Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-14 / 64. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI CSALÁDI elet (6. oldalon) 1957. JÜLIUS 14. VASÁRNAP I. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM Táborba hívjuk levelezőinket! Két hónapja elmúlt, hogy olvasóink kezébe adtuk a Pest megyei Hírlap első példányát. Célunk az, hogy lapunk tájé­koztatást, segítséget nyújtson az élet ezernyi problémájának megoldásában, szórakoztasson, neveljen. Az eltelt idő — bár talán kevés •— máris sok min­denről tanúskodik. A váci fogadónapon, a me­gyei aktívaülésen, általában a városokban, községekben min­denütt úgy vélekednek az ol­vasók: foglalkozzon többet a lap a hétköznapok emberi problémáival, égető, a min­dennapi munkában előforduló kérdésekkel, a megye fejlődé­sével, eredményeinkkel. Ez a követelés jogos, s a magunk részéről igyekszünk eleget ten­ni az óhajoknak. Ehhez azon­ban nem elég a szerkesztőségi munkatársi gárda! Sok ember véleményére, szé­les, sokoldalú levelezőhálózat­ra van szüksége lapunknak. A Népújságnak az ellenforrada­lom előtt több mint 250 állan­dó levelezője volt: munkások, dolgozó parasztok, a megye ér­telmiségének számottevő része is gyakorta küldött be híreket, észrevételeket. Az események következtében azonban levele­zőhálózatunk felbomlott. Azóta nyolc hónap telt el. Újságunk május 1-én jelent meg, s máris elmondhatjuk — lapunk fejlődésének szemmel- látható jele ez —, hogy leve­lezőhálózatunk kibontakozóban van. De még csak az első, a kezdeti lépéseket tettük meg e tekintetben. Hogy valóban jól elláthassuk feladatunkat, bővítenünk, szélesítenünk kell levelezőhálózatunkat. Minden egyes, a szerkesztőségbe érke­ző levél növeli lapunk jólinfor- máltságát, tömegkapcsolataink elevenségét. A Pest megyei Hírlap úgy válik valóban a tömegek szó­szólójává, a szocializmus épí­tésének segítőjévé, ha minél több levelezőnk van, párttagok, pártonkívüliek egyaránt. Vol­tak és vannak példáink arra — a váci szerkesztőségi ankéton is —, hogy a levelezők részt kértek — és kaptak! — a szer­kesztés munkájában, hogy le­leplezték az ellenséges manő­vereket, felderítették és meg­írták a termelési eredménye­ket, a jó munkamódszereket, hangot adtak a nép gondjainak, véleményének. Levelezőink minden időben hasznosan já­rultak hozzá a lap szerkeszté­séhez. Természetes tehát, hogy lapunknak erre a segítségre van legjobban szüksége a jö­vőben is. Szerkesztőségünk azt szeret­né, ha a megye dolgozóinak minden rétegéből akadnának levelezők. Leveleket várunk a munkásoktól termelési ered­ményeikről, napi munkájuk­ról, gondjaikról. Híreket sze­retnénk kapni paraszt-olva­sóinktól, akik a mezőgazdasági munkákról, a falu életéről tá­jékoztatnának bennünket. Tá­borunkba hívjuk megyénk értelmiségének színe-javát, a pedagógusokat, orvosokat, kul­turális életünk képviselőit. Lapunk nekik is szól, termé­szetes, hogy szólni kívánunk életükről és helyet adunk ész­revételeiknek. Célunk, hogy a megye minden becsületes dol­gozója teljes bizalommal for­duljon hozzánk, akár közérde­kű, akár személyes problémá­jával. Újra „táborba hívjuk" tehát levelezőinket! Várjuk híradá­sukat, soraikat, azzal a szere­tettel és megbecsüléssel, amely a „közvélemény parancsnokai­nak", a munkáslevelezőknek hazánkban kijár. Reméljük, fiatal lapunkat is támogatni fogják észrevételeikkel — hasznos, építő tanácsaikkal. Július 25-én kezdődnek Pest megyében a gyermekparalízis elleni védőoltások A magyar külkereskedelmi szervek és az Egészségügyi Minisztérium gyors intézkedése folytán szombaton délután Budapestre érkezett repülőgépen 250 ezer ml Salk-szérum. Az Egészségügyi Minisztérium utasítása értelmében első­sorban az 1955. január 1—1956. december 31 között született gyermekek kerülnek védőoltásra. A fővárosban, Borsod, Abauj, Zemplén megyében, Miskolcon, Hajdú, Bihar