Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-10 / 112. szám
1957. SZEPTEMBER 1«. KEDD 5 Hogyan vonjuk be a munkásokat a termelés irányításába? Beszélgetés egy régi mozgalmi emberrel A napokban ellátogattunk a Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat igazgatójához, Gyenei György elvtársihoz. Fontos kérdésben kértünk véleményt a több, mint 30 éves mozgalmi múlttal rendelkező, megfontolt vezető embertől. — Hogyan oldják meg a munkások bevonását a termelés irányításába? — Létrehoztuk a termelési tanácsot, amely már ülésezett augusztus 29-én — válaszolta. — Több üzemünkben a termelési bizottságok felélesztésével, valamint a termelési értekezletekkel igyekeznek biztosítani a munkások beleszólását a termelés irányításába. Erről hogyan vélekedik? — Nem tartom helyesnek, mert szétaprózzák így a munkát. Nálunk is voltak termelési bizottságok tavaly. Nem is tudom hirtelen a számukat. Még a DISZ-nek is volt egy. Nos, ezek aztán tanácskozgat- tak, de az a véleményem, hogy sokszor csak a levegőbe beszéltek. Egyszer a szakszervezet termelési bizottsága leküldött nekem egy határozatot, hogy valósítsam meg; Hát én aztán megmondtam nekik a véleményemet. Állami vállalat vagyunk, a tervet felülről kapjuk, azt végre kell hajtani. Az üzemben csak arról lehet vitatkozni és javaslatokat tenni, hogy amit végre kell hajtani, azt hogyan lehet jobban és gazdaságosabban, eredményesebben megcsinálni. — Sikeres volt a termelési tanács első megbeszélése? — Sikeres volt. Az üzem harmadik negyedévi tervének hátralévő feladatairól beszélgettünk, de már érintettük a negyedik negyedév feladatait is. Erről részletesen az egy hónap múlva sorrakerülő ülésen tárgyalunk — válaszolt^?' Az ülés tartalmasságáról a, következőket mondotta: — Annak ellenére, hogy először jöttünk ősszé, eléggé aktívak voltak a részvevők. Körülbelül harminc százalékuk hozzászólt. Jó volt, hogy nemcsak bíráltak, mindjárt javaslatokat is adtak. Beszéltek a munkafegyelem megszilárdításáról, az anyagtakarékosságról, a minőség megjavításáról. — A továbbiakban ml történik ezekkel a javaslatokkal? így válaszolt: — A műszakiak feladata, hogy a jegyzőkönyv alapján kidolgozzák a szükséges intézkedéseket. Persze sok olyan javaslat van, amit a párt- és a szakszervezetnek kell megoldani. Azt ők csinálják. — Milyen Időközönként tanácskozik a termelési tanács és a két ülés között mit tesznek tagjai? — Negyedévenként ül össze a tanács, de ha szükséges, többször is. Közben minden hónapban tartanak termelési értekezleteket, üzemrészenként. összevont termelési értekezletet csak félévenként tartunk. A dolgozók közben is tehetnek javaslatokat. Minden üzemrészből van valaki a termelési tanácsban. Ezek továbbítják az ilyen javaslatokat, észrevételeket a megfelelő helyekre. — Kik a termelési tanács tagjai. — A tanács 40—50 tagú. Vannak benne műszaki vezetők, művezetők, brigádvezetők, fizikai dolgozók, párt- és szak- szervezeti aktivisták. Csak néhány kérdés és válasz. mégis mennyi kívánkozik még utána. íme egy régi mozgalmi ember, nyilvánvalóan gazdag tapasztalatai alapján, a termelési tanács mellett tör lándzsát. Vannak, akik a termelési bizottságokra esküsznek. A cél azonban mindenütt egy: valamilyen módon, biztosítani a munkások bevonását a termelés irányításába. Lehet, hogy egyik forma sem a leghelyesebb, a gyakorlat sokmindent eldönthet. Egy bizonyos; helyes, ha már kezdetben is vita indul e kérdés körül: hogyan vonhatjuk be legeredményesebben a munkásokat a gyár vezetésébe. Jó lenne, ha a most közreadott nyilatkozat mellé minél több elvtárs. pártember, műszaki vezető és egyéb beosztású véleményét is közreadhatnánk a lapban. 1200 forintot sikkasztott rabtársától Nem mindennapi ügyben adott ki vádiratot a Budai Járási Ügyészség. Huszár István budaörsi, Sztálin út 31. szám alatti lakos 1954-ben csalás miatt három év és hat hónapi börtönt kapott. Huszár a börtönben megbetegedett, ezért a Moso- nyi utcai rabkórházba szállították, ahol állandó kezelés alatt állott. Betegségére való tekintettel büntetésének negyedrészét feltételesen elengedték, s május 27-én szabadlábra helyezték. Huszárnak rabtársa volt Meiszter György, akivel a börtönben barátságot kötött. Mikor Meiszter megtudta, hogy Huszárt szabadlábra helyezik, megkérte, vegyen neki egy pár cipőt, három pár zoknit s ezeket a holmikat küldje el részére csomagban. Megállapodtak abban is, hogy Meiszter Huszár címére 1200 forintot küld, ebből vegye meg a cipőt és a harisnyát, a többit pedig tartsa meg. A megbeszélés értelmében a szabadlábra került Huszár meg is kapta az 1200 forintot, Meiszter viszont hiába várta a megígért csomagot. Pár hét eltelte után a börtönparancsnókság közbejöttével feljelentést tett Huszár István ellen, akit beidéztek a rendőrségre. Ott — mivel tudták, hogy feltételesen került szabadlábra és újabb bűncselekmény elkövetése esetén visz- szaviszik a börtönbe — figyelmeztették: haladéktalanul küldje el a csomagot és a feladóvevényt mutassa be a rendőrségen. Huszár ezt meg is ígérte és két nap múlva megjelent a postai feladóvevénnyel a rendőrségen, ahol az ügyet lezárták. Annál nagyobb volt Meiszter György meglepetése, mikor megkapta postán a csomagot. Felbontották és a cipő, valamint a zoknik helyett terméskövet, útifüvet és papírt találtak benne. Ezek után tét« mészetesen újbői beidézték Huszárt a rendőrségre, aki bevallotta, hogy a Meisztertől kapott pénzt elköltötte, és a rendőrség félrevezetésére — hogy bemutathassa a feladóvevényt —, küldte el a termésköves csomagot. A rendőrség Huszár Istvánt újból letartóztatta, akinek tovább kell tölteni a büntetését, ezenkívül felelnie kell a bíróság előtt a rabtársa ellen el- I követett sikkasztás miatt is. Bontják, vagy nem bontják? A Szentendrei Sportfelügyelőség a vasút mellett két hold síkterületen egy nagy sporttelep építését tervezi. A négy- ezerszeniélyes sporttelepen kívánják majd megrendezni a spartakiádokat, a nagyobb versenyeket. A munkálatokat már tavaly megkezdték, a terület szélét fiatal fákkal ültették be, drótkerítést építettek társadalmi munkával... Eddig 270 ezer forintban van az építkezés. Jelen pillanatban nincs lehetőségük arra, hogy folytassák, de jövőre igen. Éppen ezért érthetetlen, hogy a községgazdálkodási vállalat vezetője, Tihanyi László le akarja bontatni a kerítést. Azzal az indokkal, hogy a faiskolát kell bekeríttetni. Hivatalos pecsétes írást juttatott el a sportfelügyelöség- hez: „Felkérjük, szíveskedjék a Szentendre kőzúzótelep mellett megszüntetett sportpálya kerítését könyvjóváírással vállalatunk részére átadni.. ” Szinte érthetetlen, miért nevezik megszüntetett pályának, mikor még el sem készült, s miért akarják lebontani a kerítést. Talán azért, hogy jövőre nagy munkávj# újat építsenek? Felkerestük Tihanyi Lászlót, a községgazdálkodási vállalat igazgatóját, aki kérdésünkre elmondotta, hogy ő nem követeli, csupán kéri a kerítés lebontását. Akárhogy is vsn, sportberkekben nagy a felháborodás. Követelésük: a kerítés maradjon eredeti helyén. Szerdán kezdődik a tudományos és alkalmazott fotográfiai konferencia Az Optikai és Kinotechnikai Egyesület rendezésében szerdán kezdődik a négynapos tudományos es alkalmazott fotográfiai konferencia. A konferencia első napján Lenyó László, a FORTE Fotokémiai Ipar igazgatója tart beszámolót a magyar fotóipar fejlődéséről. A magyar tudósokon és szakembereken kívül szovjet, csehszlovák, német és lengyel küldöttek vesznek részt a konferencián és tartanak előadásokat. A konferenciát az optikai egyesület Honvéd utcai helyiségében rendezik. .............................. szaba dságot az egyetemi életben, akik sokszor az utóvizsgákon is éppen hogy csak átcsúsztak. Lázadt, fortyogott benne minden. Gondolatokká is érett, de szavak már nem formálódtak a gondolatokból. A han- goskodók szava, a hiénavonítás ekkor már elnyomott minden hangot. S egyszerre gépfegyverek rekedt ugatása hörrent, ágyúk torka okádta a tüzet, s a káoszban az omló falak, a melldöngető szabadságharcosok között remegve, kétségbeesve bújtak össze páran az Üllői úti diákszálláson. Harcolni hívták őket. Nem, nem, nem, ez volt a válaszuk. Nem tudta, nem értette mi van, mi történik, de belül, az álomvirág puha fészkében sikoltozva csapkodott szárnyával a rettenet; ez baj... ez baj..; ez nem jó.. S a vihar mocska besurrant hozzájuk is. Míg életük mentve, bújtak a pokol elől, míg félelemtől szoruló szívvel lesték a holnapot, addig vitéz hősök kirámolták a szobájukat. A „szabadságharc drága mámorában“ erre is jutott idő. S amikor felment, s látta, hogy még egy zsebkendője sem maradt, sírva fakadt. Zokogott, zokogott, jajgatott Czifra Juli, a háromholdas kisparaszt lánya, mert tudta, hogy az álomnak vége. Nem lesz, nem lesz annyi pénze, hogy mindazt, ami elveszett pótolni tudja. Ruha nélkül, kat nélkül, könyvek, nélkül pedig, nincs egyetem. Otthonról már nem telik. Sebes szívvel, vörösre sírt szemmel tántorgott fel a vonatra. Haza. - haza ... A Pestről jövő rémitő hírek, a környéken lefolyt „helyi forradalmak" kikezdték a szülőket is. A 70 éves öreg parasztember $ a 64 éves asz- szony ágynak esett. Amikor Juli hazaért, így találta őket. S ott van még a 83 éves nagymama is. Sok volt. Azt hitte, hogy kis- kabátkában — mert csak az maradt meg — nekimegy a csikorgó télnek, s ott pusztul a havon. öregember, ha egyszer ágynak esik, nem egyhamar Iából ki onnan. Czifra Juli is hol egyik, hol másik szülőt kisér- gette a kórházba, kérte kölcsön a pénzt, hogy legyen miből fizetni, s közben szívében hervadásnak indult az álom- virág. Igen, nincs más, itthon kell maradnia. Az álom ismét messzi, nagyon messzi dolog lett. Dolgozni ment. A Tápió- szelei Kísérleti Gazdaságba. 10 kilométerre esik, de szélben, esőben, hóban, napsütésben menni kell. Három öreg, beteg ember várja a támaszt. S Julika ment. Zokszó, háborgás nélkül. Csak tiszta szívben fér meg ennyi szépség, ennyi szeretet. Dolgozott, s utána rohant haza. S otthon folytatta a munkát tovább. Mosott, főzött, takarított. Az egyetemről halasztást kért szeptemberig. Akkor még ott égett szívében a reménysugár, a hátha, a bizakodás, a hit. Talán.:: Jött a tavasz és jött a nyár. S mind tapinthatóbbá lett a valóság: nem, nem juthat az egyetemre vissza. A szülők betegek, semmije sincs, de adósságot leéli még fizetnie. Nem hagyhatja a beteg szülőket, nem mehet ruhák nélkül, fillér nélkül vissza. Eljött a szeptember. S amikor a többiek elindultak, hogy beiratkozzanak az évfolyamra, Julika kimondta a nemet. Lehullt az álomvirág szirma, peregnek lefelé a megsárgult levelek. A húszéves leányszívbe is beszökött az ősz. Felnőtté, emberré, sokat bíróvá nevelte e pár hónap. Dolgozik. Bíborrá gyűl arca, amikor faggatom, s gyengülő akarattal bizonygatja: nem..-, nem is fáj olyan nagyon . -.. így kellett lenni... nem, nem lehet most már másként..; Harmatos a szeme. Egy villanásnyira legörbül az ajka, de újra keménnyé formálódik a piros lánya jak, s azt mondja: — így van... most már csak így van... talán a sors akarta Í9V-.. Húsz éves. Elfonnyadt az álomvirág. A karcsú lányalakra három ember sorsának felelőssége, s a maga jövőjének gondja nehezedik. Bírja, bírja roppanatlan derékkal, mert küzdő, sokat megért emberek gyereke, mert tiszta, s szivében nem cinizmus, hanem emberség lakik. Mert húsz \ éves fejjel is egész ember. | Egész ember? | Szívében még ott a gyökér. I Az álomvirág gyökere, s ezt \ nem szabad pusztulni hagyni. § Érdemtelenek köptek ar- 1 cul bennünket októberben, fi- \ zettünk nekik, tanulhattak, 1 ösztöndíj, ingyen könyv, diák-1 szálló, minden az övék volt. S \ leköptek érte bennünket, a 1 torkunknak estek, a hiéna- \ falka zúgott, üvöltött. S akad- l nak szép számmal hangosak I ma is. Nyugaton, vagy itthon 1 folytatják „dicső szabadság- harcukat” tovább. Hogy ezernyi ezer álomvirágot tiporták össze? Hogy Czifra Julik hordják a sebeket? Hiénaszívben nem lelni emberséget. Az a Czifra Julik szívében van. Az egyetemeken felcsendül az előadók hangja, benépesülnek az előadótermek padsorai. Czifra Juli helye üresen marad. Álma porba hullt. A csendesek, az igazak sorsa lenne? Nem, nem, ezerszer nem! Nálunk nem hullhatnak porba a Czifra Julik álmai. Nálunk a Czifra Julik kezébe kell a gyógyító kés, a tervező ceruza, a népet boldogító tudás. Hány, de hány vipera szopta magát kövérre kebleinken. S hány vipera hányta le bőrét I ctktóberben, s novemberben 1 kétségbeesetten rángatta visz- 1 sza. | Nem, nem lehet helye töb- \ bé viperáknak. Rajtunk, | mindannyiunkon múlik, hogy | a Czifra Julik álmát a porból | felemelve, a viperák rút fe- | jét tapossuk a porba, H TAMÁS ÉS A FŐNYEREMÉNY Nem tudom, ismerik-e Tamást? Kis köpcös ember, mintha egymásra rakott különféle labdából lenne összerakva. Gömbölyű arcából vidáman villognak ki fényes fekete szemei. Ilyen a jelleme is. Illetve, várjunk csak... Nem egészen ilyen. Vagy ilyen volt, de most már nem ilyen... Legjobb lesz sorjában elmondani a dolgokat, különben belebonyolódunk és isten tudja, hogyan kec- mergünk ki. Történt tehát egy este, hogy Tamás barátunk fiatal felesége lottó-szelvényt vásárolt. Lévén azonban férje elvből ellensége mindenfajta szerencsejátéknak, ezt a bevásárlást titokban tartotta. És mégis azt akarta, hogy hitetlen párja adja meg a nyerőszámokat, „szűzkéz" szerencsét hoz alapon. Azt a megoldást választotta, hogy új és ismeretlen társasjátékról beszélve a konyhából bekiabálva kérdezett mit sem sejtő emberétől mindenféle számokat. Az első négy számmal nem is volt baj. Az ötödik kérdésnél azonban Tamás éppen bort kortyolgatott és egyszerre nyelni is, felelni is, igen nehéz. Bará- tunlknak sem sikerült. A bor cigányútra szaladt és az ifjú férj majd megfulladt, úgy köhögött. Khö!... khö!.., Ötvenöt — vélte hallani az asszony. Beírta. És mit tesz isten, négy találat lett belőle. Csak az ötödik szám nem sikerült. A sok pénz híre fulmar elterjedt. Én is gratuláltam a szerencséhez. — Milyen pech! — ellenkezett összeráncolt homlokkal Tamás. — Ha el nem köhögöm az ötödik számot, mienk a tenger pénz. — örülj a százezernek őre. gém — fedtem meg elégedetlen barátomat. — Légy hálás az asszonykának, hogy így rászedett. Tamás sötéten hallgatott. Csak a második feketénél csapott az asztalra. Ha nem ilyen szeleburdi, hol tartanánk már? Ilyen sorsdöntő pillanatban elhallani egy köhögést? Hát komoly asszony az ilyen? És miért nem kérdezte még egyszer, miért nem ellenőrizte? — Mi az ördögöt? — néztem rá elképedve. — A „hasszámokat”, amiket úgy kiabáltál ki a konyhába, hogy azt sem tudtad, miről van szó? Fölényesen nézett rám, — Hát így ismersz? Az első perctől tudtam, mire megy a dolog. — És hazudott tovább szemrebbenés nélkül. — Már régen akartam játszani, csak nem volt rá időm. Megvan a biztos tudományos rendszerem. Ide figyelj! Rendkívül zavaros levezetés következett. Egyre kevesebbet értettem belőle. Annál is inkább, mert úgy figyeltem Tamást, mint egy idegent. Hát így formálja az emberek jellemét a vak szerencse? Vajon én is ilyen nagyképűvé válnék, ha történetesen egyedül nekem sikerülne, mondjuk egy 12-es találat a tartón? Nem hiszem... Persze, meg kellene próbálni! ■ -• s (6—s) A hűvös óceáni légáramlás elérte az országhatárt A múlt hét végére kilátásba helyezett hűvös óceáni légtömegek lelassultak útjukban, s csak hétfőn reggel érték el az ország nyugati határait — mondják a Meteorológiai Intézőt tóvprognózís osztályán. — Éppen ezért egyelőre nem kell tartani viharos betöréstől, hirtelen lehűléstől: valószínűleg lassú és fokozatos lesz a romlás, s csak a hét közepétől várhatók szórványos záporok, zivatarok, esetleg országos eső, amikor a jelenlegi és a holnapra is várható 29—30 fokos me. leg 20—25 fokra mérséklődik. Nyugat-Európában általában hűvös, borús az idő, Párizsba ismét beszökött az ősz: vasárnap 13—14 fok volt a hőmérsékleti csúcs. Ceglédi képek Katona Zoltán és Spater Miksa mérnök találmánya a kohó salakbeton-tégla. előnye: egy kétszoba komfortos lakás felépítésének ideje négy hét, kötőanyag nem kell hozzá. 25 százalékkal kevesebb költségbe kerül. Képünk az épülő házat mutatja be a Kecske-csárdánál Megkezdték a gimnázium mellett 22 ház építését. Képünkön a téglát a helyszínen gyártják r