Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-17 / 171. szám

1957. NOVEMBER 17. VASÄRNAP if f ia *. jj/O m m 7 Ml TÖRTÉNTÄ HÉTEN? Milyen érdekek húzódnak a tuniszi és a jordániai események mögött ? utiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiniiiiiimiiun | Heti külpolitikai naptár: NOVEMBER U. I Eilender amerikai szenátor, H I aki a közelmúltban a népi de- | = mokratikus országokban és a 1 I Szovjetunióban tett körútja so- = I rán Magyarországon is járt, § I Washingtonban kijelentette: | I „az Egyesült Államoknak el | | kell fogadnia a Hruscsov által = 1 javasolt csúcsértekezlet gon- = | dolatát.” | Kairóban bejelentették: az | | egyiptomi fővárosban decern- § 1 bér 26-án kezdődik az ázsiai— | I afrikai értekezlet. NOVEMBER 12. | Moszkvában megbeszélésre | | került sor a Kádár János ve- | | zette magyar, valamint a Kar- | I delj és Rankovics vezette jugo- = | szláv küldöttség között az idő- | I szerű nemzetközi kérdésekről, g 1 valamint a két országot érint« | = proglémákról. I Jordánia hivatalosan bejelen- g 1 tette: elismerte az „Eisen- | = hower-doktrinát”. NOVEMBER 13. I Szerdán hajnalban Prágában | I elhunyt Antonin Zápotocky, a = 1 Csehszlovák Köztársaság el-1 I nöke. I 1 Amerikai nyomásra az ENSZ = I politikai bizottsága meggátolta = = a Koreai Népi Demokratikus | 1 Köztársaság részvételét az | I ENSZ koreai vitájában. NOVEMBER 14. I Csütörtökön nagy megdöbbe = | nést keltett Párizsban az a hír, | I hogy az Egyesült Államok és | | Nagy-Britannia fegyvereket | | szállít Tunisznak. I A nyugatiak csak tiz állam- = I mai javasolják kibővíteni a le- | = szerelési bizottságot — jelen- ; I tették be New Yorkban, az = I ENSZ már megszűnt leszerelési; = albizottságának nyugati kül- £ | dőltei. NOVEMBER 15. § Hruscsov, Vorosilov és Bulga- § | nyin fogadta a Moszkvában | I tartózkodó magyar párt- és | S kormányküldöttséget. 1 Pénteken — a Tuniszba irá- | I nyúló amerikai—angol fegyver- 5 = szállítások elleni tiltakozásiü — = | a francia küldöttség kivonult a| I NATO-parlament értekezlete- = | röl. NOVEMBER í*. § | Jordániában tovább tartanak | 5 a zavargások. Beduin csapatok I s megtámadták Nabluszban a | = tüntetőket. ríleai és az angol „szövetséges” egyszerűen „megfúrta” Fran­ciaország észak-afrikai politi­káját és mindketten betörtek a francia imperializmus érdek­szférájába. És ez az a pont, ahol a jelképes fegyverek va­lódi küzdelembe kapcsolód­nak bele: Franciaország im­perialistái — bár Tunisz ki­vívta függetlenségét — to­vábbra is úgy tekintenek erre a területre, ahol kizárólag ők „vadászhatnak” ahová kizáró­lag csőik ők szállíthatnak fegy­vereket. A fegyvereket a tuni­szi kormány kérte is a fran­ciáktól, azonban a párizsi kor­mány ezt eddig mereven el­utasította, mondván, hogy a tunisziaknak juttatott fegy­verek az algériai ellenállók­hoz kerülhetnek ... Tunisz te­hát az amerikaiakhoz és az an­golokhoz fordult, akik gyorsan határoztak, s miközben Párizs­ban Gaillard miniszterelnök tiltakozott, Tunisz fővárosá­nak repülőterén három, ameri­kai és angol fegyverekkel megrakott repülőgép landolt... A franciák felháborodásá­nak valódi oka tehát az impe­rializmus közötti verseny_ ez­úttal konkrétabban a követ­kező: 1. Az amerikaiak és angolok a tuniszi fegyverszállítmányok­kal beharangozták a franciák részére, hogy az ENSZ közeli algériai vitájában a francia javaslatokkal szemben támo­gatni fognak bizonyos marok­kói és tuniszi javaslatokat és a világ közvéleménye előtt így — főleg az amerikaiak! — majd „Észak-Afrika, védelmezőjé­nek” szerepében tetszeleghet­nek. Valójában: megtorpedóz­zák az amúgyis kátyúba jutott Franciaország algériai politi­káját. 2. Az amerikaiak ezzel a lé­pésükkel igyekeznek meg­szilárdítani észak-afrikai pozí­cióikat — természetesen első­sorban a franciák kárára — és előkészíteni a talajt egy vala­miféle „Földközi-tengeri szer­ződéshez”, amely kifoltozná és pótolná a még mindig levegő­ben lógó „Eisenhower-dofctri- nát”. Mondani sem kell, hogy az Egyesült Államok ezzel a lépésével nemcsak Francia- országot „rúgj a" oldalba, ha­nem az amúgyis erősen meg­tépázott brit oroszlánt is.:. 3. A tuniszi fegyverszállítá­soknak harmadsorban erősen olajszaga van... Az amerikai és az angol olajtársaságok már kezdettől igen nagy érdeklő­dést mutattak a Szahara nem­rég felfedezett olajlelőhelyei és vasérckészletei iránt s most Franciaországot megkerülve. Tuniszon keresztül folyosót próbálnak nyitni a „Szaharai Ruhr-vidékhez”, amely egyéb­ként Tuniszba is átnyúlik. íme, egy francia—amerikai —angol közjáték, amely hűen tükrözi a NATO-n belüli „har­monikus szövetségesi barátsá­got”:.. A jordániai helyzet ismét feszült; Az ország nyugati részé­ben egymást érik a tiltakozó tüntetések Husszein király ellen. Képünkön: tüntető tömeg Nabluszban SZOVJET orvosküldöttség vesz részt a magyar—szovjet orvos- napokon. A FRANCIA KÖZTARSASAGI TANÄCS megszavazta az algériai rendkívüli hatalomról szőlő tör­vényjavaslatot. A kommunista szenátorok a törvényjavaslat ellen foglaltak állást, a köztársasági tanács muzulmán tagjai pedig tar­tózkodtak a szavazástól. AZ UJ FRANCIA miniszterelnök felvetette a bizalmi kérdést a francia kormány pénzügyi terveire vonatkozóan. PÉNTEKEN folytatódtak Moszk­vában a két hónapi szünet után csütörtökön újból megkezdett nyu­gatnémet—szovjet tárgyalások. Az ülésről nem adtak ki közlést. A FRANCIA HADÜGYMINISZ­TER megszemlélte a tuniszi határ­zárat. A FÜLÖP-SZIGETI LIBE­RÁLIS PÁRT választási visz- szaclésekkel vádolja a kor­mányt. Csupán egyetlen kör­zetben a leadott szavazatok száma 40 000-rel haladta meg a szavazók számát. A NAPOKBAN LENGYEL atom- tudósok utaztak a Német Demok­ratikus Köztársaságba a két ország atomkutatásainak összehangolá­sára. Hasonló célból jugoszláv atomtudósok érkeztek Lengyel- országba. MI ÚJSÁG SZÍRIÁBAN? A külügyminiszter nyilatkozata A játszma másik amerikai kártyája : Husszein király Harag Párizsban „Ügy látszik, észak-afrikai uralmunk koporsójába az utol­só szeget nem is az algériaiak, hanem angol—amerikai bará­taink verik bele ...” Ez a kije­lentés a péntek éjszakai órák­ban hangzott el eléggé gúnyos formában egy francia parla­menti képviselő szájából a Bowrbo-n-palota folyosóján. Ügy látszik, a francia képvi­selő rátapintott a kérdés lé­nyegére, mármint arra: Ma­rokkó és Tunisz után előbb- utóbb Algériából is ki kell vo­nulnia Franciaországnak és ehhez — a dicsőségesnek ko­rántsem nevezhető — lépéshez amerikai és angol „zenekarok” szolgáltatják majd a kísé­rőzenét .. Mi történt valójában, hogy jlyen váratlanul, egyik napról a másikra látványos harag gerjedt a nagy nyugati szö­vetség három oszlopos tagja között? Mi történt, hogy a francia parlamenti képvise­lők az amerikaiak és angolok elleni tiltakozásuk jeléül ki­vonultak a NATO párizsi ér­tekezletéről? Mi történt, hogy az új francia miniszterelnök akinek gondjait egy modern elektronikus számlálógép is aligha tudná összeadni — leg­főbb és első ténykedése az volt, hogy éjszaka váratlanul magához rendelte az amerikai nagykövetet és tiltakozást nyújtott át a washingtoni kor­mány részére? Az események és a veszeke­dés közvetlen oka az a két angol és egy amerikai repülő­gép, amelyekkel fegyvereket szállítottak Tunisznak. Bár az első szállítmányt csupán „jelképesnek” szánták, s mind­össze 950 puska és néhány más könnyű fegyver volt — ezek a jelképes fegyverek v a- lódi ellentéteket robbantot­tak ki, amelyeket hosszú időn át, minden módon igyekeztek fátyol mögött tartani. Arról van ugyanis szó, hogy az ame­A hét másik legjelentősebb eseménye J ordániában játszó­dik s bár Tunisztól csaknem ezer kilométerrel keletebbre történik.- valójában ugyanazon játszmának egy másik ameri­kai kártyájáról van szó. Csak-, hogy míg Tuniszban az ameri­kaiaknak elsősorban a fran­ciákkal kell „megvívniuk." (amennyiben Franciaország egyáltalán tud védekezni...) addig Jordániában egy király az adu.. Ez a király már nem isme­retlen a közvélemény előtt, hiszen alig néhány hónappal ezelőtt naponta szerepelt a világsajtó hasábjain. Husz- szeínről, a fiatal jordániai uralkodóról van szó, aki min­denben az ammani amerikai nagykövet és Rifai reakciós jordániai külügyminiszter el­képzelései szerint jár el. A jelenlegi — ebben az év­ben immár második — jordá­niai válság kirobbantásának közvetlen Oka a titSkos izraeli —jordániai tárgyalások híre, amely most már végérvénye­sen mint az arab népek áruló­ját leplezte le Husszein ki­rályt. Arról van szó, hogy az amerikaiak sugallatára Husz- szein elküldte megbízottait a jordán—izraeli határra, akik ott két napon át tárgyaltak nagy titokban Ben Gurion iz­raeli államelnökkel és Golda, Mayer külügyminiszterrel. Az alku tárgya: különbekét köt­nek — a többi arab ország ki­zárásával! — és ennek fejében az amerikaiak segítenek lete­lepíteni a Jordánia nyugati ré­szében levő táborókban össze, zsúfolt 900 ezer palesztími arab menekültet, egy siva­tagban! Ezen felül Ameri­ka segélyt ad Jordániának és a belső demokratikus ellenzék letöréséhez segítségül, felvo­nultatja 6- flottáját, valamint Irakon és Szaud-Arábián ke­resztül is fegyveres segítséggel támogatja Husszeint. Jordániában a titkos tár­gyalások és a király árulása miatt egymást érik a tünteté­sek, s a helyzet feszültségére és a király uralmának ..szi­lárdságára” jellemző, hogy Husszein otthagyta palotáját és a királyhű beduin csapatok főhadiszállására menekült, ahol még a születésnapja al­kalmából hódolatra jelentkező hű alattvalóit sem merte fo­gadni ... A jordániai események mö­gött is az amerikai imperia­lizmus tervei húzódnak meg: minden áron nyélbe ütni az Eisenhower-doktrinát és ki­küszöbölni azt a csorbát, amely az amerikaiak tekinté­lyén az arab népek előtt a Szí­riával szembeni fenyegetőzések kudarca miatt esett. A küzdelem még nem dőlt el. De az amerikaiak sem fe­ledhetik el, hogy a tuniszi és a jordániai nép már egyaránt megismerte a francia és az angol gyarmatosítókat és nem vár semmi jót a magát bá­ránybőrbe bújtatott amerikai „farkas”-tói sem. Sebes Tibor A szíriai külügyminiszter be­szédet mondott a damaszkuszi rádióban. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetéhez benyújtott Szíriái panasszal foglalkozva hangsúlyozta, hogy Török­országra jelenleg erős ameri­kai nyomás nehezedik és Törökország washingtoni uta­sításokat teljesít. A szíriai pa­nasz megvitatásának az a pozi­tívuma — mondotta —, hogy a Szíria térségében kialakult helyzetről a közvélemény vilá­gos képet kapott. A török kül­döttség a szíriai panasz meg­vitatásának eredményeként kénytelen volt kijelenteni, hogy Törökországnak nincse­nek támadó szándékai Szíriá­val szemben. Leleplezte az imperialista propaganda állításait, rámuta­tott, hogy Szíriában nincsenek szovjet haditámaszpontok. Az amerikai politika csak azért találta ki ezt a rágalmat — mondotta a külügyminiszter —, hogy valahogyan igazolja a közvélemény előtt agresszív cselekedeteit. Egyébként kije­lentette, hogy a jelek szerint megváltozik az Egyesült Álla­mok szíriaellenes politikája. Kijlentéséhez azonban hozzá­fűzte, noha jelentős erők mű­ködnek az Egyesült Államok politikájának megváltoztatása tekintetében, „az ellenerők a bagdadi szerződést támogat­ják”. A szíriai panasz eldöntése céljából történő közvetítésre irányuló javaslatokat érintve kijelentette, hogy a szíriai kül­döttség ezeket elutasította, mert Szíria és Törökország között nincs semmilyen kon­fliktus, ezzel szemben fennáll a török csapatösszevonások té­nye. „Ez ellen nyújtottuk be panaszunkat és követeltük ezeknek a csapatoknak a visz- szavonását”. Szalah Bittar visszautasította azokat a török állításokat, amelyek szerint Szíria a Szov­jetunióval együtt el akarja özönleni Törökországot. * Újabb török csapatössze­vonások a szíriai határ közelé­ben. A szíriai határ közvetlen közelében török csapatok na­gyobb csoportját összpontosí­tották, amelyet körülbelül 300 repülőgéppel és 500 harckocsi­vei erősítettek meg. Kunta közelében körülbelül 10 000 török katonát vontak össze. „Találkozzunk félúton a Szovjettel“ A Vanguard-terv szóvivője az amerikai bolygófelbocsátási programról A tudományos műszerekkel felszerelt első amerikai mes­terséges bolygót márciusiban bocsátják fel — közötte pén­teken este a Vanguard-terv egyik szóvivője. Az Egyesült Államok decem­ber elején kilövi pályájára el­ső bolygóját, majd három má­sik holdbéfoit bocsát fel a 10 kilós tudományos bolygó előtt. A szóvivő a továbbiakban ki­jelentette, hogy a december­ben felbocsátandó kísérleti gömb nem ad rádión bip-jel- zést, mint a szputnyik, hanem egy állandó jelet, amit csak különleges adóval lehet venni. Csökkentett méretei miatt szabad sszemmel nem lesz lát­ható, bár a hordozórakéta har­madik része, amely saját pá­lyáján mozog majd. minden valószínűség szerint látható lesz. A New York Herald Tribu­ne „Találkozzunk félúton a Szovjettel” címmel közli Cy­rus S. Eaton vezető amerikai nagyiparos cikkét, aki többek között ezeket írja: „Nem hiszem, hogy volna a világon még valaki, aki oda- adóbb híve lenne a kapitaliz­musnak és a demokráciának, mint én. De véleményem szerint e két intézmény el­pusztításának legbiztosabb módja az lenne, ha Amerika háborút kezdene Oroszország­gal. Minél tovább halogatják a megegyezést, az annál nehe­zebbé válik, Oroszországnak hatalmas erőforrásai vannak, népe nagy odaadással dolgo­zik és hőn szereti hazáját Komolyan veszem a 155 ve­zető szovjet tudós nyilatkoza­tát. Azt hiszem, hogy híjával van a bölcsességnek és nem szolgálja az Egyesült Á’lamok legjobb érdekeit az, aki nem hajlandó válaszolni erre a közeledésre. Azt hiszem, hogy minél több lesz az érintkezés a két nép között, annál gyorsabban fel fogjuk ismerni, hogy mindannyian emberek va­gyunk, vannak gyengeségeink, vannak korlátáink, s jobb megegyeznünk abban, hogy ne semmisítsük meg kölcsönö­sen egymást. Vagy együtt fo­gunk élni, vagy együtt pusz­tulunk el. Szeretném, ha ál­landó cserekapcsolatok ala­kulnának ki a két ország tu­dósai, nevelői, művészei és népe között. Akár tetszik nekünk, akár nem, azzal a helyzettel kell szembenéznünk, hogy Orosz­ország a korszerű háború minden eszközével rendelke­zik. Épp ezért nincs értelme folytatni a fegyverkezési ver­senyt. Itt az idő, hogy min­denki, aki így érez, szót emel­jen.” ' Feszült helyzet Indonézia és Hollandia között Az egykori hatalmas délkeletázsiai hol­land gyarmatbirodalom utolsó maradvá­nya Uj-Guinca (Irián) szigetének nyugati felét foglalja el, Nyugat-Inán területe 413 000 négyzetkilométer, tehát négy és félszerese hazánknak, míg lakóinak száma csak 320 ezer fő, tehát Budapest lakossá­gának alig egyhatod része. Az 1945 augusztusában, az indonéz sza­badság megszületésekor, az Indonéz Füg­getlenségi Nyilatkozat proklamálta, hogy Kelet-Indiának azon szigetel, amelyek ? második világháború kitörése e’őtt hol land gyarmatok voltak — így Nyugai- Irián is — Indonéziához tartoznak- 1949 ben a hágai konferencián a hollandok el­ismerték Indonézia jogát Nyugat-Iriánrr, de azt a mai napig is megszállva tartják. Nyugat-Irián kérdése a napokban kéri I az ENSZ közgyűlése elé. Indonézia nért el van tökélve. hogy visszaszerzi hazáj' ■ nak elidegeníthetetlen részét,

Next

/
Thumbnails
Contents