Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-09 / 137. szám

«ST a tetet VjCirlap 1957. OKTÓBER 9. SZERDA Vendéglátás - vendéglátó nélkül Vasárnap 24 Csépel-autó- gyári fiatal gépkocsira ült, elindultak az apajpusztai Kiskunsági Állami Gazda­ságba, hogy társadalmi mun­kával segítsenek a kukorica- törésben. A gazdasági KlSZ-szerve- zet hívta meg őket azzal a céllal, hogy munka után ren­deznek majd egy tánccal egybekötött munkás-paraszt ifi-találkozót. A nagy tervből alig lett valami. Azzal kezdődött a kudarc, hogy az autógyária­kat nem várta senki, se a KISZ-tiíkár, se a többi fia­tal. Pedig úgy beszélték meg, hogy együtt dolgoznak majd. A gazdaság ügyeletese mu­tatta meg nekik, merre van a kukoricaföld. Két lovas embert, az agronómust és a mezőőrt találták a megjelölt helyen, akik aztán munkába állították őket. A Csepel-autógyári ifiket nem kellett- biztatni. Három óra alatt 80 mázsa kukoricát törtek le — fosztva. Megebé­deltek és hazatértek. Nem kedvetlenítette el őket Molnár Gábor, a gazda­ság KISZ-titkárának mulasz­tása, azért mégis szóvátesz- szük: a magyar vendéglátás hagyományait sérti az apaj­pusztai gazdaság fiataljainak ez a cselekedete. NEM LEHET ADMINISZTRÁTORT „BÚJTATNI“ Tihanyi Kálmánná, a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalatnál dolgozott, a kon. fekció-részlegnél. Mivel ez a részleg megszűnt, „fizikai munkakörbe“ áthelyezték a töltőtollrészleghez. Megígér­ték neki, hogy a fizetését emelik. Az- áthelyezésnél azonban nem közölték vele, hogy mennyi lesz a fizetése. Amikor a vállalat igazgató­jánál ez iránt érdeklődött, azt a megnyugtatást kapta, hogy majd elintézik. A fize­tése 720 forint volt. Mivel a fizetésemelést nem íkapta meg a vállalat egyeztető bizottságához for­dult, de ott elutasították ké­rését. így került az ügy a területi egyeztető bizottság­hoz, amely Bariba elvtárs elnöklésével tárgyalta a fel­lebbezést. Kiderült, hogy Tíhanyiné bújtatott létszám­ban volt, fizikai munkakör­ben dolgozónak tüntették fel, pedig adminisztratív munkát végzett. A területi egyeztető bi­zottság határozatában köte­lezte a vállalatot, hogy Ti- hanyinét általános admi­nisztratív munkakörbe so­rolja be, mert ténylegesen ezt a munkakört tölti be. Megállapította a TEB, hogy bújtatott létszámot a válla­latnál nem lehet alkalmazni. GYERME K.N ÉVELES KRUMPLISZEDÉS MEGÁLLJA-E MAJD A HELYÉT.,.? öt nap alatt fogyott el dr. Hermann Alléénak, dr. Gergely Károlyné társaságában írt, „Megállja-e majd a helyét az iskolában?“ című könyve. Ez olyan rekord, amely vetekszik a legkapósabb bestsellerekével is. Mi a magyarázat? Nemikét­séges, hogy az egész magyar társadalomban megnövekedett az érdeklődés a gyermek, az ifjúság sorskérdései iránt. Munkahelyén, a Művelődés- ügyi Minisztérium épületében kerestem fel Hermann Alicét, hogy művének egy példányát kölcsönkérjem. — Sajnos, csak háromezer példányban adták ki — men­tegetőzött a sikeres pedagó­gus-írónő, mintha csőik bocsá­natot akart volna kérni sok hiábavaló szaladgálásomért, amit könyve beszerzése érde­kében mindeddig tettem. De azért védte kiadóját: —. A Tankönyvkiadó részé­ről ez úttörő kísérlet volt. Hi­szen nem ilyen profilja van. Mindeddig csak tankönyvet juttatott az ifjúságnak. A kiadó járatlanságát-. tér- mészetesen nehéz menteni. De Hermann Alice könyve — tan­könyv! Mégpedig a javából! Egy ilyen fontos könyvet- amely a szülők százezreinek ad helyes útmutatást, kis pél­dányszámban kiadni majd­nem annyit jelent, mint nem kiadni, a nevelőt elhallgattat­ni! Hiszen öt nap eltelte után a Tankönyvkiadó nem vállal­kozott arra, hogy második ki­adást csináljon ebből a műből és az írónő nem vihette el a kéziratot egy másik kiadóhoz. Szerencsére ez a kétes érté­kű siker nem vette el a szer­zőnő kedvét a további munká­tól. — Jelenleg férjemmel közö­sen dolgozunk egy tanulmány­köteten, amely ugyancsak a nevelési kérdésekről szól — új­ságolta. — összegyűjtöttük ki­váló magyar művészek és tu­dósok életrajzi leírásait. Mó­ricz Zsigmond, Veres Péter, Szabó Pál, Tamási Áron és más nagyjaink gyermekkorá­ból próbálunk következtetése­ket levonni. Nem szeretném, ha bárki is félreértené: nem azon van a hangsúly, hogy hí­res emberek nevelkedése lehet csak tanulságos társadalmunk nevelői számára, hanem az igazság az, hogy elsősorban az írók azok, a'.ik megtudják ír­ni gyermekkorukat. Szívesen ad engedélyt arra, hogy forgalomban nem lévő művéből szemelvényeket kö­zöljünk. Reméljük, hogy a Tan- könyvkiadó Hermann Alice és a többiek műveit a jövőben nem ritkaság gyűjtőknek szán- jí majd. Szemelvények dr. Hermann Alice—dr. Gergely Károlyné könyvéből: A gyermeknevelés komoly, nehéz feladat kényszerülitek ilyen öntevékenységre? Nagy csalódás érte a kö­zelmúltban a váci Forte- gyár kiszistáit. Kultúrműsor­ra készültek. Csővárra, ebbe a villanynélküli kis község­be akartak ellátogatni. Azért csak akartak, mert a szép terv kűtbaesett. Ezek a lelkes fiatalok nem kap­tak személyszállítási enge­délyt. Vonattal nem tudták megközelíteni a községet. Vasárnap lévén, az autóbusz sem járt arra. így hát itt­honmaradtak. Jó ideig szomorkodtak. Bosszankodtak, miért kap­hatnak a sportolók személy- szállítási engedélyt és miért nem kaphatnak a kiszisták? Ez adta aztán nekik a mentő ötletet. Valaki kisü­tötte, hogy a kultúrcsoport valamennyi tagját igazolják le, mint sportolót. így kap­nak majd személyszállítási engedélyt és aztán a hely­színen majd átvedlenek at­létákból, futballistákból, tor­nászokból drámai hősökké, komikusokká, szavalókká és mégis szórakoztatják a kör­nyező községek apraját, nagyját. Csak dicsérni lehet ezek­nek a fiataloknak az ötletes­ségét. De nem dicsérni azo­kat, akik ilyen öntevékeny­ségre kényszerítik őket. Jól tudjuk, hogy nem le­het megengedni az össze­vissza való utazgasást, de ha indokolt, miért ne utazhat­nának a kiszisták is egy-egy baráti ta'álkozóra, vagy kul­túrműsorra a környező köz­ségekbe. Hadd tegyék ezt legálisan, ne különböző fon­dorlatokkal. (fi) :.. Szeretet és jóakarat ön­I magában még nem oldja meg. I Nem beszélve arról — amit csak félve, de azért nem keve­sebb meggyőződéssel merünk kimondani —, hogy a szülők nem is mindig szeretik egyen­lő, soha ki nem hagyó erővel gyermekeiket. Jó volna, ha azok, akik ezt olvassák, nem fortyannának fel hangosan, fontos, hogy itt is. a továb­biakban is őszintén nézzenek magukba. Ha ezt megteszik, be fogják vallani: hányszor fogy ki türelmük, hányszor néznék minden szeretet nél­kül. hideg elkeseredéssel a gyerekre! Van e~et, hogy mér­hetetlen fájdalommal fedezik fel benne saját hibáikat, van eset, hogy házastársuk nehe­zen elviselhető gyarlóságait kell a gyermek természetében viszontlátniuk. Sokszor hiúsá­gukat bántja, hogy éppen azt nem sikerül gyermeküknél el­érni, amit a legjobban szeret­nének. Bizony az is megesik, hogy egyszerűen terhűkre van a gyerek... A szülők „nevelnek“, ahogy őket nevelték, és számtalan­szor azt is elfelejtik, hogy mennyit szenvedtek, vagy mi­lyen rossz irányban fejlődtek a maguk nevelése során. Mintha valami gonosz varázs­lat hatás^ alatt állnának, ad­ják tovább a rosszat,. amit szüleiktől és — közvetlenül vagy közvetve — azok szülei-, tői kaptak. Még csak azt sem látják elég világosan, hogy közben megváltozott a i^ág: más embereket akarunk w~~ vélni, más célokkal. ne­Nevelés a pillanatnak - nevelés a jövőnek ... Évszázadok óta annyi szépet írtak az anyai ösztön­ről. Valóban rábízhatja magát az anya? Sietve szeretnék megcáfolni ezt a hiedelmet. Az úgynevezett anyai ösztön sokszor hiányzik, sokszor csak csökevényesen van meg, és ha meg is van, akárhányszor helytelen útra tereli az anyát..; A szülő, aki ösztö­neire bízza magát,- saját vá­gyainak, pillanatnyi szükség­leteinek hatása alatt „neveli“ gyermekét. Innen adódik az­tán, hogy az anyának sokkal fontosabb a gyermek „szép ruhája“, minthogy olyan ru­hát adjon rá, amelyikben ön­feledten játszhat a homokban. Nem gondol rá, hogy a leg­főbb cél a gyermek vidám, játékos élete, és mindaz a ne­velési haszon, ami az elmé­-0 Jíy \ Folyik a betakarítás. Bimbó I Rózsi, Varga Lidia, a Ceglédi | Célgazdaság dolgozói a | krumplit zsákokba rakják MimiiMuiiiuiiiitiiniHnimiiimiiiiHiiMiiMiiiiiiiiiiiiuitiituiMity ?é UU — Sokat jártam-keltem már életemben, de ilyen cso­dalatos utazásban még soha nem volt résziem — így in­dul, a szó a hetvenöt eszten­dős Vancsa Péter ajkáról, amilkor a békevonat útjáról érdeklődöm. — Annyi él­ményben volt részem, hogy egy nap is kevés lenne az el­meséléséhez. Elhallgat: néhány pilla­natra, s rövid, vaskos ujjai­val végigsimítja ráncos hom­lokát. Tatán csak megszokás­ból, de lehet az is, hogy így akarja serkenteni olykor- olykor már lassabban moz­duló gondolatait. ■— Nem is tudom hirtele- nében — szabadkozik csen­desen — hol kezdjem a dol­got. Gyönyörű volt minden. Az utazás, a fogadtatás, az egynapos kijevi látogatás s azután Moszkva. Régi vá­gyam volt, hogy láthassam már egyszer. S most szinte egyik napról a másikra tel­jesült. Mégis, nem a város, nem is az utazás, hanem a szovjet emberek keltették bennem a legmélyebb érzé­seket. Az a nagy-nagy sze­retet, ahogyan fogadták, s amellyel körülvettek min­ket. A szeme felcsillan, amint egy-egy kedves arc felrémlik emlékezetében, s már pereg cd bike, ü&tiafáaal —I-------i----------1=1= is ajkáról a szó, akár az orsó a rokkán. — Egyik nap meglátogat­tuk az Ogonyok szerkesztő­ségét, Ültünk, s beszélget­tünk a szovjet és a magyar emberek életéről, amikor egyszercsak elfogott a: köhö­gés. Hiába, öreg ember vá­gyóik én már, könnyebben ki­fog rajtam a betegség, mint a fiatalon. A főszerkesztő elvtárs rosszallóan megcsó­válta fejét, s valamit oda­szólt kollégájának. Néhány perc mú-l'va forralt bort tet­tek elém az asztalra. Ilye­nek a szovjet emberek. S ez az egy elmondott példa nem véletlen jelenség volt csupán. Bármerre jártunk, mindenütt olyan nagy fi­gyelmességgel fogadtak min­ket, hogy szinte még a gon­dolatainkat is ellesni igye­keztek. — Hasonló kedves fogad­tatásban volt részünk, ami­kor ellátogattunk a kijevi cukorkagyárba. Az első meg­lepetés az volt. hogy mind­annyiunkat fehér köpeny­be öltöztettek, mielőtt be­léptünk a műhelyekbe. A második: látogatásunk idejé­re megállt a munka az egész gyárban — ami igen nagy dolog oddkinn a Szov­jetunióban. Ezúttal azon­ban eltérték a szokott mun­karendtől — a mi tisztele­tünkre. Beszéd közben kisimulnak arcán a ráncok, s a szava is mindinkább erőre kap, szin­te fiatalos hevület ragadja él. — Jártunk a Moszkva kör­nyéki Lenin-hagyatéika kol­hozban is. Ez a kolhoz on­nan kapta nevét, hogy Lenin elvtárs 1921 január 9-én beszédet tartott itt, a köz­ségben. S nagyon büszkék erre az emberek. Ügy dol­goznak, hogy méltók legye­nek nagy névadójukhoz. Ed­digi eredményeik azt bizo­nyítják, becsülettel megáll­ják helyüket. Nem hivatalos számadatokon keresztül mér­tem ezt le, hanem a szövet­kezeti dolgozók életén. — Csak úgy találomra be­mentünk az egyik házba. A szövetkezet, kertésze lakott itt feleségével s két gyerme­kével. A fából épített szép házban előszoba, konyha, kis dolgozószoba és háló­szoba sorakozott egymás mellett. A négytagú család­ból hárman dolgoznak, a szövetkezetben. A kertész, a | felesége és húszéves leánya. | Hárman naponta több, minti kétszáz rubelt keresnek! — Látogatásunk éppen a | déli órákra esett. Arra szá- s mítotturúk, hogy az emberek | közös konyhán étkeznek | majd. Ezúttal azonban té- § vedtünk. A déli órákban | odahaza főztek az asszony ók. | A kertész felesége is. Igaz, | így csak napi negyvenöt-öt- | ven rubel értékű munkát ve- \ gezhet el — ez két munka- § egységnek felel meg —■ de | délben együtt a család, sas közös kereset így is bősége- | sen elegendő. 1 Elhallgat az öreg Vancsa | bácsi, kifáradt már a sok | beszédtől, pedig igen sok | mondanivalója lenne még | neki. Sok helyen jártaik, § megfordultak a Híres Lomo- | noszov-egyeiemen, a törté-1 nelmi múzeumban, a világ- f hírű Tretyakov képtárban, | hajókiránduláson vettek f részt a Dnyeper folyón, s ki | tudná még felsorolni annak | a felejthetetlen hétnek min- | den apró és nagy eseményét. | De ígéri nyomban, hogy | sok községbe ellátogat majd 1 a megye területén, hogy | szavával bizonyítsa: milyen l nagy szeretet fűzi népünk-1 hoz a nagy szovjet népet. § (PP) I lyedt játékból származik. In nen ered az is, hogy meggon dolás nélkül elénekelteti Jós kával vagy Jucival az elleset slágert: arra büszke, hogy látogató sógor milyen nagyo kát nevet a gyermekszájbe elhangzó sikamlós részleteker és eszébe sem jut az a leik károsodás, amit a gyermek nek akár az öntelt kényeske désre szoktató szerepeltetés sei, akár a szerepeltetés tar talmával okoz. Ha ezekbeh a esetekben — és még számo más esetben — anyai hiúság; vezeti, más alkalommal ké nyelemszeretete bírja rá, hog: ezt vagy amazt követeljen ; gyermektől, főleg pedig, hog; ezt, amazt és még ezer má dolgot megtiltson neki. H; magnetofonra vennénk a csa Indokban „nevelési“ célzattá elhangzó beszédet, rádöbben nénk a „ne“ ijesztő gyakorisá gára. „Ne mássz fel a székre!“ — „Ne babráld a térítőt!“ — „Ni idegesíts már annyit azzal i tutulással!“ — „Ne menj k az udvarra!“ —1 „Ne bántsd kulcsaimat!“ — „Ne beszél annyit!“, „Ne-ne — ne ... Való igaz, hogy a kisgyermek nek sokat kell tiltani. Mos kezd tájékozódni a világban még nem tudja mibő] szárma zik a veszedelem, mivel tehe kárt önmagában, vagy kör nyezetében. De az is igaz, hog] a tiltások nagy hányada feles leges, csupán a felnőtt kényei mét. nyugalmát vagy _ éppen seggel szeszélyét szolgálja. Sol tilalom egyszerűen a felnőb és a gyermek élettempójánal különbözőségéből származik A gyermek természeténél fog' va végtelenül mozgékony (baj ha nem az), állandóan tesz vesz. a tevékenységet nemcsal annak céljáért, hanem magá­ért a tevékenységért is élvezi ugyanakkor a felnőtt nemcsak nyugodtabb, „megállapodot tabb“, hanem aktivitási igé­nyét rendszerint túlontúl ki­elégíti kötelességszerű nap munkájában. A gyermek sok­szor céltalannak tűnő / ugva- bugrálását, babrálgatását, vé­get nem érő ..vállalkozásait' nem érti, sokszor rosszaságnak tekinti. „Egy percig sem tud nyugton maradni!“ — pana­szolja: a gyermek nyugtalan­sága fárasztja, idegesíti. Me­gint csak nem azt nézi, hogy a gyermek felfedező útjai so­rán ismerkedik a világ^ dol­gaival — a vízzel és a vízcsap­pal, a homokkal és a papír­ral — és mozgása közben ta­pasztalja ki saját mozgóképes­ségének lehetőségeit —. ehelyett le szeretné fogni a gyermeket. Vegyük emberszámba a gyereket Kevés felnőtt beszélget őszinte, tárgyilagos hangon a : gyermekkel. Nem magyaráz- I zák meg neki azokat a dolgo- ! kát — gondokat és reménye- I két —, amelyek a családot ál- ! landóan foglalkoztatják. Előt- i te beszélnek, de sohasem ve- | le. Hallja, hogy meghalt a í nagymama, édesanya egész í nap sír és feketében jár — [ neki azt mondják, hogy eluta- ! zott. :.. Látja, hogy kistestvér \ születésére készülődnek, előt- l te szedik elő a kis ingeket, kö- í tik a kiskabátot — felesleges- [ nek tartják, hogy erről vele is \ beszéljenek. í :.. Szülők és idegenek ren- í geteget fenyegetik a gyerme­ket. „Ha rossz lesz, pincébe zárják, elviszi a cigány vagy a rendőr, édesanya úgy el­megy, hogy vissza sem jön többet.“ Közben ösztönösen eltalálják a gyermek legsebez­hetőbb pontjait: magára ma­radásának, a szülőktől való elszakadásnak a rémét. ... Ugyanazok az utcai járó­kelők, akik nyugodtan napi­rendre temek a kamasz fiúk lépten-nyomon tapasztalható durvaságain, nem mulaszthat­ják el, hogy egy-egy anyja mellett sírdogáló három-négy­éves gyermekre rá ne szólja­nak: vigyázz, ott jön a zsákos bácsi! Különös örömüket lelik fel­nőttek az ilyen játékban. háziasszonyoknak itiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiniiiiiiiiiiiiMimia Sz:i/(rlc szövet készül Nagy választékban gyártja szö­veteit a Magyar Posztógyár. Eb­ben az évnegyedben mintegy százféle szövet készül. A legtöbbet a Kont elnevezésű sportanyagból és a finomabb íésűsfonalú Tátika nevű kelméből szövik: 80 000— 100 000 métert gyártanak belőlük. Van jónéhány olyan anyag, amely­ből csak néhány véget szőnek, hogy minél többféléből válogat­hassanak a vásárlók. Az új idény­re kétféle férfi télikabát-szövetet is készítenek. Az egyik Róma, másik a Rozsnyó nevet kapta. A gyárat ebben a negyedévben több mint egymillió méter gyapjúkel­me hagyja el. Van amelyikbe szin­tetikus szálat is kevernek, hogy tartósabbá tegyék. Készülnek a kályhák és tűzhelyek A tanács irányítása alá tartozó Vasöntő és Tűzhelygyár többféle tüzelőberendezést készít. Itt syárt- ják a tetszetős Szépasszony elne­vezésű tűzhelyeket a Bástya, a Béke és a Dongó kályhákat. Újab­ban nagyméretű helyiségek, ter­mek fűtésére alkalmas úgyneve­zett Villám kályhák gyártását kezdték meg. Az üzem ebben az évben csaknem tizenötezer tűz­helyet és kályhát ad át a keres­kedelemnek. Tízezer készlet mérlegsúly A mosonmagyaróvári Fémfeldol­gozó Vállalat országos hiányt pó­tol azzal, hogy megkezdte a mér­legsúlyok gyártását. Körülbelül tízezer készlet, rézből készülő mérlegsúlyt gyártanak: féldekástól 20 dekásig. Önélesítő ezecskavágó készül Sok gonddal és vesződséggel járt eddig az eltompult szecskavágóél köszörülése. A köszörülésnél^ nehe­zen követhető spirális kiképzésű kések helyett a Mezőgépterv új­típusú egyenes élű késekkel fel­szerelt szecskavágó terveit készí­tette el. Az új gyártmánynál a szecskavágás befejeztével egy kar elfordítása után a meghajtó szer­kezet az élesítést is elvégzi. Ez­által a kések leszerelése, a kősző- rülési művelet és a nehézkes be­állítási munka elmarad. A Mezőgépterv az elkészült ter­veket átadta az iparnak, amely rö­videsen megkezdi gyártását. Mitri esete a MÉH-hel Mitri Lajos Monoron és környé­kén híres, sőt hírhedt név. Igaz­ságügyi hatóságok úgy ismerik Murit, mint aki minél kevesebb munkával, minél több pénzt sze­ret keresni: egyszóval tudták róla, hogy üzérkedő és feketéző. Mitri összeköttetésbe lépett a MÉV vállalattal olyan formában, hogy megbízták őt: az ország egész területén vásárolhat nyersbőrt, tollat. Mitri járta az országot, vá­sárolta azokat az árukat, melyekre megbízása volt, de csak kis részét szolgáltatta be a MÉH-nek, a zö­mével saját maga kereskedett. A monori rendőrség csakhamar meg­unta Mitri üzleteit és bevonták tőle a MÉH igazolványt. Emberünk azonban most sem jött zavarba, felutazott Pestre a MÉH központba, ahol bejelentette, hogy elvesztette igazolványát. Itt elhitték Mitri meséiét, új igazol­ványt állítottak ki részére, amely­nek birtokában még nagyobb erő­bedobással kezdte meg üzleteit. Tevékenységét kiterjesztette kü­lönböző ruházati cikkek, szőnye­gek adás-vételére. Odáig merész­kedett, hogy már a monori járási tanácsnál is rongyszőnyeget árusí­tott „olcsó” áron. A rendőrség végül is újból meg­unta Mitri sokágú kereskedelmi tevékenységét és ezért megindí­totta ellene az eljárást üzérkedés, valamint közveszélyes munka­kerülés miatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents