Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-30 / 103. szám
4 “%*tlrlap 1957. AUGUSZTUS 30. PÉNTEK Harc az emberiességért egy takarítónő ügyében segítsék, míg az ügye elintéződik. A ráckevei közös egyeztető bizottság Kénosz Julian_ na kérését elutasította, mire az SZMT felvilágosítására a TEB-hez fordult. A Területi Egyeztető Bizottság visszahelyezte állásába és attól az időtől kezdve, amikor beadta panaszát a közös egyeztető bizottsághoz, a 'kiesett időre járó munkabér megtérítésére is kötelezte a munkaadót. Telt az idő, a határozatot nem hajtották végre. Az SZMT figyelmeztette Eszvári Zoltánt, az akkori igazgatót, hogy nem lesz jó vége, ha a határozatot nem hajtja végre. Eszvári kijelentette, nem hajlandó a takarítónőt visszavenni, hivatkozott arra, hogy Kénosz Julianna nem az ő alkalmazottja volt és ő nem jogutód. Ez az iskola ugyanis azelőtt ugyanabban a helyiségben, ugyanazzal az apparátussal. kollégium volt. Ebből lett gimnázium, ahol Kénosz Julianna ugyanazt a munkát végezte. Az SZMT próbálta az iskolát jobb belátásra bírni, sőt felhívta Szabó elvtársat is, a megyei tanács elnökét. Ennek ellenére még mindig semmi nem történt. Kénosz Julianna a bírósághoz is beadott panaszt. Soron- kívül letárgyalták az ügyet és utasították a járási tanács oktatási osztályát, hogy a TEB határozatát hajtsa, végre. Ennek ellenére nem hajtották végre. Ekkor az SZMT bűnvádi feljelentést tett az ügyészségen. Két héttel ezelőtt végre visszahelyezték Kénosz Juliannát, aki most már dolgozik. Ellenben a pénzét a kiesett időre még mindig nem kapta meg. „Ezt még megbeszélik“, — mondták az iskolában a takarítónőnek. Hozzátartozik az ügyhöz, hogy a gimnáziumnak azóta új igazgatója van és az ő intézkedésére vették vissza a nagyon nehéz körülmények között élő takarítónőt. Az emberi megértés hiánya és a törvény betűihez való ragaszkodás sokszor igen szomorú történeteket hoz létre. Ilyen eset volt Kénosz Julianna takarítónő ügye. 1956 márciusában izületi, mozgásszervi megbetegedés állt elő. A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban dolgozott, mint takarítónő. Munkaképtelenné vált. otthon maradt. Az orvos annyira súlyosnak találta az állapotát, hogy kórházba utalta és mentőautóról Is gondoskodott, mert járni is képtelen volt. Közben az asszonynak eszébe jutott: mi lesz három gyermekével. akik támasz nélkül maradnak. Férje ugyanis az elmegyógyintézetben volt kezelés alatt. Kénosz Julianna negyedik gyermekét várta. Ügy döntött, hogy nem megy be a kórházba. A szomszédok ápolták, gondozták. Mikor meggyógyult, visszament az iskolába és munkára jelentkezett. Nem vették visz- sza: Ennek oka az volt, hogy mivel nem vonult be a kórházba így nem került táp- pénzállományba, igazolatlan mulasztásnak tekintették távolmaradását. Az igazgató „megmagyarázta“, hogy előnyösebb, ha nem fegyelmi úton távolítja őt el az iskolából a mulasztása miatt, hanem hozzájárulással önként kilép; Április 15-ével ki is adták a munkakönyvét; Kénosz Julianna azonban nem tudott elhelyezkedni, mert már erősen látszott rajta. hogy terhes; Igaz, elmulasztotta, hogy két hónapon belül az egyeztető bizottsághoz forduljon, a TEB sem foglalkozott vele. valahogy eltekintettek a dolgától. Az asszony panaszos levelet írt a Népszabadságnak és onnan a szakszervezetek megyei tanácsához került az ügy. Itt megadták a szükséges felvilágosítást, hová forduljon, sőt a járási tanács szociális osztálya útján rendkívüli segélyt is adtak, hogy megélhetését előAtiiimiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiililliiiiimiiiiliiiliiiiiilliiliiiiillliiniiuliimimmiilliiliiilliiillliiiliiiliiiiiiilliiiiiiiiiiiiii........HiiniimiiKtiiiiini ...............................................................................................................minimum........mi............... A Duna menti üdülőhelyek tízéves fejlesztési programjáról tárgyal a Dunakanyar Intéző Bizottsága A Dunkanyar Intéző Bizottsága augusztus 30-ára értekezletet hívott össze a váci tanács üléstermébe a Dunakanyar tíz éves fejlesztési tervének megtárgyalására. A bizottság 18 Duna menti üdülő-, illetve nyaralóhely vendéglátóipari és kereskedelmi üzlethálózatának korszerűsítését javasolja. A tervezetben megjelöl néhány olyan szállodát, amit pillanatnyilag más célra használnak, de visszaállítva nagyot lendítene a vidék idegenforgalmán. Az érintett községek Dunakeszi, Alsó- göd. Felsőgöd, Sződliget. Vác és környéke. Kismaros, Nóg- rádverőce. Nagymaros, Zebe- gény, Szob, Lupa-sziget, Tornáz, Szentendre, Leányfalu, Dunabogdány, Visegrád. Ráckeve és Dunaharaszti. A tervezet megemlíti azt is, hogy jelenleg a MAHART és a MÁV a kirándulóiknak csak mintegy felét tudja szállítani a hétvégi pihenőnapokon. Ezért arra is szükség van, hogy az IBUSZ a kirándulóvonatait több állomásra irányítsa és helyesnek tartanák, ha hét végén és ünnepnapokon kedvezményes autóbuszjáratokat szerveznének ezekre az üdülőhelyekre. A helyi tanácsoknak pedig arra is gondolni kell, hogy kijelöljék azokát\ az erdőket, réteket, ahol a kirándulók zavartalanul táborozhatnak. Visszajön a nyár A hét folyamán hűvösebb óceáni légtömegek árasztották el szinte egész Európát, s a meleget keletre szorították. Csupán Görögországban és a Káspi-tenger feletti területeken maradit meg a 30—32 fokos nyári meleg. Szerdán délután hazánkban is heves záporok, zivatarok vonultak át, különösen a délkeleti országrészen, Megkérdeztük a Meteorológiai Intézet távprognózis osztályát: vajon búcsút mondhatunk már a nyárnak, vagy csak rövid pihenőre vonult? — Sok ideje ugyan nincs már a nyárnak, de a búcsúzás korai lenne még — mondta dr. Berkes Zoltán, az osztály vezetője. — A jelek szerint most tartunk a mélyponton, s a hét végére lassú, fokozatos felmelegedés várható. A szél is elcsendesül, a felhősödés is csökken, úgyhogy a nyár visszatér még a jellemző 25 fok körüli melegeivel. A jó idő előreláthatólag szeptember első hetére is kiterjed. Már a jövő évre készülnek a Perbáli Állami Gazdaságban VÉQRE ITTHON... Hasaiért dissaStlmsrk sajtóértekcaieie A Hazafias Népfront és a Magyarok Világszövetsége csütörtök délelőtti sajtóértekezletén Szakasits Árpád mondott bevezetőt; Az imperialistáik gyűlölethadjárata, uszítása magyarok tíz- és tízezreit tévesztette meg, bírta rá arra, hogy elhagyják hazájukat. 1956 októberétől mintegy 176—177 ezren lépték át illegálisan az országhatárt. Az első időszakban valóban az érdeklődés középpontjában álltak, „szenzáció” voltak a tőkés propaganda számára. A szenzációk azonban rövid ideig tartanak. Vannak, akik a pénzért készek voltak arra, hogy durva rágalmakkal illessék szülőföldjüket és megbízóik szájaira szerint éppen az ellenkezőjét állítsák annak, amit maguk is átéltek, tapasztaltak. Ezekre az emberekre támaszkodott például az ENSZ ötös bizottsága is a Magyarországról szóló. velejéig hazug jelentés összeállításánál. A nagy többségre azonban nem ez jellemző. Véreink szétszóródtak, hazátlanul, elhagyottan étnek a világ minden táján; A disszidensek helyzetére néhány példa is jellemző. A nyugat-németországiaknak például csak a felét tudták munkába állítani, a Francia- országban élők 20 százaléka ma is táborban lakik. Különösen kétségbeejtő az Angliába kerültek helyzete, akiknek — főként a szakszervezetek ellenállása folytán — szinte lehetetlen munkát találndok. Szakasits Árpád elmondotta, hogy ez év májusáig mintery 20 000-re. napjainkig 25—26 ezerre tehető a visszatért disz- szidensek száma. Ismeretes azonban, hogy a nyugati országok hivatalos szervej nemegyszer megfélemlítéssel és a legkülönbözőbb eszközökkel akadályozzák a hazatérni szándékozókat. — Minden becsületes magyarért fáj a szívünk. Különösen nem adhatjuk fel a küzdelmet az idegenbe sodródott gyermekekért, fiatalokért. HAZATÉRTEK 1956 október, november. Mennyi szörnyűség, borzalom fűződik d pár szóhoz. Sok ember lelkét ülte meg ezekben a napokban a rémület, a bizonytalanság szorongató érzése. Ezernyi kérdés ült ki az arcokra. Hát lehet az, hogy oly sok munka gyümölcse dgyik pillanatról a másikra menjen veszendőbe? Mindez miért? Mi lesz ezután? Hogyan fogunk élni? Es még mennyi „miért“ és „hogyan“ élt az emberekben, amire választ várták. Itthon dúlt a harc. A visz- szatémi akaró múlttal vívott elkeseredett küzdelmet az él- niakaró új. Az orvtámadó nemcsak fegyverrel hadakozott, hanem elárasztotta hazugságokkal, ködös álomképekkel a bizonytalanságban élőket. Rádióik fűt-fát ígértek. Sokan hittek a mesének. Köztük a két Rigó-fiú is, a 23 éves József és a 19 éves Géza, Nekivágtak a világnak. Becstől 20 kilométerre, egy táborba vitték őket. Csak egy napig tartózkodtak itt, aztán egy textilgyárba ikerültek. Linztől 12 koliméterre, Traun- ba. József, az idősebb — itthon szövőmester volt — ott is mester lett. öccsét mellé adták segédmesternek. Már-már kezdtek reménykedni, hogy mégiscsak sikerült megalapozni szerencséjüket, de hamarosan csalódniok kellett. Rigó József 1900, Géza 1500 shillinget keresett. Megörültek az összegnek, de hamarosan kiderült, hogy ikorai volt az öröm. Fizetésük 20 százalékát levonták. 700 shillinget ki kellett fizetniök fejenként az egy hónapi étkezésre. Ezért a pénzért azonban csak reggelit, ebédet és vacsorát kaptak. De milyen étel volt az! Sokan tudják, hogy a magyar ember nem bírja ki az ottani ételekkel. Így volt a két fiatal ismerősünk is. Ezért aztán további kosztféleségek beszerzésére kényszerültek, ami fejenként 150—180 shilling többletkiadást eredményezett havonta. Mindketten szeretnek szórakozni. Ott is igyekeztek kielégíteni ezirányú szükségleteiket, csakhogy ismét csalódtak. Bizony nagyon ki kellett nyitni az erszényt, ha elmentek szórakozni. Bizony hamar otthagytak 100 shillinget. De nem is annyira a fizetés, inkább a gyárbeli helyzet döbbentette meg őket leginkább. Amíg itthon 24 gép munkáját irányították, ott ugyanolyan típusú gépből 62-vel kellett küszködniök. Fürdőről nem is tudnak. A könyvtár ismeretlen fogalom. Sportfelszerelés? Kültúrszoba, klubszoba? Orvos? Csak álom mindez. Bizony, akik itthon hozzászoktak, hogy munka után meg- fürödvd, tiszta ruhában léptek ki a gyárkapun, ha akartak sportolhattak, tanulhattak. szórakozhattak, enyhén szólva furcsán érezték magukat az ottani viszonyok között A csalódások és az idő múlása. egyre jobban szívükbe lopott egy kínzó érzést. Először rnég egymásnak sem mertek szólni róla, de aztán úgy elhatalmasodott rajtuk az otthon utáni vágy, hogy hamarosan ki kellett mondaniak: haza akarunk menni. De meg is rémültek a gondolattól. Haza? Hisz az otthonhoz vezető út zárva van. Fel-felrémlett emlékezetükben a Die Presse Zeitung egyik képe. A visszatérő magyar disszidens hazai „fogadtatását” ábrázolta. A képen a szerencsétlent megbilincselték, puskatussal ütötték. A kép „alkotója” a képen szereplő, állítólagos magyar katonák sapkájára odaírta: ÁVH. Vagy talán mégsem úgy van? Be kellene menni a bécsi magyar követségre, de isten ments! Hisz a müncheni „Magyar Híradó” azt írta, hogy a követség pincéjébe zárják, aki hazatérésre jelentkezik. Közben egyre kínzóbbá vált > a honvágy. Be-bejártak a magyar táborba, hogy legalább beszélgethessenek. De ettől is hamar elment a kedvük. Sok volt ott az úgynevezett „alja népe”, olyanoik, akik 50 shillingért nyilatkoztak” a Szabad Európa Rádiónak, összevissza hazudoztak mindent. Az ottani lakosság is egyre jobban gyűlölte a magyarokat, mert a gazemberek ott is gazemberek maradtak. Loptak, betörtek, szélhámoskod- tak. Közben hozták vissza a táborokba a korábban széthordott, „hős menekülteket“. Most már nem hősökként hozták őket vissza, hanem egyszerűen azért, mert vagy lopáson, vagy valamilyen cselekedeten kapták őket, amit „hősök” nem szoktak elkövetni. Egyre erősebb lett a belső parancs: haza haza, haza! Várszegi Sándor, Iközös barátjuk, aki régebben hazaindult, azt írta: gyertek bátran. Itthon rend van, nem bántanak bennünket. Csak azokat zárják be, akik valamilyen bűnt követtek el. De hátha nem így van. Hisz itt azt mondják, hőgy az ilyen leveleket kényszer alatt írják a hazatértek. Valahonnan hozzájutottak a Népszabadság egyik számáSiiózzák a kukoricát. Nem lesz gond téten az állatok takarmányozása Öj tankönyv az ezüstkalászos tanfolyamok részére Az ősszel Induló ezüstkalászos tanfolyamokon különös gondot fordítanak a belterjes mezőgazdasági ágakkal kapcsolatos ismeretek oktatására. Ennek elősegítésére a kertészeti tagozatok részére ..Kertészeti alapismeretek” címmel többezer példányban új tankönyv készül. rKtiiitiHiimiiiiiiiiiiiiitiiimiiiiiiitmiiitimtiiiiiuiitiiniiittiiiiiiiiii!. E 5 SaUat &íc a cáfiá-szív | A Perpignan közelében | 1 lévő francia oceánografiai | 1 intézet kutatói immár 230 | I órája tartanak „életben“ | | egy cápából kioperált szi- | I vet. A szivet teljesen elvű- | | lasztották a testtől, és egy | | különleges összetételű fo- | 1 lyadékkal teli edényben § | tartják. Eddig teljesen sza- | | bályos ritmusökban műkő- § I dik. A működő szívről film- | 1 felvételeket készítenek. "'i j • fi:/>, ; j ■ ' A ' f ■ ’■ : j Már a jövő évi vetőmagot készítik. Nagy gonddal tisztítják a búzát, nem akarnak szégyenben maradni vetőmagjukkal Tiszta a búza, zsákokban pihen, míg eljön a vetés ideje niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiíiiiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiiHiiiniiimiiiiiiMiniiniiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiniiiiiiHiHiiiiiHiimiiiiiHimiimimiit hoz. Örömmel olvasták a hazai híreket. A hirdetések között találtak olyant, amelyben textilszakmunkásokat kerestek. De a Népszabadságról is összehordtak hetet-havat odakint. Nem merték, hinni. Rigó Józsefnek eszébe jutott egyik rokonuk, Hegedűs Ferencné. ő sohasem kertelt, mindig megmondta az igazat. Neki kell írni. tőle megtudják a valót. Az elhatározást tett követte. Hamarosan meg is érkezett a válasz: „gyertek nyugodtan, én ismerlek bennetekettudom, hogy nem csináltatok semmi rosszat. Nem lesz semmi bántódástok’’. Aztán végképp megérlelődött bennük az elhatározás: haza megyünk. Május 6-án Rigó József elment a magyar követségre. Titokban tette, mert ha megtudják, nagy ri- bülió lett volna. Nem nézték jó szemmel Ausztriában a hazatérni szándékozókat. Ahol csak tehették, beléjük kötöttek, ha tudomást szereztek szándékukról. Igyekeztek megakadályozni ezeket az embereket abban, hogy bejussanak a magyar követségre. Nekik sikerült. Május 11-én már elindultak hazafelé. A magyar határra érve már har- mincketten voltak. Szorongó érzés fogott el mindenkit. Egy tiszt fogadta őket. Barátságosan kérte az iratokat és mindenkihez volt pár kedves szava. Éjjel 11 órakor értek Hegyeshalomra. Barátságos fogadtatásban volt részük. Enni kaptak és pihenhettek. Másnap reggel fél 8 órakor indullak el Győr felé. Itt egy napot töltöttek, mert vasárnap lévén, nem volt hivatal. De itt' is kapták ételt. Tiszta ágyban aludhattak. Hétfőn reggel 9 órakor elérkezett a boldog pillanat elindulhattak otthonuk felé, édesanyjukhoz, Pomázra. A viszontlátás örömeiről már nem kell beszélni. Május 20-án megkezdték a munkát régi munkahelyükön, a Budakalászi Textilművekben. Rigó József ismét mester, egy partit vezet. öccse segédmester. Kinti kétkedésük rég a múlté. A „szabad világ’’ ködképei a valóság megismerésével szertefoszlottak agyukban. Talán felesleges is mondani, hogy többé sohasem hagynák itt hazájukat, amely annak ellenére, hogy a legnehezebb időben hagyták itt. megbo- csátóan befogadta őket és ismét kitárta előttük a boldogabb jövő felé vezető utat. F. I.
