Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-30 / 103. szám

1957. AUGUSZTUS 30. PÉNTEK

”\iC Irtap

3

MERRE TART

PÁTY KÖZSÉQ MEZÖQAZDASÁQA?

Vegyes érzelmekkel hallgattam Szabó Gusztáv pátyi mezőgazdasági felügyelő tájékoztatását a község most készülő 15 éves mezőgazdasági tervéről. Hároméves mezőgazdasági fejlesztési terv után 15 éves terv? S ezek készítésébe a szakembereknek be kell kap- csolódniok! Mennyi időt elvesznek a tervek készítései a szakemberektől! Hogyan marad idejük a gyakorlati muntMintiimniiitimntiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiituw

A berlini építészeti kiállítás | egyik szenzációja az a nem| éppen építkezési bemutató, | amelyet Elsane művésznő, a | Sarrassani cirkusz artistája | tart egy darura függesztett | trapézon, 60 méterrel a köve- | zet fölött.

kára? Ezek a gondolatok fog- lalkoztattak.

Ahogyan kirajzolódott szavai nyomán a^terv célja, meggyőződtem róla, hogy nem végzett felesleges munkát a 15 tagú bizottság. Felmérte a község mezőgazdasági termelésének jelenlegi helyzetét s az ősi termelési irányzatokat is figyelembe véve utat mutat a község parasztságának: milyen irányban haladjanak. A munkából részt vállaltak a község legtekintélyesebb gazdái, a párt és a tanács vezetői, a gépállomás, valamint a tsz szakemberei.

Sokban különbözik ez a terv az évek során készített „tervektől“. Elsősorban abban, hogy a községre szabták, s nem felülről adott irányszámokat vettek figyelembe. Nem többet irányoztak elő, mint amennyit meg is tudnak valósítani. S ha mégis keresztülviszik, mérföldes lépésekkel jutnak előbbre a mai állapottól. De nézzük csak a tervet, annak is a legfontosabb pontjait.

— Mi a legnagyobb probléma most a községben? Erre a kérdésre röviden válaszol Szabó Gusztáv.

— A talajerőutánpótlás!

A jelenlegi állatállomány mellett — mind a tsz-ben, mind az egyénieknél — csak fél trágyamennyiség jut négyötévenként a földekre. Ez pedig, figyelembe véve a község domborzati viszonyait is, nagyon kevés. Itt nemcsak a növények szívják a talajerőt, kárt tesz abban a hegyekről, dombokról lerohanó víz is. A megoldás? Több állat — főként szarvasmarha.

— Az egyéniek 163 szarvas- marhát tartanak, a tsz 160-at. A község határának fele a szövetkezeté, a másik fele az egyénieké. Itt is, ott is mintegy 1500 kh van. A tervben 300—300 szarvasmarha-tartást állapítottunk meg — mondja az agronómus.

Ügy mondják a községben, hogy régebben is 580—600 szarvasmarha volt és a talajerőutánpótláshoz legalább ennyi kell. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a többi állatok trágyatermelését sem. Ezt a létszámot aránylag rövid idő alatt el akarják érni. A tsz-ben úgy, ahogyan már hozzá is kezdtek, a jól tejelő tehenek borjait különös gonddal nevelik. Az egyénieknél is ezen az úton kell járni.

— Azonban a nagyobb állatlétszámhoz több takarmány is kell.

— Ezzel is számoltunk, a szántóterület 25 százalékát foglalja el a vetett takarmány, de ez még kevés. A réteket és a legelőket is javítani kell — adja meg a választ Szabó elv- társ.

A terméshozam növelésének legfontosabb módja a csatornázás. A völgyekben húzódó patakokat ki kell tisztítani, mert eliszaposodtak s elöntik a réteket, legelőket. Különösen vonatkozik ez a tor- bágyi út melletti főcsatornára. Ehhez állami segítség kellene. A mellékcsa tornákat meg rendbehozza a község parasztsága. Ezt nem most ajánlották fel először. A párt téziseiben szó van arról, hogy fokozott támogatást kap a mezőgazdaság. Remélik, hogy nekik is jut ebből.

A terv másik célja, a szőlőkultúra felkarolása. Az egyéniek kezében levő 95 hold jelentős része úgynevezett di- rekttermő és az egész terület felújításra vár. Ezen túlmenően új szőlők telepítését is tervezik. Ehhez föld van elegendő. A Mézespintér, a Pesu tihegy. a Nagyhegy, a Kutyahegy kínálja déli lejtésű lankáit szőlőtelepítésre.

— De ezeket már nemes szőlővel kell betelepítenünk. Hogy ez sikerüljön, a gyökeres vessző beszerzésében kell segíteni a parasztoknak — mondja.

— A gyümölcstermelés —

főleg az őszibarack — régi termelési ág a községben. Más községekben honos telepítéstől eltérően oldják meg itt a telepítést. K-íserűmandula alanyba oltják az őszibarackot. Az őszibarack területnövelésének egyedüli akadálya azonban a csetmetehiány.

— Azt tervezzük, hogy községünkben faiskolát és vadolt- ványtelepet létesítünk. Még nem tisztáztuk azonban, hogy ezek a tsz vagy pedig a község kezelésében legyenek-e.

S még egy megoldásra váró probléma van a községben — a terraszosítás. A gyümölcsösök telepítésének szempontjából ez elengedhetetlen. A hegyek, dombok oldalai sok helyütt meredekek. Az erózió elleni védekezés legbiztosabb módja a terraszosítás. Igaz, hogy nagyon költséges, de amint tervezik, a parasztok összefogásával könnyebben keresztülvihető. S erre számítottak elsősorban, amikor a tervet készítették.

A bizottság a terv készítésénél egy nagyon fontos jelenséget is számításba vett. ez pedig a tsz-tagok és az egyéni parasztok megnövekedett termelési kedve. A tervet velük is megvitatják s ahol szükséges, módosítják. Az egyéni parasztok bármilyen gazdálkodási formát is választanak a következő években — s ez kizárólag rajtuk múlik — mindenképpen a község parasztságának javárt szolgálja a terv- megvalósítása ;

Mihók Sándor

25 mederkutat mélyítenek Szentendre szigeten

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy nemcsak nyáron jelentkezhet átmeneti vízhiány, hanem az őszi és a téli hónapokban is. Ha ugyanis jelentősen csökken a Duna vízszintje, a kutak nem tudnak elegendő vizet szolgáltatni, s bár lényegesen kisebb a fogyasztás, mint nyáron, ezt sem tudja zökkenő nélkül kielégíteni a Vízművek;

A főváros fejlődésével, növekedésével egyidejűleg gondoskodni kell tehát a Vízművek korszerűsítéséről is. A hároméves tervben erre sor kerül, addig is azonban, újabb víznyerési lehetőségeket kellett keresni. Alapos vizsgálat után a szentendrei szigeten

Békásmegyerrel szemben 25 mederkutat mélyítenek majd, s egy kisebb gépházat építenek. Ez a 25 mederkút naponta hét-nyolcezer köbméter vizet juttat a szentendrei gravitációs vezetékbe, lényegesen növekszik tehát Békásmegyer teljesítménye. Ezáltal jobb lesz Buda vízellátása, ahol eddig mindig legelőször jelentkeztek a vízellátási nehézségek. A kutak mélyítését szeptember elején kezdik el és előreláthatólag december végére befejezik.

Ugyanilyen mederkutakat mélyítenek majd Szentendre sziget keleti oldalán, előreláthatólag tizet s ez is napi 3500 köbméter víztöbbletet jelent.

HÁROM TALÁLKOZÁS

Nem volt könnyű Karácsonyi Imre gróf úrral találkozni. Legalább is addig, amíg igazi grófnak tekintették. Az emberekkel leginkább a titkárán és a csendőrökön keresztül közölte parancsait. érvényesítette akaratát. Személyesen nagyon ritkán állt szóba az emberekkel. Nem érdekelte a gondjuk, a bajuk. A hintáról oda-odavetett egy-egy elégedetlen, szitkozódó szót a napszámosoknak. Ettől még jobban elment a nincstelen parasztok kedve.

Saját kényelmén és szenvedélyein túl nem érdekelte semmi. A pilisvörösvári határban „csak” 25 000 hold felett dirigált. Másutt ennél is többre mondta: az én tulajdonom. Igen, az övé, földestől, állatostól, cselédestől együtt. Mert ami a birtokon volt, minden az ő javát szolgálta, és mindenki neki engedelmeskedett.

Roska Péter elvtársnaSk, aki jelenleg a Pilisi Szénbányákban lőmester és a pártszervezet titkára, megadatott az a szerencse, hogy három alkalommal találkozhatott a gróf úrral. Érdemes felidézni a találkozásokat. hogy jobban megismerjük gróf urunkat. Először

1940-ben

hozta őket össze az élet.

Ügy történt a dolog, hogy Karácsonyi gróf egy kút

kiásását határozta el kastélya udvarán. Pénzt jelentett. A hír villámgyorsan elterjedt, többen is jelentkeztek a munka elvégzésére. így ment oda Roska elvtárs is két bányásztársával. Addig, addig alkudoztak, hogy végül is megegyeztek egy 30 méteres mély kút kiásásában, 12 pengőért méterenként.

Bár nehéz volt a munka a dolomitban, mégis elvállalták, mert élni kellett, a családok kenyeret vártak, mert nehéz idők nyomták akkor a pilisvörösvári bányászok vállát. Még súlyosan érezték a belga bánya vezetőinek az előző évékben véghezvitt panamáját, még elevenen élt az emlékezetekben a sikkasztok. a csalók gondtalan. fényűző élete.

A bányavezetőség Bán vezérigazgatóval az élen, any- nyira kiszipolyozta a bányászokat, hogy azok sehogyan sem tudtak megélni a fizetésből. Kimerítő munka mellett is csak napi 5.20—6.11 pengőt keresett a bányász, ami a kosztra is csak szűkösen volt elég, hiszen a legtöbb bányász nagy családot tartott el. Ezzel szemben a belga bánya magyar urai 2500 bányásztól nyolcmillió pengőt elsikkasztottak, mert a cég felé 10—11 pengővel számol- táik el a bányászok napi keresetét. A .jkülönbözetet" tér. mészetesen zsebrevágták,

Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy például a vezérigazgatónak több villája, mind a két lányának vajszínű meseautója volt.

Ezzel szemben a bányászok tengették életüket. Pótolni kellett tehát a szűkös keresetet. Ezért is vállaltak Roska elvtár sék külön-munkát. A lényeg az, hogy a megegyezés után a bányászok elkezdték az ásást. Nehezen haladtak a köves talajban. A gróf pedig állandóan kérdezgette:

— Még csak öt..-, tíz..-, tizenöt méter... Mikor lesz már víz?

Szerette volna, ha minél előbb befejeződne a munka. Azzal is kevesebbet kell majd fizetnie. Víz azonban nem volt, pedig már 30 méter mélyen jártak. A bányászok viszont ezzel nem sokat törődtek. Parancs szerint ástak és ástak volna még 100 méterig is, csak pénzt keressenek. Végül is a gróf meg- únta a dolgot:

— Hagyják abba. Úgysem lesz itt víz, sohasem.

— Rendben van, gróf úr. Akkor számoljunk el — mondta Roska elvtárs, társai nevében is.

Erre a gróf nagyon meg- dühösödött.

— Micsoda? Elszámolni? Azt nem! Felvették az előleget 12 méterért, de nincs viz a kútban, ezért csak a felét fizetem ki. Csak a felét! Megértették! Még ennyit sem érdemelnek...

— De gróf úr, mi kiástuk a kutat, a víz igazán nem tőlünk függ — próbáltak érvelni mindhárman. Kár volt. Mert a gróf úr még mérgesebb lett és azonnal hivatta a csendőröket.

Másodszor

' 1956-ban

találkozott Roska Péter Karácsonyi gróffal. Meg kell itt említeni, hogy a földosztáskor természetesen a gróf úr is „megszabadult“ vagyonától. A föld a parasztoké lett, ő pedig hirtelen „szegény koldus“. Legalább is a látszatra, meghúzódva, ma- gábazárkózva, rongyosan élt 1945-től egészen 1956. október 23-ig.

Ekkor azonban csoda történt. Hogy, hogy nem, a koldusból egyik napról a másikra hirtelen gróf lett. Roska Péter meglepődött. Nem akarta elhinni azt amit szemével látott. „Hogy lehetett ez 12 éves koldus sors után ismét ilyen előkelő, harcias személy? Honnan szedte elő a régi gúnyát.” Ilyen gondolatok futkostak Roska elvtárs agyában, amikor kénytelen volt tudomásul venni a következőket: Karácsonyi Imre egykori birtok nélküli gróf kétlovas kocsin ül. Tartása hetyke, tekintete tele gyűlölettel. Öltözete: tiszta fekete ruha, kezében pálca.

Roska Péter halkan, szinte magának mondta:

— Barátom, milyen soká eláll a grófi ruha. Ebből sokat tanulhatunk.

Roskának a szíve eSkkor is

PA TK OLÁS

Fodor József ürömi kovácsmester új „cipőt" ad az Építéskőfejtő Vállalat egyik lovának

Hol a helye a gyereknek a házasság felbontása esetén

A Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű iránymutatása

A bíróságok gyakorlatában sokszor kell dönteni a gyermekek elhelyezéséről a házassági kötelék felbontása következtében. Gyakori dolog, hogy az elvált szülők pert indítanak a gyermek miatt, mert mindketten azt szeretnék, ha náluk maradna. Ki illetékes el- elsősorban a kiskorú gyermek gondozására? — Erre a kérdésre ad feleletet az alábbi példa.

Egy nyolcéves fiú Budapesten lakó édesapja pert indított vidéken élő elvált felesége ellen azért, hogy a_ gyerek hozzá kerüljön. Az első fokon eljáró járásbíróság az apa kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy a gyereket ritkán látogatta, nem tartott vele kapcsolatot. A fellebb- viteli tárgyaláson az E,gri Megyei Bíróság megállapította ugyan,’ hogy az apa a gyera helyén volt s nyomban megkérdezte:

— Merre járt gróf úr?

A gróf fenyegetően válaszolt, de hangjából érezni lehetett, hogy ideges. Nem érzi maga mögött a kakastollaso- kat.

— Merre? Megtekintettem a birtokomat — ezzel tovább hajtatott.

Nagyon idegenül csengett a szó a gróf ajkán s még idegenebbül hangzott Roska Péter fülében. A gróf szájából nem azért csengett idegenül, mert 12 év óta először mondta ki nyíltan, hanem azért is, mert a bányászoktól még a grófsága idején is félt. Ha a bányászokkal szembekerült, azonnal hívatta a csendőröket. Októberben viszont a „birtokmegtekintés” során még nem fkísérték kakastollasok.

A harmadik találkozás

1957-ben

történt, jóval az ellenforradalom leverése után. Roska Péter, ahogyan belépett az egyik söntés ajtaján, Karácsonyi grófot pillantotta meg.

Nem hetykén, mint 1956 októberében, hanem letör- ten. meggömyedve. Nem fekete ruhában, hanem rongyosan, piszkos ruhadarabokban. Nem „grófi” pálcával, hanem mankóval a kezében. Nem a gyűlölet csillog a szemében, hanem a könyörgés fénye.

Alázatosan kéregetett egy fröccsre valót.

Bogár László

mek iránt valóban nem tanúsított megfelelő szeretet, azonban ez a szerető kapcsolat az apa és a gyermek között kialakulhat az állandó együttlét eredményeként; Ugyanakkor kimondotta a megyei bíróság, hogy a kiskorú gyermek szellemi fejlődésére nagyobb lehetőség nyílik, ha városban, kulturális központban élő apjánál helyezik el.

A legfőbb ügyész az Egri Megyei Bíróság ítélete ellen törvényességi óvással élt; A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és helybenhagyta az első fokon eljárt járásbíróság döntését. A Legfelsőbb Bíróság határozatának indokolásában többek között kimondotta: nem mellőzhető szempont a gyermek elhelyezésénél, hogy annak kulturális fejlődése egy városban előnyösebben alakulhat, mint vidéken. Egy nyolcéves gyermeknél azonban nem lehet ez egyedüli döntő szempont. A gyermek elhelyezésénél kiemelkedő jelentőségűek a szülő és a gyermek között fennálló erkölcsi szempontok és tényezők. Ilyen lelki kapocs a szülő és a gyermek között a mélyen ragaszkodó érzés. Ez a szerető, ragaszkodó érzés természetesen a gyermeknél hiányzik az olyan apával szemben, aki éveken át meg sem látogatja gyermekét, nem törődik vele. Ha a bíróság ezéket az erkölcsi tényezőket a gyermek elhelyezésénél nem veszi figyelembe, akkor a gyér. meknél az idegen környezet lelki megrázkódtatást is eredményezhet.

Hasonló jellegű másik perben is arra az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság, hogy a gyermek odaítélésénél csupán az anyagi szempontok figyelembe vétele azt a veszélyt rejti magában, hogy nem lesz kiegyensúlyozott a gyermek lelkiállapota, idegélete. Az e perben eljárt bíróságok nem vették tekintetbe, hogy a kiskorú gyermek melyik szülő iránt táplál szerető, ragaszkodó érzést. A szó- banforgó perben ugyancsak az elvált apa követelte kiskorú gyermekét az anyától. Arra hivatkozott, hogy sokkal nagyobb a fizetése, mint azelőtt volt, lakásához park is tartozik és mostani felesége abbahagyta kenyérkereső foglalkozását. hogy kizárólag a gyermek ellátásával törődjék:

Az első és másodfokon eljáró bíróságok a gyermeket az apának ítélték;