Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-10 / 8. szám

PEST MEGYEI &Cir VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA t. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM ÁRA 50 I IE I IK 1957. MÁJUS 10, PÉNTEK ■A KÁDÁR JÁNOS: A forradalmi munkás-paraszt kormányt történelmi szükségszerűség hívta életre Megkezdte munkáját az országgyűlés­Az országgyűlés új ülésszaka csütörtökön délelőtt megkezdte ülésezését. Néhány perccel 10 óra után a képviselők tapsai közben lépett az ülésterembe Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, s a kormány tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, dr. Doleschall Fri­gyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Kállai Gyula, Kossá István, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Révész Géza. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt U budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A karzatokat zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. Javaslatára az ország­gyűlés elhatározta, hogy üdvözlő táviratot küld a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége jelenleg ülésező Legfelsőbb Taná­csának. Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke emelkedett szólásra. (Beszédét lapunk más helyén közöljük.) A Minisztertanács megerősítése, új miniszterek megválasztása Az országgyűlés ezután egyhangúlag, jóváhagyólag tu­domásul vette az Elnöki Ta­nács beszámolójában, s a be­terjesztett jelentésében fog­laltakat. egyben megerősítette Kádár Jánosnak a Miniszter- tanács-elnökévé. Münnich Fe­rencnek a Minisztertanács el­ső elnökhelyettesévé, Marosán Györgynek államminiszterré, Apró Antalnak, iparügyi mi­niszterré, Horváth Imrének külügyminiszterré, Biszku Bé­lának belügyminiszterré. Ré­vész Gézának honvédelmi miniszterré, Kossá Istvánnak pénzügyminiszterré, Dögéi Imrének földművelésügyi mi­niszterré. Kállai Gyulának művelődésügyi miniszterré, dr. Doleschall Frigyesnek egészségügyi miniszterré, va­lamint dr. Szénási Gézának legfőbb ügyésszé választását ez Elnöki Tanács által. Rónai Sándor ezután beje­lentette. hogy a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az alkot­mány 23. §-ának (2) bekezdé­se alapján javaslatot terjesz­tett az országgyűlés elé a Mi­nisztertanácsi kiegészítésére. Az Elnöki Tanács javasolja, hogy az országgyűlés Apró Antalt iparügyi miniszteri, Kossá Istvánt pénzügyminisz­teri tiszte alól mentse fel, egy­ben. Apró Antalt a Miniszter- tanács elnökhelyettesévé. Kos­sá Istvánt közlekedés- és pos­taügyi miniszterré válassza meg. Javasolja továbbá, hogy Antos Istvánt pénzügyminisz­terré, Nezval Ferencet igaz­ságügyminiszterré, Csergő Já­nost kohó- és gépipari minisz­terré, Czottner Sándort ne­hézipari miniszterré, Nagy Józsefnél könnyűipari mini®a- terré, Incze Jenőt külkereske­delmi miniszterré, Tausz Já­nos^ belkereskedelmi minisz­terré, Kovács Imrét élelme- zésüf’d miniszterré. Traut, man Rezsőt építésügyi minisz­terré, Kisházi Ödönt munka­ügyi miniszterré, Kiss Árpá­dot az Országos Tervhivatal elnökévé válassza meg. Rónai Sándor, a ház elnö­ke szavazásra tette fel az elő­terjesztést, amelyet a ház egy­hangúlag elfogadott. Szünet után Rónai Sándor emelkedett szólásra. — Szo­morú kötelességemnek teszek eleget — mondotta —, amikor jelentem, hogy a legutóbbi ülésszakunk óta eltelt idő alatt mély gyász érte az or­szággyűlést. Szentiványi La­jos képviselőtársunk 1956. au­gusztus 29-én, 74 éves korá­ban, és Guba Mihály képvise­lőtársunk november 13-án, 58 éves korában elhalálozott. (Mindenki feláll.) Javaslom, hogy Szentiványi Lajos és Guba Mihály 'képviselőtár­sunk emlékét jegyzőkönyvben örökítsük meg. Az országgyűlés a javasla­tot elfogadta. Orosz Józsefnél, Szeleczki Imrét, a Fejér megyei válasz­tókerületből Kovács Gy. Pdi­nét, a Győr megyei választó- kerületből Kalmár Pálnét, Varga Jenőmét, Zierhut An­talt, ökrös Illést, a Hajdú me­gyei választókerületből Kiss Jánost, Nagy Istvánt, a Heves megyei választókerületből Mu- csi Sándort, a Komárom me­gyei választókerületből Mu- sitz Józsefet, a Pest megyei választókerületből Becseics Lyubomirt, a Somogy megyei választókerületből Füstös Já­nost, a Szabolcs-Szatmár me­gyei választókerületből Ko­vács Sándort, a Szolnok me­gyei választókerületből Sza- öari Istvánt, Győri Gyulát, a Vas megyei választókerület­ből Giczi Ferencet, a Vesz­prém megyei választókerület­ből Bakos Istvánt, Hegyi Já­nosáét, a budapesti választó- kerületből Horváth Károlyt, Varga Istvápt, Schumeth Já­nost, Petrovlcs Jánosáét, Ba­logh Lajost, Dóra Jánost, Vankó Gyulát, Vári Márton- nét. Az országgyűlés a bejelen­tést tudomásul vette. A men­telmi és összeférhetetlenségi bizottság jelentésének meg­hallgatása után Rónai Sándor javaslatot terjesztett az or­szággyűlés jelenlegi üléssza­kának tárgysorozatára, majd az országgyűlés megválasztot­ta az Elnöki Tanácsban meg­üresedett helyekre Kiss Ká­roly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András országgyűlési képvi­selőket.- A* szünet után Kádár János elvtárs, a Minisztertanács el­nöke tartotta meg beszámoló­ját; • Kádár János beszéde után Rónai Sándor javaslatot tettj hogy az országgyűlés legköze­lebbi ülését május 10-én dél­előtt 10 órai kezdettel tartson MfllllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍIIIII>lllillUlllllllllíliiiiUilllllllIfllIlinTmillllliflHllltllllllllililllllltlllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIHII!llllillllll!JilillllflIIMIUIIIIIillllIiHiHitl lllllllllltlíllllllHUIIIIitlIllllllllllllillilUllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIIIIMII A megüresedett képviselői helyek betöltése Az elnök ezután bejelentet­te az országgyűlésnek, hogy képviselői mandátumukról a következő képviselők mond­tak le: Andics Erzsébet, Ács Lajos, Bata István. Bozsifc Jó­zsef, Dénes István, Erdsy- Gruz Tibor. Gerő Ernő, He­gedűs András, Hidas István, Horváth Márton, Kovács Ist­ván, Kónya Lajos, Kömyei József, Lukács György, Ma­darász Ferenc, Piros László, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajosné és Vas Zol­tán. — Vannak továbbá olyan lemondott képviselők — foly­tatta Rónai Sándor —, akik az ellenforradalmi események­kel kapcsolatban olyan poli­tikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak, hogy ügyükben az összeférhetetlenségi bi­zottságnak kellett volna vizs­gálatot folytatni és az ország- gyűlés elé javaslatot terjesz­teni. Ök azonban maguk is érezték, hogy cselekményük és magatartásuk következté­ben méltatlanokká váltak a nép bizalmára, ezért lemond­tak képviselői mandátumuk­ról. Ezek a következők: Kiss Imre, Kopácsy Sándor, Inklo- vics Mária, Elek János, Föld­vári Rudolf, Márton András, Süveges Dániel és Szigeti At­tila. — Tisztelt országgyűlés! Be­jelentem, hogy az elhalálozá­sok és lemondások folytán megüresedett képviselői he­lyekre a következő pótképvi­selőket hívtam be: a Baranya megyei választókerületből Szivén Kálmánt, a Borsod megyei választókerületből Csergő Jánost, a Bács-Kiskun megyei választókerületből P ezseg az élet a Parlament folyosóin, a büfében, itt is, ott is kis csoportok beszél­getnek, régen nem látták egy- \ mást a képviselők. Két csiz- ; írté,?, fekete iinneplős elivtárs a ; téli időjárásról beszél, meg a ; kései fagyhullámról, a képvi- \ selök körülveszik Kádár, Ma- \ rosán, Dögéi, Dobi elvtársakat, I a kormány, a párt vezetőit. \ Miniszterek, fejkendős asszo- \ nyok. munkásók, a sok éhes \ képviselő békésen áll sorba az \ adag tormáért, a feketéért. Há- \ rom asszony. Pest megyei kép- I viselők ülnek az egyik szeg- \ leiben, beszélgetnek az el- l lenforradalom napjairól. KikiUai elvtársnő viszi a szót, varrónő, a Váci Kötött­árugyárban dolgozik. — Ott voltam a gyárban vé- i gig — mondja. — Nem tud- : tak bántani, mert megvédtek a \ többiek. Jó volt érezni, hogy i szeretnek az emberek, a dől- ; gozótársak. A sok fogadónap, \ családlátogatás valahogy közál i hozott engem a váci választók- I hoz. — Mi a tsz-t védtük — I mondja Tenczer Béláné, aki ; Vámosmikolán szövetkezeti ! tag. — Ahogy elkezdődtek « I „zűrök“, mentünk a magtárba, \ az istállóhoz, mondtuk, , az ; Isten irgalmazzon annak, aki : a tsz vagyonához nyúl. Nagy i volt a fölkészülés, nem is mer- \ tek bántani minket. Pala Károlyné már nem be­'TőávaitL ás s zomj az Ország!láz fúlijosú jáa szél ilyen megnyugtató dolgdk- ról. Sokat élt át az ellenforra­dalom alatt, mostanáig az ágyat nyomta miatta. A Hazafias Népfront megyei titkára, szemben a hivatala <i rádióval, végignézte az egész ostromot. — Azt látni kellett volna — meséli — ordítoztak, égették a vörös zászlókat, tépték a vörös csillagot, aki ezekről azt mondja, hogy „békés tűnte- tők", a legszemérmetlenebbül hazudik. Ellenforradalom volt ez a javából. Fölhívtuk a megyei pártbizottságot, mond­tuk, mi van. Aztán kitettük a telefont az ablakba, hadd hall­ják saját fülükkel is. Amikor már könnygáz-gránátokat do­báltak az utcán, nem bírtuk az emeleten, leszorultunk a pin­cébe. Később az ellenforradal­márok megszállták a házat, onnan is lőtték a rádiót, min­ket meg 25-én az ablakon át zavartak ki a pincéből. A me­gyei tanácshoz mentem, ott három napig bent szorultunk, beteg lettem az átéltek tői, most keltem fel az ágyból. P ár percig hallgatnak, gon. dolkoznak. Újra átélik a rémes napokat, azután a má­ra, a holnapra, tervekre, az országgyűlésre fordul a szó. Arról beszélgetnek, mit is ké­ne felvetni — hol szorít a ci­pő... — Vácott most osztanak el 50 új lakást — mondja Kikil- lainé. — 40-et meg építenek, de valahogy mind kevés. Több, mindig több tálcás kell. Annyi, amennyi csak az ország erejé­ből telik. Páláné elvtárs azelőtt is mindig sokat járt a dolgozók között, gyűléseket tartott. Be­adványokkal fordult a párt- ház, a hatóságokhoz. Egy bu­dakalászi dolgozó paraszt ügyében az Elnöki Tanács titkáráig, Kristóf elvtársig ment el. Most, amikor arról beszél, hogy mit mondana el az ország törvényhozó testüle­tében, megcsillan a szeme, át. melegszik a hangja, belülről, nagyon őszintén beszél, lát­szik, hogy sokszor, nagyon sok­szor gondolkozott már ezekről a dolgkról. — Elmondanám, hogy mi­lyen volt az ellenforradalom. Elmesélném, amit láttam. — Aztán arról beszélnék, hogy milyen jó ez a sok, sok új rendelet. A begyűjtés el­törlése, a kötelező tűz- és jég- biztosítás megszüntetése, a gyeredetelenségi adó elhagyd. sa. Ha nagyon utána keres, nénk, a pártszerveknél, meg itt az országgyűlésben is, meg le­hetne találni azt a rengeteg beadványt, amit ezekben az ügyekben írtam. — Először csak hiába, de az­tán október előtt elkezdtek mozogni a dolgok, A képvise­lőcsoportban már megbeszél­tük azt a fölterjesztést, aráit a beszolgáltatást rendszer át- építéséről csináltunk. Aztán ebből nem lett semmi, közbe­jött az ellenforradalom. — Most a kormány nagyon ügyesen, pont ezeket a kérdé­seket oldotta meg, amik a leg­jobban fájtak a népnek. Higy- gyétek el, én jól tudom, ott éltem köztük. Hát ezért támo­gatom én a kormányt. Ezért bízom bennük. Megint csak hallgatnak- Rágják magukban amit Pálá­né mondott, hümmentenek, bó­lintanak, ők is így érzik, csak valahogy a másik jobban et tudta mondani. Szedelőzködnek. Az ország­gyűlés folytatja a munkát és ők az ülésszak alatt még jó párszor fognak beszélgetni. S ahogy búcsúzkodnak, megint csak Páláné találja el legjob­ban a szót, azt amivel ők két- cen egyetértenek, azt amivel egyetért a többi törvényhozó, s a törvényhozók megbízói ■—, az ország népe. — Igen, ezért támogatom c kormányt. Jól csinálták eddig és úgy érzem, hogy eztán is jól fogják csinálni, ha meghall­gatnak minket, meghallgatják az embereket. a nép igazi ké­relmeit valóra váltók. Faludi András

Next

/
Thumbnails
Contents