Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-19 / 172. szám

1957. NOVEMBER 19. KEDD "‘Adrian S A DOMONYI ARANYEMBE Hogyan lett Domony kiskirálya Hortobágyi Mihály Dühösen paskolja a gépkocsi ablakait a sűrű ősai eső, fröcs­köl a sár az országúton a sö­tét novemberi estéken, amikor gépkocsink Domony felé ha­lad. A falu: 1000 lakos, egy főutca, sár. sár és sár... Megállunk. Egy kíváncsi gu­micsizmás ember néz be az ab­lakon. — Ugye Hortobágyi Miskát keresik? Helyben vagyunk. Hortobá­gyi Mihályt keressük. Mit is mondtak róla? Hortobágyi a domonyi aranyem-ber. Kértek: menjünk ki Domonyba, vizs­gáljuk meg, hogyan lett Hor­tobágyi Domony korlátlan ura, k'nek szavától fél a lakos­ság, meglapulnak előtte és egy ezaímaszálat sem mernek az útjába tenni. Járjuk a házakat a sötét esős estében. Mindenütt ijedt emberék és még féliősebb asz- szonyok: — Te, ha mersz egy szót is (teólani... tudod, 'mit kap­hatsz! Lassan-lassan mégis meg­erednek a nyelveik, öten va­gyunk a szobában, egymás szavába kapnak és két óra múlva felrajzolódik Hortobá­gyi képe. íme a portré: 1945 öt írunk. A szovjet csa­patok már felszabadították Do- monyt és a nagybirtok kar­jaiban fuldokló domonyiak boldogok, hogy megszabadul­tak az uraság öleléséből. — Földosztás lesz! — mond­ják egymásnak örömmel az embereké Igen ám. a földosztó bizott­sági ember kellene. Most buk­kan fel először Hortobágyi, az ácsmester. Ma már — 12 év távlatából — senki sem tudja, hogyan választják meg őt er­re a tisztségre. Hortobágyi mérni kezdi a földet. Olyan akkurátosan, akár egy mér­nök.--Csak jobban számol an­nál. A legjobb földből a falu végén saját magának öt holdat mért ki. Tekintélye lett a faluban. De hát a földosztás is véget ért egyszer. Hortobágyi közben folytatta az ácsmesterséget. Volt már öt hold földje, meg egy Ipara. Szeretett jól élni, sokat keresni. Addig-addig buzgólkodott a közügyek te­rén. míg még 1945-ben megvá­lasztották a helyi földműves- szövetkezet elnökévé. Párttag is lett. Ügyvezetői tisztsége és párttagsága nem gátolta őt abban, hogy egy cséplőgépet vegyen és ezzel három évig dolgozzon. íz már egy kicsit sok voU. Az ügyvezetői állás, az öt hold „osztott” föld, a cséplőgép, a párttagság és a mohó kapita­lista hajlamok, Jött a „föld­rengés”. Hortobágyit letet­ték az ügyvezetői állásból, cséplőgépét államosították és kizárták a pártból. Az ács iparengedély azon­ban változatlanul megmaradt. És történt közben Domonyban olyan esemény, mely tovább egyengette Hortobágyi útját. Megalakult az Űj Élet Tsz, melynek elnöke Faska Pál. Hát ide gyorsan belépett Hortobágyi az öt hold földjé­vel. Miért ne lépett volna be, mikor az elnök Faska és Hor­tobágyi testvérek voltak. Az ács Faska magyarosította ne­vét Hortobágyira. Minden ácsmunkát 5 végzett, kapta a munkaegységeket. Égy év után megunta a dicsőséget: ki­lépett a tsz-ből. Most virradt fel igazán a napja. Továbbra is dolgozott a tsz-nek, mint „kültag”, spe­kulációs tevékenységét viszont már nyíltan űzte. Domonyban árverésre került egy gazdasági épület. Az árverezők között ott látják Hortobágyi Mihályt. Megveszi 71 000 fo­rint készpénzért az épületet, majd lebontatja és az építési anyagokat kiárusítja. A hasz­nált anyagot drágábban adta az újnál. Bizonyított tény, hogy a bontástól kikerült cse­rép darabját 2 forintnál töb­bért árulta. A bontott épület­ből már nem maradt semmije. Mindent eladott. Nem szerette a készpénzt otthon tartani. Mindenbe „befektetett”. Persze mulatságra tellett. Szö­vette, ha csodálták és irigyel­ték. Mikor a bontott anyagot eladta, mulatott a kocsmában. Egyik sörösüveg a másik után ürült ki. Hortobágyi kiabált’ — Ezen is 40 000 forintot kerestem! Most már olyan nagy a te­kintélye, mint amilyen a falu leggazdagabb emberének ki­jár. Hortobágyinak ekkor már a spekulációs tevékenysége ré­vén a zsidó temetőnél 2 telke van, lánya nevére vesz 1 tel­ket és saját magának is van egy telke, melyen háza és mű­helye álL Hortobágyit ez időben úgy emlegették, mint aki min­dent be tud szerezni. Ezért fordult hát hozzá Mikus Pál ki házat akart építeni. — Ide figyelj, Miska. Sze rezz nekem 2000 cserepet. — Hm, hm. hát ez igen ne­héz — hangzott a válasz — nemigen lehet kapni. De majd megpróbálom. H rlohágyi megszerezte a csere. pet. De nem adta pénzért. Csak cserébe. így írták Hor­tobágyi nevére 2000 cserépért Mikus 300 négyszögöles tel­két. Ez a „kereskedelmi ügylet” felborzolta a falut. Az Üj Élet Tsz-be gyűlést hívtak össze, ahol Udvardi Béla párttitkár kiterítette a tagok elé a B'aska—Hortobágyi cég üzelmeit. Ettől kezdve Udvar­di élete űzött vadhoz lett ha­sonlatos. Hortobágyiék felbé­relt embereikkel lesték, mi­kor verhetik meg .a pérttit. kárt. Hortobágyi közben serényen dolgozhatott a műhelyében. Sokszor iparengedély nélkül. Mert mikor felgyűlt az adó­tartozása, szüneteltette ipa­rát. Közben dolgozott és kifizette adóhátralékát. Mint most is. Október 1-én újból beadta-szüneteltetésre az ipar- engedélyét, közben vígan dolgozik, illetve dolgoztat Jó­nás János nevű segédjével. Ha kifizeti adóhátralékát, újból kiveszi iparát. A közbeeső időre — melyet végigdolgozott — természetesen „legálisan” nem fizet adót. * Itt érünk a történet végére. — No, mi elmondtuk — hangzik a cigarettafüstös le­vegőben — de maga nem me­ri megírni! — Miért ne merném? — Meri Hcríobágyinak ott van nak barátai — mutatnak fel­felé —, akik majd a maga orrára ütnek. Lassan szétszélednek az em- berek. Mi iá visszaindulunk Budapestre. Az autó reflek­tora keresztülhatol a pokoli sötétségen és esőfüggönyön. Hát, még az igazság fénye a bűn árnyán! Kalmár Pál Munkaverseny a lakosság érdekében Melyik filmben látta? Kéri László felvétele A Veresegyház és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szakszervezeti bizottsága ja­vaslatára a szövetkezet dol­gozói murikaversenyt kezde­ményeztek. A munkaverseny célja az, hogy a község lakos­ságát jobban elláthassák a szükséges árucikkekkel, és a költségeik csökkentésével nö­veljék a földművesszövetkezet vagyonát. A. versenyt havonta, illetve negyedévenként értéke­lik. Ám ha verseny, az csak úgy érdekes, ha lehet is vala­kivel, hasonló adottságokkal rendelkező szövetkezettel ver­senyezni. Éppen ezért a veres- egyháziak versenyre hívták ki a Váchartyán és Vidéke Körzeti Földművesszövetke­zet dolgozóit,, akik a kihívást elfogadták. A verseny megkezdődött. Nem tudni, ki lesz a győztes, de az biztos, hogy mindkét földművesszövetkezet és a községek lakossága hasznát látja a versenynek. Jó lenne, ha példájukat minél többen követnék. A szovjet film ünnepe képrejtvény-pályázata SZÁZ HIRES REGENY címmel világirodalmi kalauz' jelenik meg Török Endre és Mihályi Gábor szerkesztésében 1958-ban a Táncsics Könyv­kiadónál. MmiiiiiiiiiiiiiiiiitmiiitiiiiiiiimimiiiHniimiiHiiiiiiiiiiniiniiii Vigyázat, jövök! Lapunk október 25-től 4 hétig minden számában közli egy szovjet színész, vagy színésznő számmal megjelölt fényképét* Egyidejűleg közöljük a képpel azonos számú megfejtési szel­vényt is. A négy héten át közölt szelvényeket vágja ki és ki- I töltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt | küldje be a megyei moziüzemi vállalathoz. (Pest megyei Mozi­üzemi Vállalat, Budapest, V., Báthory u. 10.) Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. NYEREMÉNYEK: I. díj 100 darab mozijegyszelvény II. díj 80 darab mozijegyszelvény III. díj 40 darab mozijegyszelvény IV. díj 10 x 27 darab mozijegyszelvény V. díj 50 x 10 darab mozijegyszelvény A mozijegyszelvények beválthatók 1958. december 31-ig a | megye minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési határidő: 1957. november 30. Értékelés: 1957. december 31-ig. A nyertesek neveit a lap közli. 4iniimnnimiMmnniniiiTnnnmmTmmmmtininiinnnniimniminiiiimiinnniimniniiimminimTinmnimiinnnimmHm> A SZOVJET FILM ÜNNEPE ! képrejtvény pályázata 21 A színész neve: i S Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: MiiiiiMiiiiiiliuimiiiiiiiiiiiiiuniiliiiiiiiiiiiiliiHiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimii iiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiitiitiiitiiittiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiirmrtrttiriiitrrfmtrYttiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiittiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinit•*iiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitin«M a süketté dermedt szobában az asszony hangja. — Kié? A cigánylegény forrt, tüzelt. — Idegené. A városban... Szerelemből.. , Az öregasszony elfordult. A cigányok íratlan törvénye ilyenlkor nem ismer kíméle­tet. Mögötte újra lecsapott a szíj, s egy pillanatra az ő tes­tén is végigfutott a régi veré­sek fájdalma. A lány sikolya elcsuklott. Valahol megkondult egy ha­rang. Az ajtóban Sándorba Ütközött. Az ajkán önkéntele­nül is kicsúszott a szó. — Fiam! Két vastag karját ölelésre tárta, hogy úgy fogadja a mundérba öltözött, rég várt fiút. Sándor karjának egyetlen mozdulatával félretolta, s be­lépett a füstös, alacsony he­lyiségbe. — Mi történik itt? A cigánylegény ütésre emélt keze az idegenül csengő szóra lehanyatlott, vékony dereka kiegyenesedett. Ajkáról dur­ván pergett a szó. — Mi közöd hozzá? Jobb lesz, ha takarodsz az anyáddal együtt... Újra a lány fölé hajolt, s keze a magasba emelkedett. A következő pillanatban mintha vasbilincs szorult vol­na a csuklójára. Egész karján végigfutott a rándítás fájdal­ma, s mire agya követhette volna a másik villámgyors mozdulatát, már a szalmazsák inelleti, a földön feküdt, A lány akár a esik siklott le a szalmazsákról, s megbújt a sarokban. Az öregasszony az ajtó mel­lé húzódott, s ott mozdulat­lanná merevedve megállt, mint valami sötét, antik bál­vány. A cigánylegény talpra ug­rott. Puhán, nesztelenül. Meg­rázta bozontos üstökét, s a következő pillanatban már ott állt felemelt ököllel a másik előtt. Sándor moccanallanuU szétterpesztett lábakkal várta a támadást. Szemével a másik elborult tekintetét kéreste. Amaz azonban csak akkor emelte fel fejét, amikor már ütni készült. Egy villanásnyit ismét elkésett. A katona ol- daltvetette magát, félreugrott. Csak aztán ütött. Csontos ökle mint gőzkalapács zúdult a má­sik fejére. Gazsi, a cigánylegény meg- tántorodott, de nem vészitette el az egyensúlyát. A falnak tá­maszkodott, s hatalmasat fújt. Az ellenfelét méregette vérbe- borult szemeivel. Az fejjel magasabb volt. így nyílt küz­delemben aligha boldogul. Gyűlölködve freccsent szájá­ból a szó. — Mit akarsz? Minek ütöd az orrod más dolgába? Az őrvezető csendesen kér­dezett. — Miért bántod Pannát? — Mos szeretőié lett... Sándor rövid hallgatás után a lányra emelte tekintetét. — Igaz? Panna a rémülettől, s a de­rekát, combját hasogató fáj­dalomtól még mindig ijedten hallgatott. Gazsi feléje vágott gúnyos szavaival: — Most dicsekedj! A lány összeharapta kes­keny ajkát. Csak nagysokára szólt. — Igaz..-. Sándor szálas alakja felma- gaslott előtte. Kérdőn, sötét arccal. — Miért? Gőgösen felvetette a jét. — Csak.. -. A katona egy pillanatra ta­nácstalanul állt kettőjük kö­zött, azután szinte kérlelve kezdte újra. — Mondj el mindent. Már újra úgy állt, mint bí­ró a bűnösök előtt. Panna rántott egyet verés közben összetekeredett ruhá­ján és egykedvűen megvonta a vállát. A cigánylegény rákiáltott. — Jobb lesz, ha befogod a szád! Az éles, fenyegető hangra lassan alábbhagyott a lány büszkesége. Keskeny orreim- pái idegesen rémegtek, akár a veszélyt, szimatoló őzsutáé. Egy pillanatra a 'két legény erejét mérlegelte, azután aj­kai megnyíltak, akár a tik­kasztó forróság után az ég csatornái. — Szőnyeget küldött árulni. A városba. Hosszú ideig nem volt szerencsém. Reményt- vesztve kopogtam az utolsó házba. Tudtam, ha üres kézzel térek haza, kíméletlen lesz hozzám. Mindig így szokta. — Elhallgass, mert bdléd fojtom a szót! — vágott közbe a legény, s már mozdult is, hogy beváltsa ígéretét. A ka­tona azonban eléje állt. Hang­ja nem remegett. — Hagyd. Utána védheted magad. Nyugodtsága lehütötte a másikat. Visszahúzódott a sarokba, csak sötét, árnyékos szemében lángolt továbbra is a néma fenyegetés. — Fiatal férfi nyitott ajtót. Behívott. Megnézte• a szőnye­get, aztán keresgélni kezdett a szekrényben, majd hirtelen kirohant. Amikor visszajött teáskanna volt a kezében. Merutegetődzött, hogy egészen megfeledkezett róla. Letette ,az asztalra, s megkérdezte: Iszik? Odakinn hideg volt már. Jólesett. Rumot is tett bele. Cigarettával kínált. Maga mellé ültetett. Így még soha, senki nem bánt velem. Kissé ugyan meglepődtem, amikor hanyatdöntött a héverőn. Til­takoztam, de végül is enged­tem neki. Gazsi sohasem tu­dott így ölelni. Hirtelen elhallgatott, s sze­me elé kapta két kezét. A gyűlölet izzóit hangjában, ami­kor újra megszólalt. — Utána egy tízforintost nyomott a kezembe, s a sző­nyeggel együtt az utcára do­bott. Mintha az égből estem volna újra a sárba, a piszokba. Sírtam és toporzékoltam. Ott, a ház előtt téptem apró dara­bokra a pénzt. Akkor botlott belém Gazsi. A többit már tudod. Kiegyenesedett, — Nekem ne mondja senkt többet, hogy piszkos cigány. Közelebb lépett Sándorhoz, s a hangja szenvedélytől tü­zelt. — Ember akarok lenni! Ér­ted! Hogy soha többet senki ne mondhassa a szemembe: piszkos cigány! Kiszabadulni innen, s valahol egy más éle-\ tét kezdeni, de ő nem enged. Elhallgatott. Mély, idege­sítő csend ülte még a kis szo­bát. Csak a lány visszafojtott lihegése hallatszott egy ideig. A katona a legény felé for­dult. — A feleséged? A másik bosszúsan felmor­dult. — A szeretőm. — Akkor hagyd futni. Gyilkos düh csapott felé, — Soha! Sándor elfordult, s újra a lányra emelte tekintetét. — Menj. A keresztútnál várj rám. A városba me­gyünk. Majd beszerezlek a fonodába. Azok ismernek. La­kás is kerül. Ott ember le­hetsz. Panna tétován megmozdult. Lehajolt, a szalmazsák alatt matatott. Lassú mozdulatok­kal kis batyut kötött matyó­jából, aztán gyorsan, szinte menekülve, nehogy a másik visszavonja a kimondott szót, megindult. Már az ajtónál állt, amikor az eddig némán hallgató vénasszony élesen felsikoltott. — Sándor, vigyázz! A katona akaratlanul is le­guggolt és félreugrott. A csont nyelű kés széles, hegyes pengéje mellette csapódott a földbe. Sándor testét elborította a veríték. A másik megint támadott. * Újra félreugrott és ki. tette a lábát. A támadó meg­botlott, s egy pillanatra fél­térdre esett. A szúrás a leve­gőben suhant el. Két súlyos, csontos ököl egyszerre zúdult a fejére. A kés kihullott a szétnyíló ujjak közül. A cigánylegény felszisszent. Ellenfele után kapott. Elké­sett. Az öklök úgy hullottak a vállára; akár a leszakadó mes­tergerenda. Fekete függöny borult a szemére. A katona szótlanul lépett ki az ajtón. A távolból még ide­látszott a lány lobogó, piros szoknyája. Gyorsabbra fogta a lépteit. Az öregasszony csak most eszmélt. Ahogy fájó lábaitól tellett, futott ki az ajtón. Egy villanásnyira, még , látta a fiú távolodó alakját. Kétségbe­esett erővel tört fel belőle a kiáltás. — Fiam! Csirkét vettem a számodra. Az utolsó pénze­men! A katona megtorpant, s visszafordult. Két széles te­nyeréből tölcsért formált szá­ja elé. — Bocsásson meg anyámI Majd legközelebb! Megfordult, s ment a lány után. Csend volt. Elállt a szél, de a száraz kukorica levelei néha zörrenve összeértek. Az át­szeli sürgönydrótra egy csapat veréb telepedett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents