Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-19 / 16. szám
c fest MEG k'/C ivia it 1957. MÁJUS 19. VASÄRNAP <A ""’zftlHap I munkatársa lettem NEVET AZ OROSZLÁNNÁL ÓVATOSAN BÁNJ!... Elsősorban bemutatkozom: a Pest megyei Hírlap Tüske Danija vagyok.-.-. Hogy nem ismernek?... Majd megismernek kedves olvasóim. A megye dolgozóinak szívós lelkiismerete akarok lenni. Minden alkalommal jelentkezem, amikor „szemléim“ során valamilyen elhanyagolt dolgot, rendellenességet, bosszantó apróságokat tapasztalok. Sajnos — előreláthatólag *— sokszor jogok jelentkezni. A tévedések elkerülése végett ne gondolják, hogy valamiféle „Janda“ módszerekkel végzem a munkámat. Nem, Ez tá- ■ vol áll tőlem. Éppen ezért, mivel nem vagyok nyomozó, nem tudok mindenütt megjelenni, kérem olvasóimat, hogy segítsenek. Segítségül hívom önöket, azzal a jelszóval, hogy „több szem. többet lát“. Az észrevételeket, a hanyagságokról, a bosz- szantó dolgokról összegyűjtött feljegyzéseiket küldjék el cí- : memre: Pest megyei Hírlap szerkesztősége, Budapest, VIII, Blaha Lujza tér 3. Tüske Dani jeligére. Most pedig a szokásos bevezető ceremóniának eleget tettem, közszemlére adom eddigi észrevételeimet. A VILÁG Akit elragadott a játékszenvedély... — A betyár mindenit, most vihetem a Patyolatba — mondotta egy szürkenadrágos férfi, amikor felkelt a pirosra festett pádról. Hát igen, bosz- szantó dolog, amikor közönséges porfestékkel festik be a parkban elhelyezett padokat, mint például Vecsésen is. De miért volt erre szükség és ki volt ennek az „újításnak“ a mestere? Tüske Dani is szeretné tudni. • Vácott a háztartási boltban a polcon rengeteg az autószi- fonbetét. Évek óta ott áll, mert nem keresett cikk. Budapesten viszont folyton keresik és csak ritkán lehet kapni. Az illetékesek miért nem fektetnek nagyobb gondot az áru elosztására? * Helyes és jó kezdeményezés, ha a napi sajtót falitáblára kiteszik olyan helyen, ahol azt sokan olvashatják. De ha valahol elkezdték, azt naponta csinálják is. Mert nemcsak a Tüske Daninak, hanem Ve- csés dolgozóinak sem tetszik, hogy a tanácsház folyosóján elhelyezett táblán május 16- án április 24-i Népakaratot és április 25-i Népszabadságot lehetett csak olvasni. Vagy a posta ilyen késéssel jut el Ve- csésre? m Ha már a falitáblánál tartok, szóvá teszem a T'ipgykőrösi Konzervgyár munkástanácsának falitábláját is. Miért nem „renoválják“ a táblát? Miért tarkítja olyan cikk, amely anno 1956 március 15- én kelt, amikor még nem is létezett a munkástanács? * Vácott a Fehér Galamb Étteremben gyors a kiszolgálás, tiszta az asztal, nem rúzsos a pohár, de a kenyeresre félórát kell várni. Miért nem szolgálhatja fel a kenyeret a pincér? * A nagy sóhajtás nem mindig használ. Hogy mennyire így van. ez beigazolódott Pilis község legeltetési bizottságánál is. Nagyot sóhajtottak és elkészítettéit az évi tervet. És így került a tervbe többek között olyan tétel is, hogy három apaállat száraz takarmányának biztosítására 24 hold rétet vettek igénybe. Ilyen bőkezűek azért ne legyünk, még Pilisen sem. * Vácott a népszerű, zenés, táncos „Pipacs“ cukrászdát másfél hónappal ezelőtt bezárták. — Renoválják — mondták. A cukrászda a váci fiatalok bosszúságára azóta is zárva van. De a „renoválást“ még most sem kezdték el. Mi lesz a cukrászda sorsa? Ezt szeretné tudni jj ca» /2 c vjat/jw-~'f // V JJ, , t . ] . ~ » ’S (Wochenpost, Berlin) Az óvatos búvár >/ fJ ■*#/,// 4 ...MERT, HA NEM: (Oggi, Róma) rjárunk a kompra NagyV maroson. A Duna viharos, dühös szél akasztja vállát a hullámfalaknakt és hintáztatja, táncoltatja a nagy vizet. Időnként széles tenyerével a vízre paskol, felcsapnak a habok. Simtva nevet fel a szél, tetszik néki a játék. A parton hárman állunk. Magas barna, nevetőszemű szép lány, egy katona meg én. A fiú ismerkedni próbál, de tenyeres-talpasan teszi. Egy esőcsepp lehull, hát enyelegve, gondoskodva át alkarja fogni a lány telt, szépvonalú vállait, meg ne ázzon a szentem. Az meg szó nélkül elfordul, lerázza magáról a szemtelen karokat. Pedig de jóképű legény. Ezt a lány is látja. Dühös, hideg csend áll be. Az érintkezés megszakad. Ekkor jelenik meg a negyedik szereplő, öreg, fejkendős nénike, két nagy szatyorral. Még oda se ér, már megindul a beszélője. — De cudar egy idő van leikecském — kezdi szaporán és választ sem várva, már egy történetbe kezd. Van benne szó ángyomról, tojásról, hamis kutyáról, részeg bakterről. Most már sohasem fogom megtudni, hová ért volna a történet, mert szó Iközben hagyta abba. A lányra pillantott és felkiáltott. — Jesszusom, csak nem te vagy a Szabó Andrisék Juliskája? — De bizony én vagyok néni, veresedlk el a lány. és lapos pillantást vet a kato- na felé, meghallotta-e a kéretlen bemutatást. — Én vagyok örzse néni, a 'kútásó örzse néni, Jüli- kám, örvendezik és cm lékeztet az öregasszony és már folytatja is. — Szegény apád, Isten nyugosztalja, ha megérte volna. Hogy megszépültél te lány. Olyan vagy, mint a rózsa. Kapnák is rád a legények, ugye? A katona szólna valamit, de csak a torkát köszörülheti, mert a néni kérdése nem vár és nem is tűr választ. — Édesapád de jó ember volt. Kár érte, hogy olyan rossz vége lett szegénynek. Mondtam neki mindig — meglődd Andris, egyszer bajod lesz, hagyd ott az erdőt... Beszélhettél is annak, nem hallgatott az senkire. a szél belevág, felkapja zí a guruló szavakat, elviszi, görgeti, vízbe ejti. Nem hallani semmit, bár a néni beszél-beszél tovább. Megérkezik a komp. Beszállás. A katona közéjük lép, a néni örvendezve nyújtja a szatyrot, van már segítség. De a fiú csak a lányt látja, csak őt akarja megtámogatni. Hiába ... Mielőtt a karjához érne, az fürgén átlép a komp oldalán, A legény hoppon marad, ráadásul a néni előtt lábatlankndik, majd feldönti. Az öreg örzse dühösen méri végig. — Na. szép legények is ezek a maiak — dohogja mérgesen.' Elhelyezkedünk. A nénike, a szép lány egyik oldalon, a katona meg én kissé rézsűt szembe. Mi hátat fordítunk a szélnek. Meg is sértődik érte, felcsapja a vizet a nyakunkba. Szerencsére észrevesz egy hajót a Duna közepén, odarohan, hátha elzavarhatja a vakmerőt. Ismét a nénié a szó, de most szembe kapja a szelet, hát inkább kérdez. — Hogy is történt drága apáddal az a szörnyűség? A lány a múltba réved. Emlékeit keresgéli, és mire beszélni kezd, teli a szeme könnyel. Az emlék nagy sírásokkal merült el benne annak idején, ahogy most felhozza, eleven fájdalommal tör elő. — Hogy szeretett téged, mindig rólad mesélt az Andris. érzékenyül el a néne. A lánytestet megrázza a sírás. — Engem szeretett legjobban. én voltam a kedvence. Azon a napon reggel elvitt a néném. Tudja, búcsú volt nálunk. Tízszer is visszaszaladtam apámhoz, megöleltem, megcsókoltam. ígértem erősen, hozok neki mindenféle búcsúfiát. Estére járt már, mikor hazaértünk. A sógorasszony várt a kapuban, erővel el akart vinni magával, hozzájuk. Ty 'izbedudál a szél. A komp IN elindul, előrefúrja magát, a vizet harapja. A hirtelen zökkenőktől feldől az egyik szatyor. A lány gyorsan lehajol érte. a fiú előreugrik, úgy kap utána, a két fej ösz- székoccan ,a komp majdnem felbillen. Ahogy felegyenesednek, a lány kezében a szatyor egyik füle, a fiú kezében a másik, majd széthúzzák. A néni dühösen rántja ki a katona kezéből. —• Mit idétlenkedik ez? A lány is haragosan maga ele néz. Helyreáll a rend. a néni kíváncsiskodva faggatja. Na és mi volt aztán? — Nem mentem a sógorasszonnyal sehová. Kiszakítottam magam a kezéből és rohantam befelé sírva. Apám, drága apám. kiabáltam hangosan. pedig nem tudtam semmit. Mégis megéreztem, hogy nincs már nékem gyű- molítóm. A néni sírni 1kezdett. Szemeit törülgette és vele sírt a lány is. A katona tekintetét a lányra tapasztotta, itta a szót. Szemében ült a lelke. Legszívesebben simogatta, vigasztalta volna. A lányt megcsapta a részvét. A fiúra pillantott, megengesztelten. — Dekát ki tette, kérdezte a néni izgatottan, ki volt az a gyalázatos? — Fenyegették apámat a vadorzók már sokat. Meg is üzenték neki, hogy életét veszik, ha nem enged. Akkor volt, hogy vadorzáson fogta az erdőszéli Feketéék. két fiát. — Azokat az istentelen gonoszakat — sóhajtotta rémülten a néni. Egyszer szabadságra jöttek haza kato- náéktól, és a mulatságon két embert is megkéseltek azok a vadak. Szinte maga előtt látta őket, ahogy hét- venkedtek a bajonéttal és még dühösebb a mi katonánkra. — Csalk a baltától mentsen meg Isten minden derék embert, morogja és szá- nakozón simítja a lány kézit. — Apám elvette a puskájukat, a jelentést is megcsinálta. Szidták, gyalázták, nem törődött velük. Nem félt, az erdőt védte. Már nem az uraságé. Védeni kell, mondogatta mindig. Este aztán megtörtént a baj. Valaki belőtt az ablakon és apám azon minutumban lefordult a székről, a szívén ment keresztül a golyó Ö rssé néni megborzad. A katona arca fehér a fe'lháborodástól. A lány szeme végigfut a fiú szálas, erős alakján ... Ez megvédene őket. „Meg én“, bizonygatja a hűséges férfi- szem. A szél újra támad. Most a lányt célozza meg. Hajába kapaszkodik, megzilálja, A lány két kezével simítja le. Szép melle nekifeszül a blúznak, ettől még a szél is izgalomba jön. Viharrá fokozódik, rekedten fütyül. A fiú pillantása leszalad a lányarcról. Kár pedig. Éppen most pirosodott ki nagyon, vagy a szél fújta ki, vagy mástól. Az öregnéni eltakarja az arcát. A lányszem is piros a sírástól, de két könnycsepp közt kikukucskál. Nézi-e a fiú és mit néz? ügy látszik elégedett, mert csöppnyi mosoly ül a szomorúságtól kínzott szá- jacstkán. Hullám csap át rajtunk, a néni csupa víz lesz. Először felkapja a szoknyáját, aztán gyorsan visszaereszti és ránk pislog. Láttak-e valamit ezek a vizslaszemű férfiak? A katona odanéz persze és a nénit elfutja a méreg. — Mit bámul ide, nem szégyellt magát? örzse néni a lány felé fordul. Meg akarja osztani felháborodó "át. De csodálatosképpen a lány már nem haragszik annyira, mint az ember várná. Sőt, mintha cinkosan a fiúra mosolyogna. Vesztére. A szél nem hiába ‘kívánta meg őt a parton. Faragatlan szélfickó. hát nem a lány szoknyája felé kapkod? Fel is fújta derekasan. A lány gyorsan lesimítja, tartja is két kézzel a menekülő szoknya széleit. A fiú előremozUul- mintha segíteni akarna. A könny, az emlék még ott a lány szemében. Mélyen megrendült. de hát ez így bolond egy helyzet. A visegrádi part felé rohan a komp. A lány felsóhajt, befejezi a történetet. — Egész éjjel virrasztot- tam az apám mellett a gyilkosokat elfogták, de nem vallottak be semmit, így is kaptak öt évet. Nemrég szabadultak. A néni még kérdezősköd- ne, a lány már a part felé les. Szinte szórakozottan a katonám pillant. Valami néma párbeszéd következik. Nem tudom. mit mondhattak egymásnak, de mindk°*1n elmosol iihdlk és megesküdnék rá, hogy a fiú még bólintott is. A néni gyanakodva nézi őket. A komp a part homokjára szalad, a lanti előrelép .seél minden ereiét ösez*s?edi, hátha visszatart ha4 ná A katona a lány mellett terem, belekarol lesend’. A néni a szatyoriait szedegeti és a lány után iparkodna. Megvársz Juliskám? Örzse nénit én segítettem le. Biztos ügvetlonkedtem, mert mir- megindultunk a parton, a r f‘o“e n lánnyal már messze tárt. Szántó Miklós BORÚRA - DERŰ
