Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-11 / 88. szám

4 :'\ÍC\riap 1957. AUGUSZTUS. 11. VASÄRNAP HELTAI JENO: * SZABADSÁG Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít. Se rang, se kincs nem veszteget meg, Nyíltan gyűlölhet, átkozhat, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg. Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít, Nem alkuszik meg. Hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez, Nem nézi azt, hogy szép-e, tetszetös-e, Sem azt, kinek ki volt és volt-e őse. Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre, S embernek tudja azt is, aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki. Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos. Tüzet fölöslegesen nem harangoz. Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemére húzott vaskalappal, Mindig merészen szembenéz a Nappal. Vállalja azt, amit jó társa vállal És győzi szívvel, győzi vállal, Helyét megállja mindig mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle, • Ma 86 éves a költő Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműn, ingyen ajkadra ne. vedd! | Tudd meg: szabad csak az, aki Oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap, f ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki békó többé nem szorít. • Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen, Hiába őrzi porkoláb, lakat, vár, Az sose rab, ki lélekben szabad már. Ilyen szabad légy! Ez nem könnyű játék, I Égből lepottyant nagylelkű ajándék Szenvedj meg érte. Ingyen azt nem adják. | Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, hol szózatát megértve Meghalni tudnak s élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz. S mindazt, miért más kínnal robotolt, önzőn magad javára letarold, Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. | A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milljók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz. Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva i Szétönti illatát a szomjas világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. A véröntözte magból most kikelt, Ápold! Vigyázz rá! őrizd! Ünnepeld! Tisztítsák ki a csilléket! A Pilisi Szénbánya Válla­latnál nagyon helyesen a fel­színre küldött szén mennyi­sége után fizetik a béreket. Az viszont már nem helyes, hogy sokszor hiba csúszik az átlagos csillesúly megálla­pításokba. Ugyanis.. * Különböző időszakokban lemérik, hogy mennyi szén van egy-egy csillében. Az ilyen próbák eredményéből állapítják meg az átlagos csillesúlyt, amellyel aztán megszorozzák azt a mennyi­séget, amennyi csillét egy- egy csapat felszínre küld. Ez eddig nem rossz, de van egy nagy baj. Az ugyanis, hogy sok csille félig beleragadt szénnel van tele. Ez a meny- nyiség kibontás után is a csillében marad. Tehát, ha pont egy ilyen csillét fog­nak ki az ellenőrzők, akkor esetleg csak a fele súlyt mu­tatja mérlegük, mint ameny- nyinek egy csillében lenni kellene. így aztán az átlag­súly megállapításánál is hi­bás, sokkal kisebb ered­ményt kapnak. Tudomásunk van arról, hogy a bánya vezetői már többször utasították a dolgo­zókat, hogy tisztítsák ki a csilléket. De ennek végrehaj­tása nagyon vontatottan ha­lad. Pedig mindennap késle­kedéssel bányásztársaikat károsítják meg ezek az em­berek. De megkárosítják az országot is, mert az ilyen csillékbe minden fordulónál jóval kevesebb szenet lehet rakni, mintha tiszták lenné­nek. A beleragadt szenet pe­dig feleslegesen utaztatják ide-oda. Jó lenne, ha a ve­zetők még egyszer figyel­meztetnék a mulasztókat kö­telességükre és ha ezek után sem tisztítják ki a csilléket, akkor szigorúan vonják őket felelősségre. A vád vasutas ünnep A MÁV váci dolgozói is ké­szülnek augusztus 11-e, a vas­utasnap megünneplésére. Az egésznapos ünnepség színhelye az úgynevezett „Gödör’’, a vasutas szakszervezet szabad­téri színpaddal, ezerszemé­lyes nézőtérrel, és táncparket­tel rendelkező népszerű szó­rakozó helye lesz. A vasutasnap zenés ébresz­tővel kezdődik mely után hanglemezműsorral köszöntik a vasútállomás, az osztálymér- nökség és a fűtőház legjobb dolgozóit. Kilenc óraikor a váci vasutasok megkoszorúz­zák a szovjet emlékművet. A közösen elfogyasztott ebéd után tréfás ifjúsági verseny­számok következnek a „Gö­dör” udvarán, és a sportpá­lyán. Délután 4 órakor kerül sor a katonai kiegészítő pa­rancsnokság és a fűtőház sportolóinak labdarúgó-mér­kőzésére. Este fél 6 órakor kezdődik a kultúrcsoportok bemutatója a szabadtéri szín­padon. majd a járási művelő­dési otthon színjátszói adnak elő egy háromfelvonásos szín­darabot. A napot éjfél után 2 óráig tartó táncmulatság fe­jezi be. ŐRSZENT Ml KLÓ SON Hazafelé... • (Vona Béla felvétele) A Pest megyei országutakon pénteken négy közlekedési baleset történt. Délután négy órakor Üllő belterületén Boda Klára gyá- rimunkásnő, üllői lakos fi­gyelmetlenül haladt át az út­testen és Butka Gusztáv, sió­foki lakos motorkerékpárjával elgázolta. Butka az úttestre zuhant, súlyos sérüléseket szenvedett, Boda Klára köny- nyebb sérülésekkel úszta meg az összeütközést. Délután négy órakor Pilis község határában 9 4-es szá­mú főútvonalra vigyázatlanul kanyarodott be egy dűlőútról kerékpárral Vértes László 20 éves pilisi lakos, akit egy sza­bályosan haladó személygép­kocsi elütött. Vértes könnyebb sérüléseket szenvedett, a sze­mélygépkocsiban esett kár vi­szont tízezer forintnál is több. Pilisvörösvár határában ha­ladt este hét órakor őri Fe­renc, az Állami Építőipari Vál­lalat tehergépkocsiján. Őri szabálytalanul előzött, és be­leszaladt az előtte haladó von­tatóba, melyet Hubert Sán­dor, pilisvörösvári lakos ve­zetett. A tehergépkocsi a von­tatót az árokba lökte. A fel­borult pótkocsiról leesett Ber­zina András békásmegyeri la­kos. Berzina súlyos sérüléseket szenvedett. Törökbálint belterületén pénteken este nyolc óra előtt, a Lukácsi Raj mond által ve­zetett tehergépkocsi elütötte Újvári Pál, négyéves kisfiút, aki súlyos, életveszélyes sérü­léseket szenvedett. Segítsünk a vidéki asszonyoknak is A nagy érdeklődésre való tekintettel már másodszor rendezte meg a TTIT A házas­élet egészségügyi problémái című előadását Budapesten. Hasznosak és népszerűek ezek az előadások, amit a nagy­számú hallgató bizonyít. Nagy szükség lenne azon­ban arra, hogy ilyen előadáso­kat vidéken is tartsanak. Leg­utóbb például a Váci Bélés- árugyár igazgatója, Búzás Ist­vánná elvtársnö kérte szer­kesztőségünket, hogy mivel gyárukban a dolgozók többsé­ge nő, nagy részük családos anya, segítsünk nekik azzal, hogy a családi élettel kapcso­latos. kérdéseikre adjunk vá­laszt. .......................................................................................................................................................................................................un........inul».................... .....................................................................................................................................................................................................................................................................................imiiniiiimiiimmiummiiit........................... un............un......................... S éta a ssalontai Csonkatoronykan Emlékezés egy 1941-ben tett nagyszalontai látogatásra M ikor a nagy szalontaiak Arany János temetéséről haza­felé jöttek, elhatározták, hogy a nagy költő emlékét emléktárgyaiból berendezett .