyar múlt szabad- | ságharcai, a kuruc felkelés és [ 1848 nem halott múltat jelen- [ tett, hanem élő jelent. És ezért = 5 az egyetlen magyar költő Pe- = tőfi óta, akiben hangot kapott [ újra a szabadságharcos ma- 1 gyarság ősi németgyűlöletei I „Bécsrőt“ Ady Endire úgy be- : szélt, mint egy feltámadt ku- \ ruckori vitéz. Ady volt az [ egyetlen — a 48-asokat is be- j leszámítva, — aki az osztrák [ —magyar kényszerházasságba = nem nyugodott bele, aki a 67- \ es dualizmussal a régi kuruc, \ a régi 48-as programot szegez- j te szembe. Demokratikus köl- i tő, forradalmi költő, kuruc i költő volt utolsó leheletéig .. s : Ady Endre azt a magyar szé- í gyemit, amit mi megértünk, | nem érte meg, mégis mintha I a mai nemzedékhez, a Hitlert í támogató Magyarországhoz = szólna. Valóban a „rongy pu- flyák“ országa volnánk? Most, I ebben a háborúban, a legkö- I zelebbi jövőben dől el, hogy a I „hőkölés népe“ vagyunk-e, 1 amely „vertnek született, nem I verőnek“, amelyet „betyár lurad úgy neveltek“ hogy 1 „rongy országot lázadásba vin- I ni, Úgyse lehet: mindegy.“ El- I dől, hogy beteljesedik-e Ady | Endre fekete jóslata: „Elve- I szünk, mert elvesztettük ma- ! gunkat“. 1 H sszük, hogy nem teljese- ! dik be. Hisszük, hogy Magyar, | országot lehet „lázadásba vin- 1 ni“ a Horthyak, a Kál’ayak, a | németbéreicek „vad csordája” I ellen. Hisszük, hogy Ady | Endre jóslatai közül nem az | új Mohácsról szóló fog betel- ! jesednd, hanem ez: ! Itt van a nép, trónt ülni fog | most 1 Ezer évig férge a rögnek. | ítél a nép. ítélni fog | S ezerszer jaj a bűnösöknek, I Igazad van, huszonöt éve | halott Ady Endre, ezerszer jaj i ’esz a bűnösöknek. , E (Elhangzott a moszkvai rádióban ~ 1944. január 27-én), Virágot hoztam Ady sírjára dugott kis faluba, a paprika- és dohányfűzérehkel körülag­gatott házak közé, valami csodát vártam. Ügy képzel­tem, ott minden fűszál, elsár­gult falevél, korhadt kerítés csak róla mesél, csak őt idé­zi, e föld szülöttjét, Adyt, a költőt, az újságírót, a ma­gyart, a világhíressé vált fiút. Csalódtam. A holt tárgyakban sokszor csalódik az ember. Az ősz éppen olyan volt — csak talán sárosabb —, mint má­sutt. Milyen kegyetlen is az élet — ötlött fel bennem. Ro­han tovább, gáttalanul s el­takarja a múltat. Még akkor is, ha szép volt, s jó rá emlé­kezni. Itt mindennek meg kel­lett volna állnia, amikor az Ady azonban nem a for- ! radalmi jóslatok, hanem a f forradalmi tettek költője i volt. 1910-ben a Minden Tit- | kok Versei kötetében adja ki I A szerelem eposzából c. köl- 1 teményét. önvallomást tesz | benne. Koráról, s abban sa- § ját magatartásáról vall: Csak hazudni kéne, mennyi | minden jönne | Magyar eredménnyel, sikerrel § özönbe. | Már elhallgatni is milyen érdem volna, f De vallani mindent: volt életem dolga. 1 Az az Ady azonban, aki el- f sőnek mutatja be népének az | igazi Petőfit, Petőfi nem al- | kúszik c. írásában, nem képes | hallgatni. Újságcikkeiben, köl- | terményeiben bírál, ostoroz | mindent, ami a társadalom- | ban ósdi, elavult, lelkesedik. | buzdít mindenért, ami előre | mutató. Ezen az úton jut el § a szív megállt. Itt minden­nek ragyogni, izzani kellene, ha rá emlékezünk. Ha nem tudtam volna hová érkeztem, unottan szemléltem volna az árkokkal és aikác- fákikal szegélyezett utcákat, de én vártam valamit, s úgy igyekeztem az Ady-porta felé, ahogy az ember menni szokott egy várva várt találkozóra. Az öreg, református temp­lommal szembén, az utca vé­gén áll az Ady-kúria. Előtte virágosakért, s vagy 100 mé­terre tőle a jobbján szerényen húzódik meg a nádfede les viskó — a költő szülőháza. Az egész portát frissen ácsolt drótkerítés fonja körül. Mes­terek sürögtek-forogta'k az udvaron, amikor megérkez­tem. A nyolcvanadik szüle­tésnap ünnepségeire csinosí­tották a házaikat. Húszezer leit áldozott a munkára a Ro­mán Népköztársasáig. O tt álltam a szülőház előtt. Tudtam, éreztem, hogy a várva várt találkozás külsősé­gek és formaságok nélkül megtörtént. Körülöttem végte­len. egyhangú síkság terült el. Az őszi szél, akadálytalanul vágtatott az ugaron, maga előtt görgetve a köd gombó­cait. Sehol egy szép épület, . szívet vidító részlete a tájnak. Csák a csókák csapata verte fel a csendet. Ott értettem meg Ady lelkét igazán. Erről az ugarról énekelt, az apró, kormoskéményű házak lakói­nak, Dózsa és Hóra népének jobb életéért harcolt, akarta, hogy találkozzanak az eszme- barikádokon. És megvalósult az álma. Születésének 80. évforduló­ján magyar és román együtt ünnepel, egy akarattal fog ke­zet. Mint minden látogatót, en­gem is Kati néni, Szabó Bé- láné, született Kovács Katalin Kati néni szedi a virágot Ady sírjára A költő szülőháza Adyfalván 1 TI ogyan is mondanám el azt | “ az érzést olvasóimnak, | amelyet ott éreztem, a nád- § fedeles kis házikó előtt, az | alacsony, roskatag gerendá- 1 zalú, apró szobában, vagy az 1 előtt a régi-régi ágy előtt, i amelyben Ady született. Lát- ! tak azok a szemeik és láttam | azokat a szemeiket, amelyek | nézték és csodálták őt 1917- ! ben. — A ma már öreg, egy- | kori cselédlány, Kati néni | szemeit láttam. | Kinéztem azon az ablakon, | amelyen köszöntötte őt az | első fénysugár, jártam az sugáron, amely táplálta, nevel- | íe őt. Bebarangoltam a ré- I tét, ahol először játszott, vé- ! gigmentem azon a sáros, zö- I työgős, egyhangú úton Nagy- | károlytól Érdmindszentig, | amelyen ő a Gőg és Magóg ! fia, ki tudja hányszor járt? | Mikor a szekér kétórás ráz- | kódás után beérkezett az el­fogadott. Az Ady-család szol- j gálája volt, 1917-ben látta a § költőt, amikor az feleségével, | Csinszkával egy hétig látoga-1 tóba jött Érdmindszentre. Kati | néni mutatta meg a családi | ereklyéket, a fényképeket, az | öreg parasztágyát, amelyben \ született a kis Endre. Ez az 58 | éves, őszbe csavaradott fejű § asszony úgy mesél mindent, | mintha családtag lett volna. | Mindenre van gondja. Őrzi az | emléket, ápolja a virágokat a f kiskertben, ahogy a költő édes. \ anyja vigyázott, ápolt ott min- = dent. De az édesanya már = meghalt. Nincs aki, minden | évben legalább egyszer, virá- \ got vigyen a kiskertből Ady I sírjára. Hiába nyílnák a gyö- \ nyörű dáliák, rezedák és kri- \ zantémok. Hiába? Felcsillant \ Kati néni szeme, amikor meg- l tudta, hogy Budapestről ér- \ kezdem látogatóba és megkért, \ helyettesítsem most az édes- l anyát, hozzak egy csokor vi- \ ragot „Endre sírjára". H óztam. Úgy őrizgettem a csokor hír- \ nököt, a szülőföld üzenetét \ egész úton hazafelé, mint a \ kincset. Azért nem haragudhat \ meg senki, hogy ebből a kincs- \ böl egy szálat magamnak tar- j tottam meg... Filyó Mihály „ITT VAN A NÉP...“ ír

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents