Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-09 / 137. szám
«ST a tetet VjCirlap 1957. OKTÓBER 9. SZERDA Vendéglátás - vendéglátó nélkül Vasárnap 24 Csépel-autó- gyári fiatal gépkocsira ült, elindultak az apajpusztai Kiskunsági Állami Gazdaságba, hogy társadalmi munkával segítsenek a kukorica- törésben. A gazdasági KlSZ-szerve- zet hívta meg őket azzal a céllal, hogy munka után rendeznek majd egy tánccal egybekötött munkás-paraszt ifi-találkozót. A nagy tervből alig lett valami. Azzal kezdődött a kudarc, hogy az autógyáriakat nem várta senki, se a KISZ-tiíkár, se a többi fiatal. Pedig úgy beszélték meg, hogy együtt dolgoznak majd. A gazdaság ügyeletese mutatta meg nekik, merre van a kukoricaföld. Két lovas embert, az agronómust és a mezőőrt találták a megjelölt helyen, akik aztán munkába állították őket. A Csepel-autógyári ifiket nem kellett- biztatni. Három óra alatt 80 mázsa kukoricát törtek le — fosztva. Megebédeltek és hazatértek. Nem kedvetlenítette el őket Molnár Gábor, a gazdaság KISZ-titkárának mulasztása, azért mégis szóvátesz- szük: a magyar vendéglátás hagyományait sérti az apajpusztai gazdaság fiataljainak ez a cselekedete. NEM LEHET ADMINISZTRÁTORT „BÚJTATNI“ Tihanyi Kálmánná, a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalatnál dolgozott, a kon. fekció-részlegnél. Mivel ez a részleg megszűnt, „fizikai munkakörbe“ áthelyezték a töltőtollrészleghez. Megígérték neki, hogy a fizetését emelik. Az- áthelyezésnél azonban nem közölték vele, hogy mennyi lesz a fizetése. Amikor a vállalat igazgatójánál ez iránt érdeklődött, azt a megnyugtatást kapta, hogy majd elintézik. A fizetése 720 forint volt. Mivel a fizetésemelést nem íkapta meg a vállalat egyeztető bizottságához fordult, de ott elutasították kérését. így került az ügy a területi egyeztető bizottsághoz, amely Bariba elvtárs elnöklésével tárgyalta a fellebbezést. Kiderült, hogy Tíhanyiné bújtatott létszámban volt, fizikai munkakörben dolgozónak tüntették fel, pedig adminisztratív munkát végzett. A területi egyeztető bizottság határozatában kötelezte a vállalatot, hogy Ti- hanyinét általános adminisztratív munkakörbe sorolja be, mert ténylegesen ezt a munkakört tölti be. Megállapította a TEB, hogy bújtatott létszámot a vállalatnál nem lehet alkalmazni. GYERME K.N ÉVELES KRUMPLISZEDÉS MEGÁLLJA-E MAJD A HELYÉT.,.? öt nap alatt fogyott el dr. Hermann Alléénak, dr. Gergely Károlyné társaságában írt, „Megállja-e majd a helyét az iskolában?“ című könyve. Ez olyan rekord, amely vetekszik a legkapósabb bestsellerekével is. Mi a magyarázat? Nemikétséges, hogy az egész magyar társadalomban megnövekedett az érdeklődés a gyermek, az ifjúság sorskérdései iránt. Munkahelyén, a Művelődés- ügyi Minisztérium épületében kerestem fel Hermann Alicét, hogy művének egy példányát kölcsönkérjem. — Sajnos, csak háromezer példányban adták ki — mentegetőzött a sikeres pedagógus-írónő, mintha csőik bocsánatot akart volna kérni sok hiábavaló szaladgálásomért, amit könyve beszerzése érdekében mindeddig tettem. De azért védte kiadóját: —. A Tankönyvkiadó részéről ez úttörő kísérlet volt. Hiszen nem ilyen profilja van. Mindeddig csak tankönyvet juttatott az ifjúságnak. A kiadó járatlanságát-. tér- mészetesen nehéz menteni. De Hermann Alice könyve — tankönyv! Mégpedig a javából! Egy ilyen fontos könyvet- amely a szülők százezreinek ad helyes útmutatást, kis példányszámban kiadni majdnem annyit jelent, mint nem kiadni, a nevelőt elhallgattatni! Hiszen öt nap eltelte után a Tankönyvkiadó nem vállalkozott arra, hogy második kiadást csináljon ebből a műből és az írónő nem vihette el a kéziratot egy másik kiadóhoz. Szerencsére ez a kétes értékű siker nem vette el a szerzőnő kedvét a további munkától. — Jelenleg férjemmel közösen dolgozunk egy tanulmányköteten, amely ugyancsak a nevelési kérdésekről szól — újságolta. — összegyűjtöttük kiváló magyar művészek és tudósok életrajzi leírásait. Móricz Zsigmond, Veres Péter, Szabó Pál, Tamási Áron és más nagyjaink gyermekkorából próbálunk következtetéseket levonni. Nem szeretném, ha bárki is félreértené: nem azon van a hangsúly, hogy híres emberek nevelkedése lehet csak tanulságos társadalmunk nevelői számára, hanem az igazság az, hogy elsősorban az írók azok, a'.ik megtudják írni gyermekkorukat. Szívesen ad engedélyt arra, hogy forgalomban nem lévő művéből szemelvényeket közöljünk. Reméljük, hogy a Tan- könyvkiadó Hermann Alice és a többiek műveit a jövőben nem ritkaság gyűjtőknek szán- jí majd. Szemelvények dr. Hermann Alice—dr. Gergely Károlyné könyvéből: A gyermeknevelés komoly, nehéz feladat kényszerülitek ilyen öntevékenységre? Nagy csalódás érte a közelmúltban a váci Forte- gyár kiszistáit. Kultúrműsorra készültek. Csővárra, ebbe a villanynélküli kis községbe akartak ellátogatni. Azért csak akartak, mert a szép terv kűtbaesett. Ezek a lelkes fiatalok nem kaptak személyszállítási engedélyt. Vonattal nem tudták megközelíteni a községet. Vasárnap lévén, az autóbusz sem járt arra. így hát itthonmaradtak. Jó ideig szomorkodtak. Bosszankodtak, miért kaphatnak a sportolók személy- szállítási engedélyt és miért nem kaphatnak a kiszisták? Ez adta aztán nekik a mentő ötletet. Valaki kisütötte, hogy a kultúrcsoport valamennyi tagját igazolják le, mint sportolót. így kapnak majd személyszállítási engedélyt és aztán a helyszínen majd átvedlenek atlétákból, futballistákból, tornászokból drámai hősökké, komikusokká, szavalókká és mégis szórakoztatják a környező községek apraját, nagyját. Csak dicsérni lehet ezeknek a fiataloknak az ötletességét. De nem dicsérni azokat, akik ilyen öntevékenységre kényszerítik őket. Jól tudjuk, hogy nem lehet megengedni az összevissza való utazgasást, de ha indokolt, miért ne utazhatnának a kiszisták is egy-egy baráti ta'álkozóra, vagy kultúrműsorra a környező községekbe. Hadd tegyék ezt legálisan, ne különböző fondorlatokkal. (fi) :.. Szeretet és jóakarat önI magában még nem oldja meg. I Nem beszélve arról — amit csak félve, de azért nem kevesebb meggyőződéssel merünk kimondani —, hogy a szülők nem is mindig szeretik egyenlő, soha ki nem hagyó erővel gyermekeiket. Jó volna, ha azok, akik ezt olvassák, nem fortyannának fel hangosan, fontos, hogy itt is. a továbbiakban is őszintén nézzenek magukba. Ha ezt megteszik, be fogják vallani: hányszor fogy ki türelmük, hányszor néznék minden szeretet nélkül. hideg elkeseredéssel a gyerekre! Van e~et, hogy mérhetetlen fájdalommal fedezik fel benne saját hibáikat, van eset, hogy házastársuk nehezen elviselhető gyarlóságait kell a gyermek természetében viszontlátniuk. Sokszor hiúságukat bántja, hogy éppen azt nem sikerül gyermeküknél elérni, amit a legjobban szeretnének. Bizony az is megesik, hogy egyszerűen terhűkre van a gyerek... A szülők „nevelnek“, ahogy őket nevelték, és számtalanszor azt is elfelejtik, hogy mennyit szenvedtek, vagy milyen rossz irányban fejlődtek a maguk nevelése során. Mintha valami gonosz varázslat hatás^ alatt állnának, adják tovább a rosszat,. amit szüleiktől és — közvetlenül vagy közvetve — azok szülei-, tői kaptak. Még csak azt sem látják elég világosan, hogy közben megváltozott a i^ág: más embereket akarunk w~~ vélni, más célokkal. neNevelés a pillanatnak - nevelés a jövőnek ... Évszázadok óta annyi szépet írtak az anyai ösztönről. Valóban rábízhatja magát az anya? Sietve szeretnék megcáfolni ezt a hiedelmet. Az úgynevezett anyai ösztön sokszor hiányzik, sokszor csak csökevényesen van meg, és ha meg is van, akárhányszor helytelen útra tereli az anyát..; A szülő, aki ösztöneire bízza magát,- saját vágyainak, pillanatnyi szükségleteinek hatása alatt „neveli“ gyermekét. Innen adódik aztán, hogy az anyának sokkal fontosabb a gyermek „szép ruhája“, minthogy olyan ruhát adjon rá, amelyikben önfeledten játszhat a homokban. Nem gondol rá, hogy a legfőbb cél a gyermek vidám, játékos élete, és mindaz a nevelési haszon, ami az elmé-0 Jíy \ Folyik a betakarítás. Bimbó I Rózsi, Varga Lidia, a Ceglédi | Célgazdaság dolgozói a | krumplit zsákokba rakják MimiiMuiiiuiiiitiiniHnimiiimiiiiHiiMiiMiiiiiiiiiiiiuitiituiMity ?é UU — Sokat jártam-keltem már életemben, de ilyen csodalatos utazásban még soha nem volt résziem — így indul, a szó a hetvenöt esztendős Vancsa Péter ajkáról, amilkor a békevonat útjáról érdeklődöm. — Annyi élményben volt részem, hogy egy nap is kevés lenne az elmeséléséhez. Elhallgat: néhány pillanatra, s rövid, vaskos ujjaival végigsimítja ráncos homlokát. Tatán csak megszokásból, de lehet az is, hogy így akarja serkenteni olykor- olykor már lassabban mozduló gondolatait. ■— Nem is tudom hirtele- nében — szabadkozik csendesen — hol kezdjem a dolgot. Gyönyörű volt minden. Az utazás, a fogadtatás, az egynapos kijevi látogatás s azután Moszkva. Régi vágyam volt, hogy láthassam már egyszer. S most szinte egyik napról a másikra teljesült. Mégis, nem a város, nem is az utazás, hanem a szovjet emberek keltették bennem a legmélyebb érzéseket. Az a nagy-nagy szeretet, ahogyan fogadták, s amellyel körülvettek minket. A szeme felcsillan, amint egy-egy kedves arc felrémlik emlékezetében, s már pereg cd bike, ü&tiafáaal —I-------i----------1=1= is ajkáról a szó, akár az orsó a rokkán. — Egyik nap meglátogattuk az Ogonyok szerkesztőségét, Ültünk, s beszélgettünk a szovjet és a magyar emberek életéről, amikor egyszercsak elfogott a: köhögés. Hiába, öreg ember vágyóik én már, könnyebben kifog rajtam a betegség, mint a fiatalon. A főszerkesztő elvtárs rosszallóan megcsóválta fejét, s valamit odaszólt kollégájának. Néhány perc mú-l'va forralt bort tettek elém az asztalra. Ilyenek a szovjet emberek. S ez az egy elmondott példa nem véletlen jelenség volt csupán. Bármerre jártunk, mindenütt olyan nagy figyelmességgel fogadtak minket, hogy szinte még a gondolatainkat is ellesni igyekeztek. — Hasonló kedves fogadtatásban volt részünk, amikor ellátogattunk a kijevi cukorkagyárba. Az első meglepetés az volt. hogy mindannyiunkat fehér köpenybe öltöztettek, mielőtt beléptünk a műhelyekbe. A második: látogatásunk idejére megállt a munka az egész gyárban — ami igen nagy dolog oddkinn a Szovjetunióban. Ezúttal azonban eltérték a szokott munkarendtől — a mi tiszteletünkre. Beszéd közben kisimulnak arcán a ráncok, s a szava is mindinkább erőre kap, szinte fiatalos hevület ragadja él. — Jártunk a Moszkva környéki Lenin-hagyatéika kolhozban is. Ez a kolhoz onnan kapta nevét, hogy Lenin elvtárs 1921 január 9-én beszédet tartott itt, a községben. S nagyon büszkék erre az emberek. Ügy dolgoznak, hogy méltók legyenek nagy névadójukhoz. Eddigi eredményeik azt bizonyítják, becsülettel megállják helyüket. Nem hivatalos számadatokon keresztül mértem ezt le, hanem a szövetkezeti dolgozók életén. — Csak úgy találomra bementünk az egyik házba. A szövetkezet, kertésze lakott itt feleségével s két gyermekével. A fából épített szép házban előszoba, konyha, kis dolgozószoba és hálószoba sorakozott egymás mellett. A négytagú családból hárman dolgoznak, a szövetkezetben. A kertész, a | felesége és húszéves leánya. | Hárman naponta több, minti kétszáz rubelt keresnek! — Látogatásunk éppen a | déli órákra esett. Arra szá- s mítotturúk, hogy az emberek | közös konyhán étkeznek | majd. Ezúttal azonban té- § vedtünk. A déli órákban | odahaza főztek az asszony ók. | A kertész felesége is. Igaz, | így csak napi negyvenöt-öt- | ven rubel értékű munkát ve- \ gezhet el — ez két munka- § egységnek felel meg —■ de | délben együtt a család, sas közös kereset így is bősége- | sen elegendő. 1 Elhallgat az öreg Vancsa | bácsi, kifáradt már a sok | beszédtől, pedig igen sok | mondanivalója lenne még | neki. Sok helyen jártaik, § megfordultak a Híres Lomo- | noszov-egyeiemen, a törté-1 nelmi múzeumban, a világ- f hírű Tretyakov képtárban, | hajókiránduláson vettek f részt a Dnyeper folyón, s ki | tudná még felsorolni annak | a felejthetetlen hétnek min- | den apró és nagy eseményét. | De ígéri nyomban, hogy | sok községbe ellátogat majd 1 a megye területén, hogy | szavával bizonyítsa: milyen l nagy szeretet fűzi népünk-1 hoz a nagy szovjet népet. § (PP) I lyedt játékból származik. In nen ered az is, hogy meggon dolás nélkül elénekelteti Jós kával vagy Jucival az elleset slágert: arra büszke, hogy látogató sógor milyen nagyo kát nevet a gyermekszájbe elhangzó sikamlós részleteker és eszébe sem jut az a leik károsodás, amit a gyermek nek akár az öntelt kényeske désre szoktató szerepeltetés sei, akár a szerepeltetés tar talmával okoz. Ha ezekbeh a esetekben — és még számo más esetben — anyai hiúság; vezeti, más alkalommal ké nyelemszeretete bírja rá, hog: ezt vagy amazt követeljen ; gyermektől, főleg pedig, hog; ezt, amazt és még ezer má dolgot megtiltson neki. H; magnetofonra vennénk a csa Indokban „nevelési“ célzattá elhangzó beszédet, rádöbben nénk a „ne“ ijesztő gyakorisá gára. „Ne mássz fel a székre!“ — „Ne babráld a térítőt!“ — „Ni idegesíts már annyit azzal i tutulással!“ — „Ne menj k az udvarra!“ —1 „Ne bántsd kulcsaimat!“ — „Ne beszél annyit!“, „Ne-ne — ne ... Való igaz, hogy a kisgyermek nek sokat kell tiltani. Mos kezd tájékozódni a világban még nem tudja mibő] szárma zik a veszedelem, mivel tehe kárt önmagában, vagy kör nyezetében. De az is igaz, hog] a tiltások nagy hányada feles leges, csupán a felnőtt kényei mét. nyugalmát vagy _ éppen seggel szeszélyét szolgálja. Sol tilalom egyszerűen a felnőb és a gyermek élettempójánal különbözőségéből származik A gyermek természeténél fog' va végtelenül mozgékony (baj ha nem az), állandóan tesz vesz. a tevékenységet nemcsal annak céljáért, hanem magáért a tevékenységért is élvezi ugyanakkor a felnőtt nemcsak nyugodtabb, „megállapodot tabb“, hanem aktivitási igényét rendszerint túlontúl kielégíti kötelességszerű nap munkájában. A gyermek sokszor céltalannak tűnő / ugva- bugrálását, babrálgatását, véget nem érő ..vállalkozásait' nem érti, sokszor rosszaságnak tekinti. „Egy percig sem tud nyugton maradni!“ — panaszolja: a gyermek nyugtalansága fárasztja, idegesíti. Megint csak nem azt nézi, hogy a gyermek felfedező útjai során ismerkedik a világ^ dolgaival — a vízzel és a vízcsappal, a homokkal és a papírral — és mozgása közben tapasztalja ki saját mozgóképességének lehetőségeit —. ehelyett le szeretné fogni a gyermeket. Vegyük emberszámba a gyereket Kevés felnőtt beszélget őszinte, tárgyilagos hangon a : gyermekkel. Nem magyaráz- I zák meg neki azokat a dolgo- ! kát — gondokat és reménye- I két —, amelyek a családot ál- ! landóan foglalkoztatják. Előt- i te beszélnek, de sohasem ve- | le. Hallja, hogy meghalt a í nagymama, édesanya egész í nap sír és feketében jár — [ neki azt mondják, hogy eluta- ! zott. :.. Látja, hogy kistestvér \ születésére készülődnek, előt- l te szedik elő a kis ingeket, kö- í tik a kiskabátot — felesleges- [ nek tartják, hogy erről vele is \ beszéljenek. í :.. Szülők és idegenek ren- í geteget fenyegetik a gyermeket. „Ha rossz lesz, pincébe zárják, elviszi a cigány vagy a rendőr, édesanya úgy elmegy, hogy vissza sem jön többet.“ Közben ösztönösen eltalálják a gyermek legsebezhetőbb pontjait: magára maradásának, a szülőktől való elszakadásnak a rémét. ... Ugyanazok az utcai járókelők, akik nyugodtan napirendre temek a kamasz fiúk lépten-nyomon tapasztalható durvaságain, nem mulaszthatják el, hogy egy-egy anyja mellett sírdogáló három-négyéves gyermekre rá ne szóljanak: vigyázz, ott jön a zsákos bácsi! Különös örömüket lelik felnőttek az ilyen játékban. háziasszonyoknak itiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiniiiiiiiiiiiiMimia Sz:i/(rlc szövet készül Nagy választékban gyártja szöveteit a Magyar Posztógyár. Ebben az évnegyedben mintegy százféle szövet készül. A legtöbbet a Kont elnevezésű sportanyagból és a finomabb íésűsfonalú Tátika nevű kelméből szövik: 80 000— 100 000 métert gyártanak belőlük. Van jónéhány olyan anyag, amelyből csak néhány véget szőnek, hogy minél többféléből válogathassanak a vásárlók. Az új idényre kétféle férfi télikabát-szövetet is készítenek. Az egyik Róma, másik a Rozsnyó nevet kapta. A gyárat ebben a negyedévben több mint egymillió méter gyapjúkelme hagyja el. Van amelyikbe szintetikus szálat is kevernek, hogy tartósabbá tegyék. Készülnek a kályhák és tűzhelyek A tanács irányítása alá tartozó Vasöntő és Tűzhelygyár többféle tüzelőberendezést készít. Itt syárt- ják a tetszetős Szépasszony elnevezésű tűzhelyeket a Bástya, a Béke és a Dongó kályhákat. Újabban nagyméretű helyiségek, termek fűtésére alkalmas úgynevezett Villám kályhák gyártását kezdték meg. Az üzem ebben az évben csaknem tizenötezer tűzhelyet és kályhát ad át a kereskedelemnek. Tízezer készlet mérlegsúly A mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Vállalat országos hiányt pótol azzal, hogy megkezdte a mérlegsúlyok gyártását. Körülbelül tízezer készlet, rézből készülő mérlegsúlyt gyártanak: féldekástól 20 dekásig. Önélesítő ezecskavágó készül Sok gonddal és vesződséggel járt eddig az eltompult szecskavágóél köszörülése. A köszörülésnél^ nehezen követhető spirális kiképzésű kések helyett a Mezőgépterv újtípusú egyenes élű késekkel felszerelt szecskavágó terveit készítette el. Az új gyártmánynál a szecskavágás befejeztével egy kar elfordítása után a meghajtó szerkezet az élesítést is elvégzi. Ezáltal a kések leszerelése, a kősző- rülési művelet és a nehézkes beállítási munka elmarad. A Mezőgépterv az elkészült terveket átadta az iparnak, amely rövidesen megkezdi gyártását. Mitri esete a MÉH-hel Mitri Lajos Monoron és környékén híres, sőt hírhedt név. Igazságügyi hatóságok úgy ismerik Murit, mint aki minél kevesebb munkával, minél több pénzt szeret keresni: egyszóval tudták róla, hogy üzérkedő és feketéző. Mitri összeköttetésbe lépett a MÉV vállalattal olyan formában, hogy megbízták őt: az ország egész területén vásárolhat nyersbőrt, tollat. Mitri járta az országot, vásárolta azokat az árukat, melyekre megbízása volt, de csak kis részét szolgáltatta be a MÉH-nek, a zömével saját maga kereskedett. A monori rendőrség csakhamar megunta Mitri üzleteit és bevonták tőle a MÉH igazolványt. Emberünk azonban most sem jött zavarba, felutazott Pestre a MÉH központba, ahol bejelentette, hogy elvesztette igazolványát. Itt elhitték Mitri meséiét, új igazolványt állítottak ki részére, amelynek birtokában még nagyobb erőbedobással kezdte meg üzleteit. Tevékenységét kiterjesztette különböző ruházati cikkek, szőnyegek adás-vételére. Odáig merészkedett, hogy már a monori járási tanácsnál is rongyszőnyeget árusított „olcsó” áron. A rendőrség végül is újból megunta Mitri sokágú kereskedelmi tevékenységét és ezért megindította ellene az eljárást üzérkedés, valamint közveszélyes munkakerülés miatt.