Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)
1957-07-23 / 71. szám
1957. JÚLIUS 23, KEDD '\JCivlap 5 APRÓ ÖRÖMÖK 1 Rémhír és a valóság Eger melletti Pétervásáron Bocsi József ottani lakos, az ellenforradalom alatt betört egy rendőrszázados lakásába. Bocsi tettének elkövetése után — félve a következményektől *— elszökött és Tápiószecsőre utazott egyik rokonához. Egy ideig tétlenül élt, majd munkát vállalt Zombori József helybeli kőművesmesternél. Teltek, múltak a hónapok és Bocsi abban a hiedelemben, hogy a betörés tényére fátyol borult, hazament Pétervásár- ra, ahol elfogták. Megkezdték kihallgatását. Bocsi mindent beismert, majd megszólalt: — Most nagy dolgot mondok el. Amikor Tápiószecsőn dolgoztam, Zombori az általa rejtegetett fegyvereket velem ásatta el a tápiószecsői erdőben. Bocsit átszállították Tápió- ezecsőre, kivitték az erdőbe, ahol egy fa tövéből az alábbi fegyvereket ásta ki: két önműködő pisztolyt, egy ismétlő- puskát, két géppisztolyt és 174 töltényt. A ténybeli bizonyítékok es Bocsi vallomása alapján « nagykátai ügyészség letartóztatta Zombori Józsefet. Megkezdődtek a kihallgatások és ennek során Bocsi újabb, meglepő vallomást tett: — Pótlólag bevallom — mondotta —. hogy a Zombori két pisztolyt vett meg Bánki István, volt honvédségi előadótól. Az újabb vallomás alapján Bánki Istvánt is letartóztatták. Ez április 8-án történt. Megkezdődött a hárfán letar- tóztatott sorozatos kihallgatása. Bocsi minden egyes alkalommal kitartott eredeti vallomása mellett, Zombori és Bánki viszont állandóan tagadott A három vádlottat tíz esetben szembesítették egymással, Bocsi minden alkalommal Bánki és Zombori szemébe mondta, hogy ők voltak a tettesek. Teltek a hónapok. a megtalált fegyvereken és Bocsi vallomásán kívül egyéb megnyugtató bizonyíték nem állott az ügyészség rendelkezésére. Az elmúlt napokban a kihallgató ügyész újból maga elé hivatta Bocsit, akihez így szólt: — Utoljára kérdem magától, igaz a vallomása? Tudja-e azt, hogy Zomborinak öt kicsiny gyermeke van? Utoljára hallgatom ki magát és ha most is fenn tartja vallomását, j Zomborit és Bánkit is elítéljük magával együtt. Bocsi pár pillanatig az ügyész szemébe nézett, majd lehajtotta fejét és halk hangon így szólt: *— Most elmondom az igazat. Zomborinak és Bánkinak a feigyverrejtegetéshez semmi köze nincs. Az eset úgy történt, hogy Zombori kiküldött, az erdőbe rönköt vágni. Amikor kiemeltem az egyik rönköt, ott találtam eldugva a pisztolyokat, a puskát és a töltényeket. Nem tudtam mit j tegyek. Be akartam szolgáltatni a rendőrségnek, ezt azonban nem tehettem, hiszen szökésben voltam és féltem, hogy köröznek. Tíz méterrel odébb újból elástam a fegyvereket. Amikor Pétervásárra hazamentem és ott elfogtak, úgy gondoltam, ha ezt a bejelentést megteszem, a betörés alól felmentenek, mert felfedtem egy államellenes cselekményt. Ezért vádoltam meg Zomborit és Bánkit. Nekik az ügyhöz semmi közük. Én pedig, kérem, hogy enyhe ítéletet hozzanak az ügyemben. Az ügyész a vallomás után Zomborit és Bánkit azonnal szabadon bocsátotta. Bocsi ügyében a közeljövőben megtartják a tárgyalást. Mikor Pencen Jakus igazgatót kerestük: sehogy- se tudtunk eligazodni. Végül is oda kanyarodtunk a Moszkviccsal az útszélre, és egy maszatos kisgyerektől !kértünk tanácsot. — Majd megmutatom — válaszolta ügyesen. Elértettük a választ ... — Na, ugorj be! Kétszer sem kellett mondani. Kezében tíz forintost szorongatott ... —*• Úgyis hazafelé tartok. Nem sikerült bevásárolni, mert bezártak már a boltok — mentegetőzött. De aztán kihúzta magát. Szeme csillogott, s mutogatta: — Most erre ... most meg arra ... Mondanom sem kell, mikor utólag alaposabban megismerkedtünk a faluval, rájöttünk, hogy a kis Molnár Lacika a fél falun át csalinkázott velünk ... Hát nem volt igaza? ■k Jakus Lajos igazgatóval elhatároztuk, hogy felmegyünk a csővári romhoz. Egyik fia és egy kis rolcongyerek: igen-igen, a nyomunkba szegődtek. e addig ügyeskedtek, míg szót értettünk: vigyük fel őket is. Ha már úgyis megyünk: isten neki! A két gyerek egymás ölébe ült. Úgy meghúzódtak, hogy szavukat sem lehetett hallani. Köszönetképpen a hegytetőn gyöngy-páfrányt szedtek. S hazafelé dicsérték az autót.,, hogy milyen szép és jó kocsi. Ezt is megér- j t űk... k Kósdon Fehér Samu bácsit csak ' úgy tudtuk maradásra bírni — mert Vácra igyekezett az 5 órás busszal —, hogy megígértük, bevisszük kocsival. No, az öreg feketébe vágta magát s a kalapjáról sem feledkezett el. Mikor beszálltunk, végignézett a széles utcán: Boldogan feszített a hátsó ülésen, s a kocsiból úgy intett az ismerősök felé, mint aki tudja: mit miért... k Hej, könnyű az embereket boldoggá tenni. (aiacs) Az ősszel nyolc nemzetközi vásáron jelennek meg magyar áruk A magyar áruknak az idén ismét több nemzetközi vásáron kell kiállniok a próbát. A tavasszal már nyolc nemzetközi vásáron volt magyar kiállítás és az ősszel ismét nyolcon vesznek részt külkereskedelmi vállalataink. A lipcsei vásár érdekessége, hogy szakosított lesz és kilenc helyen állítják ki áruikat a mezőgazdasági és könnyűipari export- vállalataink. A zágrábi technikai, a bécsi könnyűipari, a frankfurti pedig ugyancsak könnyűipari és kimondottan kereskedelmi jellegű kiállítás lesz. Szalonikiben a szeptem- bér elsején nyíló vásáron most negyedszer tekinthetik meg iparunk gyártmányait. Zágrábban külön pavilont építünk a távirányítású építőipari gépek működő miniatűr modelljeinek bemutatására. Stockholmban információs irodát állítunk fel és ezzel egybekötve kisebb árubemutatót rendezünk. Damaszkuszban ismét lesz magyar pavilon. A nemzetközi vásárok sorozata októberben a tuniszival zárul. A Magyar Kereskedelmi Kamarában már javában folynak a kiállítások előkészületei, a bemutatásra kerülő tárgyak kiválasztása és csomagolása. A vagonokat a hónap végén indítják útnak, hogy a vásár színhelyén elegendő idő álljon a dekoratőrök rendelkezésére. Az a rémhír járja megyc- •zertc, hogy a beszolgáltatás nem szűnt meg, hanem azt a kötelező terményfelvásárlás helyettesíti. Ez valóban csak rémhír. Az igazság az, hogy a beszolgáltatást a kormány eltörölte és ez a rendelet érvényben van. A terményfelvásárlás váló- lián folyik. A kormány ezen keresztül biztosítja az ország kenyérellátását. Az is igaz, hogy a gazdák szerződést kötnek a terményforgalmi vállalatokkal, terményfeleslegük értékesítésére. A szerződéskötés nem kötelező. Terményét mindenki szabadon értékesítheti. A beszolgáltatás meglétét azok a személyek terjesztik, akik drágán, fekete áron szeretnék eladni terményüket. A beszolgáltatás megszűnt. Ezt a lehetőséget most egyesek a feketézé=re igyekeznek felhasználni. A nagykátai piacon egy illető 400 forintot kért egy Télen meleg ■« nyáron hűvös A solymári Dózsa Termelőszövetkezet a régi sportpálya területén helyezi el gazdasági udvarát, Itt épül hatvan férőhelyes tehénistállója. A tetőszerkezet előregyártott elemekből készül, s erre 40 centiméteres nádfedelet borítanak. A tető- szerkezet biztosítja, hogy az istálló „télen meleg, nyáron hűvös” legyen. mázsa búzáért. Senkinek sem kellett, pedig vevő volt bőven. Később háromszáz forintra leengedte a búza árát, de úgy sem vette meg senki. Végül is hazavitte terményét. Az a parasztok véleménye, hogy a búza szabadpiaci ára 200—240 forint körül lesz, vagyis körülbelül annyi, mint az állami felvásárlási ár. Az is igaz, hogy egyesek igyekeznek feketézni a kenyérgabonával, de azt nem szabad megengedni, mert annak az egész ország látja a kárát. Olvasóink megnyugtatására a rémhírrel kapcsolatban kijelentjük, hogy beszolgáltatás nincs, csak adógabona-beadás van, a terményfelvásárlási szerződések megkötése nem kötelező, terményfeleslegét mindenki szabadon értékesítheti. Ez a valóság. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az rémhírterjeszitő, za- vartkeltő, akit le kell leplezni. (b. L) IX. TENGER. AMIT EMBERKÉZ FORMÁLT... M ég kimondani is jó: „Mesterséges tenger”. (A kifejezéseknek is megvan a mögöttes életük, a „mesterséges tenger” mögött az emberi fantázia szárnyalása, a fantasztikum határát súroló vállalkozás izgalma.) Érthető, ha a termékeny és türelmetlen kíváncsiság űzött minket és minden áron látni akartuk a Cimljanszki tengert. Utólag kérünk elnézést és megértést rosztovi vendéglátóinktól, ha nem volt fülünk és szemünk Rosztov számára. Nem valamiféle közöny tette, hogy nem tudtunk igazán érdeklődni a fiatal város-óriás iránt (mindössze 200 éves. tehát városnak igazán kiskorú), bár tudtuk, hogy amióta megépült a Volga—Don-csatoma, a város öt tengert egyesít. Számunkra Rosztov csak támaszpont volt és maradt: feltételes megállóhely az úton, amelynek fő- szenzációja a sztyeppén megteremtett, édesvizű Cimljanszki tengezz CTőűjanszk kedvéért vállaltuk a hétórás autóbuszutat. Egész úton énekeltünk, pedig rettentő volt a forráság, ful- lasztó porfelhőben vágtattunk száz és száz kilométeréket. Sza- kadékos, szegényes sivatagi tájon át, a sós sztyeppén keresztül, nem is tudom hányadrendű földúton, vizen át (egy öreg komp segítségével), megállás nélkül nappal és éjszaka, nem törődve szakadékokkal, defekttel és az elszánt utasokra leselkedő ezerféle veszély- lyel, törtetett velünk a kocsi a tengerig. Amikor az éjszakában felszikrázott végre a világos fénycsík és elénk kanyarodott egy udvarias motoros, hogy kalauzoljon minket a legrövidebb úton, még az elnyűtt autó is megtáltosodott. A holdfényben úszó, csillag- fényes Cimljanszk tényleg kárpótolt mindenért. Izgalomért, fáradságért. A megelevenedett álom maga volt, a világoskék tenger, a víz partján a fehér oszlopcsarnokos impozáns épületek. a széles aszfaltos utcák és az ívlámpák fényében a világosruhás, vidám, kedves emberek minket ünneplő tömege. a „tenger” háromszáz tei- zí lométer hosszú, 15—iO kilométer széles, 15—25 méter mély víztömeg. Édesvízű tenger, amelyen hajó is jár. Partján 13 kilométer hosszú gát és a vízben 52 féle hal. A tenger összeköttetésben van a Donnal és a Volgával. 1950-ben kezdtek hozzá a megépítéséhez és 1952-ben fejezték be. Ezeket az adatokat egy öreg bácsi meséli el nekünk lelkesen és büszlkén. Ennek a lelkesedésnek az értékét csak növeli az, hogy az öreg munkás szülőfaluja, háza, amelyben évtizedekig élt, ahol gyermekei megszülettek, ott terül el, ahol most a világosikék tenger hullámai zúgnak. Az öreg és mindazok, akiknek régi házacskái felett most halak úszkálnak, gyökeret verteik az új településen. Elragadta őket az építkezés nagyszerűsége. A vízszint egyébként igen erősen ingadozik. Idén magasabb, mint eddig bármikor. Tavaszi áradáskor irányították ide a környék vizeit és megfogták. Hóolvadáskor legmagasabb a tenger. Az erőmű, amely itt épült, mellékterméke a vízrendezési, öntözési és hajózási célnak. Felépítésénél a tapasztalatszerzés volt a döntő. Most annyi áramot ad, amennyi fedezné Budapest szükségletének egyharmadát. Bizonyára meglepődve olvasták az imént, hogy milyen sokféle hal él a mesterséges tengerben. Külön halemelő-zsilip működik. Szerencsénk volt, mert ívás ideje lévén, a ten- gedből, túlzás nélkül mondhatom, milliószámra úsztak fel a halak és rajzattak az erőmű körül. A rengeteg halat egy óriási tartályba terelik és azután megfelelő szerkezet segítségével átemelik a Cimljanszki tengerbe. Csodálatos látvány ö vízben kergetőző, a vízből magasra kiugró rengeteg hal. Egyes helyeken mintha eltűnt volna a víz. Nagy területen szinte szorosan egymás mellé préselt haltömeget lehet csak látni. Boldogan mesélik, hogy valószínűleg kibővítik az erőművet, s- akkor Cimljanszk, amely most még csak nagyobb munkástelep, várossá fog nőni. Az emberek, akik büszkén és rajongva szeretik est a helyet, persze már rég megadták neki a város rangját. A széles utak mentén két oldalt összkomfortos, kertes villák, amelyeket az államtól bérelnek a dolgozók. Egy-egy villában két család él. Emellett vannak nagy lakóházak és ideiglenes munkásszállások is. Minket egy nagyon szép üdülőben szállásoltak el, ahol a környékbeli városokból beutalt nyaralók pihennek. Azt hiszem az ilyen nagy építkezésekben való részvétel romantikája okoz egy olyan rajongásszerű állapotot, valamiféle.. „kicsire nem nézünk“ nagyvonalúságot, amelyben eltörpülnek az apró kényelmetlenségek. De a magunkfajta, messziről jött emberek, akik lelkesednék a sok szépségen, az óriási méreteken, a hihetetlen lendületen, észrevesz- szük a hibákat is és őszintén csodálkozunk a végleteken. Cimljanszk a rosztoviak egyik kedvenc kirándulóhelye lett és a kikötőbe sűrűn érkeznek a kirándulókkal zsúfolt hajók. A két város között a távolság 350 kilométer és nem értjük, hogy a milliárdos beruházás során miért nem építették meg a megfelelő autóutat. A tenger partján áll a szépséges üdülő és a fürdőszobákban nem folyik a víz (bosszankodva a mi karbantartó vállalataink munkáján, már magam is hajlok arra a feltevésre, hogy a sivatagban tengert teremteni könnyebb, mint a csapokat jól megcsinálni). Benéztünk az üzletekbe. Áruval bőségesen el voltak látva és ez a bőség a lakomáknak beillő étkezéseken is megmutatkozott. A kiváló szakácsot dicséri, de itt ettük egész kint-tartózkodásunk alatt a legfinomabb falatokat, olyan halászlét, hogy a halfőző híres szegedi öreghal á- szok is vállalhatták volna az apaságot. És ha már az asztal örömeiről írok. engedjenek meg egy pár lelkesült szót az itteni borokról. Egy Denyiszov nevű kozák, aki részt vett a Napóleon elleni háborúban és a Párizst megszálló csapatokkal masírozott, hazahozott drága francia tőkéket és azokat keresztezve csodálatos fajtát termesztett. Tiszta, könynyű, édes bor, amelynél jobbat sehol sem találtunk a nagy szovjetországban, Gorkij jutott eszünkbe, aki erre járva azt írta erről a borról. „E borban napfény van. Éljenek az emberek, akik képesek ilyen bort alkotni és átplántálni a déli napfényt a mi lelkűnkbe.“ Az erőműben, a kapcsolóteremben, a turbinák mellett mindenütt a fiatal szovjet szakember gárda. Magasak vagy alacsonyak, kövérek vagy soványak, de egyként jellemző rájuk, hogy büszkék a munkájukra, örömmel és szívesen megmutatnak mindent és mindannyian egy kicsit a holnapban élnek. (Vagy talán nem is csak szovjet tulajdonság ez, hanem az alkotáson érzett öröm, a szocialista építés pátosza? Hiszen ugyanezt a lelkesedést tapasztaltuk a két fiatal kínai mérnöknél, akik itt tanulják, egyetemi éveik elvégzése után a gyakorlatban, hogyan kell erőművet építeni és vezetni.) Az igazgató vállas, erős fiatalember. öltözködésében, a dolgozókkal való társadalmi érintkezésében végtelenül egyszerű. Ahogy minket kalauzolt át a városon, meg-megállitják az emberek ügyes-bajos dolgaikkal. A beszélgetés mindig közvetlen, szívélyes és egyáltalában nem érződik egy pillanatra sem, hogy egy óriás építkezés teljhatalmú vezetője, az igazgató. Egy darabig, míg ügyét előadja, fiatal, overállos munkás baktat velünk. A kezében egy zacskó tökmag. És míg megbeszélik az ügyet, az igazgató természetes mozdulattal vesz ki a zacskóból egy marókra valót. És emellett érezhető a kemény fegyelem, a tekintély, a célratörő akarat, vagy ha úgy tetszik, az egyszemélyi felelős vezetés. És az igazgatóra is a legjellemzőbb az eleven forradalmi romantika, amely a tegnap és a ma eredményeire épül. — Azt mondják a megalapozatlan dolgokra, hogy homokra épül. Itt homokra épült minden és homokkal épül, mégis sziklaszilárd, mert betonnal dolgoztuk meg a homokot — mondja az igazgató és nevet, mint egy kisfiú. Goethe Faustja akkor mondja ki az ördög által anyagira várt kívánságot, a legszebb pillanatot, amelyet végre szeretne megrögzíteni, a pillanatot, amely után a nyughatatlan vándor nem akar többé csatangolni, amikor a tengerparton várost építenek az emberek. A nagy költő így akarta kifejezni, hogy az emberi alkotás a legnagyobb dolog a világon, az egyetlen élmény, amely teljes és maradéktalan örömet ad. Mit szólt volna Goethe a Cimljanszki tengerhez, ahol nemcsak város épült a tenger mellett, de tengert is épített a sztyeppén az emberi tudás, a lángoló szív, a szovjet emberek lelkesedése és erős karja! Hamisan vádolt két embert, hogy saját bűne alól szabaduljon A nagykátai járási ügyészség bravúros nyomozása
