Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-03 / 2. szám

1957. MÁJUS 3. pt. si Hite s&Círlap I C E ( Reggel 6 óra. Zenés ébresztő köszöntötte Cegléden is e nagy napot. A gimnázium előtt, az állomáson, a Rákóczi úton és mindenütt ünneplőbe öltözött emberek csoportjával találkoztunk. Reggel 8 óra. Harcedzett, idős munkások, lelkes, fiatal kommunisták, a néphatalom védelmezői sorakoztak fel a dísztribün előtt. A ceglédi, az abonyi és a nagykőrösi mun­kásőrség szakaszai nevében Szűcs János elvtárs, a járás munkásőrség parancsnoka vet­te át a városi pártbizottságtól ajándékba kapott zászlót. ,,Megvédj ük a nép hatalmát“, hirdeti a zászlóra hímzett fel­irat. és kemény, elszánt han­gon zúgta a munkásőrség szá­zada: „életünk árán is meg­véd jük a dolgozó nép hatal- rnát“. 9 óra. Az MSZMP intéző bi­zottsága nevében Babinszki Károly elvtárs üdvözölte a vá­ros dolgozóit és megkezdődött az impozáns felvonulás. Más­fél órán át zúgott a tér, har­sogott az éljen; közel 10 ezer dolgozó köszöntötte a proleta­riátus nagy ünnepét. Úttörők és karjukon kisgyerekekkel édesanyák nyitották meg a menetet. Az egész felvonulás hatalmas demonstráció volt a béke megvédése, az atom­fegyverek eltiltása mellett. „Egy a jelszónk, a béke“, „Bé­kében akarunk dolgozni, ta­nulni’“, „Vesszenek az el­lenforradalmárok, a háborús gyújtogatok“. ..Éljen a béke őre, a Szovjetunió“ — hirdették a feliratok Cegléd dolgozó népének egységes akaratát. Az indulók pattogó hangjai­nak kíséretében egyre áradt a tömeg. A vasöntők, a malom­ipar, a posta, a kórház dolgo­zói jöttek vörös, nemzetiszínű zászlók alatt. A Közlekedési Gépjavító Vállalat, a Május 1 Ruhagyár, a Népbolt Vállalat ötletes, szép transzparenseit hatalmas éljenzés fogadta. Zú­gott a taps, az éljen, amikor kemény léptekkel vonult el a munkásőrség százada, utána a kékinges KISZ-fiatalok. Jöttek a sportolók, az Isko­lák tanulói, zászlólengetéssel köszöntötték a dísztribünön helyet foglaló elnökséget, a párt, az állami és gazdasági élet képviselőit, a kiváló dol­gozókat, a magyar és p szovjet honvédség tisztjeit. Talán egy percnyi szünet következett és jöttek a ter­melőszövetkezeti dolgozók. „Köszöntjük a forradalmi munkás-paraszt kormányt”, „Megvédjük a szövetkezetein­ket”, „Miénk a jövő” — hir­dették a vörös zászlókkal kö­rülvett feliratok. Szűnni nem akaró taps mel­lett vonultak el egymásután a Dózsa, a Vörös Csillag, a Har­cos, a Táncsics, a Győzelem, a Szabad Május 1 és a többi tsz-ek dolgozói. Jöttek a gép­állomás, állami gazdaság lo­vasbandériumai, a földműves­szövetkezet lelkes dolgozói, jöttek hosszú-hosszú sorokban és köszöntötték a proletariátus nagy ünnepét. 11 óra. Kovács Béla elv­társ, az MSZMP Pest megyei intéző bizottságának titkára a párt üdvözletét hozta el Ceg­léd dolgozóinak. Ünnepi be­szédében május 1 jelentősé­gét méltatta és megemlítette, hogy az első munkás-meg'- mozdulás óta, május 1 ünnepe világméretűvé vált, hatalmas seregszemléje ez a nemzetközi proletariátusnak. Évről évre május l-éne:k ünneplése a dolgozó tömegfek erejét, ha­talmas növekedését mutatja. Május 1 a munkásság ünnepe, ma a béke ügyének, az élet ügyének a napja is. Erélyesen tiltakoznunk kell az atom­fegyverek gyártása ellen. „Vesszenek a háborús gyúj­togatok, az imperialisták“ — zúgta a tömeg. — Az ellenforradalom leve- ' rése után — mondotta a to­vábbiakban Kovács elvtárs — különös jelentőséget nyert május elseje. A gyakorlatban is kifejezésre jutott az össze­fogás. a nemzetközi munkás- osztály szolidaritásának, a LÉD proletár internacionalizmus­nak az ereje. A népi demok­ráciák és a Szovjetunió test­véri segítsége nyomán vilá­gossá vált, hogy mit is jelent gyakorlatban a „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!“ jelszó Megtanultuk, kik a barátaink, s kik a néphatalom ellensé­gei. Mi nem kérünk a nyuga­ti receptekből. Mi a munká­sok, a parasztok érdekeit kép­viseljük, a szocializmust épít­jük. „Ügy van, éljen“’ — kiáltot­ta az ünneplő tömeg és hosz- szan zúgott a taps, amikor Kovács elvtárs a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság éltetésével fejezte be beszédét. Ezután a város KlSZ-fiatal­„Igérjiik, hűek leszünk a párt­hoz, a néphez, a szocializmus eszméjéhez” — mondotta Varga Gábor elvtárs, a KISZ járási titkára, amikor átvette a párttól kapott zászlót. jai tettek fogadalmat, amikor átvették a városi pártbizott­ságtól kapott zászlót. „Hűek leszünk a párthoz, a néphez. Mindenütt ott leszünk, ahol a szocializmus eszméjéért harcolni kell“ — ígérték a fiatalok és büszkén emelték magasra a vörös selyem zász lót. A déli órákban is hömpöly- gött a nép az utcákon. Dél­után a város több pontján kultúr- és sportműsor szó­rakoztatta a dolgozókat. A kul- túrházban délután a Komszo mol küldöttei és a KISZ-fia- talok találkoztak. A késő esti órákig szórako­zott, táncolt, vidáman ünne­pelt Cegléd város dolgozó né­pe, méltón köszöntve május elsejét. PIUSBOROSJENŐ Pilisborosjenő csendben hú­zódik meg a Pilis hegyei­nek ölelésében. Kis község, nem sok ember lakja, megle­petés volt, hogy közel kétszá­zan gyűltek össze május else­jén ünnepelni, míg régebben mindössze 30—10 ember és csupán a tanácsiházát díszítet­ték fel erre az alkalomra. Most meg igen sok házon a nemzeti­színű lobogó mellett ott volt a vörös zászló is. A hideg esős idő ellenére is igen lelkes han­gulatban ért véget a gyűlés. FŐT Foton Matusek Tivadar or­szággyűlési képviselő tartotta az ünnepi beszédet, majd utá­na kultúrműsort rendeztek; Ezt követően a gyűlés részve­vői közül többen a Vörösmarty Kultúrotthonban végignézték a televízió közvetítésében a budapesti felvonulást és a nagygyűlést. Csodálkozva és örömmel szemlélték a buda­pesti munkások, munkásőrök és ifjak színoompás, lelkes tö­megét, figyelték a kormány és a pért vezetőit, hallgatták Kádár elvtárs beszédét. Egy idős, őszhajú bácsi ámulva jegyezte meg: „Ezt se hittem volna, hogy életemben még ilyen csodában lesz ré- szem.‘‘ SZENTENDRE A szép dunamenti városban, Szentendrén háromezres tö­megben vonultak fel az em­berek. Az ellenforradalmárok októberben, megpróbálták há­lójukba fonni a szentendrei gyáraik munkásait is, de nem sok eredménnyel járt ez a kí­sérlet. A munkások május el­sején is hitet tettek a szocia­lista Magyarország mellett, ASZÓD Néhány perccel 9 óra után, hosszú sorokban tódult a fel­vonuló tömeg Aszód főterére. Az Ikladi Műszergyár dolgozói autókon hozták termelvényei- ket. Menetüket csinos fiatal lányok nyitották meg, szala­gos májusfát hozva. Utánuk a műszakiak vonultak fehér köpenyben, majd a gyár sok- sok dolgozója. Mögöttük diák- sapkák tűntek fel, a Petőfi Gimnázium diákjai jöttek. Mosolygóak, nótás kedvűek... A posta és a MÁV egyenruhás csoportjai élénkítik a képet. Virág, zászló, transzparensek mindenütt. A volt Podmaniczky-kastély parkjában tartották meg a nagygyűlést. A kellemetlen, esős idő ellenére egyre tódult a tömeg, hogy meghallgassa az ünnepi szónokot: Jev.ei elvtársat. A gyűlés utáni táncmulatsá­gon is sokszor mondogatták az ünneplők: ilyen színes, lelkes május elseje rég nem volt Aszódon SZENTLŐRINCKÁTA Szentlőrinokáta utcáin több száz ünneplőbe öltözött férfi, nő és gyermek vonult végig az ünnep reggelén. Messze hanzgott a nótaszó, zengett az ütemes kiáltás: „Éljen a párt!“’ A parasztság ezen a napon letette a szerszámot s a ta­vaszt, a munkások tavaszát ünnepelte. A helybeli terme­lőszövetkezet minden tagja részt vett az ünnepségen. Kö­zöttük vonultak a KISZ tagjai is. A gyűlés után a KISZ könyvekkel ajándékozta meg az öreg harcosokat, a ré­gi kommunistáikat. Kérték őket, mutassák csak továbbra is a helyes utat az ifjúságnak, ők bátran mennek utánuk. ABONY Abonyban három-négyezer ember vonult fel. A faluszélen, a tanyákból kivezető dűlő- utakat felseperték, csak úgy ragyogott minden a tisztaság­tól. A felvonulás területén minden házat fellobogőztak színes szalagokkal, csokrokkal díszített májusfák tették még színpompásabbá a felvonulást. PEST MEGYEIEK BUDAPESTEN Megyénk küldötteiként a budapesti nagygyűlésen részt vett Béri Jánosné acsai ta­nácselnök. Jagyugya Pálné, a csömöri Haladás Tsz tag­ja. Dóri Sándor, a dabasi Kos­suth Tsz elnöke, Kúria Fe­Béri Jánosné, Sófalvi Zoltánná és Jagyugya Pálné a nagy­gyűlés befejezése után a Gel­lérthegyen. re ne, a csemői Űj Élet Tsz el­nöke és Boros József, a pándi Szabadság Tsz tagja is. A Szépművészeti Múzeum lép­csőjéről nézték végig Buda­pest dolgozó népének nagysze­rű. impozáns felvonulását Egyre csak azt mondogatták ePvmás között: ilyen lelkes május elsejét régen nem lát­tak; Szeretettel, örömmel in­tegettek a felvonuló munkás- őröknek. — Bár ilyen munkásőrsé­günk lett volna októberben is — mondogatta Dóri Sándor — ha akkor ennyi fegyver lett volna a munkások, kommu­nisták kezében, könnyen vé* get vetettünk volna az ellen- forradalomnak. A nagygyűlés alatt többször emlegették, vajon mi van otthon a falu­ban, jól sikerült-e az ünnep­ség? A gyűlés befejeztével a küldöttek ebédelni mentek a Gundel-étterembe, majd szó­rakozni indultak a Népsta­dionba és a főváros szó­rakozóhelyeire. NAGYKŐRÖS Mintha egy új felszabadulás ünnepének lennénk szemta­núi, önkéntesen, lelkesen jön­nek a Konzerv-, a Láda- és Faárugyár, a Tejüzem dolgo­zói. A tömeg nőttön nő. Fel­vonul a gépállomások, az ál­lami gazdaság és a tsz-ek munkásnépe. És követi őket csaknem minden épkézláb be­csületes ember. Az ünnepi gyűlés szónoka Ribatz József elvtárs, a váro­si MSZMP intéző bizottságá­nak elnöke volt. Nagyhatású beszédét sokszor szakította félbe a tetszés moraja. Dél­után a Cifra-kertbe vonult a város színe-java és mintegy 12 000 ember gyönyörködött a változatos műsorban. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a szovjet elvtársak előadását, ök népi táncokat, kórusmű­veket mutattak be. A műsort igen szép lovas­bemutató tarkította. Nagykőrös népe szinte egyöntetűen állapította meg, hogy a felszabadulás utáni évek boldog, önfeledt május elsejéire emlékeztette őket a- mostani ünnep, PILISVÖRÖSVÁR Az öreg pilisi hegyek is új ruhát öltöttek, ünnepit, erre a mai napra. Virágba borul­tak a fák, s az erdei tisztáso­kon őzikék játszadoznak, Zű­rödnek a reggeli napfényben. A bányászfa Ivókban ünnepi hangulat árad szét, ez nem­csak a külsőségekben — tisz­tára sepert utcák, a csillogó bányászegyenruhák, a tarlta- mintás leányszdknyák — mu­tatkozik, hanem az arcok moso­lyán, a vidámságom, amely szét­árad, gyürűdzik, gambolyodik a levegőben. Az egyik kapu előtt egy barna bányászlegény enyeleg egy bőszoknyás ruhá­jú parasztlánykával. Az ünnepség csak fél tíz­kor kezdődik, de már fél 'ki­lencre gyülekeznek a község dolgozói, bányászaik, parasz­tok és a különböző hivatalok, iskoláik dolgozói, hallgatói. A gyermekeken újra ott virít a vörös nyakkendő, feszülnek a fehér blúzok, virág a. kislá- nyak hajában és igyekeznek az iskolákba, a gyülekező he­lyükre. A murúkásünnepen a régi harcos májusokra gondolnak az öregek. A régi májusokon a pilisi bányák munkásai a nagyobb darab kenyérért, az emberségesebb munkakörül­ményekért harcoltak. Ma a szabad életet köszöntik. Derekasan megállták helyü­ket. Decemberben a bánya egyik demagóg vezetője, alti j megszédült az ellenforrada- j lom szelétől, azt mondotta, ! hogy az októberi termelésnek I még a felét sem lehet elérni. Legalább hat hónap kell ah- 1 hoz, hogy a régi termelés 50 százalékát adhassák. A bányá­szok, a szénfal mellett dolgo­zók, a csillések nem rá hallgat­tak, hanem a kerrmányra. Ma már naponta nemcsak az ok- ] tóber előtti szénmennyiséget termelik, hanem többet. A na- j pi 95—96 vagon helyett 104— 105 vagont küldenek a fel­színre. Az ünnepi nagygyűlés han­gulata, és az, hogy mintegy 2500-an jöttek el, hogy meg­hallgassák az ünnepi szónokot, a színes, ötletes felvonulás, a vörös lobogók magasra emelé­se, mind azt bizonyítják, hogy a pilisi bányászok az életre, a fejlődésre, a szocializmusra szavaznak. Szemerkél az eső, mégis mindenki fegyelmezett, a gyű­lés végéig együttmarad és a fiatalok, felnőttek ajkáról egyaránt száll a munkásosztály himnusza. Az ünnepség után otthonuk­ba hazatérnek és délután a kultúrotthonban, a sportpályán folytatják május elseje vidám szórakozását. VÁC Már május elseje előesté- I jén megkezdődtek az ünnep- j ségek. Több mint 5000 néző gyűlt össze a dunaparton, amikor elindultak a kivilágí­tott hajók, elől egy vontató, utána egy 150 személyes pom­pás vízibusz, a Dunai Hajó­gyár remeke, majd kivilágí­tott csónakok, ladikok. Szemben a szigeten hatal­mas lángbetűk gyúltak ki és az örömtüzek messze világító fénnyel hirdették az éjszaká­ba: Éljen május 1. Reggel 9 órakor, a nagy­gyűlés kezdete előtt a járási MSZMP ideiglenes intéző bi­zottsága zászlaját Still Ferenc elvtárs, a városi MSZMP in­téző bizottságának elnöke nyújtotta át a fiataloknak. — Emeljétek magasra ezt a zászlót — mondotta többek között —, legyetek büszkék arra, hogy pártunk mögé tö­mörülve dolgozhattok. Bizto­sak lehettek abban, hogy pár­tunk, népünk segíteni fogja munkátokat. A fiatalok nevében Mihes Miklós vette át a zászlót, fo­gadalmat tett, harcolni fog­nak, hogy soha többé ne is­métlődhessék meg október 23-a. A KISZ tagjai méltóvá akarnak válni a munkásmoz­galom régi harcosaihoz. — Ma még nem vagyunk sokan a városban — mondotta Kovács Lajos, a KISZ megyei ideiglenes szervező bizottságá­nak titkára —, de ez a kis csoport, ez a kis mag, hatal­mas erőt jelent, ha minden­ben példamutatóan, KISZ- taghoz méltóan viselkedik. A zászlóvivők az élre álltak. Mögöttük sorakoztak a kék- inges fiatalok. A Hajógyár, a Forte, a Kötöttárugyár, az üzemek és iskolák kommunis­ta fiataljai. Büszkén nézett végig in­dulás előtt a vállalati KISZ- csoporton Horváth Miklós, a Sütőipari Vállalat egyik KISZ vezetője. — Mindent megtet­tünk, hogy az idei május 1 minden eddiginél lelkesebb, szebb és harcosabb tüntetés legyen. Nehéz feladatok áll­nak előttünk, meg kell győz­ni a többieket, a bizalmatlano­kat, a visszahúzódókat a mi igazunkról. Énekszó harsan, a fiatal kommunisták a párt zászlaja mögé sorakoznak, hogy elin­duljanak a Váci KISZ első májusi seregszemléjére. A tanácsháza előtti feldíszí­tett téren már gyülekeznek az ünneplők. Hegedűs Károly bácsi, a Tatarozó párttitkára 1945 óta főrendezője az ün­nepségeknek. Most is ő irá­nyítja az elhelyezkedést; Elsőnek a VSE piros-kék címeres csoportja érkezik. Jönnek az ipari tanulólányok. Most a sütőipari munkásőrség vonul át a téren, soraikban az igazgató, Danicskó elvtárs. Ütemes léptek, egyenes so­rok, kemény megállás a dísz­tribün előtt; felsorakozik a munkásőrség díszszakasza. ! Most érkeznek a Népbolt dol­gozói, a vasutasok. Messziről, a hegyek aljáról jönnek a Kossuth Tsz dolgozói, vállu­kon orgonával díszített ka­pákkal, sarlókkal. Az általá­nos iskolások, a közgazdasági, majd a gépipari technikum után a térre kanyarodik az általános gimnázium csoport­ja. Mögötte a vendéglátóipa­riak, majd a Könnyűipari ön­töde. Impozáns menetben a Váci Kötöttárugyár dolgozói) Elől az óvoda. Pöttöm, föld­ből alig kilátszó gyerekek kék mackóban, kezükben piros zászlókkal. Utánuk zöld mele­gítőben a gyár sportolói. Nem hivatalos, szívvel-lel- kesedéssel kézzel festett táb­lák: „Éljen a párt“, „Le az ellenforradalommal“, „Éljen a szovjet—magyar barátság“, „Éljen a karhatalom“ és újra, megint, sokszor „Éljen a párt“. Már szinte követni sem le­het. Az Egyesült Izzó helyi telepe, a Forte. A Szécsényi utca sarkán felcseng az ének! „Fel vörösök, proletárok“, a párt zászlaja mögött a KISZ- esek egyenruhás csoportja fordul ki. Fellobogózott ko­csikon jön a Micsurin Tsz1) A Hajógyár menetének élén robogó motorkerékpárok, négy gyönyörű vörös Pannó­nia, a gyár világszerte ismert oldalkocsijával. Jön a Finom- posztó, a Fonó, a Bélésáru-» gyár, a helyőrség tiszti-külö­nítménye. Horváth András elvtárs. ez MSZMP Pest megyei intézd bizottságának elnöke beszélj Nincs előre leírt „ünnepi be­széde“, forrón, emberien örrr lenek belőle a szavak. — Mit akartak azok az el­lenforradalmárok — mondta többek között —, akik fél esz­tendeje meggyalázták a vörös zászlót, letépték a vörös csil­lagot. — Kik gyilkolták a kommunistákat, kik üldözték a pártot, nem Horthy Miklós és Szálasi? Kik ölték meg leg­jobb elvtársainkat? Kik ké­szítették elő a Szovjetunió el­leni háborút, nem Hitler, Mus­solini és cinkosaik? Maga ez az egy azonosság is bizonyítja, hogy milyen tőből nőtt ki az októberi ellenforradalom; — Akik ezek közül még itt maradtak, most vörös terror­ról kiabálnak. Mikor ők leg­jobb elvtársainkat az utcán verték agyon, akkor az „ki­lengés’“ volt. Mikor mi letar­tóztatunk és alapos vádirat­tal az ügyészségnek átadunk egy gyilkost, akkor az vörös terror. Hát ezt a „terrort“ mi a jövőben is gyakorolni fog­juk. Beszél arról, hogy ki fogjuk javítani a hibákat, magunk is látjuk őket. Soha többé nem fordulhat elő. hogy a hibák ki­javításának ürügyén az ellen­forradalom a hatalmat csa­varja ki a nép kezéből. Közben megered az eső. Sű­rű szálakban esik, vannak, akik egy szál ingben áznak. A hallgatóság túlnyomó nagy ré­sze mégis a helyén marad, hallgatja a beszédet. — Föl fogjuk építeni a szo­cialista Magyarországot — fe­jezi be Horváth elvtárs és lent a téren feldübörög a taps, felhangzik az Internacionálé; zuhogó esőben mennek haza a váci dolgozók, de ez az eső nem tudja elmosni május el­seje lángját, mely ott él szóik­nak a szívében, akik minden kényszer nélkül, a párt hívó szavára jöttek el, hogy megünnepeljék a munkásosz­tály szolidaritásának nagy napját) Ü NI Ni PEL A MEGY E

Next

/
Thumbnails
Contents