Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-31 / 104. szám

2 1957. ATK5USZTTJS 31. SZOMBAT erst ét t i. ■(SfCirlap Turcsányi Egon perében, s hogy a per mikor kezdődik, a válasz az volt, hogy a per kez­detének időpontját az illetékes magyar szervek határozzák meg. Tanúként Mindszentyt és bárki mást meg lehet idézni. „Nem hiszem azonban, hogy i erre sor kerül” — fűzte hozzá | a szóvivő. A magyar küldöttség az ENSZ-közgyűIésen A kérdések egy következő csoportja az ENSZ közgyűlésé­vel foglalkozott. Válaszaiban Gyáros László elmondotta, hogy az ENSZ XII. közgyűlé­sén jelen lesz a magyar kül­döttség. összetételét a napok­ban hagyja jóvá az Elnöki Ta­nács, és azután kerül nyilvá- j nosságra a névsor. Egy kérde- I ző felvetette, hogy magyar disszidens körökben elterjesz­tették, Kéthly Anna fel fogja kérni a közgyűlést, hogy őt fogadják el Magyarország kép­viselőjének, valamint azt is, hogy a magyar delegáció a rendkívüli közgyűlésen „fel­függesztett státusú” lesz, mert megbízólevelét nem utasítot­ták el, de nem is fogadták el. A szóvivő válaszában a leg­határozottabban leszögezte: Az ENSZ különbizottsága által készített jelentés hazugságai egyre inkább lelepleződnek a magyar nép előtt. Az imperia­listák ezért mindenféle jogtip- ró mesterkedéssel és rágalom­hadjárattal igyekeznek a szá­mukra kellemetlen tények to­vábbi napfényre kerülését megakadályozni. Ezek közé tartozik minden olyan kísérlet, amely a törvényes magyar kormány ENSZ-beli képvise­lőinek megtámadására irányul. Ami Kéthly Annát illeti, ő csak hazaáruló és szökevény barátait képviselheti, de sem­mi esetre sem Magyarországot. A magyar külügy- mínisztcrhelyettes Ázsiában és Afrikában Szarka Károly külügymi­niszterhelyettes ázsiai és afri­kai útjával kapcsolatban a szóvivő elmondotta, hogy a külügyminiszterhelyettes ed­dig Indiát, Ceylont, Indoné­ziát, Burmát és Egyiptomot látogatta meg', ahol vezető ál­lamférfiakkal tárgyalt. Útjá­nak eredményeiről még nem lehet értékelést adni, de alighanem hamarosan haza- ; tér. A Nehru indiai miniszter- elnök és Szarka külügymi­niszterhelyettes között lefolyt beszélgetéssel kapcsolatban a szóvivő kijelentette, hogy a sajtóban. közöltekhez nincs semmi hozzátennivalója. Az Ausztriában visszatartott gyerekek Számos kérdés vetette fel a disszidens-problémát. Azzal kapcsolatban, hogy az osztrák kormány miért nem adja meg a vízumot a magyar gyerme­kek hazahozatala végett Ausztriába készülő szülő-kül­döttségnek, a szóvivő kijelen­tette: A megfelelő osztrák szervek sajnos nem mutatnak megértést a magyar szülők jo­gos és emberileg érthető kí­vánságával szemben. Augusz­tus 27-én az Osztrák Külügyi Hivatal jegyzékben közölte, hogy a delegáció beutazásá­hoz elvi meggondolásokból nem járulhat hozzá. A jegy­zék utal arra, hogy-az Auszt­riában tartózkodó magyar kis­korúak elutasítják a hazatérés gondolatát. Ismét emlékeztet­nünk kell az osztrák hatósá­gokat arra, hogy ezek a fiatal­korúak osztrák jog szerint is jogilag cselekvőképtelenek, te­hát logikai és jogi abszurdum a kiskorú gyermekek akaratára hivatkozni — mondotta. Küldöttségek Megkérdezték a szóvivőt: Milyen magyar kormány­vagy parlamenti küldöttségek külföldi látogatásaira lehet számítani, s milyen külföldi delegációk érkeznek hazánk­ba? A válasz így hangzott: Szeptember elején mongol kormányküldöttség érkezik, az országgyűlés őszi ülésszaká­ra a Német Demokratikus Köztársaság parlamenti dele­gációjának viszontlátogatását várjuk. Az Interparlamentáris Unió legközelebbi londoni ülésszakára szeptember 9-én, magyar parlamenti delegáció utazik Angliába Rónai Sán­dornak, az országgyűlés elnö­kének vezetésével. A delegáció tagjai: Péter János, az Elnöki Tanács tagja és Molnár Erik, országgyűlési képviselő. Gyarmatosítás elleni tüntetés fogadta Pineaut Santiagóban ’ (Folytatás az első oldalról) kitörése előtt, javaslatot tett egy, „Magyarország érdeké­ben” kifejtendő akcióra. Ezt a javaslatot a lovagrend kor­mányzata 1956. október 20-án fogadta el, s azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. Vajon, ez a középkorból itt­felejtett lovagrend melyik cso­datévő szent segítségével tud­ta meg, hogy Magyarországon ellenforradalom készül? Ter­mészetesen sokkal valószínűbb, hogy egyéb, jó összeköttetéseik révén szereztek, tudomást er­ről. Ez, valamint a lovagrend tevékenysége is élénken meg­hazudtolja az ENSZ külön­bizottságának a magyarországi spontán felkelésről szóló je­lentését A szóvivő mindehhez hoz­záfűzte, hogy a máltai lovag­rend megbízásából Landsberg gróf november 2-án Budapes­ten tűnt fel és azonnal felvette a kapcsolatot Mindszentyvel, az ellenforradalom leverése után pedig a lovagrend tevé­keny szerepet játszott az em­bercsempészés ben. Menedékjog Mindszenty szerepével egyéb­ként több kérdés is foglalko­zott, amelyekre a szóvivő vá­laszképpen mindenekelőtt az amerikai követség által Mind- szentynek nyújtott menedék­jogról nyilatkozott. Kifejtette, hogy a diplomáciai menedék­jog a latin-amerikai államok területét kivéve elavult intéz­mény. A területenkívüliség nem azt jelenti, hogy bárme­lyik külképviselet területe kí­vül essék a fogadó állam te­rületén, hanem ez a hagyomá­nyos kifejezése a külképvise­leteket, illetve azok tagjait megillető személyes mentes­ségnek. Ez a mentesség azon­ban csak arra a célra szolgál, hogy a külképviseletek zavar­talanul végezhessék feladatu­kat. A követségeken való me­nedékjog nyújtása visszaélés a diplomáciai mentességgel és nyilvánvaló beavatkozást je­lent a fogadó ország belügyei- be, mert a legtisztább belügy — ha az ország az állampolgá­rai feletti büntető hatalmat gyakorolja. A szóvivő ezután az amerikai külügyi szolgálat szabályzatából idézett, amely megállapítja, hogy emberiessé­gi alapon olyan menekülőknek lehet menedéket nyújtani, akiknek életét tömegzavargás közvetlenül veszélyezteti, de ezt is csak addig az időtarta­mig, amíg az aktív veszély fennáll. A törvényes rend helyreállta után tehát nem tartható fenn a menedék. — Ezért jelentettem ki egy ko­rábbi sajtóértekezleten, hogy Mindszenty menedékjoga az amerikai követségen erősen Vitatható — mondta a szóvivő. Arra a kérdésre, hogy Mind­szentyt megidézik-e tanúnak Az Humanité beszámol ar­ról, hogy Pineau francia kül­ügyminisztert a chilei Santia- góba való érkezésekor a repü­lőtér kijáratánál tüntető tö­meg várta. A tüntetők „Le a gyarmatosítással!“, „Szabad­ságot Algériának!” feliratú táblákkal fogadták. A chilei fővárosban röpiratokat oszto­gattak, amelyeken a latin­amerikai gyarmatosítás-ellenes liga felhívja a chilei kor­mányt, hogy az ENSZ algériai vitájában az algériai nép ön­rendelkezési jogának meg­adása mellett foglaljon állást. Az Humanité úgy tudja, hogy Pineau külügyminiszter a megérkezés utáni időpontra hirdetett sajtókonferenciáját szombatra halasztotta. Nehru a szovjet interkontinentális rakétáról Nehru indiai miniszterelnök a kongresszuspárt parlamenti csoportjának ülésén kommen­tálta a szovjet interkontinen­tális rakétáról szóló hírt. A többi között kijelentette, hogy ez az új fegyver józanító ha­tással lehet a londoni leszere­lési tárgyalásokra, s parancso- lólag gyors megegyezést köve teL Az indiai sajtó Nehru kije­lentése ellenére is különböző álláspontot foglal el az inter­kontinentális rakétával kap­csolatban. Az Indian Express vezércikkírója borúlátóan megállapítja, hogy a fegyver­kezési hajsza szükségszerűen folytatódni fog. Ezzel szemben a Hidustan Standard című lap úgy véli, hogy az új fegyver­ről szóló hír felélénkítheti a leszerelési tárgyalásokat, s hozzáfűzi, hogy már az atom­hatalmak megkötendő kezdeti egyezménye is elháríthatná az interkontinentális rakéta ve­szélyét. Épüinek az angliai rakétatámaszpontok A DPA arról tudósít, hogy Angliában a de Havilland re­pülőgépgyár hatfieldi telepén acéltornyokat építettek, ame­lyekről az új irányítható raké­tákat fogják útjukra bocsáta­ni. Amint jól értesült körök közölték, az angol rakéta ha­tótávolsága körülbelül 3200 kilométer lesz. E rakétatípus tehát még nem tartozik az „úgynevezett interkontinentá. lis irányítható rakétákhoz“, amelyeknek hatósugara mint­egy 8000 kilométer. Jugoszláv—mongol tárgyalások Belgrádban Pénteken délelőtt Belgrád­ban hivatalos tárgyalás volt a jugoszláv—mongol kormány- küldöttség között. A tárgyaláson mongol rész­ről jelen volt Jumzsagin Ce- denbal, a minisztertanács el­nöke, Szodnomin Avarzed, a minisztertanács elnökhelyet­tese és külügyminiszter és a kormányküldöttség többi tag­ja, valamint Dasijin Adilbis belgrádi mongol nagykövet. Jugoszláv részről részt vett Joszip Broz Tito köztársasági elnök, Alekszandar Ranko- vics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Kocsa Popo- vics külügyminiszter, Avdo Humo pénzügyi államtitkár és több más személy. Idő járásjelentés Változó felhőzet, legfeljebb egy-két helyen kisebb eső, mér­sékelt szél, hűvös éjszaka, a nappali hőmérséklet alig válto­zik. — AZ UTCÁK FELSÖDE- ROZÁSÁT saját bányából végzik idén a vácbottyániak. — TÁPIOSZENTMÁRTON teljesítette harmadik negyed­évi búzaföld-adó tervét. Ezenkívül 16 vagon gabonát vásároltak fel a községben, a Terményforgalmi Vállalat emberei. — PILISSZENTIVÁNON vasárnap bányásznapot tar­tanak. Este a KISZ-szervezet kultúrműsort ad a bányászok tiszteletére. — A TEB FELÉVES MUNKÁJA. A Pest megyei Területi Bizottság elnökségi ülésen beszámolt féléves munkájáról, összesen 451 ügy fordult meg a TEB-nél, ebből érdemben elintéztek 301 ügyet, más módon elin­téztek 150-et. A TEB tárgya­lásain a szakszervezetek kép­viselői is részt vesznek. — ISMERD MEG AZ OR­SZÁGOT ... címmel ismeret- terjesztő előadássorozatot in­dít a maglódi kultúrház igaz­gatója. Az előadások külön­böző országok földrajzi és életrajzi ismertetésére szo­rítkoznak. Az előadásokon képviselteti magát az illető ország küldöttsége is. MEGÉRKEZETT A PÁRIZSI JÉGREVÜ Pénteken reggel kéthónapos prágai vendégszereplés után Bu­dapestre érkezett a Párizsi Jég- revű. Az együttes szeptember l- én mutatkozik be újra a Fővá­rosi Nagycirkuszban. Az együt­tes művészeti vezetője nyilatko­zott az MTI munkatársának. El­mondotta, hogy boldogan jöttek újra a magyar fővárosba, mert öröm a magyar közönségnek ját­szani. Uj műsorszámot is bemu­tatnak — a tiroli táncot és me­nüettet. Reméljük, hogy a szep­tember 1-i bemutató tetszik majd a közönségnek — mondotta. A lottó nyerőszámai: 33,46,49,82,88 Dorogon rendkívül nagy érdeklődéssel fogadták a bá­nyásznap előtt ott rendezett 26. heti lottó-sorsolást. Mint­egy ezerötszázan gyűltek ősz. sze a József Attila művelő­dési otthon parkjában. A nyerőszámok: 33, 46, 49, 82, 88. Ez alkalommal került első ízben sor a jutalomsorsolás­ban részvevő sorsjegyek he­tének kisorsolására. A szep­tember 6-án sorsolásra kerülő jutalomsorsoláson a 25. játék­hét szelvényei vesznek részt. — KERAMIT JÁRDÁT KAP 33 000 forintért az aszó­di Üj-telepen a Hunyadi utca. — A HANGOSHIRADÓ BŐVÍTÉSÉRE ez évben 20 ezer forintot fordítanak Du- naharasztin. — NEM HIÁBA HÍVTA FEL a kerepcsi tanács az Elővárosi Vasút figyelmét, hogy a szllasligeti megállónál nincs illemhely. A MÁV kö­zölte, hogy rövidesen meg­kezdi az építkezést. Olcsóbb lett a szőlő A Makói Földművesszövetkezet nagy tételben szállítja a főváros­ba a vöröshagymát és a fokhagy­mát. A pénteken beérkezett 34 vagonból 20 vagonnal tároltak, a többi a piaci szükségletek ellá­tását szolgálta. A vöröshagyma ára változatlanul 2.20, a fok­hagymáé 8.60 forint kilónkint. A gyümölcsök közül az őszibarack, az alma és a körte tartja eddigi árát, a szőlő azonban olcsóbb lett. Az állami boltokban a Kossuth-szőlőt 7—7.60. az oportót 6 forintért árusították. A külön­leges minőségű szőlőt 8 forintért hozták forgalomba. A magvaváló szilvát 2.80 forintért árusították. Az őstermelők pénteken a to­jást 1.60—1.70 forintért kínálták a csarnokokban és a piacokon. Megkezdődött a paradicsom tartósítása A konzervgyárak már hozzá­láttak a legnagyobb munká­jukhoz, a paradicsom tartósítá­sához. A legnagyobb jelző nem túlzás, ugyanis az idén 9000 vagon paradicsomot dol­goznak fel, amelyből tíz millió kiló konzervet, pürét, hámozott paradicsomot és egy újdonsá­got, az úgynevezett iható pa­radicsomlevet készítik. Az új ital sok vitamint tartalmáé, s a jövő nyáron már hűsítőként is forgalomba hozzák. A hatalmas mennyiségű pa- radicsomkonzerv egy része külföldre kerül. A készítmény hírneve ugyanis igen megnőtt az utóbbi időben. Az idén már Svájcba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Angliába. Bel­giumba, Svédországba, Hol­landiába szállítunk sűrített pa­radicsomot. KITTENBERGER K. A Killma-Ndzsárótól Nagymarosig (83) Embereim aztán megmagyarázták, amit én nem ér­tettem, hogy a kisfiú apja nagyon rosszul bánt Tkomá- ban vásárolt feleségével, a fiúcska édesanyjával. A rossz bánásmódot még a kényeztetéshez cseppet se szokott vasasi asszony is megelégelte, és visszaszökött a falujába. A kisfiút, ezt az öt-hat éves csöppséget te­hát az anyja utáni vágy késztette a rengeteg útra. Kunyhójuktól számítva negyven-ötven kilométernyi utat kellett volna megtennie az izzó szteppéken, viz, élelem, kíséret nélkül. Igaz, az oroszlánok arrafelé nem voltak emberevők, de az ilyen csöppséget még a hiéna is megtámadhatta volna. Mindenkit meghatott volna a kisfiú vágyódása az édesanyja után. Mondtam is mindjárt Najsebvánalk, a munyamparámnak, hogy „tegyen cukrot nyelvére”, azaz: beszéljen nagyon ba­rátságosan a gyerekkel, s nyugtassa meg, hogy nálunk semmi bántódása nem esketik, és lássa el minden jó­val. Amint aztán az ifjú vadász csakugyan megnyugo­dott, előhozattam a csereárunak szánt olcsó gyolcsot, hogy „felruházzam“ kis vendégünket. Csalk úgy csillo­gott a szeme, mikor megmondtam neki, hogy három mkonó. azaz három előkamyi gyolcsot lemérhet magá­nak. 0 aztán, nehogy csalódjam feltételezett talpra­esettségében, azonnal kijelentette, hogy neki még rövid a karja, tehát végezze a lemérést valaki hosszabb ka­rú, ahogy a vándor árusoknál szokták. Rá is mutatott leghórihorgasabb emberemre, akit épp ezért Tvigá-nak, zsiráfnak hívtak a társai. Tvigánk aztán, nagy nevetéstől kísérve, le is mérte a három rőfnyi vásznat, de olyan bőségesen, hogy kis vendégünk akár háromszorosan is körülburkolózhatott vele. Amikor pedig este tűz köré ült a tábor, a kisfiú olyan alaposan nekilátott a ritka csemegének: a hús­nak, hogy egész Ikis hasa nőtt tőle. Najsebva figyel­meztetett is, hogy nézzem csak. hogy megdagadt a mi vendégünk az új gyolcsöltözetében. Akkor aztán kide­rült, hogy a fiúcska nemcsak hogy jól belakott a pe­csenyével, hanem a ruhája alá is elrejtett néhány da­rabot, mert — amint öntudatosan kijelentette — édes­anyja elé nem megy az ember üres kézzel... Másnap aztán az okos kis mtotó. erejéhez mért kis tehernyi hússal, elindult teherhordóimtól kísérve az édesanyjához, s én nem hallottam többé róla. Remé­lem, hogy erős és bátor férfi lett belőle, akit mint oroszlán- és leopárdölő hőst gyakran ünnepeltek tam­tam-szóval, s az asszonynép trillázó sikongásával a törzsfő udvarában... Itt a történetem folytatásaképpen, mindjárt meg­említem, hogy a négereik általában nagyon jó szülők, jó apák és anyák. A gyerekkel sose bánnak rosszul, s az nagyon-nagyon ritka esetnek számít, hogy testi fe­nyítékhez nyúljanak. Csak az anyátlan árváknak rossz a dolguk — soha elhagyatottabb apróságokat nem lát­tam, mint az anyátlan afrikai kisgyerekek. Nem csoda hát, vagy ha csoda is, de érthető, hogy egy öt-hat éves kisfiú merész elhatározással nekivágjon a félelmetes nagy útnalk, hogy édesanyját felkeresse. Az afrikai gyerekekben különben is korán fellángol a kalandvágy, meg a vándorlás merész kedve. Nem volt ritkaság, hogy egész apró gyerekek csatlakoztak a falujukon áthaladó szafárikhoz, teherhordó karavá­nokhoz, és kis inasként elszegődtek valamelyik asz/ká- rihoz vagy pagazihoz. Nevetségesen kicsi bérért cipel­ték ezek a mtotók nap nap után az úttalan utakon gazdájuk fölösleges holmiját, s azonkívül még a főzés is az ő kötelességük volt a táborverés után. Nehéz iskola volt ez, és bizony az életével fizette meg sok gyerek, hogy elhagyta a faluját, de akik vé­gigjárták a „barabarák“, a karavánutak nehéz iskolá­ját, azokból leitek a legjobb karavánvezetők, a legtu- dósabb munyamparák. Sokan közülük már gyermekko­rukban szafiri-nak, sokat utazottnak mondhatták ma­gukat, hisz’ az Indiai-óceántól egészen Kongóig be­járták mindenfelé Kelet-Afrikát, öt-hat afrikai nyelvet beszéltek, és pontosan ismerték a bejárt területek tör­zseinek szokásait. Első afrikai utamon jó ideig a tolmácsom volt egy ilyen sokat-utazott mtotó, egy alig tizenkét esztendős gyerek. Mászai származású volt a fiúcska sose tudtam meg, miképpen került később szuahili nevelőszüleihez, alkik aztán hozzám adták szolgálatba. Okosabb és tevékenyebb kis segítségem sose volt nála, úgyhogy ennek a gyereknek nagyobb tekintélye volt a 'karavánom előtt, mint az akkori munyampa­rámnak. Nem is csoda, mert úgy értett mindenhez, * oly tevékenyen felügyelt minden tennivalóra, mintha legalább húsz-harminc éve kormányozta volna az út­talan utak karavánjait. (Arról nem is szólva, hogy néha úgy nyakon penderítette, ha felérte, egyik vagy másik ügyetlenkedőt, hogy az illető alig tudott feleszmélni az álméíkodásból.) Amikor pedig egy-egy törzs véneivel sauriztunk, ta­nácskoztunk, mondjuk, a karaván élelmezéséről, a szál­lítandó élelmiszerek áráról, az én mtotó tolmácsom ak­kor volt csalk igazán kitűnő diplomata. El se tudom mondani, milyen álmélkodással figyeltem néha gyors, hajlékony, s fáradhatatlan eszét! Hol áradozó dicshim­nuszokkal próbált az illető törzs hatalmaiságaira hat­ni, hol meg csipkelődéssel, iróniával igyekezett őket az ügyünknek megnyerni, s mondhatom sohasem eredménytelenül.., (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents