Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-03 / 2. szám

AIEC hírlap 1957. MÄJUS 3. Szati Minisztérium jelentését: Bányászaink úgy ünnepel* ték május elsejét, hogy va­lamennyi szénbányászati tröszt túlteljesítette ápri­lisi tervét! Eredményeinket elmondhat­juk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékos­ságok vannak. De mindenki, aki csak egy kicsit is tárgyi­lagosan nézi népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállí­tása a vártnál nagyobb ütem­ben folyik. Az államhatalom megerősí­tése, a gazdasági élet vérke­ringésének megindítása mel­lett, igen komoly eredménye féléves munkánknak, hogy is­koláink, egyetemeink, az or­szág legfontosabb kutató, mű­velődési és kulturális intézmé­nyei működnék és munkájuk­ban fokozatosan felzárkóznak a politikai és gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredmé­nyeihez. Minelt köszönhetjük crednicnyeinket ? — Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények? Mindenekelőtt annak, hogy Baját hibáinkkal is szakítva, a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a mar­xizmus—leninizmust megha­misító, a munkásosztály érde­keit eláruló revizionista esz­méket lelepleztük, visszatér­tünk a nagy Lenin tanításai­hoz. (Taps.) E tanítások fé­nyében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoz­tuk meg a legfontosabb ten­nivalókat. Kerülgetés nélkül nevén ne­veztük az ellenforradalmat, lelepleztük az árulást, min­denki számára érthetően meg­mondtuk. hogy nálunk prole­tárdiktatúra van, amely köz­vetlen a dolgozó tömegekre tá­maszkodik és ugyanakkor kí­méletlenül elnyomja az osz­tályellenséget. (Ütemes taps, éljenzés.) Elvetettük a hazug semle­gesség jelszavát és megmond­tuk, hogy a Magyar Népköz­társaság kitépihetetlen tagja a szocialista országok Szovjet­unió által vezetett hatalmas családjának és hű marad kö­vetkezetesen a varsói szerző­déshez. Szembeszálltunk az ellenforradalom aljas szov­jetellenes uszító rágalmazásai­val és bebizonyítottuk, hogy a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapa­tok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védel­mét segítik az imperialis­ták kalandor terveivel szemben. Megmondottuk kertelés nél- ’dil, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot létesítenek az­zal a bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rend­jét megsemmisítsék és e cél érdekében fegyverben tarta­nak Horthy-fasiszta ellenforra­dalmi erőket sok éve, szégyen­kezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler-fasisz. ta hóhérait, addig mi is igaz­ságos, jogos önvédelemnek te­kintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását, a varsói szerződést, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását. (Taps.) Erre a nyíltságra és határo­zottságra a magyar néptöme­gek napról napra fokozódó bi­zalommal és támogatással vá­laszolnak. Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá annak köszön­hetők. hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Nép- köztársaság legfőbb társadalmi vezető ereje, a párt kérdésé­ben. Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellenfor­radalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezetőszere­pét tagadó revizionista né­zetekkel. Ennek a harcos következetes­ségnek eredménye, hogy az el­lenforradalom füzében újjá­született a magyar nép veze­tő ereje, a munkásosztály él­csapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Hosszantartó taps. Felkiáltások: „Éljen a párt!“) A politikai, a fegyveres és a gazdasági harcokban megedződött párt újjászervez­te a népköztársaság társadal­mi erőit, elsősorban a mun­kásosztály osztályszervezeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövet­séget és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra ve­zető erejének, a pártnak irá­nyításával megvédtek és meg­erősítették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a munkásosztály nagy hagyo­mányokra visszatekintő és ma már ismét egymillió 800 ézer tagot számláló szakszerveze­teit. Üdvözöljük az újjászer­veződő nőmozgalmat és a büszke zászlaját kibontó Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget. (Éljenzés, taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt képező tömegszerveze­teknek és mindjobban javu­ló munkájuknak jelentős sze­repük van az eddig elért ered­ményeinkben. A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben ré­sze van annak is, hogy orszá­gunk alkotmányos államhatal­mi és államigazgatási szer­veit, a tanácsokat, a miniszté­riumokat viszonylag rövid idő alatt munkába állítottuk. Az eredményekről szólva külön elismeréssel kell meg­emlékezni népköztársaságunk újjászervezett fegyveres erői­ről: a néphadseregről, a ha­tárőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepe volt a munka feltételét jelentő törvényes rend helyreállításá­ban. A magyar fegyveres erők újjászervezésének valósá­gos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megszervezése és ezek hősies helytállása az ellenforradalmi bandák szét­verésében. A mnnkás- és parn^zt tömegek vitték a fő szerepet a Magyar Népköztársaság erősnek megszilárdításában — A Magyar Népköztársa­ság erőinek megszilárdításá­ban, politikai, gazdasági és kulturális életének helyreál­lításában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás- és pa­raszttömegek, valamint a munkások és parasztok erőfeszítéseit támogató ér­telmiségi dolgozó rétegek játszották. A 6 hónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és a kormányunk erő­feszítései mellett a szocialista tábor országainak, elsősorban a Szovjetuniónak a proletár­internacionalizmus szellemé­ben nyújtott anyagi, erkölcsi sokirányú testvéri segítségé­nek is nagy része van. Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támogatása is. A Szakszervezeti Világszö­vetség és több ország szak- szervezeti vezetőinek lá­togatása és szolidaritási nyilatkozata mellett 27 or­szág testvéri kommunista magunk előtt ezen a május el­sején? Május elsejei harci progra­munk egyetlen mondatban is összefoglalható: továbbfejlesztjük a társa­dalmi haladás terén 12 év alatt elért vívmányain­kat, a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve telje­sen fel akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle ki­zsákmányolástól mentes szocialista Magyarorszá­got. (Éljenzés, taps.) Mai májusi ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük és ezt hallja meg barát és ellen­ség egyaránt, hogy népünk be­gyógyítja az ellenforradc.lom által okozott sebeket, és eltö­kélt szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás és paraszt nemzedék vére és verejtéke öntözött és amelyen a bitang úri rend 12 évvel ez­előtt csak romákat hagyott örökül, felépítjük szabad, füg­getlen, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot! (Taps.) — Elvtársak! E nagy cél elérése érdeké­ben a most soron levő felada­tokra kell fordítanunk figyel­münket, de tudnunk kell, hogy a mai viszonyák között minden tevékenyiságüniket a munkáshatalom erősítésének szempontjából kell vizsgál­nunk. Mindenekelőtt erősítsük meg államhatalmunkat a vezető politikai erő, a párt további szervezésével, tömegkapcso­latainak szélesítésével, a párt egységének, fegyelmének meg­szilárdításával, tekintélyének növelésével. A pártépítésben szakítot­tunk a régi hibás gyakorlat­tal. A múltban szektásnak bé­lyegezték a régi 19-es elvtár­sakat, félreállították az ille­gális káderek jelentős részét. Az ellenforradalom idején bi­zonyosodott be a régi 19-es harcosok, a spanyol front ma­gyar proletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben de­rekasan helytálló elvtársak hűsége és értéke. Most az élő három munkásnemzedék: a 19-esek, az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek szeren­csésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdságának egyik legfontosabb oka. (Taps.) Most a párt tekintélyének növekedése idején, óvakodva a szektás elzárkózástól, biztosítanunk kell. hogy utat találjon a pártba a szocialista forradalom ügyéért áldozatra kész, ön­zetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, elsősorban mun­kás. De csak ezek jöjjenek. Ne le­gyen senki a párt tagja tár­sadalmi illendőségből, vagy egyéni meggondolások miatt. Jobb a pártnak, a munkás- osztálynak, az egész népnek, ha a pártot a jóindulatú ro- konszenvezők és barátok szé­les tábora veszi körül, mint ha bent volna a pártban a nehézségek idején ingadozók jelentős tömege. Ez október egyik tanulsága számunkra. Övni kell a pártot az elvte­len karrieristáktól és különös éberségre van szükség azok­kal az elemekkel szemben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak a párt el­len október előtt, október alatt és október után, de most szeretnének belépni a pártba és belülről harcolni a párt fő irányvonala és egysége ellen Az er ok munkás-paraszt szövetségre épül a szociális!» nemzeti összefogás és munkáspártja nyilatko­zatát kaptuk kézbe, ame­lyekben az egész nemzet­közi munkásmozgalom el­ítélte a Magyar Népköz- társaság és a béke ügye el­leni ellenforradalmi tá­madást és biztosítanak bennünket támogatásuk­ról. Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság tár­sadalmi rendje ellen 1956. ok­tóberében indított, az imperia­listák által szított és támoga­tott ellenforradalmi támadás — az okozott károk ellenére — megacélozta a magyar szocia­lista forradalom erőit. Ugyan­akkor szorosabbra fűzte erő­sítette az élő, hatalmas, le­győzhetetlen proletár nemzet­köziséget. Elvtársak, elvtársnők! Május elseje, a nemzetközi munkásszolidaritás harci ün­nepe. Ezen a napon a nemzet­köz' munkásosztály, a dolgozó népek harc; követelései zúg­nak az egész világon. Ml, magyar dolgozók, mi­lyen főbb feladatokat látunk — Másodszor: erősítenünk kell a magyar proletárdiktatú­ra államhatalmát három vo­nalon : Erősítenünk kell államhatal­munk alapját, a munkás-pa­raszt szövetséget, a munkás- osztály vezetése alatt. Miközben hangsúlyozzuk, hogy el kell kerülni min­den volt hibát, amely a munkás-paraszt szövetsé­get lazította és a szocia­lista fejlődést gátolta, meg kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom fel­építése a szocialista ma­gyar falu felépítését is je­lenti. Egyénileg gazdálkodó paraszt­ságunk sok fontos intézke­désiből megállapíthatta, hogy a rá nézve káros körülményeket erélyesen felszámoltuk. Ugyan­akkor nem titkoltuk, hogy a szocializmus falusi előőrseit, az állami gazdaságokat, a gép­állomásokat. és az,önként tár­sult, az ellenforradalom táma­dásával szemben magára hagyva is derekasan helytálló termelőszövetkezeti paraszt­ságot helyes célkitűzéseiben teljes erővel támogatjuk. Az erős munkás-paraszt szö­vetség a mi államunkban az a politikai alap, amelyen létre­jöhet a szocializmus felépíté­sének célkitűzéseivel egyetértő összes rétegek nemzeti össze­fogása. Küzdünk azért, hogy a munkások és parasztok alap­vető tömegei mellett tömörít- sük az értelmiségi dolgozókat, sőt ezen túlmenően a városi kispolgárság összes haladó ele­meit is. A kommunisták találják meg a baráti, a kölcsönös bizalmon alapuló együtt­működés módját mind­azokkal az emberekkel, akik egyetértenek a szo­cialista társadalom fel­építésének céljával. Erősítenünk kell a proletár- diktatúra államhatalmát a szocialista demokrácia fej­lesztése vonalán is. Be kell vonnunk az egész párttagságot és a pártonkívüli tömegeket az alapvető kérdések eldönté­sébe. a törvények és rendele­ték megalkotásába, végrehaj­tásába és a megvalósítás el­lenőrzésébe. Végül erősítenünk kell a proletárdiktatúra államhatal­mát az ellenforradalom meg­semmisítésével és a népi hata­lom ellenségeinek még követ­kezetesebb elnyomásával. Az „Európa hangja” és a Magyar Népköztársaság többi ellensége mérgesen köpködi rádióban éj sajtóban, hogy nálunk ször­nyű terror, véres bosszúhad­járat, tömeges internálás van. Persze ők is nagyon jól tud- ü>, hogv mindez hazugság. >álnak. mert nagyon féltik forradalmi kádereiket. , kedves 'elvtársak, na- 1 ■ jól tudják, népünk jog­s kifogásolja éppen azt, hogy nem eléggé büntettük meg a bűnösöket. („Úgy van“, taps.) Ellenségeink é® néha jóindu­latú, de helyzetünket alapo­san nem ismerő barátaink is azt mondják, hogy nem va­gyunk eléggé megbocsátok, nem vagyunk eléggé emberie- sek és demokraták. A mi né­pünk az ő emberségüket és demokratizmusukat alaposan megismerte októberben. MI azt gondoljuk, hogy a bűnösöket meg kell bün­tetni, a népköztársaság el­len, a nép nyugalma és munkája ellen áskálódókat kordában kell tartani. (Helyeslés, nagy taps.) Az a véleményünk, hagy a nép hatalma, élete és békéje a leg­szentebb dolog a világon, ezért törvényes szerveink akkor tesznek eleget az emberiesség és a demokrácia követelmé­nyeinek, ha a bűnösökkel mi­nél ikeményebben eljárjak. — Harmadszor: erősítenünk kell a népi hatalom gazdasági alapjait. Meg kell oldanunk mielőbb a gazdasági építés előttünk ál­ló és meg kell mondanunk, nem könnyű feladatait. Gazda­sági életünkben jelenleg még vannak feszültségek. De dol­gozóink munkája és nagyrészt a testvéri országok gazdasági segítségével biztosítottuk az egyensúlyt, emeltük a dolgo­zók életszínvonalát. Jelenleg azonban a megnövekedett élet- színvonal és a termelékenység alacsony színvonala, valamint a magas önköltség között el­lentmondás van. Ebben a hely­zetben a feladat az, hogy a pénz vásárlóértékét és a fel­emelt életszínvonalat meg­őrizzük és az ellentmon­dást a munka megjavítá­sával, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével, takaréko­sabb anyaggazdálkodás­sal és hasonló rendszabá­lyokkal küszöböl jük ki. remtenünk a kulturális élet­ben. Nem titok, hogy az okta­tás, a művelődés, a kultúra egyes területein az ellenforra­dalom és a revizionizmps sú­lyosan visszavetett bennünket. A burzsoázia a kultúra te­rületén is álarcot öltött magá­ra. A szocialista kultúra es­küdt ellenségei a „sztáliniz­mus", az adminisztratív mód­szerek megszüntetése, a hi­bák kijavítása zászlaja alatt lé. pett fel. De októberben kitűnt, hogy ez kalózlobogó volt. Elég egy pillantást vetni a kultúra területére, és azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a kalózlobogó alatt Horthy-fa- sisztákat, nyilas sajtófőnökö­ket, burzsoá kufárokat — úgy­mond — rehabilitáltak. Ezek az elemek azután a pincékből és nadlásokból jóko­ra mennyiségű doh-, penész- és rothadásszagú burzsoá, úgyne­vezett kultúrtermeket kapar­tak össze és zúdítottak né­pünk nyakába. Nyilvánvaló, hogy ezen a te­rületen is rendet kell terem­teni. Senki sem akarja vissza a sematikus hibákat, sem az adminisztratív módszere­ket. De a kultúra igazi tisztelői és avatott mun­kásai és maguk a tömegek legyenek igényesebbek. és gyorsítsák meg a burzsoá szemét eltakarítását a kultúra területéről. — Elvtársak, elvtársnők! Végezetül a magyar népi de­mokrácia erejét növelnünk kell a magyar nép internacio­nalizmusának elmélyítése út­ján. Küzdjük le a burzsoá nacio­nalizmus maradványait, az úgynevezett „nemzeti kommu­nista“ nézeteket és erősítsük a magyar népben az igazi ha- zafiságot, amely magában fog­lalja a proletár nemzetköziség eszméjét. Testvérünk a világ bármely országában élő inter­nacionalista munkásember, de ellenségünk a magyar hazát és népet eláruló magyar ellen­forradalmár. Tegyünk meg mindent a s*«fialis<a tábor egységének további szilárdításáért Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a szocialista tábor va­lamennyi országához, elsősor­ban a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetséges viszo­nyunk erősítése és az egész tábor egységénék további szi­lárdítása érdekében. Ne feled­kezzünk meg egy pillanatra sem arról, hogy a szocialista tábor egysége, e táborhoz tar­tozásunk védte meg a Magyar Népköztársaságot, nemzeti függetlenségünket, népi ha­talmunkat, a béke ügyét 1956 őszén. Bár viszonyunkban jelenleg ellentmondások vannak, elvi engedményeken kívül mindent meg kell tennünk annak érde­kében, hogy viszonyunk Ju­goszláviához ne csak a békés egymás mellett élés elveinek feleljen meg, hanem szívélyes és baráti legyen. Jugoszlávia népeivel cs vezetőivel a jóviszony kö­zös,. érdekein kívül össze­kötnek bennünket a szo­cializmus építésének közös céljai is. Mi a marxizmus—leniniz- mus, a proletár nemzetköziség elvei alapján állunk. Ennek megfelelően tisztelünk minden népet, a népek békéjének és a különböző társadalmi rend­szerű országok és népek bé­kés egymás mellett élésének vagyunk a hívei. Népköztársaságunk minden híve bizalommal tekintheti a Jövőbe Nyilvános vitára bocsátjuk a hároméves tervet Rövidesen közismertté vál­nak az ez évre kidolgozott gazdasági terveink. Ezt köve- tőén nyilvános vitára bocsát­juk új hároméves tervünket. Pártszervezeteinknek, a szak- szervezeteknek azonban már most legfontosabb feladatuk, hogy a . termelés mindennapi kérdéseivel nagyon komolyan foglalkozzanak és mozgósítsák az egész munkásosztályt, a dolgozó parasztságot és egész dolgozó népünket a gazdasági, termelési feladatok minél jobb megoldására. A gazdasági nehézségekről szólva hangsúlyoznunk kell. hogy ha a néptömegek e kér­dések megoldását komolyan kezükbe veszik, minden reális feltétel megvan ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság gazda ságilag is erős és szilárd le­gyen. Negyedszer; rendet kell te­Vannak nagy feladataink, de mély meggyőződéssel mon­dom, hogy a Magyar Népköz- társaság minden híve biza­lommal tekinthet a jövőbe. Az ellenforradalmi támadás tanított is, edzett is, össze is kovácsolt bennünket. Ha nem feledkezünk meg a múlt hibáiról, ha a ta­nulságokat, tapasztalato­kat a munka megjavításá­ban hasznosítjuk, a jövőben biztosabban mehetünk előre. Különösen nagy szükség van a párt, az állam és az egész nép éberségére. Mindannyian láttuk októberben, hogy far­kasok ólálkodnak a kert alatt. Nyújtsunk baráti segítő kezet a tévelygőknek, de legyünk kérlelhetetlenül szigorúak a népi hatalom ellenségeivel. Ha a szocializmus minden híve és minden hazafi egy­ségbe tömörül, az ellenfor­radalmi erőknél százszor erősebb a nép. Erőnket és bizalmunkat nö­veli, hogy a szocialista orszá­gok testvéri családjában olyan oltalom és erő részesei vagyunk, amelynél nagyobb erő nincs ma a világon. Az októberi események után erre a mi mai magyar május elsejénkre- határainkon túl mindenfelől figyelnek, ba­rátok is, ellenségek i,s. Azt hi­szem, ez az 1957-es magyar május elseje örömmel fogja eltölteni barátainkat, keserű­séggel ellenségeinket. Azt hi­szem, nem tévedünk, ha meg­állapítjuk, hogy ez a nap új lendületet ad belső fejlődésünknek és hozzájárul a proletár nem­zetköziség zászlaja alatt tömörült népek és a nem­zetközi munkásmozgalom együttes erejének növelé­séhez is. Fel elvtársak az új mun­kára, az új harcra, új felada­tokra és győzni fog igaz ügyünk! Éljen a marxizmus—le­ni ti izmus és a proletár nem­zetköziség! Éljen a Magyar Népköztár- sasáig és a Szovjetunió vezette szocialista tábor megbonthat tatlar egysége! Éljen pártunk, hazánk, a Magyar Népköztársaság, dol­gozó népünk és legfőbb veze­tő ereje, a Magyar Szocialista 'Munkáspárt. Éljen a népek barátsága és a béke! Éljen május elseje, a világ dolgozóinak nagy ünnepe! —• fejezte be beszédét a nagy­gyűlés részvevőinek lelkes tapsa közepette Kádár elv­társ. A nagygyűlés Marosán György elvtárs zárószavaival ért véget, majd a részvevők elénekelték az Internacionálét. Már véget ért a nagygyűlés, de a közönség jórésze még helyén maradt. Tapssal, éljenzéssel tüntetett a párt, a munkás­hatalom mellett, kifejezést adott nagy örömének. Az intéző bizottság tagjai lejöttek az emelvényről, s előbb a külföldi vendégéket üdvözölték, majd a nagygyűlés részvevőinek első sorait látogatták végig. Az emberek elörefurakodtak, meleg szeretettel, kézszorítással köszöntötték a párt, az ország veze­tőit. Vége-hossza nem volt az ünneplésnek, az ovációnak.

Next

/
Thumbnails
Contents