Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-10 / 8. szám

KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS BESZÉDE

2

______________________________________________ “XjCirlap___________________________________

— Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak! A magyar nép békés, szocialista alkotómunkáját megszakító ellenforradalmi támadás sötét és vészterhes napjai után immár békésebb, normális körülmények között mutatkozik be az országgyűlésnek a forradalmi munkás-paraszt kormány.

•— Népünk szocializmushoz hű tömegeinek harca és munkája eredményeként, továbbá a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista tábor, a Szovjetunió testvéri segítségének eredményeként elmond, ható, hogy ma már túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken.

■ — Már a fegyveres felkelés tkiirobbantását megelőző órákban égették a vörös zászlót, törték és zúzták a vörös csillagot, a szocializmus, az emberi haladás és a népek testvériségének szent jelképeit. Rövidesen fellobbantak a fasizmus elmaradhatatlan kísérői: az emberiség kultúr- ikincseit hamvasztó, barbár Ikönyvégetés máglyái. Megkezdődött a fasiszta ellenforradalom állatias terrorja, mint az 1919 augusztusában először uralomra jutott Horthy- fasizmus dühöngésének első napjaiban. A haladó emberek elleni hajsza szervezetten és intézményesen folyt. Kereszttel megjelölt és jelöletlen lakásokból, házról házra járva, 'előre elkészített listák alapján hurcolták el a párt- és tanácsfunkcionáriusokat, kiváló munkásokat, termelő- szövetkezetek alapító tagjait és elnökeit, rehdőröket, államvédelmi és honvéd sorkatonákat, tiszteket. Kínozták és meggyilkolták őket. Ezeket a fasiszta rémtetteket maguk a gyilkosok „a hosszú kések éjszakájának“, más alkalommal '„Szent Bertalan éjszakájának“ nevezték el. De amit műveltek, az még csak a kezdet volt. November 4-re virradó éjszaka osak Budapesten 1400, az egész országban hozzávetőlegesen mintegy háromezer olyan megkínzott hazafi volt az ellenforradalmár banditák kezében, akiknek kivégzését november 4-re, 5- ére és 6-ára tervezték.

— Aki ezeket a rémtet- teket „véletlen kilengéseknek” nevezi, az a legjobb esetben nem tudja miről beszél, vagy az ellenforradalmat akarja mentesíteni, szörnyű, népellenes bűneitől, vagy a legrosszabb esetben saját, nem egészen tiszta lelkiismerete kényszeríti őt erre. Ha van jóhiszemű ember a világon, akinek még kétsége van az októberi magyarországi

*— De az ellenforradalom nemcsak őrjöngő fehérterrort szervezett az utcán, nemcsak fegyverrel támadott és gyilkolt — támadott a politika porondján, a politika eszközeivel is. Abban már politika volt, hogy az ellen- forradalom fegyveres erejét mint legfontosabb célokra, a párt épületeire, intézményeire, funkcionáriusaira és tagjaira irányította, hogy elsősorban a pártot akarta — intézményei és hű tagjai megsemmisítésével — fizikailag is elpusztítani.

— Az októberi ellenforradalmi támadás és terror tényei ismét megmutatták, hogy nemcsak a marxistáik—leninisták, hanem az ellenforradalmárok is épp olyan jól. pontosan ismerik a párt szerepét. Tudták, hogy ha a Magyar Népköztársaságot meg akarják semmisíteni, akkor előbb meg kell semmisíteniök a népköz- társaság fő és vezető politikai erejét, a pártot, mert amíg a párt él és harcol, addig él a népköztársaság is. Nagy csapásokat mértek a pártra, mocskolták, gyalázták, romAz az ellenforradalmi felkelés, amely hazánkban a nemzetközi imperializmus cselekvő támogatásával 1956. október 23-án kitört, vad gyűlölettel vetette magát népi demokráciánk minden vívmányára. mindarra, amit népünk több mint egy évtized munkájával alkotott. Az ellenforradalom meg akarta dönteni a Magyar Népköztársaság törvényes állami rendjét. társadalmi rendjét, a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát és helyébe a burzsoá diktatúrák leg- reakciósabb rendszerét, a fasiszta diktatúrát akarta állí- I tani. Nemzeti függetlenségünk

események ellenforradalmi jellegét illetően, az vessen csak egy pillantást a felkelés zászlóvivőire és harcosaira és akkor minden kétsége closzlik.

— Mindszenty, a középkori kardinális, Nagy Ferenc, a nemzetközileg ismert hazaáruló, az agg Horthy Miklós, a magyar nép világszerte ismert hóhéra, Habsburg Ottó —• úgymond „király“ — egyszerre mozdultak meg.

— De nézzük a honi vezéreket: itt van Maiéter, az egykori ludovikás, esküjét következetesen mindig megszegő tiszt, Király BéJa Horthy- fasiszta katonatiszt, Dudás, a királyi román sziguranca és Horthy volt besúgója, beugrató ügynöke. Az ellenforradalom tiszti kádereit a börtönajtó kinyitásával is kiegészítette. Külön bűnük, hogy 9400 közönséges gyilkost, rablót és tolvajt is rászabadítottak " társadalomra és felfegyverezték ezeket. De az ezeken kívül kiszabadított több mint 3400 elsőosztályú, kipróbált háborús és népellenes bűnös, kém, ellenforradalmár, össze-’ esküvő, a vezérkarhoz azonnal hozzácsatolható — és a döntő katonai szervekben nagy számban azonnal aktivizálódott — erőkkel együtt a következő díszes társaság állt Maiéter és Király Béla vezetése mögött: Dövényi Nagy Lajos nyilas újságíró, Littomericzky Zoltán ezredes, horthysta ügyész, Mes- kó Zoltán és Szakmán Emil nyilas miniszterek, herceg Odeschalchi Péter, Atkári Arisztid, gróf Eszterházy Pál, Nagy Dezső, Parádi és Hegedűs horthysta törzstisztek, Kuthi László, gróf Almásy Pál, gróf Takách Tolvay József horthysta tábornokok, háborús bűnösök. íme ezek voltak a katonai vezetői az ellenforradalmi felkelésnek és hozzájuk méltó volt táboruk is.

bolták. Ágyúval lőtték szét székházait, gyilkolták városon és falun legjobb fiait, de nem tudták elpusztítani — a párt él és napról napra erősödik! (Hosszan tartó, ütemes taps.) És ahogy annak történnie kellett, a talpraállt párt vezetésével és sugárzó erejének segítségével talpraálltak. tömörültek a szocialzimus ügyéhez hű .magyar dolgozó tömegeik és a rátámadó ellenséget lerázva él és napról napra erősödik drága hazánk, a Magyar Népköztársaság is! (Lelkes, nagy taps.)

— Az októberi ellenforradalom politikai támadásának első sikere az volt, hogy Nagy Imre régebbi politikai elgondolását megvalósítva kiharcolta a politikai pártok koalíciójának kormányát és feladta a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerepét. Ez az adott történelmi viszonyok között az ellenforradalom első, de döntő jelentőségű politikai győzelme volt. A marxizmus—leniniz- mus pontosan feltárta, hogy a pártok szövetsége kérdésében, a döntő: mikor, milyen feltételek között, kinek a vezetése alatt és milyen célok elérése érdekében létesül a pártok egy adott szövetsége,

megsemmisítésével imperialista gyarmattá akarta változtatni hazánkat. ,

— A forradalmi munkásparaszt kormányt az ellen- forradalom elleni harc múlhatatlan és halaszthatatlan történelmi szükségszerűsége hívta életre. Azok az emberek, akik a tényeket nem ismerik, vagy képtelenek az események lényegét megérteni és mindazok, akiknek érdeke fűződik ahhoz — megkísérelték, s részben még ma is megkísérlik vitatni a hazánkban kitört fegyveres felkelés ellen- forradalmi jellegét. De a tények ereje megtöri a ködösítés minden kísérletét.

A második világháború időszakában létrejött már egy pártszövetség, koalíció, a Magyar Kommunista Párt vezetésével, a Kisgazda, a Szociáldemokrata és a Nemzeti Parasztpárt részvételével. Ez a pártszövetség akkor a haladást szolgálta, tartalma demokratikus, antifasiszta volt, célja a Hitler-fasiszta iga lerázása, a háború után pedig a fasizmus visszatérésének megakadályozása, a független, demokratikus Magyarország megteremtése volt. Ennek megfelelően külpolitikájának alapja a fasisztaellenes tábor fő erejével, a Szovjetunióval való barátság és szövetség megteremtése volt.

— Az 1956. október végén, az ellenforradalom fokozódó támadása és nyomása alatt létrejött koalíció — bár ugyanazok a pártok vettek részt benne — nem a haladást szolgálta. A koalícióban részvevő polgári pártokat most a kommunistaellenesség, a bur- «soá restauráció szándéka és ennek megfelelően a szovjet- ellenesség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koalícióban nem vezető, hanem alárendelt helyzetben volt az első pillanattól kezdve, elsősorban nem a külső körülmények, hanem annak következtébe*. hogy a Magyar Dolgozók Pártja képviselete ebben a koalíciós kormányban nem volt egységes és a Nagy Imre—Losonczy-csoport a polgári pártok képviselőivel kezdettől fogva teljes egyetértésben, egy fronton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szocializmus állásainak feladása, az ország külpolitikai elszigetelése, a szocializmus táborából való kiszakítása, a Szovjetunióval való szembeállítása kérdésében. A polgári pártokban kezdettől fogva a szélső jobboldali elemek ragadták kezükbe a vezetést és kizárták belőle azokat a kisgazda és nemzeti parasztpá-rti politikusokat, akik az elmúlt években részt vettek a kommunisták vezetésével a szocializmus építésének munkájában.

— Az októberi koalícióban részt vett, akkor újból megszervezett Szociáldemokrata Pártnak puszta létrehozása is az ellenforradalom legveszélyesebb politikai támadását jelentette a munkásosztály hatalma ellen. Célja a munkásosztály kettészakítása, a testvérharc felújítása volt.

— így az októberi pártszövetségben részvevő Kisgazda, Szociáldemókrata és Petőfi- párt, Tildy, Csorba, Kéthly, Kelemen, Bechtler, Bibó Lajos vezetése alatt, Mindszenty áldását élvezve, minden fellépésével az ellenforradalom kommunista- és népellenes, szovjetellenes céljait támogatta.

Ez az októberi koalíció még így isi, minden ellenforradalmi iparkodás ellenére is csak a beköszöntő és a fügefalevél szerepét játszotta az ellenforradalom számára. A Horthy- fasiszta burzsoázia gyorsan létrehozta a Demokrata Néppárt, Katolikus Népszövetség, Keresztény Magyar Párt, Magyar Függetlenségi Párt, Magvar Élet Pártja. Katolikus Párt. DemokrstjV'is Unió, Keresztény Front, Magyar

Forradalmárok Pártja, Magyar Forradalmi Ifjúsági Párt elnevezésű politikai csoportosulásait. Ezek csak az ismertebbek. Egyedül Újpesten 74 politikai párt alakult ezekben a napokban. (Élénk derültség.)

Volt ezek között a pártok között — mint látjuk — néhány egészen jó hangzású, úgynevezett demokrata, forradalmi elnevezésű párt is. De kérdem: forradalmi lesz-e egy párt — amely a kormányhoz írt beadványában Mindszenty miniszterelnökségét követelte —. attól, hogy Mindszenty szoknyájától nem messze álló keresztszülői — nagy ravaszul — a „Magyar Forradalmárok Pártja“ nevet adták neki? Nem! Ez attól még hamisítatlan ellenforradalmi párt maradt.

— De a politikai pártok mellett a tőkések újra létrehozták az olyan szolid szervezeteket, mint a Háztulajdonosok Országos Szövetsége, a Kereskedők Központi Szövetsége. A Kisgazdapárt akkor hirtelen született orvos csoportja pedig a Kis Újság novemMindez, amiről eddig szóltam; a népköztársaság elleni fegyveres támadás, a fehérterror, a burzsoá pártok feltámasztása, a gyárak, a föld visszakövetelése a régi tulajdonosok számára, pontosan megfelel a társadalmi reakció, más szóval az ellenforradalom elveinek és gyakorlatának.

Az a körülmény, hogy a Nagy Imre—Losonczy-csoport egyvonalban harcolt a Horthy-fasiszta burzsoá ellenforradalommal a Magyar Népköztársaság életérdekei ellen, az ellenforradalmat nem változtatja forradalommá.

A Nagy—Losonczy-rcsoport élen járt a párt elleni uszításban, ajtót-kaput nyitott az ellenforradalom számára. De ez, nem

A magyar forradalmi műn- kás-paraszt kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban levő Nagy Imre- kormánnyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult meg a mai forradalmi munkás-paraszt kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres segítségét kéri az ellenforradalom szétveréséhez és a rend helyreállításához. Ehhez a Szovjetunió testvéri segítsége múlhatatlanul szükséges volt.

Mi volt a cél? A célunk volt, szétverni az ellenforradalmat, rendet teremteni az országban és újjászervezni a szocialista forradalom erőit.

A kormány a szocialista forradalom erőinek újjászervezésével, a tömegekre támaszkodva és a jóhiszemű, becsületes, de megtévesztett emberek felvilágosításával, a helyes útra való visszatérítésével látott munkához.

Érthető azonban, hogy az ellenforradalom erőivel szemben vívott fegyveres és politikai harc viszonyai között a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala került előtérbs. Nem mi alkalmaztunk először erőszakot — a kihívás a provokáció, a támadás nem a mi részünkről történt.

Kádár elvtárs azután arról beszélt, hogy a fehérterrorral szemben meg kellett védeni a munkásosztály ügyét. Beszélt arról a türelemről amelyet a kormány az úgynevezett Központi Munkástanács, a különböző „forradalmi” bizottságok, az írószövetség iránt tanúsított. Hiába volt azonban ez a türelmes felvilágosító munka, a Központi Munkástanács egyre inkább a Szabad Európa utasítása szerint cselekedett, az írószövetség több tagja részt vett a kormány ellen irányuló ellenállás szervezésében, végül is demokráciaellenes működésüket be kellett tiltani.

Kádár elvtárs beszédét így folvtatta:

A nyugati sajtó beismerésáber 2-i számában már a Horthy-világ hírhedt Orvosi Kamarájának létrehozását követeli.

Mihelács Vid, a Demokrata Nénoárt Hazánk című lapja november elsejei számában még csak kártérítést követel

az államosított gyárak és a kiosztott földek volt tulajdonosai számára, de már ugyanaz nap bent járt a parlamentben egy küldöttség, amely a száznál kevesebb munkást alkalmazó üzemek visszaadását követelte a volt tulajdonosok számára.

— Ezek az igények és követelések azonban már nem fértek össze a Magyar Népköztársaság alkotmányával. Ezért

határozták el már október utolsó napjaiban a magyar országgyűlés feloszlatását. Ezért nyilatkozott Csorba János a Kisgazdapárt terveiről az „Igazság” című lap november elsejei számában úgy, hogy a Kisgazdapárt az 1945-ös pártarányok alapján akarja az új koalíciót, követeli az Elnöki Tanács megszüntetését és „lényegében” népköztársaság helyett köztársasagot

változtathatja forradalmárrá Mindszentyt, Maiétert, Király Bélát, Dudást, hanem inkább azt bizonyítja, hogy Nagy lm. réék' elárulták a párt, a magyar nép, a népköztársaság, a haza érdekeit.

— Vannak, akik szemünkre vetik, hogy mi sokat beszélünk az ellenforradalomról és ezzel összefüggésben a Nagy Imre- féle árulókról. Szemünkre vetik, hogy ehelyett miért nem beszélünk inkább a régi hibákról. a Rákosi-féle vezetés szektás és dogmatikus irányvonala által okozott károkról, a törvénysértésekről.

— Világosan meg kell mondanunk, hogy két gyökeresen különböző kérdésről van szó. Ha nem akarunk súlyosan véteni pártunk és népünk érdéből tudjuk, arra számítottak, hogy a fegyveres ellenforradalom leverése után tömeges megtorlás következik. Nem következett. Nem teljesítettük volna azonban kötelességünket osztályunk és népünk iránt, ha türelmünk a végtelenségig tartott volna az ellenforradalmi kísérletezésekkel és provokációkkal szemben. Kormányunk végig tartotta magát az első deklarációjában nyilvánosságra hozott álláspontjához és senkit sem vontunk, nem i® vonunk felelősségre amiatt, mert annak idején részt vett valamilyen felvonulásban, vagy tüntetésben, amennyiben súlyosabb beszámítás alá eső ellenforradalmi cselekményt nem követett el. Ez tehát egyrészt már akkor sem jelentette, hogy a szervezőket és a gyilkosokat nem fogjuk felkutatni és felelősségre vonni. Másrészt a büntetlenség természetesen nem vonatkozhatott azokra, akik november 4-e után is makacsul tovább harcoltak a népi demokrácia ellen és tovább szervezték az ellenforradalmat. A november 4-e utáni időszakra már nem lehetett azt mondani, hogy jóhiszemű emberek, eszmei megzavarodottság folytán támadnak a népi demokrácia, a néphatalom ellen. Ellenkezőleg. nyugodtan mondhatjuk, hogv a november 4-e utáni fegyveres provokáció szervezői és részvevői tudatos ellenforradalmárok voltak, akik nem akarták letenni a fegyvert. Emiatt került sor december 11-én a rögtönbírás- kodásról szóló törvényerejű rendelet kihirdetésére. A Szabad Európa Rádió még gúnyolódott. mondván, hogy október 23-a után is hirdettek statáriumot. de nem lett belőle semmi és ez lesz a sorsa a mi rendelkezésünknek is. Azóta megtanulhatták ők is, az általuk* bujtogatott ellenforradalmárok is. hogy megégeti magát, aki a tűzzel játszik. Mi komolyan vesszük intézke1957. MÁJUS 10, PÉNTEK

1 kei ellen, akkor nem feledkezhetünk meg a múlt hibáiról. Mi nem is feledkezünk meg ezekről. Tudjuk, hogy a volt vezetők hibái hallatlanul ártották a párt és az állam tekintélyének és feladatunk minden módon megakadályozni e hibák megismétlődését. Azt is tudjuk, hogy ezek a hibák zavarták a fejlődést, gyengítették a magyar proletárdiktatúra erejét, jogos elkeseredést váltottak ki a tömegekből s így szelepet játszottak abban is, hogy az ellenforradalom éket verhetett a párt és a dolgozók egy része közé. Ezzel viszont az ellenforradalom kedvező feltételeket tudott teremteni a népköztársaság elleni általános támadásra.

— De világo.-an meg kell mondani, hogy a volt vezetés minden, még oly súlyos hiba ellenére is a szocializmus építésének útján vezette a pártot és az országot. Nem gyengíteni, hanem erősíteni igyekezett a munkás-paraszt államot, nem gyengíteni, hanem erősíteni igyekezett a Magyar Népköztársaság és a szocialista tá.bor baráti és szövetséges viszonyát.

— Ezzel szemben Nagy Ian- réék árulók voltak, akik feladták a szocializmus pozícióit és élére álltak az ellenforradalom szovjetellenes uszításainak. Nagy Imréék mindent megtettek az ellenforradalmárok és imperialisták azon célja érdekében, hogy a Magyar Népköztársaságot eltávolítsák legigazabb barátjától, a Szovjetuniótól, kiszakítsák hazánkat a szocialista táborból, és így elszigetelve odalökjék az imperialista ragadozók zsákmányául.

Nagy Imréék a marxizmus—leninizmus tanainak revizionista meghamisítását, a párt megsemmisítésére törő csoportharcukig minden tettükkel a front túlsó oldalát, az ellenforradalom oldalát szolgálták. (Helyeslés.)

déseinket, olyan komolyan, ahogy ezt a dolgozó tömegek elvárjuk tőlünk és van is erőnk intézkedéseink követ, kezetes végrehajtásához.

A kormány híven ahhoz az elvhez, hogy a harcban a dől- gozó tömegek aktív támogatására támaszkodik, szükségesnek látta, hogy a népi állam fegyveres erőin kívül fegyvert adjon a proletárdiktatúra kipróbált harcosainak, a munkásosztály legjobbjainak kezébe is, ezért létrehozta a munkásőrséget, (Taps.) Büszkék vagyunk azokra a munkásokra, férfiakra és nőkre, a munkásmozgalom veterán harcosaira és a fiatalokra, akik önként jelentkeztek a munkásőrségbe és a termelőmunkában való részvétel mellett fegyverrel-5 is őrködnek nép- köztársaságunk vívmányai felett.

Büszkék vagyunk népiköztársaságunk fegyveres erőire, a néphadseregre, a határőrségre, a rendőrségre és a munkásőrségre. Van tehát fegyveres erőnk. Legyen ez nagyszerű fegyelmezett erő, csapásra kész ököl az ellenforradalmárokkal, a nép ellen törő minden ellenséggel szemben és védelmezze a nép demokratikus jogait, a szocialista jövő építését, hazánk függetlenségét, népünk szabadságát.

Határozatokat hoztunk a közbiztonsági őrizetről, a kitiltásról és a rendőri felügyelet alá helyezésről is. Ezek az intézkedések nem öncélúak, hanem a néphatalom védelmét. a zavartalan terme’ő- munka lehetőségének biztosítását, a levert ellenforradalom esetleges újabb provokációinak megelőzését szolgálják. Ugyanakkor a kormány legmesszebbmenőkig őrködik a törvényesség szigorú megtartása felett. Ami a különböző korlátozó intézkedéseket illeti, nyugodtan kiielenthetiük. hogy azok további fenntartásának szüksé(Folytatás a 3. oldalon)

Nem „véletlen kilengések11 — szervezett ellenforradalom

Támadás a párt ellen, fehérterror

A forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységéről

Nagy Imre az ellenforradalmat szolgálta