^Arany-szobával’’ örö­kítik meg. A múzeum megalapítását Arany László tette lehetővé, aki a költő szobájának bútorait, ruháinak és könyvtárának egy részét, több apróságot és emléktárgyat a létesí­tendő Arany-szoba számára felaján­lotta. így az Arany-szoba a gimná­zium épületében, ahol valaha Arany János tanított, az Arany-múzeum őse lett. A Csonkatorony, amely a hajdú ősök vitézi tetteit hirdeti, s amelyet Arany Petőfivel egyetemben több­ször megénekelt, valósággal kínál­kozott egy múzeum létesítésének le­hetőségével. Az eszme tetszett Arany Lászlónak is. de megvásárlásáig hosszú ideig kellett váraikozni. Vég­re megvették a tornyot s annak be­rendezése érdekében országos gyűj­tést rendeztek. Gyalus László épí­tész tervei szerint a vajdahunyadi vár motívumaiból épült újjá a Csonkatorony, hegyes sisaktetőt ka­pott. de lőrései érintetlenek marad­tak. Belül négy emeletre osztották, amelyeket lépcső köt össze. Rövide­sen megkezdődött a relikviák át­költöztetése. Ahogyan teltek az évek, úgy szaporodott egyre jobban és job­ban az Arany-múzeum anyaga, úgyhogy sor kerülhetett a harmadik emelet berendezésére is. Majd a torony bejárata fölé a falba vágott mélyedésbe elhelyezték Arany élet­nagyságú ülőszobrát. Ezt a szobrot Kisfaludy Strobl tervezte. Bátran kimondhatjuk, hogy egyet­len magyar költő hagyatékának sincs ilyen gazdag, művészien berendezett múzeuma. Nemcsak e bő anyag teszi érdekessé ezt a múzeumot, hanem a hely is, amely évszázadokon keresz­tül mondák és legendák színhelye volt a nagyszalontai generációk em­lékezetében. A földszinten ott lát­juk azt a temérdek szalagot, amelyet a nemzeti kegyelet hordott össze a nagy magyar költő sírjára s ame­lyet az Arany-emlékbizottság gyűj­tött össze. Rozvánv György három festménye Arany János szülőházát, a költőt, mint nemzetőrt és az 1847 előtti Nagyszalontát ábrázolja. De már lépkedünk is fel az első eme­letre s szorongó érzéssel lépünk Arany János szobájába. jTZ A SZOBA a költő Utolsó Ia­■*-j kása volt azokkal a bútorok­kal, amelyeket a Magyar Tudomá­nyos Akadémia épületében hasz­nált. Itt aludt, itt dolgozott Arany, azért volt a szobájában ágy és mosdó. A nagy mahagóni fényezett Íróasztalt a magyar hölgyek aján­dékozták a költőnek. Asztallapjá n ma is azok a tárgyaik állnak, ugyan­olyan rendben, ahogyan azokat a nagy költő használta. A bronz tinta­tartó nevezetessége az, hogy ami­kor Rálh Mór, Arany munkáinak kiadója egy alkalommal nála járt, a következő megjegyzést tette ven­déglátója írókészletéről: — Ez az egyszerű jószág nem illik Arany János íróasztalára. Arany szerényen megjegyezte: — Egészen jó kalamáris, húsz év óta szolgál engem. Ráth kitartott véleménye mel­lett s másnap egy díszes tintatartót küldött ajándékba. Arany nehezen vált meg régi tintatartójától, de fe­lesége mégis odaállította az újat a régi helyére. A barna bőr irómappa többek akö­zött egy kék ceruzával megjelölt újságcikket tartalmaz, amely el­mondja, hogy a szalontaiak Toldi szerelme megjelenése alkalmából tisztelegni akartak a költőnél. Már felkészültek az útra. amikor meg­érkezett Arany levele, amelyben ezeket írta: ő már öreg ember, nem szereti a ceremóniát, hanem halasz- szák a dolgot jobb időre, midőn majd miniszterré, vagy legalább is szolgabíróvá teszik. A díványon zöld. pehellyel töltött párna fékszik. amelynek története a következő: Arany Jánosék a Mar­gitszigeten megismerkedtek Gén csynévél. Gencsyné Aranynéval együtt kint ült a pádon és vele volt egy kis könnyű párna. Arany haza­térve sétájáról, melléjük ült. Gen­csyné figyelemből a háta mögé teszi párnáját. Arany kezébe veszi és gyönyörködve mondja: — Jaj de puha, könnyű jószág — milyen kellemesen simul az öreg emberhez. ÉHÁNY NAP MÚLVA Gencsy­né ugyanolyan párnával lepte meg a költőt, A kis puha párnát Arany télen használta és el-elmon- dogatta: olyan jól védi fájó oldala­mat. Az egyik karosszékhez fájó em­lék fűződik: abban halt meg Arany. 1882 október 22-én nyugtalanul töl­tött éjszaka után megreggelizett, majd átment a másik szobába, amíg az övét kiszellőztették. Fia karján, bot segítségével tért vissza, de alig ült le az ágy mellett levő karosszék­be, eszméletét vesztette, feje leha­nyatlott, meghalt. A másik Izarosszék az asztal mellett állott, amelyben Arany nagyon szívesen üldögélt. Egy alkalommal, amikor Nagy József szalontai nyugalmazott másod jegyző felkereste, ebben a karosszékben vette elő kedves hangszerét, a gitárt, amelyen hirtelen támadt jókedvében utoljára muzsikált. A nagy, zöldes szőnyeg, amely szinte az egész szobát beborítja, Gyulai Pál ajándéka. Arany János, amikor a Tölgyek alatt, A pesti li­getben és a Hídavatás című költemé­nyei megjelentek, még nem foga­dott el tiszteletdíjat költeményeiért. Gyulai egy alkalommal, amidőn Arany nem volt otthon, becsempész- tette a szőnyeget a szobájába. Arany vissza akarta adni a szőnyeget, de erre azután valami miatt nem ke­rült sor. A második emeleten Arany János emléktárgyait találjuk kitűnő és áttekinthető elrendezésben. Legér- dékesebb a költő lerrrégibb kézirata egy névnapi köszöntő 1825-ből, melyet Dévai Bálint volt praejec- torának nevenapjára küldött. Meghatottan nézzük a fehér, fes­tetten diákládát, amellyel Debre­cenbe indult a főiskolára. Ez a diák­láda Pestre, az Akadémia palotájá­ba is felvándorolt vele. A nagy sárgaréz kávéfőzőt Pe­tőfi Sándor 1848-ban személyesen vitte ajándékba Arányúénak. A Toldi megjelenése után tíz boldog napot töltött Petőfi Szalontán. Ott írta a Csonkatorony Rab oroszlán, Gólya, Sári néni, Mily szép a világ és Arany Lacinak című költemé­nyeit. Reményi Ede arcképe emlékeztet arra az ebédre, melyet a nagy magyar hegedűművész tiszteletére rendeztek. Arany az ebédről egyszer csak eltűnt, majd visszatérve egy költeményt hozott magával, ame­lyet a hegedűművésznek írt. Ekkor adta Reményi viszonzásul a képet. ÚGY HÉTTEL Arany halála előtt leleplezték Petőfi szob­rát. Gyulai szokott tréfás modorá­ban felkereste a költőt és ezeket mondta: ■— János! Eljössz-e a leleplezésre? — Hiszen megyek, szabóm varrja már a meggyszín mentét és a búza­virág szín nadrágot. Ment volna Arany, de nem volt ereje hozzá. Ezt az aktust örökítette meg és juttatja eszünkbe a Petőfi- szobor leleplezésére készült emlék­könyv. A harmadik emelet emléktárgyai között Arany János névnapi üdvöz­lete Török Pál püspökhöz a követ­kezőképpen hangzik: Pálfordulásod forduljon mindig örömre, Pálmegtérésed hagyja sokára az ég. Se szeri, se száma annak a sok apró emléknek, amelyek egy mun­kában és eredményekben gazdag emberi és írói életet követtek. Elénk tárul Arany János gazdag egyénisé­ge, munkássága, barátságai, kedv­telései és szokásai, Arany, az ember, teljes egészében mutatkozik. Az utó­kor, amely az írói alkotások mellett főkozott érdeklődéssel fordul az em­ber felé, ebben a múzeumban töké­letes portrét kap. Amikor arra gondolunk, hogy a jubileum alkalmából jó lenne újra elmenni Nagyszalontára, hálás kö­szönettel gondolunk a városra és a román népre, amiért féltő gonddal őrzi ezeket az emlékeket. Marék Antal Szaporodnak a közlekedési balesetek Pest megyében

Next

/
Thumbnails
Contents