Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-20 / 147. szám
4 Ciriap 1957. OKTÓBER 20. VASÁRNAP Ejnye, ejnye! Ez már a huseonlxárommillió-hétszázharminchatezer-nyolcszáztize«- * kettedik szerelmespár! A mü-holdkóros Na, szomszéd holnap jó Idő lesz! — Miből gondolja kend? *—■ Hát ügy látom, antennája van a Holdnak! As a műhold semmit nem ér. Mire hozzákezdek az uga- | CIKKÜNK HATÁSÁRA A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság a következő levelet intézte szerkesztőségünkhöz: LETÖRTE A KUKORICÁT — leütötte harmadosát Lapjuk folyó évi szeptember ll-i I számában megjelent „Keresem a i HÉV-et” című cikkben foglaltakra ■az alábbiakról tájékoztatom a j .szerkesztőséget: A Helyiérdekű Vasutat az elmúlt évben a MÁV vette át és neve ugyanakkor Budapesti Elővárosi Vasutt névre változott. Adatai az 1(956. évi budapesti távbeszélőnév- sortja a MÁV kívánságának megfelelően a MÁV címszó alá kerül- ; tek. Feltételezve, bogy a Budapesti ; Elővárosi Vasutat a névváltozás i után rövidített nevén, vagy a régi I nevén is kereshetik a névsorban, i a névsor 26. oldalán a BEV, a 1Í8. i oldalán a Helyiérdekű Vasút cím- i szavaknál utalás van a keresés ! megkönnyítésére. A könyv meg- | szabott terjedelme nem tette lehe- | tővé, hogy még ezenfelül is vala- i mennyi feltételezhető helyen uta- | lást helyezzenek el. A névsor leg- i közelebbi kiadásában azonban, miivel a köztudatban még él a HÉV ! elnevezés is, itt is lesz utalás, | azonkívül a BEV állomásai a |..Pályaudvarok” gyűjtő cím alatt ■ is fognak szerepelni. A cikkben \ megemlített, a zavart okozó „Fő- | városi Helyiérdekű Vasút Szent- i ertdre-telep” cím a névsor össze- ; állításakor már nem volt időszerű | és osuDán tévedésből került ebbe La kiadásba. IV Szabó János ig. I. vh. A kémikusok mőszerlN>mnIai«ja A Magyar Kémikusok Egyesülete a közel jövőben tartja meg második országos vándorgyűlését, amelynek során műszerbemutatót is rendeznek. A bemutatón láthatók lesznek a magyar műszeripar különbözi orvosi, laboratóriumi és diagnosztikai műszer-újdonságai és eszközei. Virágzik a paprika és a paradicsom A Kertészeti Kutatóintézet fer- tődi gazdaságában már virágzik a decemberben és januárban szállításra kerülő paprika és paradicsom. A szakemberek úgy számítják, hogy a télen mintegy hatvanezer darab csemege-zöldpaprikát és 10—15 métermázsa Iriss piros paradicsomot szállítanak a csemegeüzletekbe. A paradicsom egy részét nem földben, hanem úgynevezett tápoldatban termelik áz újonnan épített üvegházban, Hamsláger József, pilisvö- rösvári gazda tavasszal Vértezel Józsefnek harmadába adott kb. 2000 négyszögöl kukoricát megművelés céljából. Venezel József a Dorogi Szénbányában dolgozik mint vájár, de szabadidejében családjával gondosan megmunkálták a földet. Meg ekeka- pázták, bekapálták, betöltötték és jó termés ígérkezett. A betakarítást azonban a gazda hajtotta végre, amelynek verekedés lett a vége. Venczelék tudták, hogy Hamsláger raffinált gazda, még azt sem akarja megadni, amiért megdolgoztak. Tavaly ugyanis Venczelék sógora kapált harmadából kukoricát Hamslágernek. Amikor azonban az első kapálást elvégezték és látszott, hogy jó termés lesz, Hamsláger „meggondolta“ magát. — Kifizetem a napszámot és semmi közötök a kukoricához. El is űzte a harmadost, amit Venczelék jól tudtak és meg is jegyezték, amikor elvállalták a harmados kukoricát. — Nehogy velünk is úgy csináljon, mint tavaly a sógorral, mert akkor aztán baj lesz. Venczelné még azt is hozzátette: — Tudja, milyen hirtelen a férjem. Ha becsapja, nem úsz- sza meg szárazon. Hamsláger akkor megnyugtatta Venczeléket. — Ne féljetek, nem csinálok én olyat. Csak nem gondoljátok, hogy lejáratom magam. Hamsláger azonban nem változott. Most is úgy tett, mint tavaly. Az egyik reggel négy napszámossal, és feleségével csaknem teljesen letörte a harmados által kapált kukoricát. Hát igen, gazduram! Ez a A NAGY DUNAKANYAR (Míves Ottó tanulmánya) T/'i mert volna arra gondolja. ni, mondjuk, három esztendővel ezelőtt, hogy Észak- Pest megye városai, községei 1957 nyarára ilyen népszerűek i és — most már büszkén \ mondhatjuk — országos hi- \ rűek lesznek rövid idő lefor- \ gása alatt? A „Dunakanyar” l napjainkban fogalommá vált, \ úgy, mint a Viharsarok vagy \ a Nagykunság. A nyári hónalpok alatt tapasztaltuk ezt, \ amikor hajókon, vonatokon, \ autóbuszokon és magános j közlekedési eszközökön turis- I ták, üdülök és nyaralók ezrei l keresték fel hazánk, egyik | legszebb, legsajátosabb részét, {mely méltán kapta a „Magyar | Svájc“ elnevezést. 1 Megalakult a Dunakanyar | Intéző Bizottsága, elkészült a | jövő évi kulturális program lés a városok, községek taná- ! csai egymással versengve ké- 1 szítik fejlesztési terveiket, | hogy méltóképpen várhassák lés fogadhassák jövőre az ér- x deklőddk nagy táborát. 1 Napvilágot látott az intéző | bizottság első hivatalos ki- 1 adványa is. Míves Ottó tanár | szakavatott tanulmánya 16 | község és 2 város történelmét, I érdekes sajátosságait dolgozta | fel „A nagy Dunakanyar" cím- X mel. X nevezetűjében történelmi | ű visszapillantást vet a táj- | ra, ahol egykor az ősember I vadászott, ahol a római biro- I dalom határvédő őrtornyai I állottak és a népvándorlás X népei gyökeret vertek. E vi- l dók látta a hazánkra törő TV. | Henriik vérteseit, Batu kán ta- ! tárait, e folyafn. ringatta Má- ! tyás hadigályáit, miközben 1 Visegrád az európai politika, | kultúra és művészet központ- I ja lett. | — E partok fordulóinál űz| ték egymást a magyar és tö- X rök portyázók — írja élveze- | tes, szép stílusában a szerző. |— Itt meneteltek Rákóczi ku- | rucái és labancai, itt har- | cöltak Damjanich vörössapká- isai. E földön teremtettek virágzó életet magyarok és nem magyarok, ahol most előkerülnek a föld alól a múlt beszélő kövei, ahol most hajók sikla- nak a Dunán, ahol pompás autóbuszok suhanva nyelik a kilométereket, ahol robogó vonatszerelvények szimbolizálják a modern életet. — Népünk százezrei tekintenek télen-nyáron a Dunakanyar ezüstszalagjára, erdőborította szikláira, ahol száll a dal, gyöngyözik a kacagás, ahol ifjú és öreg egyaránt szívesen markolja az evezőit, vagy a turistabotot. Míves Ottó felülteti a HÉV- re olvasóját és Budakalászról indul el érdekes útjára. Szentendre, Leányfalu, Tahitótfálu a következő állomások és együtt megyünk vele a Duna jobb partján északi irányba Visegrádig, melynek látogatottsága szinte verhetetlen Magyarország történelmi helyei között. jplmélyült kutatómunkával I-J keresi a helyi érdekességeket. Megtudjuk, hogy a Duna — magyarországi szakaszán — a dömösi szorosban a legszűkebb. Zebegény a nagy Duna mentének legmagasabban fekvő községe és hogy Szob már az Árpád-kort uralkodók alatt is megvolt, de nem a jelenlegi helyén, hanem onnan vagy 4 km távolságra. A váci oldalon jövünk visz- sza a kis kötet összeállítójával egészen Dunakesziig. Vonzó, színesen megírt anyagot kapunk, mely olvasás Iközben kedvet csinál a helyszíni kiránduláshoz. Hiányosságnak talán csak azt tüntethetjük fel, hegy több részt vesz át kritikátlanul a „Magyarországi Vtikalauz,‘-ból, melynek pontatlanságaira több esetben rámutattak megjelenése óta. Köszöntjiik az első fecskét és várjuk a Dunakanyar Intéző Bizottságának megígért többi kiadványát! Papp Rezső tiszta haszon. A harmados bekapálja, maga pedig haza- hordja. Vagy gazduram is ahhoz a német közmondáshoz tartja magát, amely így szól: „Szegény, segíts én rajtam, hogy ne járjak, úgy, mint te.” Hamsláger gazduram, azért ezt mégsem lehet. Hiszen Venezel 9 gyermekes családapa, meg aztán ő kapálta a kukoricát is. A harmada tehát őt illeti meg. Miért lopta hát el attól a nagy családtól azt a kis kukoricát? Ez nem növeli a tekintélyét, amire a tavasz- szal hivatkozott. Nem is sikerült azonban mindet ellopni, mert a becsületes szomszédok szóltak Venczelnének. — Nem is tudod! A gazda hazahandja a kukoricát. Nem kellett több Venczelnének sem. Az egyik gyereket azonnal férjéért küldte, aki trágyát szórt a határban, s ő maga a kukoricaföldre sietett. — Gazduram, mi kapáltuk a kukoricát, miért hordja haza? Miért nem szólt, hogy törjük le, ahogyan az szokás? — Nem kapáltátok meg, csupa fű az egész. Nem érdeműtek meg. — Csupa fű? — szólt közbe Venczelné. — Hiszen akkor hogyan nőttek olyan nagy csövek, amit a szekérre pakol? A gazda nem tágított. — Nem szégyelled magad. Nyáron nem kapáltál, most meg idejössz veszekedni, szégyent hozni rám. Venczelné felháborodva kiáltotta, hogy még a tizedik szomszédiban is meghallották, — Szégyellje magát! Tolvaj! Gazember! Hamsláger látta, hogy ennek nem lesz jó vége, azért a tavalyi módszerhez folyamodott. A közelben szüretelők ugyanis már felfigyeltek a veszekedésre. Erre Hamsláger halkan szólt: — Ne kiabálj már, kifizetem a napszámot, amiért bekapáltad, adok 300 forintot... — Nem kell nekem a pénze, a kukorica kell, amiért családommal megdolgoztam. Hamsláger ennek ellenére hazavitte a kukoricát Közben Venezel is megérkezett, hóna alatt a vasvillával, de már nem találta a földön a gazdát. Nyomban ment utána lakására. Hamsláger, ahogyan meglátta a vasvillát, azt gondolta, hogy Venezel verekedni akar, ezért gyorsan cselekedett Ököllel elkezdte ütni Venezel fejét és arcát, felesége pedig kicsavarta hóna alól a vasvillát, ami összeszurkálta Venezel arcát. Közben Venczelné is megérkezett, aki azonnal férje segítségére sietett és Hamsláigernétől elvette a vasvillát. Ellentámadásba azonban nem kezdhettek, mert a rendőrség időben közbelépett és a tolvaj gazda az őrszobán kötött ki, ahol felvették a jegyzőkönyveket, majd később az orvos a látleleteket. Reméljük, a rendőrség igazságot tesz és Hamsláger megkapja megérdemelt büntetését, a Venczel-család pedig az egész nyáron át megművelt kukorica egyharmadát. Bogár László A férj nem létező bűnéért is az asszony szenvedjen? i— Öt évig dolgozott a gépgyárban Stamp Gusztáváé — mondja Kapornál Mihály, volt igazgatója a TEB tárgyalásán. — Az ellenforradalom alatt nem tett semmit, nem is akartam elbocsátani. Mostani férje tagja volt a munkástanácsnak. A kommunistákat el akarták bocsátani, de ő felállt és kijelentette, hogy ezzel nem ért egyet. Üzentem is Stamp Gusztávnak, hogy mondjon le munkástanácsi tagságáról. Le is mondott. Igaz, hogy ő maga nem kommunista, de munkáját becsületesen ellátta. Tudtommal a nép állama ellen nem lázított. Stampné azt állítja, hogy „o férje miatt bocsátották el“ állásából. — A 29 C. pont alapján akartak elbocsátani, ezért magam kértem, hadd mondjak én fel. Tudtam, mit jelent a C. pont... így került Stamp Gusztávaié a Ganz Árammérőgyárba, áthelyezéssel. Előzetesen információt kértek régi munkahelyéről. Két napig ott dolgozott, akkor azonnali hatállyal elbocsátották. Az indok az volt: „A férje írta ki, hogy kik nem mehetnek be a vállalathoz. Meggyőződtünk ugyan róla, hogy ez nem felel meg a valóságnak — mondták neki —, amit férjéről állítottak, de azért nem dolgozhatik nálunk.“ A Ganz Árammérőben nem is írtak be semmit munkakönyvébe. Csak a személyazonossági igazolványába írták be, hogy ott dolgozik, a munkát felvette. A TEB megállapította, hogy munkakönyvébe áthe- lyezés van beírva, tehát csak felmondással lehet elbocsátani. tJj munkahelyén már két napig dolgozott is. munkabérét elszámolták, tehát nem igaz, hogy nem vette fel a munkát. Ezek alapján a TEB visszahelyezte Stamp Gusztáváét munkahelyérd. A Váci Vasutas labdarúgó- pályája igen nagy forgalmat bonyolít le minden vasárnap. Az NB III-as vasutas csapaton kívül itt játszik a Hajógyár és a Forte gyár csapata is. Ennek ellenére a pálya talaja olyan állapotban van, hogy a portól sokszor még a labdát sem lehet látni. Ez nemcsak a nézőket zavarja, akik csak a porfelhő után ítélhetnek, merre folyik a játék éppen, de igen egészségtelen a játékosok számára is. Aránylag könnyűszerrel segíteni lehetne a dolgon, csupán öntözni kéne olykor-olykor a pálya talaját, s mindjárt eltűnne a por. Vajon olyan lehetetlen dolog ez? Augusztus közepén cikket közöltünk lapunkban a váci munkásság kulturális helyzetéről. A cikk élénk visszhangot keltett Vácott, csupán a legilletékesebb, a járási kultúrotthon igazgatója nem mondta még el ezzel kapcsolatos véleményét, bár erre több alkalommal ígéretet tett már. Legutóbb azonban azzal mentegetőzött. hogy elvesztették azt a lappéldányt, amelyben az említett cikk megjelent. De azt talán mégis csak tudják, hogy mit akarnak tenni a váci dolgozók kulturális életének megjavításáért? Vagy azt is mi mondjuk meg nekik? Vecsés húszezer lakosú község. Étkezni azonban sehol sem lehet. Sem üzemi étkezdéjük, sem vendéglőjük nincsen. Vajon hol ebédeljen n Vecsés- re tévedt idegen? Erre nem gondoltak még a vecsési illetékesék? Pedig italbolt több is van a községben.