megyében, Deb­recenben és Szabolcs-Szatmár megyében már július 18-án megkezdik a védőoltásokat. Az ország egyéb területén, így Pest megyében is, július 25—26-án hajtják végre az oltást. A megfelelő védettség kifejlődésére szükséges második oltásra az első után négy hét múlva kerül sor. A megbetegedések mi­nél kisebb számra való csökkentése érdekében kívánatos, hogy a leginkább veszélyeztetett korosztályhoz tartozó gyermekeket teljes számban oltsák be. Jövő évben hathónapos kortól ötéves korig oltják be a gyermekeket. A védőoltások ingyenesek. Fontos törvényerejű rendeleteket hozott az Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács szomba­ton Nagy Dániel elnökhelyet­tes elnökletével ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták az ellenforradalom során megrokkant, vagy meg­halt személyek, illetőleg hoz­zátartozóik nyugdíjjogosult­ságának szabályozásáról szóló törvényerejű rendeletterve­zetek Az Elnöki Tanács megvitat­ta és elfogadta a vadászatról ,és a vadgazdálkodásról szóló jtörvényerejű rendeletterve­zetet is. . Az Elnöki Tanács módosí­totta az egyetemi, illetve a fő­iskolai docens és tanári állá­sok betöltésénél az áthelyezés módját. Ezenkívül törvény- erejű rendelettervezeteket fo­gadott el a kötelező szakmai gyakorlatra vonatkozó rendel­kezések hatályon kívül helye­zéséről, a szabálysértések meg­állapításának rendjéről, egyes bűntettek szabálysértéssé mi­nősítéséről szóló 1956. évi 16- os számú törvényerejű rende­let módosításáról, valamint az 1956. évi 31. számú törvény- erejű rendelet módosításáról. Végül megerősítette az El­nöki Tanács a Magyar Nép- köztársaság területén ideigle­nesen tartózkodó szovjet csa­patok jogi helyzetét szabályo­zó egyezményt, jóváhagyta a Magyar Népköztársaság csat­lakozását a tartásdíjak kül­földről történő behajtásáról szóló egyezményhez. Hogyan alakul az idei cipőellátás? Ebben az évben a cipőipar háromszázezer pár lábbelivel többet állít elő, mint ameny- nyit eredetileg tervezett. Ennek ellenére is kevés a cipő. Gumi gazdacsizmából a ta­valyi készletnek mintegy négyszerese áll a kereskede­lem rendelkezésére, hatezer pár helyett huszonnégyezer. Az idén fordul elő először, hogy nem lesz hiány tornacipőben, mivel az iskolai év megkezdé­sére óriási mennyiségek van­nak raktáron. Gyermek iskola­cipőből is megfelelőek a kész­letek. Az elraktározott meny- nyiség megközelíti a tavalyit és a termelés is megfelelő. Vikszos bordó bakancsból a negyedév alatt 90 000 párat ké­szítenek, rendes és terepjáró gumitalppal. Az ipar viszonylag kevés préselt bőrből készült cipőt szállít az üzletekbe, mert a közönség ezeket nem kedveli. Problémát jelent a kis számo­zású, 19—26-os gyermekcipők forgalomba hozása. Most tár­gyalnak arról, hogy más cipő­félék terhére a kicsinyek ré­szére kétszázezer párral töb­bet készítenek, hogy enyhítsék a hiányt; Több évig tartó viták után a kereskedelem elérte, hogy az ipar a lakosság igényeihez al­kalmazkodva a kívánt színű bőrből állítsa elő a női cipő­ket. Á századik vitorlázógép A Dunakeszi—Alagi Repülőgépüzemben elkészült a századik vitorlázó-repülőgép A PÁRT ÚTJA HELYES, MARXISTA-LENINISTA ÚT A. Pest megyei kommunisták uktíeaértehealete Július 13-án a megye kommunistái, aktívaértekezletet tartottak, amelyen részt vett Kállai Gyula elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, művelődésügyi miniszter is. Az elnökségben Kállai Gyula, Horváth András, Kurucz Béla, Király László, Bérezés Jenő, Jámbor Miklós, Szabó Károly, Bállá Balázs, Pa­lotás Károly, Ambrus Ferenc, Kovács Jánosné, Arató Jenő, Kóczián Antal, Hegyvári Ferenc, Peszeki Józsefné, Kosár La­jos, Vadász György elvtársak foglaltak helyet. Az aktívát Ku­rucz Béla elvtárs, a Csepel Autógyár pártbizottságának tit­kára nyitotta meg. Utána Horváth András elvtárs, a megyei pártbizottság titkára számolt be az országos pártértekezlet jelentőségéről és elemezte azokat a feladatokat, amelyeket a pártkonferencia határozata jelölt meg, Horváth András eh társ beszámolója feltételei. A kijavítás körüli Horváth elvtárs bevezetőjé­ben elmondta, hogy a párt­konferencia a párttagság, a magyar nép, de az egész nem­zetközi munkásmozgalom szá­mára nagy jelentőségű volt. Az ellenforradalmi események felénk fordították az egész vi­lág figyelmét. Barátaink segí­tettek bajba jutott országunk­nak, erkölcsi és anyagi támo­gatásban részesítettek bennün­ket. Ellenségeink pedig azt hitték, Magyarországon keresz­tül csapást mérnek a nemzet­közi munkásmozgalomra. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a párt­konferencia részvevői, akik a párttagság egészét kép­viselték, egységesen felso­rakoztak a párt-vezetőség mögé. A konferencián elhangzott be­számolók az elfogadott Szerve­zeti Szabályzat és a határozat, valamint a hozzászólások tar­talma és szelleme megmutat­ja, hogy pártunk harcol a re­vizionizmus ellen és nem haj­landó megismételni az október előtt elkövetett hibákat. A vitában csaknem 40 elv- társ szólalt fel. Minden hozzá­szóló egyetértett a legfontosabb elvi és gyakorlati kérdésekkel. A konferencián pártszerű vita alakult ki, a határozatot egy­hangúlag szavazták meg. A küldöttek helyeselték az ellenforradalom elleni fegyve­res fellépést, helyeselték a párt Központi Bizottságának de­cember 5-i határozatát, az el­lenforradalom okait értékelő megállapításokat. Semmisnek mondották ki a november 2-i párthatározatot. Egyetértettek abban is, hogy a fő veszély jelenleg ha­zánkban és az egész nem­zetközi munkásmozgalom­ban a revizionizmus. Ha azonban elhanyagoljuk a szektariánizmus elleni harcot, akkor az is fő ve széllyé válhat, ezért a párt­nak két fronton kell küz­denie/ Horváth elvtárs részletesen elemezte Révai elvtár9 párt­konferencián elhangzott felszó­lalását is. Révai elvtárs egyet­értett a párt Központi Bizott­ságának politikájával és azt messzemenően támogatja. Igaz azonban, hogy Révai elvtárs kifejtette egy-két lényegesebb kérdésben ellenvéleményét. El. mondotta, hogy a régi vezetők közül sokan nincsenek a tu­dásuknak, képzettségüknek megfelelő helyen. Elvileg ki­fogásolta a régi vezetőkről ké­szített feketelistát. Azzal is foglalkozott, milyen mértékben szerepelnek a régi vezetés hi­bái az ellenforradalom okai között. Révai elvtárssal sokan vitá­ba szálltak a partkonferencián, Kádár elvtárs fjedig zárszavá­ban részletesen válaszolt neki. Elmondotta, hogy a mi pár­tunkban nem készült semmifé le feketelista. Kádár elvtárs arról is beszélt, hogy az 1953 előtt elkövetett hibák kijaví­tásának meg is voltak az elő­huzavona azonban többet ár­tott, minit az elkövetett hibák. Kádár elvtárs szerint egyes megsértődött régi vezetők ré­széről reális veszély áll fenn bizonyos csoportosulás kiala­kítására. A konferenciára jel­lemző, hogy Révai elvtárs is a határozat mellett szavazott és őt is egyhangúlag válasz­tották be a Központi Bizott­ságba. A pártkonferencián sok szó esett a pártról, a pártmunká­ról, az elért eredményekről és a teendőkről. Pártunk 1918 novembere óta dicső utat tett meg. A világon másodiknak teremtette meg egy országban a munkásosz­tály és a dolgozó nép hatal­mát. A mi pártunk volt az, amely Európa első fasiszta diktatúrájában, a Horthy- fasizmusban a mártírok ez­reit adva, magasra emelte a munkások vörös zászlaját. Azt a vörös zászlót, amelyet az el­lenforradalom októberben a revizionistákkal együtt nem átallott elégetni. 1953-ban más kommu­nista pártokkal együtt a mi pártunk is felülvizs­gálta addigi munkáját és feltárta azokat a hibákat, amelyeket elkövettünk és az emlékezetes júniusi ha­tározatban megjelölte a hibák megszüntetésének módját. A hibák felismerője nem Nagy Imre volt — mint ahogy azt 1956 októbere előtt sokan állították — és nem Nagy Imre volt a lenini normák helyreállításának bajnoka. Nagy Imrének csak az volt a szerepe, hogy ő is ott volt a hibák feltárásánál és megbí­zást kapott: segítsen kijaví­tani a hibákat. Az 1953-ig elkövetett hibák­nál még súlyosabban esett lat­ba az 1953—56 közötti huza­vona. Az SZKP XX. kong­resszusának határozatai a mi munkánkra is nagy hatást gyakoroltak. A párt 1956. jú­liusi határozatának megvaló­sulása elé nagy várakozással tekintett dolgozó népünk. Ai- ellenség azonban félt, hogy a határozat végrehajtása meg­akadályozza romboló céljai elérésében. Felhasználta a Nagy Imre—Losonczy-féle re­vizionista csoportot, kirobban­totta az ellenforradalmat. Horváth András elvtárs a továbbiakban elemezte, mi­lyen erők vettek részt az el­lenforradalomban. Elsősorban a külső imperialistákról szó­lott. Az ellenforradalom a nyu­gati emigráns politikusokra, volt csendőrökre, nyilasokra is támaszkodott, akik nem nyugodtak bele még 12 év után sem hatalmuk elveszté­sébe. Bekapcsolódtak az el­lenforradalmi cselekmények­be az itthon rekedt ellenséges elemek, a volt horthysta ka­tonatisztek, csendőrök, régi államigazgatási tisztviselők* deklasszált elemek is. Természetesen látni kell —» mondotta Horváth elvtárs —, hogy a felsoroltak nem jelen­tetlek nagy tömeget. De ezek az erők a megtévesztettek so­kaságát nyerték meg a régi hibák és a revizionigták pár­tot támadó magatartása miatt* Mindezekről azért fontos beszélni, hogy le tudjuk választani a megtévesztet- teket az ellenforradalmá­roktól, nehogy a régi mód­szerek alapján becsületes dolgozókat is megbánt­sunk, akik soha nem akarták visz- szaállítani a kapitalizmust, megdönteni a munkásosztály hatalmát. Ezt bizonyítja az is, Jiogy eddigi eredményeinket nem tudtuk volna elérni, ha a nép nem támogatott volna ben­nünket. De a nép mögöttünk áll és ez is mutatja, hogy he­lyes úton járunk. A mezőgaz­daságban sem akadt meg a munka, az üzemekben pedig már elérték a múlt évi szep­temberi termelés színvonalát: Végezetül Horváth elvtárs azokról a feladatokról beszélt, Míelyek a pártértekezlet után reánk hárulnak. — A párt legfőbb feladata — mondotta — a revizioniz­mus elleni harc; A revizionistákat az im­perialisták támogatják. A revizionisták úgy lépnek fel, mintha a szocializmus építését ők hibamentesen tudnák megvalósítani. A revizionisták megbocsá­tást követelnek még az ellen­séggel szemben is. A baj az, hogy sokszor becsületes elv­társakat is sikerül megtévesz­teniük. A revizionistákat az is jellemzi, hogy lebecsülik ered­ményeinket, felnagyítják hi­báinkat, polgári „szabadság­ról“, elvont igazságról fecseg­nek. Ideológiailag is fel kell ké­szülnünk a revizionizmus fel­számolására. Tanulmányozzuk a párt december 5-i, valamint a pártértekezleten hozott ha­tározatát. A revizionizmus elleni harc közben nem feledkezhetünk meg a baloldali elhajlás elleni harcról sem. Pártunkban mutatkoznak az elbizakodottság jelei, amely a nép lebecsülésé­hez, a tömegtől való el­szakadáshoz és a revizio­nizmus számára előnyös helyzethez vezet. Vannak olyan községeink, amelyekben négy-ötezer la­kos él, s mindössze 15—20 párttag van. Mégis, az ottani kommunisták azt hangoztat­ják. hogy elegen vannak, nincs több párttagra szükségük. So­kan gondolkodnak úgy. hogy helyreállt a rend, erős rend­őrségünk. bíróságunk van és most már minden simán, ma­gától gördül, nincs szükség tö­megfelvilágosító munkára: Ugyanilyen hibaként kell meg­említeni azoknak az elvtársak­nak a magatartását, akik bi­zalmatlanok a pártonkívüliek- kel szemben, sőt, sokszor még a kommunistákat is megbíz­hatókra és kevésbé megbízha­tókra osztják. Különösen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ne hagyjuk magukra a volt MDP-tagokat. Bár nem léptek be a pártba, mégis együtt kell velük dolgoz­(Folytatás a második oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents