Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-20 / 147. szám

1957. OKTOBER 20. VASÁRNAP

"X'/Cirlap

3

7U a „£$efoafogá"...l

i

Nem sok tréfa van a dologban. A zsebben ugyan nem fér el, de kicsi és könnyű, felvihető a vonatra, villamosra és félkézzel akár a harmadik emeletre. De erről majd később.

„Botrány" az Üllői úton

Szépen siklanak az autók, kerülgetik a lovaskocsikat, a motorosok keresik a „réseket“, a rendőr éber szeme vigyáz, figyeli, nincs-e valami szabálytalanság a járműveknél.

Egyszercsak valami furcsa Jármű jelenik meg a látóhatáron. Méltóságteljesen halad. Az autók, motorok követik, mintegy díszkíséretül;:. Érdekes, a sofőrök nem káromkodnak, inkább rácsodálkoznak a kis döngicsélő „cserebogárra“. Már-már forgalmi akadály keletkezik. egyre több jármű gyűlik össze mögötte.

Nézi a rendőr, ilyent még nem látott, pedig már jóné- hány éve figyeli a forgalmat. Int az embernek, álljon az út szélére. Megtörténik, majd a következő párbeszéd zajlik le:

— Nincs rendszámtáblája?

í—i Nincs.

— Miért nincs?

<— Nem is volt.

— Mutassa a jogosítványát.

— Nincs.

— Hát mije van magának?

— Személyazonossági igazolványom.

— ???

— Hol van ennek a;:: szóval, hol van a származási igazolványa?

— Nincs kérem.

— Honnan van akkor ez a gép?

— Én csináltam kérem.

Egy „játszadozó" öregember

Benda Elemér, a Villamos Forgógépgyár kísérleti osztályának vezetője ült a kis masinán. ö csinálta. Maga meséli, hogy legkedvesebb szórakozá- 'áa, ha az áltála, spekulált' dolgokat összetákolhatja. Csinált már csillagászati távcsövet, sublert. háromkerekű kisautót (de még csak a váza kész) és ezt a kis motoros robogót. Kardos felesége van, nem szereti, hogy a férje ilyen dolgokkal bíbelődik. De ő már javíthatatlan, nem tud szakítani felnőtt játékaival.

Bemutatjuk a robogót

A képen látható, hogy is néz ki. Ami nem látszik, elmondjuk. Mindössze 36 kilogramm

A robogó, alkotójával. Háttérben Benda felesége.

súlyú, egy méter keréktávú. Átalakított, 48 köbcentis dongómotor hajtja láncáttétellel. Negyven kilométeres sebességgel halad jó úton. Jól bírja az emelkedőt is. A modell 5000 kilométert szaladt változatos terepen és jól bevált. Érdekessége, hogy gyermekkerékpár légkamrás gumi van rajta, tehát nem kell defekttől tartani. Vizsga és jogosítvány se kell hozzá.

E hó 16-án tárgyaltak a megyei tanács illetékesei, a tervező és kivitelező és a Ceglédi Gépüzem és Vasötő vezetői a robogó sorozatgyártásának megindításáról a ceglédi gyárban.

A tárgyaláson egy feljegyzést készítettek, melyben bizonyos feltételekhez kötik a gyártás megindítását. Reméljük a megyei tanácsnak sikerül áthidalni a nehézségeket, mert ez a kis gép nagyon népszerű és előreláthatólag nem is kerül sokba. A sorozatgyártásra kerülő robogó (ha megindul a gyártás) szebb lesz, mint a mintapéldány, praktikusabb is, mert sebességváltót terveznek rá, az üzemanyag tartályt az ülés alá építik, ezáltal magasabbra kerül- és hosszabb lesz az ülés. A gumi légkamráját is átalakítják. Az egész gépet mintegy ,öt cenüvel magara építik,égjMOVai aMpÜtpíésá teszik a közútf közlekeöeSref Takarékos életmód — nyugodt öregség.

— kas —

VÁLASZ SSYIMRPIILÁCIÓRA

A Pest megyei Hírlap 1957. október 9-i számában Hol- ka Vilmos újságíró a hazai baromfitenyésztés fellendítése érdekében interpellációt intézett Magyari Andráshoz, a földművelésügyi miniszter első helyetteséhez. Az interpelláció a baromfitenysztés fejlesztésével kapcsolatban több problémát vet fel, amely ne k egy részével a minisztérium illetékes osztálya nem ért egyet. A miniszterhelyettes elv- társ megbízásából szeretnénk beszámolni azokról az intézkedésekről, amelyek a legutóbbi években a baromfitenyésztés érdekében történtek.

Ezer hold búza a Hortobágy közepén

Hortobágy közepén, a Borsósi Állami Gazdaságban befejeződött az őszi vetés. A hajdani pusztaságon, a csárda környékén 1500 holdon került földbe a mag. A korszerű gépekkel jól haladt a munka, s a napokban végezték el 1000 hold őszi búza vetését is.

mesen elhelyezkedett egy öblös fotelben,

— Na várj csak — keresgetett emlékei között Keresztesi. — Megvan! — csapott homlokára — 50-ben együtt voltunk internálótáborban.

— Ügy ám, barátom. Bach! Micsoda pocsék hely volt. De vége van, az a lényeg. És garantálom, nem fognak internálni többet egyetlen magyar urat sem.- Mit szóltok

ícoEleMindszentv nyilatkozatához? •—

lelkendezett Keresztesi.

— Kolosszális kérlek, losszális — hajtogatta mér bácsi.

Bánrévy nagyot szippantott cigarettájából, kifújta a füstöt, lepöckölte kényelmesen a hamut s csak ezután nyilvánította véleményét:

— Számomra nem okozott meglepetést. Várható volt, ami történik. Különben is részt vettem a püspöknél történt egyik kihallgatáson, s így ismerem, milyen álláspontot képvisel. Véleményem szerint az ENSZ-csapatok napokon belül megéiikeznek, helyreáll a rend és kezdhetjük az életet.

— Hej. gyerekek! — rikkantott az elsőnek érkezett öregúr — ha én még egyszer újra kezdhetném az életet.

— Mit csinálna akkor Elemér bácsi? — kíváncsiskodott Taraczközyné.

— Akikor is a kommunistákat irtanám, de sokkal többet, mint 1919-ben.

— Öreg harcos, nem vén

harcos — bizonygatta Keresztesi — összecsendítve poharát az öreggel.

— Éljen Elemér bácsi? — kiáltották a többiek is hangos jókedvvel, míg a háziasszony terített asztalhoz nem ültette őket.

Libamáj és sülthús illata terjengett a levegőben. A finom illatók és finom falatok hallgatásra késztették a társaságot. Abbamaradt a politizálás, csupán evéssel kapcsolatos funkciójukat végezték a szájak.

— Megbocsátanak ugye — szólalt meg a háziasszony —, de borral nem szolgálhatok. Sajnos, nem tudtunk hozzájutni sehogy sem.

— Szót sem érdemel, drága Málika — udvariaskodott Ta- raczközy. — De hol van Attila? Csak nem őrségben áll valahol szegény gyerek?

Mintegy feleletképpen kulcs csikordult az előszobaajtóban és berobogott Keresztesiék húszéves fia. Kabátja külső és belső zsebeiből egymás után varázsolta elő a különböző palack borókát és ver- muthokat.

— Ezt neked hoztam, papa, a születésnapodra — rántotta elő diadalmasan az utolsó palackot.

— Pezsgő! — sikongtak

örömmel a nők.

— De honnan vettél rá pénzt, Attila? — csodálkozott az anyja.

— Ugyan, mama — legyintett a fiú. — Ne izgasson ez

most téged, forradalomban élünk.

Üjabb poharak kerültek az asztalra. Ittak. Ahogy futott az óra mutatója, egyre magasabbra hágott a jókedv, Elemér bácsi mulatságos ane’kdo- tákat adott elő. amelyeken valamennyien jókat nevettek. Keresztesinét elzsongította az ital. Furcsán jókedvet érzett, egyre csak nevetni, nevetni szeretett volna. Újból látta magát, mint régen, társaságbeli szépasszonyként tündökölni. A férfiak körülállták őt, ünnepeltélc.

— Ünnepelni, ünnepelni — mormogta maga elé félhangosan, boldog szédületben.

— Ünnepelni? — nézett rá pityókásan Bánrévy. Hamarosan ünnepelünk, drága asz- szonyom. Megünnepeljük november 7-ét. Most a mi ünnepünk lesz, nem a kommunistáké. Sok bolsi fog a fűbe- harapni azon a napon. Nézzen csak ki az ablakon... itt a Vérmezőn tömeges kivégzések lesznek. Pusztulniok kell a kommunistáknak. Itt vérfürdő lesz, Szent Bertalan éjszakája lesz. Kereszttel van megjelölve minden kommunista. Mi dolgoztunk eddig is asszonyom. nem loptuk a napot.

Az asszony borzongva húzódott el a zavaros szemű embertől.

— De alezredes úr, ezt nem mondhatja komolyan.

— Komolyan mondom, halálosan komolyan — hadarta amaz akadozó nyelvvel. — Itt

©

Talán először kellett volna megemlékezni a baromfifélék takarmányozásáról. Az állományok egyöntetű, nemesített fajtával való kicserélése mellett a magasabb tojáshozam eléréséhez a jobb és szakszerűbb takarmányozásra is szükség van, ikre vonatkozóan megemlítjük, hogy a tenyésztelepeken 150 tojást tojó, elegendő módon és szakszerűen takarmányozott állatoknál a köztenyésztésben, háztáji takarmányozási viszonyok között, ott, ahol az állatnak saját magának kell a takarmányszükségletet megkeresnie, a tojástermelés ritkán haladja meg a 80 darabot. De igaz ennek a példának az ellenkezője is. Azok a tyúkok, amelyek a külterjes, háztáji körülmények között 80—90 tojást termelnek, kielégítő, szakszerű takarmányozási és tartási viszonyok mellett képesek 120—130 tojást is termelni. Ezzel nem kívánjuk csökkenteni az egyöntetű, fajtatiszta állomány tartásából származó fontos gazdasági előnyöket, csupán hangsúlyozzuk, hogy az interpellációban említett, félmilüárddal több tojás megtermelésének egyéb fontos feltételei is vannak.

O

A Földművelésügyi Minisztérium a takarmányellátás megjavítása érdekében intézkedett, hogy az igen szűkös, de a baromfi- tenyésztés szempontjából rendkívül fontos állati eredetű takarmánykészleteket az antibiotikumok és a B—12 vitaminok felhasználásával minél nagyobb tömegű, teljes értékű gyári takarmány előállítására lehessen felhasználni. Ennek az intézkedésnek az alapján a múlt évi 600 vago- nos gyári baromfitakarmány- keret megkétszereződése vált lehetővé.

A baromfitenyésztési kultúra fejlesztését szolgálja például a péceli egyéves baromfitenyésztési szakiskola. Az iskola tanárai és tanulói elhatározták, hogy Pécelt baromfitenyésztő mintaközséggé fejlesztik. Ebben az évben mind a megyei baromfitenyésztési felügyelő, mind pedig a kel- tetőállomások vezetői továbbképző tanfolyamokon vesznek részt abból a célból, hogy az 1957—58. év telén a termelőszövetkezeti és az egyéni baromfitenyésztők részére tanfolyamokat. előadásokat, udvarszemléket tartsanak. A tél folyamán meg kellene szervezni a mintaközségi tagok, esetleg egész mintaközségek között a tojástermelési versenyt és annak díjazását is.

O

A baromfitenyésztés fejlesztésének rendszerével a Földművelésügyi Minisztérium a legjobb szakemberek bevonásával már hosszabb idő óta foglalkozik. A tervek elkészítésében csaknem teljes létszámával részt vett a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet is.

O

A barna tojáshéj-színnek, a külkereskedelmi szervek tájékoztatása szerint, ma már alig van jelentősége az exportban. A fő szempont a nagy tojássúly, a tisztaság és a tojások friss ál- ’apota.

A vegyesállomány kicserélésének ütemét ^elégtelenül lassítja az a körülmény, hogy a keltetőállomások több szerv irányítása alá tartoznak. Ezt a problémát azonban a Földművelésügyi Minisztérium világosan látja és úgy kívánja megoldani, hogy a köztenyésztésben levő keltetőállomások mind a megyei tanácsok irányítása alá kerüljenek. Ezt az ügyet Minisztertanács elé visszük.

A minisztérium mindig támogatta azokat az ügyszerető, nemcsak a jövedelmezőséget, de a nemzetgazdaság érdekeit szemmel tartó vezetőket akik szeretettel és tudományosan foglalkoznak új fajták elsza- porításával. A továbbiakban is támogatni fogjuk őket s a fentebb említettek végrehajtásával bizonyosra vesszük, hogy már a legközelebbi években fellendül a magyar baromfitenyésztés ügye.

Az FM baromfitenyésztés: osztálya

O Köztudomású, hogy Magyarországon a baromfitenyésztéssel elsősorban a kisüzemek foglalkoznak. A népgazdaságnak tojással és vágóbaromfival való ellátása ma még elsősorban ezek termelésétől függ. A baromfi- tenyésztés minőségi fejlesztését azonban a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézeten kívül azok az állami gazdasági és termelőszövetkezeti baromfitenyészetek biztosítják, ahol a szakszerű, nemesítő munkának is megvannak az alapfeltételei. Ezeken a telepeken javítják, nemesítik a baromfiállományt. A fejlesztésnek mind nagyüzemi, mind kisüzemi vonalon párhuzamosan kell haladnia. A nagyüzemek emelik a tenyésztés színvonalát, fokozzák az állatok termelőképességét, s az általuk nemesített jobbminőségű állományt a kisüzemekhez eljuttatva segítik az árutermelés növelését. Ezért fontos, hogy a nagyüzemi törzstenyészetek jobbminőségű állománya minél gyorsabban elszaporodjék és eljusson a kistenyésztőkhöz.

O 1956-ban az állami gazdasági törzstenyészetek mintegy 300 000 fajtatiszta naposcsibét adtak át a termelőszövetkezeteknek. A nagyüzemi baromfitelepek létesítésére kormányzatunk az elmúlt években többmillió forintot ruházott be és hatalmas összegeket, mintegy 70 millió, forintot fordított nagyüzemi baromfikeltetőállomások létesítésére. Amíg a nemesítő telepek a tenyésztés színvonalának az emelésén dolgoznak, addig a barqmfikeltetőállomá- sókriak az a feladatuk, hogy az állami-gazdasági és termelőszövetkezeti jóminőségű baromfiállománytól származó tojást kikeltessék és eljuttassák a baromfitenyésztő mintaközségekbe és a köztenyésztésbe.

A keltetőállomásokon keresztül már az elmúlt évben is több mint 20 millió naposcsibe jutott a baromfitartókhoz. A baromfikeltetőállomások, amelyek az egész országot behálózzák. arra törekszenek, hogy a tenyészkörzetüknek megfelelő fajta naposcsibével lássák el a hozzájuk tartozó mintaközséiimHiimiiiiiHiHiiiiiiiiiiiniiimiimtuiimcmuHiutitumimttttt

gyilkolás lesz, asszonyom, kegyetlen gyilkolás.

— Ne gyilkoljanak ... nem szeretem a gyilkosságot.

— De a birtokát akarja, meg a házát is akarja, ugye?

— A birtokot ? Óh, igen, azt \ adják vissza. Meg a házat is. j — Akikor gyilkolni kell, \ anélkül nem megy.

Az asszony elfordította a \ tekintetét. Az előtte álló po- \ húr után nyúlt, lassan cjká- \ hoz emelte a csillogó nedűt.; Ebben a pillanatban hatalmas \ dörrenés reszkettette meg a \ szoba ablakait. Az asszony } ikezéből kihullt a pohár és j darabokra tört az asztal már- \ ványlapján. Üjabb dörrenés, \ és ismét újabb.

— Mi az, mi történt? —; ugráltak fel a bódult fejű \ urak.

— Valamit robbantanak papa — állította Attila.

— Lehet, hogy már megjöttek az ENSZ-csapatök? — találgatta Elemér bácsi.

—Várjanak, megkérdezem, mi van — ajánlotta Bánrévy.

Erélyes léptekkel a telefonhoz sietett: *- Halló, ötös csoport ? mí

történt?... Micsoda? — ordította — or őszök?!... oroszok?!

Arca falfehérré vált, kezéből csörrenve hullt a padlóra a telefonkagyló.

— Ez őrület — motyogta — Budapestet körülvették a szovjet csapatok, vége, vé-ge... mindennek. i.

geket. Több keltetőállomás már szép eredményeket ért el és nem egy mintaközség van az országban, ahol már a tájkörzetnek megfelelő baromfifajtát tartanaik. (Rókóczifalva, Pátka stb.)

O Mielőtt tovább mennénk, meg kívánjuk jegyezni, hogy e hó 22-én a baromfitenyésztés fejlesztése és Budapest tojásellátása megvitatására értekezletet hívunk össze a minisztériumban, s ezen az értekezéten részt vesz a baromfitenyésztésben érdekelt valamennyi szerv. Szóba kerül majd a nagyüzemi baromfitelepek fejlesztése az árutermelés szempontjából, ezenkívül a takarmányproblémák, az újabban felállított területi baromfi takarmánygyárak beindítása, a hazai állati eredetű takarmányok gazdaságosabb felhasználása, a keltetőállomások transzmissziós szerepe, a szakoktatási kérdések kapcsán pedig az, hogy helyes volt-e megszüntetni az agrártudományi egyetemen a kisállattenyésztő tanszéket.

Egyébként a jövő évben már változást tervezünk a tolás átvételi árakban is. Átla- •gosan 40 százalékos, vagy ennél magasabb felárat kapnak azok a baromfitenyésztő udvarok a mintaközségekben, amelyek egyöntetű tojásállományt szállítanak fajtatiszta egyedektől. A mintaközségek vegyes állományú udvaraiból származó tojásért viszont valamivel a 40 százalék alatti felárat fizetjük majd. Ez az ármegkülönböztetés is a fajtatiszta tenyésztés ösztönzője lehet.

O

Az egyöntetű baromfiállomány kialakítását segítik elő az évről évre szervezett tenyészállatakciók, amelyek támogatására kormányzatunk jelentős ösz- szeget biztosított. Évente mintegy 30 000 tenyészállat juttatásához biztosít az állam kedvezményeket. (Ártámogatás, szállítási költségek viselése stb.) Az egyöntetű állomány gyorsabb kialakítása érdekében az 1958-as évben te- nyészcsibe akciót is szervezünk. Félmillió fajtatiszta ig naposcsibét kívánunk első- ! sorban a baromfitenyésztő ter- I melősizövetkezetek és minta- ! községek, részére juttatni. A | nemesített, jobb minőségű ál- ! lomány elterjesztése érdeké- ! ben a Földművelésügyi Mi- ! nisztérium 1957-ben 29 kel- ! tetőállomáson baromi itenyész- | tői szaktanácsadó munkakö- ! röket szervezett. A szaktanács- I adóknak is az az egyik leg- ! fontosabb feladatuk, hogy a | baromfitenyésztő mi.ntaköz é- I geket egyöntetű, fajtatiszta ál- ! lománnyal lássák eL Ezzel 1 azonban a baromfitenyésztés | problémáinak csak egyik ré- ! szét oldjuk meg.

Sokat kell még ten- ! WP nőnk a baromíite- | nyésztés kultúrájának eme- I léséért is. A kisüzemi tenyész- ! tés fejlesztésének, a tojáster- ! melés fokozásának a fajta he- I lyes megválasztásán kívül más | lehetőségei is vannak. Erre | egy példát ragadunk ki: külö- ! nősen az értékes őszi és téli | tojástermelés emelése érdeké- ! ben fontos lenne a háztáji ba- ! romfiállománynak évről évre | minél nagyobb mértékben jér- ! cékkel való kicserélése. Az | őszeleji, téli tojáshiány egyik 1 legfőbb oka. hogy baromfite- ! nyésztőink sok az állomá- ! nyuknak gyakran 70 száza- i lékát is kitevő öreg, három- ! négyéves tyúkot tartanak. A | legfejlettebb baromfitenyésztő I országokban az öreg tojóknak 1 legfeljebb 30 százalékát tart- ! iák meg s az állományt olyan 1 iércékkel pótolják, amelyek 1 márciusban, vagy áprilisban I keltek ki. Ezek a jércék szep- | tember-október hónap folya- |mán már tojni kezdenek s 1 tojnak egész tavaszig.