Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-16 / 92. szám

1957. AUGUSZTUS 16. PÉNTEK

wst

Mccm

k/CiHap

3

Megyei szakemberek a mezőgazdasági tézisekről

Hogyan lehetne eredményessé fenni a mezőgazdasági szakoktatást?

Ezreik és ezrek olvassák tanulmányozzák az elmúlt napokban megjelent MSZMP agrártéziseiről szóló füzetet. Az új agrártézisek a gyakorlat alapján, igen reálisan jellemzik hazánk mezőgazdasági múltját, jelenét, jövőjét. A párt tézisei a falusi pártpolitika mellett részletesen foglalkoznak a falusi lakosság rétegeződésével. termelési és irányítási problémákkal is. Ka a jelenlegi agrártéziseket ösz- szehasonlítjuk az elmúlt évek hasonló programjával, szembetűnik az a nagy különbség, hogy a jelenlegi program igen behatóan és részletesen foglalkozik a mezőgazdaság irányítóinak, a szakemberek helyzetével, megbecsülésével és a mezőgazdasági lakosság szakmai tudása színvonalának eme. lésével. f

Egy hasznos tanácskozás

Nagyon helyesen, az elmúlt napokban a megyei KISZ mellett működő agrárértelmiségi fiatalok tanácsa a mező- gazdasági szakoktatás megyei helyzetének megjavítását tűzte céluL

A tanácskozás célja az volt, hogy elemezze az eddigi évek szakmai továbbképzésének munkáját és meghatározza azt a jövőben követendő utat, amely szükséges a parasztfiatalok szakmai továbbképzésére. Sok fajta javaslat, hasznos észrevétel, tapasztalat született ezen a tanácskozáson, melyet érdemes szélesebb körben is a jobb munka érdekében megvitatni.

Elemezve az eddigi falusi szakmai továbbképzési formákat, meg kell állapítanunk, hogy az adottságokhoz mérten nagyon keveset tettünk. Igen meggyőzően vázolta Hunya Imre, régi, tekintélyes mező- gazdasági szakember azt. hogy a többi országokhoz viszonyítva bizony hazánk mezőgazdasági ifjúságának nevelése, továbbképzése igen elhanyagolt. Példának említette a szovjet fiatalokat, akik szakiskolai tanulmányuk elvégzése után nem íróasztalt keresnek, hanem visszamennek kolhozukba. gazdaságukba és ott érvényesítik szaktudásukat. Hasonló példát említett Hollandiáról. Dániáról és Németországról, hogy az a fiatal még a kapát sem foghatta meg addig, amíg polgári iskolát vagy érettségit nem tett'. Ez hazánkban sajnos, nem így van. Ha az a parasztfiatal egyszer valamely iskolába bekerül, legyen az kétéves mező- gazdasági szákiskola is, ő bizony már íróasztalt keres és esze ágában sincs visszamenni ahhoz a földhöz amely őt nevelte és ahhoz a kollektívához, amely őt taníttatta.

Reális szakoktatást

Bonckés alá véve a jelenlegi megyei szakoktatási formákat, tényként kell lerögzítenünk, hogy nem a legreálisabb alapokon nyugszanak. Elhanyagoltuk a széleskörű alapfokú, tömegnevelő mun- . kát és fellegekben járva növeltük a felsőfokú szakképzett emberek számát, míg a közvetlen termelőmunkában, annak irányításában keveset tettünk. Igen reálisan állapítja meg az MSZMP agrártéziseinek az a része, amely kimondja: jelentősen szélesíteni kell a különféle mező- gazdasági szaktanfolyamokat, amelyeken mezőgazdasági és szövetkezeti ismereteket is oktatnak.

Jelenlegi szakoktatásunk lép. csőzete a következő:

Szabad Föld téli esték, ezüstkalászos és . aranykalá- szos tanfolyamok mezőgazda- sági szakiskolák, középiskolák és egyetemek. A különböző oktatási formákat értékelve, igen népszerűek faluhelyen a Szabad Föld téli esték, amelyek a helyi gazdasági adottságokhoz mérten egy- ' egy speciális témáról szólnnk Népes tábora van az ezüstk^á szos tanfolyamoknak is. Itt kell megjegvezni. ha az ö's letételt nézzük, hogy ezeken a

tanfolyamokon igen kevés a fiatal hallgató. A fiatalok azt tartják, sajnos java része, hogy ha tanulóik, akkor már* ipart választok, ahol ledolgozom a 8 órát és tovább élem világom. Ez á nézet vezetett oda, hogy napjainkban termelőszövetkezetekben alig találunk fiatal mezőgazdasági brigádvezetőt vagy éppen munkást. A gazdaember fia is búcsút mondott a kapának és inkább választotta az esztergapadot mint az ekét. Hogy így volt, ennek oka eddigi hibás gazdaságpolitikánk, amely bizony bizonytalanná tette a mezőgazdasági termelés helyzetét.

Örömmel kell azonban meg. állapítanunk, hogy napjainkban ezek a káros nézetek eltűnőben vannak és egyre több fiatal tekinti életcéljának a mezőgazdasági termelést. Nekünk segíteni kell ezeknek a föld mellett maradó parasztfiataloknak abban, hogy megtanítsuk őket a mezőgazdasági munkák minden csínja-bín- jára. fortélyára, hogy valóban mesterei legyenek a föld megművelésének.

Iskolai oktatás

Fő probléma napjainkban az, hogy milyen formákban lássunk hozzá ehhez a jelentőségteljes munkához. A tanácskozáson több fiatal, mezőgazdasági szakember és tanár javasolta, hogy legalább a falusi általános iskolák felső tagozatában és a tanítóképző intézetekben vezessék be a mezőgazdaságtan tantárgy oktatását. Vita volt azon is hogy ezt a tantárgyat kik oktassák. Az általános képzettségű tanárok, avagy mezőgazdasági szakemberek. A tanítóképző intézetekben ez nem okoz nagyobb problémát, mivel jelentős számban vannak gazdasági tanáraink. Ellenben falun, véleményünk szerint sokkal Helyesebb volna. ha a mezőgazdaságtant szakember oktatná, aki testi- leg-lelkíleg benne él a mezőgazdaságban. A szakember gyakorlati órákat is tudna tartani, meg tudná szerettetni a falusi fiatalokkal a mező- gazdaságot.

*

Iskolán kívüli továbbképzés

Mi legyen az általános iskolából kikerült parasztfiatalok szakmai továbbképzésével? Közvetlen, legjárhatóbb útja ennek napjainkban az. hogy

szélesebb körben megszervezzük az ezüstkalászos tanfolyamokat és egyéb társas oktatási formákat. ‘ Az eredményesebb munka érdekében tapasztalatunk alapján az is szükséges, hogy az eddigi ezüstkalászos és egyéb tanfolyamok tanmenetét közelebb kellene hozni a való élethez, a helyi adottságokhoz. Megtanítani a hallgatókat számolni, kalkulálni. összehasonlítani tudni a nagyüzemi gazdálkodás és a kisparcellás művelés különbségét. Minél több gyakorlati bemutatót tartani és megismertetni a hallgatókat a korszerű növénytermesztési és állattenyésztési módszerekkel. Vizsgák idején a hallgató ne csak szóban számoljon be tudásáról. hanem gyakorlatban is mutassa meg. hogy ért a gyümölcsfák oltásához, a melegágyak szakszerű elkészítéséhez vagy éppenséggel a szakszerű takarmányadagok összeállításához.

Legyen-e népfőiskola ?

Néhány szakember felvetette a tanácskozáson azt is, hogy életre kellene kelteni a múlt évek közkedveltségnek örvendő népfőiskoláit. Sokan erre azt mondják, hogy nem a név fontos. Pedig ez is szükséges, ha az a paraszlfia- ■tal valamely iskolára vagy tanfolyamra jár, dicsekedhessek vele és annak elvégezte után méltó elnevezésű címet is kapjon.

Az idő sürget, nem sok a hátralevő napok száma, melyek után ismét megindul megyénk területén is a különböző mezőgazdasági tanfolyamok szervezése. Eddig 48 ezüstkalászos tanfolyam indulását jelentették be, de ez megyénk 188 községéhez és 206 termelőszövetkezetéhez képest igen kevés. Nagy feladat hárul a KISZ és EPOSZ szervező bizottságra, amelyek kezükbe vették ennek a jelentős ügynek a vitelét, valamint a mezőgazdasági szakigazgatási szerveinkre, tanácsainkra. Minél hamarabb dolgozzanak ki egy olyan egységes oktatási tervezetet, amelynek tematikája közel áll a való élethez, megismerteti a tanulnivágyó- kat a legszükségesebb és legújabb mezőgazdasági módszerekkel, a nagyüzemi gazdálkodás soha nem látott lehetőségeivel.

Mikolai Ferenc

mezőgazdasági mérnök

( ttyty écdeUc* |

UíséUU

| — Tatár Sándor mérnök

| — mutatkozik be egy jóké- | pű, de könyökig olajoskezű | fiatalember, a herceghalmi | kísérleti gazdaság egyik | festékszagú, új épülete |

| előtt.

1 A csiramentes tejállomás |

| felszerelésének vezetője — |

| teszi hozzá még magyaré- f | zólag a gazdaság főagronó- §

| musa.

| Tatár Sándornak nem \ | kenyere a sok beszéd, s § | nyomban a tárgyra tér:

I — Idebenn a nyitott szín. | | ben 50 tehén lesz. Az álla- | | tokát nem kötjük meg, ha l | kedvük tartja, kimehetnek | | a karámba, vagy a rétre, | | ahol a villanypásztor vigyáz \ | majd rájuk.

I A főagronómus átveszi a I 1 szót:

1 — Előny lesz az is, hogy § I iffV, az ötven állathoz mind- | | össze két gondozóra lesz | | szükség. Az eddigi gyeikor- § | lat szerint pedig minden tíz | | állatra jutott egy gondozó. | 1 Mégsem ez a lényeg ebben | I az új nevelési módszerben. 1 | A célunk az, hogy olyan te-1 | jet nyerjünk, amelyet for-1 | ralatlanul is fogyaszthatnak | 1 a csecsemők és a betegek. | | Arról azonban, hogy mi mó- \ | dón akarjuk ezt elérni, be- § I széljen talán a legilletéke-1 1 sebb, a mérnök.

| Tatár Sándor azonban fe„ | 1 lelet helyett betessékel a | | színből nyíló nagy, világos § I helyiségbe, csak azután | | kezdi a szót.

| — Nem könnyű dolog |

| csiramentes tejet nyerni. | | Az szükséges hozzá, hogy a | I fejés pillanatától a l<annák- f | ban történő tárolásig még | 1 az istálló levegőjével se f | érintkezzen a tej.

I S mutatja nyomban, ho- \ | gyan kívánják elérni ezt. § I Újra a főagronómus ve- 1 | szí át a szót.

| — Az a célunk, hogy ily- §

| módon vitamindúsabb, te- f | hát táplálóbb tejhez juttas-1 1 suk a csecsemőket és a be- | | tegeket. Egyébként ez lesz § 1 az országban az első ilyen | | kísérlet, s ha beválik, min- | | den bizonnyal sok követőnk | \akad.

| Jöjjön el hozzánk novem_ | 1 bér hetedikén. Akkor mű- 1 | ködés közben is megláthat- | 1 ja majd s úgy lesz csak | | igazán érdekes.

1 Mit is mondhatnánk er-1 | re mást, mint hogy ott le-§ | szünk. Da addig is további | | jó' munkái kívánunk min- | | denkinek.

(prukner) 1

KINCSET ÉRNEK

A gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézet baromfitenyésztési osztályának feladata a tyúkfélék és a víziszárnya- sok nemesítése, a tenyésztési és tartási eljárások tudományos alapokon történő fejlesztése. A kutatóintézet az általa nemesített anyaggal elsősorban az állami gazdaságokat és a termelő- szövetkezeteket látja el. Ezekről a helyekről jut tovább az anyag a baromfitenyésztő mirttaközségekbe és innen az egész köztenyészetbe.

Battériák a nevelőházban

Nyolchetes szürkés-fehér Plymouth Import csibék a nevelőházban

Magyar nemesített ludak csoportja telepén

az Intézet baromfi„Kedves Jóska bátyám! Legelsősorban bocsánatot kérek úgy magától, mint a főnököktől és mind a két csoportbeli munkatársaimtól. hogy meggondolatlanul, könnyelmű fejjel becsuktam a szemem és nekirohantam a világnak, amit nagyon megbántam, mert mire magamhoz tértem és kinyílt a szemem, nagyon messze sodort az élet zivatara. Ha van elkeseredett, csalódott és mindenféle tekintetben boldogtalan ember a világon, úgy az én vagyok. Nincs énnekem semmi bűnöm édes szülőhazám iránt, amit úgy maguk, mint minden ember tudja, aki csak ismer. Ezért borzasztó elviselni azt az önvádat, ami annyira gyötör, hogy attól félek, összeroppanok alatta. Másodsorban

bocsássanak megr, hogy idáig nem írtam maguknak, azzal a tudattal, hogy nem szívesen fogadják, ha én írok. Az édesapám írta, hogy találkozott volt munkatársaimmal, akik nem haragudnak rám, hanem egy kicsit azért neheztelnek. hogy még idáig nem írtam maguknak, amire azonnal nekifogtam az írásnak. Kívánom, hogy ezen levelem' a legjobb erőben, egészségben találja önt és tisztelt feleségét, édesapját, kedves Pista bátyámat, mind a két húgát, Schrankóékat, Vekovzskiékat. Galda nénit és Mariskát, mindkét csoportbeli munkatársaimat.

Ausztriában nem sokat teKanadai levél Budakalaszra

itimtiniitmiiiiiiiiiiMiimMiiiimiimiiiiiitiiiiiutiiumiiimiur

A

z októberi ellenforradalom napjaiban sokan nyugatra disszidáltak, ellenforra- daimárok, csirkefogók, betörök, huligánok. Ezekért nem fáj a szívünk, hadd boldogítsák a nyugatiakat. Az ellenforradalmi zivatar azonban sok megtévedt, becsületes munkásembert is tovasodort. Sokan már visszajöttek, a többiek pedig szeretnének visszajönni, vágyakoznak haza. A vágyakozáson túl az is hazafelé mutatja az utat, hogy a beígért „mesés élet“ mese maradt.

A napokban Elsik János textilgyári tűzoltó a messzi Kanadából levelet küldött Budakalászra Fetter József tűzoltóparancsnoknak. A levelet szó szerint közöljük:

ketóriáztak velünk. Felírták ki hová megy és két-há-‘ rom nap múlva vitték is. Kallótól úgy szakadtam el, hogy ő már nem is kapott jegyet a hajóra, már nem volt hely, de azt mondta, ’két hét múlva egy másik hajón ő is utánam jön. Nem jött. Hogy hová lett, mi van vele, a mai napig sem tudom. Ha tudtam volna, hogy nem jön utánam, akkor inkább én is visszaléptem volna.

December 13-án, szerencsétlen számú napon már Kanadában voltam. Azzal az ürüggyel, hogy gyárba visznek dolgozni, jó dgyné- hányunkat lehoztak Niaga- rafallsra. Itt nemhogy gyárba nem vittek bennünket, de semmiféle munkát nem adtak. Négy hónapig itt rostó- koltunk egy büdös fillér^ nélkül. Áprilisban mindnyájunkat kiszórtak a farmokra. Mivel, hogy én majdnem állandóan traktoron dolgozom, megkapom a farmertől a havi 100 dollárt,

koszt nélkül.

Napi 10 óránál kevesebbet nem dolgozunk soha. Sőt, ha a munka sürgős, akkor többet is. No, most saját magam főzök és a 100 dollárnak majdnem a fele elmegy kosztra. Sokszor este any- nyira fáradt vágyók, hogy bizony nincs kedvem főzni. Bekapok valami hideg ételt és lefekszem. Van itt az egyik farmon négy magyar fiú. Azokhoz nagyritkán vasárnap átszaladok. Már előre félünk a téltől, hogy mi lesz velünk, mert a farmon télén nincs munka. A gyárakba bekerülni lehetetlen, mert olyan nagy a munka- nélküliség, hogy saját népüket sem tudják munkával ellátni. Humanizmusról, vagy ember iránti segítőkészségről itt szó sincs, mert az angol amilyen hideg, olyan hideg a szive is.

Itt a vasárnap olyan, mint valami gyásznap. Egész KaMiiiiimMiiiiiiiiiMiiiiitimiHiMiiiiiHititiinitimiuimiiiiiimuK

vadában egy pohár sört, vagy bort nem lehet kapni. Egész héten hat napot dolgozunk. Vasárnap délelőtt kitalcarítom, felmosom a kis házikómat, ami fából van és télen lehetetlen volna benne lakni. Délután meg ősz- szeszedem a szennyesruhámat és a patakban kimosom. Ennyiből áll a vasárnapi szórakozásom. Ha odahaza így kellett volna élnem, öngyilkos lettem volna.

Van egy szó, ami éjjelnappal előttem lebeg, az a neve, hogy haza, aminek az elérése a legnagyobb akadályokba ütközik, mert kéz- zel-lábbal akadályoznak minket abban, hogy hazamehessünk, mert minél kevesebben megyünk haza, annál kevesebb potyamunkást veszítenek el. Én minden eszközt meg fogok ragadni, hogy kiharcolhassam a hazamenetelt. Minden megmaradt filléremet egymásra rakom, mert állítólag 300 dollár az útiköltség hazáig, amiből nekem már a fele megvan.

Kedves Jóska bátyám! Ha nem esik terhére, legyen olyan jó, hogy írjon nekem pár sort, ami egy kis lelki erőt és türelmet adna a minél előbbi viszontlátáshoz. Nem számít, hogy mit ír, csak írjon bármit, beleértve a sportot is, főképp a futballt. Itt a futball még nagyon gyermekcipőben jár és nem is törődnek vele úgy, hogy csak a nagyobb városokban itt-ott van egy csapat. Itt a kedvenc sport a jéghoki meg a birkózás, amit olyan sportszerűtlenül űznek, hogyha az európai ember egyszer megnézi, többet nem kíváncsi rá. Több sportról nem is hallottam. Én a valóságban egyiket sem láttam, csak a négyhónapi rostokolás alatt a tele- vízióban megnéztem.

Még egyszer bocsánatot kérek mindenkitől, akit csak megbántottam. Én nékem nincs mit megbocsátani, mert engem nem bántott senki, de ha bocsánatot kapok, ezután az alapos ledke után, szeretnék hazamenni, mindent megbocsátani és becsületes tagja lenni úgy a családomnak, mint édes szülőhazámnak. Még egyszer kívánok mindenkinek mindazt, ami csak jó és szép, Maradok igaz magyar szeretettel, a viszontlátásra:

1957. VII. 18-án, Nlagara- f*Us, Jani