Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 16. szám

Milyen igényeik vannak a gyermekeknek ? A Borba szakírója részletesen beszámol a 8 és 10 év közötti I gyermekek legáltalánosabb igényeiről. Eszerint az említett I korosztályhoz tartozó gyermekek inkább hajlamosabbak a 1 társadalmi, mint az otthoni életre. Ugyanakkor igényeik és i szükségleteik gyakran változnak. A lap ezután a következők-1 ben foglalja össze a 8 és 10 év közötti fiúik és leányok különö- I sebb igényeit: | Mindenekelőtt érezniök kell, hogy a velük egykorú fiúk I és leányok örömmel fogadják őket társaságukba és szívesen \ eljátszanak velük. Az ilyen korú gyermekek általában nem | szeretik a magányt. Szükségét érzik annak, hogy buzdításban részesüljenek 1 megkezdett munkájuk elvégzésében. Tudniok kell, hogy a szülők figyelemmel kísérik alkotó-í munkájuk (iskolai előmenetelük, zenei tanulmányaik stb.) fej- 1 lődéséi. Örömmel tölti el őket az a tudat, hogy hasznos segítséget 1 is nyújthatnak szüleiknek és általában a felnőttéknek. Szere■ I tik a társas-játékot és a kirándulást. Igen fontos, hogy a szülők nyíltan válaszoljanak, ha gyér- | mekeik ebben a korban egyes szekszuális problémákkal fel- I keresik őket. Zsebpénzzel és apró pénzajándékokkal megszoktathatjuk I gyermekeinket a pénz értékelésére és az önállóságra. A kirándulások, a természetjárás kielégítheti az új élmé- f nyék és „kalandok“ iránti vágyukat. Nyugati furcsaságok Nálunk is gyárthatnák... íDIVAT HELYETT láttam egy szép kirakatot... 1 Láttam egy szép kirakatot. 5 1 Teremtőm, hogy mik voltak ott! I Nyakkendők és rajtuk mintha I az állatkert lenne minta, I Az egyiken cowboy nevet, I — gyalogosan mit is tehet 7 — 1 lova van, de annak sajna § más nyakkendőn díszlik rajza, ÍCowboyunk hát, mivel lova I oly tájon van, hová soha 1 el nem juthat — más nyak- I kendőn, I szőke nőre néz esdeklőn. Másik nyakdísz — más a téma, bár ismerős ez a séma: hömpölyög az ezüst Nílus, benne vidám krokodilus. Kérdem attól, kinek tetszik, ez, melytől más megbetegszik, ii krokodil, meg a ló is talán leányszívet hódít? Ha így lenne, megérteném ■— bár akkor sem helyesel­ném —■, de erősen kételkedem, hogy egy ló ily vonzó legyeik Mint az ifjúkori bűnözéssel foglalkozó szenátusi bizottság megállapította, a pornográf (erkölcstelen) képek kiadói és terjesztői több, mint félmil- üárd dollárt keresnek éven­ként az Egyesült Államok­ban. De nemcsak az erkölcs­telen képek terjesztői, hanem a mexikói határmenti bűnbar- i lángok és kábítószer-lebujok ] ■tulajdonosai is fantasztikus j haszonhoz jutnak az amerikai ; aranyifjúság jóvoltából, akik amikor csak tehetik, átruc­cannak a szomszédos Mexikó­ba egy kis „mulatságra“* A szenátusi bizottság becs­lése szerint évenként egymil­lióra lehet tenni azoknak az amerikai fiataloknak a szá­mát. akik különböző bűncse­lekmények miatt a bíróság elé kerülnek. Ma a nemi­betegségekben szenvedő ame­rikai fiatalok száma kétszer olyan nagy, mint tüdőbajban, gyermekbénulásban, máj- gyulladásban és az USA-ban oly gyakori reumatikus láz­ban megbetegedetteké, * Kilencmillió dolláros alap­tőkével rendelkezett az a leánykereskedő társaság, amelyet nemrég leplezett le az argentin rendőrség. A tár- I saság számos előkelő bárt és l divatos szállodát tartott fenn I „áruja“ elhelyezésére. Szer- | vezetők kiterjedt minden | dél-amerikai országra. Aldo- 1 zatai'kat állás- és házassági 1 ígéretekkel fonták be és ha | már egyszer karmaikba ke- I rültek, nem volt menekvésük, f. Münchenben nemrégiben mu- | tatták be a víz szerelmeseinek, | a levegőt és napfényt kedvelő | családoknak való korszerű | vikkendfelszerelést. A kocsi-1 ban minden megtalálható, | amit a táborozok szeret-1 nek: vikkendházacska, két-há- rom személy számára kényei- i mes fekhellyel, és ami a leg- j fontosabb: egy könnyen ki-: beszerelhető csónakmotor. Azi acéllemezekből és alumínium­ból készült kocsi ugyanis olyan kitűnően szigetelt, hogy a ki­akasztható csónakmotorral, mint rocsó is használható És ha az nem, miért gondolja az a szamár, ki ezt hordja, hogy két állat (az egy helyett) meghódítja, akit szeret? A CSALÁD HUMORA Tanító: — Mennyi ötnek a fele, mondd meg fiam. Tanuló: Az egyik fele kettő, a másik meg három. ♦ — Ez a fiatal házaspár a szemközti lakásban nagyon szeretheti egymást. Minden reggel látom, hogy a férfi bú­csúzáskor megcsókolja a fele­ségét. Te miért nem teszed i ezt? «liimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimiiiiitiuimiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiiitiHiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiisuiiiiiiiiiiKiiiiiiimiimiiiMiimiiiMiiiiiiiiumiíc Héttő: Rántottleves pirított zsemlyekoc­kával, tejfeles majorannás burgo­nya főzelék. Kedd: Bableves, mákostészta. Szerda: Húsleves velőscsonttal, főtt marhahús hagymamártással és tört burgonyával. Csütörtök: Ragou-leves. rántott csirke salá­tával* Péntek: Sőskaleves. tejfeles túróscsusza tepertővel. Szombat: Gombaleves, parajfőzelék, tükör­tojással. Vasárnap: Zöldségleves grízgaluskával, rán­tott sertésborda sült burgonyával, salátával. Krémeslepény. HETI ETREND Karamell-krém tejkonzervből A tejkonzervet felbontatlanul egy fazékba helyezzük. A fazékba annyi vizet töltünk, hogy jól el­lepje a dobozt. Másfél órán át for­raljuk. A tejkonzervben levő cukor megbámul, s jól kenhető, finom krémet kapunk, mely különböző tészták töltésére nagyszerűen fel­használható. Csokoládé-szalámi Tegyünk a lábas aljára 15 %dkg cukrot, majd erre 15 dkg vagdalt diót (nem daráltat), két evő kanál kakaót vagy reggeli italt és 7—8 dkg vajat. Mindezek tetejére rá­ütünk egy egész tojást. Lassú tűz­nél keverés közben felfőzzük. Ha hűlni kezd. üveglapra vagy porce­lán tálra kristálycukrot szórunk, és rudat formálva a masszából, meghempergetjük. Másnap szele­teljük. Ha alkalmunk van rá: tej­színhabbal tálalhatjuk. Az ügyes háziasszony tudja... A gyapjúholmik mosása nehéz feladat. Ilyenkor tavasszal és nyá­ron este is minden nő szívesen hord nagykabát helyett gyapjúból készült könnyű kötött olaszkát vi­lágos pasztelszínekben. Sajnos, hamar piszkolódnak és tisztításuk nehéz, mert helytelen kezeléssel két-három mosás után formájukat elvesztik és a felére zsugorodnak. A helyes tisztítás alapfeltétele, j nogy se hideg, se meleg vizet ne i használjunk. Zsíralkohollal vagy j Tisztaság-mosóporral habossá ke­verjük a langyos vizet és átnyom­kodjuk benne a mosnivalót. Az öblögető víz pontosan olyan lan­gyos legyen, mint a mosóvíz. Aki hideg vízben Öblít, saját kárán fogja tapasztalni, hogy gyapjúhol­mija a hirtelen bőmérséklet-válto- zástól összezsugorodott. Kötött nolmit soha ne tisztítsunk szap­pannal. A szappan eltömíti a szá* lakat. A szárítást lehetőleg fűtött helyiségben vagy napon végezzük. Ha azt akarjuk, hogy petróleum­főzőnk betétjének felszívókészség* tökéletes legyen, úgy az új beté­tet behúzás előtt egy negyedórára áztassuk ecetbe, utána szárítsuk meg. * Sokan panaszkodnak, hogy töre­dezik a körmük. Különösen azok­nál fordul elő ez, akik sokat mos­nak szódás vagy mosóporos víz­ben. A vegyszerek nagyon szá­rítják a körmöket, amelyek sok­szor egészen tövig letörnek, ami nemcsak csúnya, de fájdalmas is lehet munkaközben. Ajánljuk, hogy mosás előtt, kézmosás után, vagy makacsabb esetekben min­den este lefekvéskor nagyon zsí­ros krémmel egy-két percig dör­zsöljék a körömágyat. A tavaszi szél árt az arcbőrnek. A szél szárítja a bőrt, különösen, ha csípős eső is marja. Nagyon fon­tos tehát, hogy arcunkat vékonyan bekenjük zsíros krémmel. Ezzel elkerüljük, hogy foltos, pörsenéses vagy feszült legyen. — Milyen jogcímen tenném? Még be sem mutattak neki, * — ügy tudom, az özvegy lányát akartad elvenni, és hogy-hogy az özvegyet vetted el? — Egy buta tévedés miatt, Nem ismertem a lány édes­anyját és a nagymamától kér­tem meg a kedves lánya kezétj * Meyer egy parázs veszeke­dés hevében pofonvágta anyó­sát. A bíróság 106 márka pénz- büntetést rótt ki rá. — Miért pont 106 márkát kell fizetnem? — kérdi Meyer, Mire a bíró: — Száz márkát a pofon miatt. A hat márka a vigalmi adó, * — Hogy tudtad leszoktatni Jánost, a férjedet, arról, hogy késő éjszaka járjon haza? — Nagyon egyszerűen. Egyik éjjel, amikor hallottam, hogy bejön a lakásba, így szóltam ki: „Te vagy az, Péter?” * *— Két kisgyerek beszélget. ■— Mit hencegsz, a te apád szabó és mégis rongyos a nad­rágod? — A te papád meg fogor­vos és a kisöcsédnek még. sincs egyetlen foga sem! A nagyerdő egyik selymes, töld tisztására vidám kirándu­ló társaság telepedett. Sokat gyalogoltak, sok hegyet meg­másztak. jól esett mindegyi­küknek a pihenés. Elnyújtóz­ták a füvön, előszedték ele­mózsiájukat és csendesen eszegettek. Miután elverték éhüket, a dohányosak ciga­rettára, pipára gyújtották, és nagy füstfellegeket eregettek az ég felé. Nos, az egyik cigarettából kiszabadult egy icike-picike füstkarika, őszintén szólva, alig várta már azt a pillanatot, hegy előbújhasson cigaretta­börtönéből, és 'körülnézhessen a nagyvilágban. — Bizonyára sok szépet lá­tok majd odakinn — gondolta, amíg a cigaretta gyomrában pihent. — Milyen öröm lesz majd karikázni a levegőben, játszani a virágokkal, körül­nézni a nagyvilágban. így aztán nem csoda, hogy amint kibújt a napvilágra, azonnal ismeretséget keresett. Először a füveket mérte végig, de nem tetszettek neki a haj­tás, szerény fűszálak. — Paraszt népség! — gon­dolta. — Előkelőbb ismeretség­re vágyom És ezzel a margaréták felé vette útját. — Itt vagyok, ragyogok! — mondta volna, ha tudott volna beszélni, de nem tudott, így csak illegette magát, kacérko­dott a virágokkal — akik, meg kell vallani, ügyet sem vetet­tek rá, mert éppen a napi idő­járást vitatták meg. Egy ideig mégis körülöttük lebzselt, aztán észrevette, hogy egu pacsirta vág harsá­nyon trillázva az ég felé. Utá­na szökkent. — Várj meg kis madár — tzólt utána gondolatban — GYERMEKEKNEK A NAGYRAVÁGYÓ FÜSTKARIKÁCSKA majd megtanítják, hogyan kell gyorsan és szépen röpül­ni, anélkül, hogy azokat az izéket mozgatnád az oldala­don! De a pacsirta csak szállt, szállt, hogyne szállt volna, hisz nem hallotta Füstkari- kácska gondolatait. — Menj csak, bolond, menj! — haragudott meg a füstkari­ka. és egy picit, nagyon picit bele is pirult a felháborodás­ba. — Nem is érdemied meg, hogy törődjek veled! Szürke vagy, unalmas vagy, ráadásul hangos is vagy. Nem szeretem az ilyeneket. Ezzel feljebb repült és kö­rülnézett. Alatta a kicsiny tisztáson | színes erdei virágok pompáz­tak. Aranysárga kökörcsinek bókoltak; a vadrózsáik kelyhé- ben szorgos méhecskék kutat­tak a méz után; apró hangyák húzták-vonták nagy-nagy igyekezettel a „hatalmas" ke­nyérmorzsákat; a karcsú fű­szálak nagyot nyújtóztak a déli verőfényben; és az erdő komor, hallgatag fái is mintha jálcedvűen tárták volna az ég felé ágkarjaikat. De Füst karikacska nem volt vidám. — Itt hagylak benneteket! | Elmegyek messze, messze — | mondogatta és kényelmesen | szétterpeszkedett a lágyan | ringó levegő ölén. — Meg- | látjátok, szebb leszek, mint | a legszebb virág és maga- | sabbra ezállok. mint a leg- | ügyesebb madár. A leg csodá. | latosabb tájak fölött szállók | majd, a legszebb virágokban 1 gyönyörködhetek. Az én ked­vemért nyílnak majd a bíbor színű rózsáik, és nékem tárják ki szirmaikat a kerti tulipá­nok. Nekem zöldül a rét és nekem integetnek üdvözletét a bokrok. Én leszek a legboldo­gabb a világon! így beszélt Füstkarikácska az erdei tisztásnak, és mi­után megunta nézni, amit maga alatt látott, felpillantott. Felpillantott, fel a magasba, fel a hatalmas, kék színű ha­rangra, az égboltozatra. Az égen felhők úsztak, mint tengeren a néma, nagy hajók. Fehér és szürke ezüst ruhájú felhők úsztak az égen, kicsi­nyek és nagyok, vidámak és haragos felhők, fiatal bárány­felhők és vén-vén fellegek. A felhők között az ég kö­zepén meleget szórva kacagott az örök vándor: az arany Nap. És Füstkarikácska most érezte csak igazán. hogy mennyire szabad és milyen boldog. — Szervusztok, testvérek! — köszönt rá a felhőkre. — Is­ten hozott benneteket! Jövök Háziasszonyok öröme ☆ Az április végén | megnyílt Német i Ipari Kiállításon | Hannoverben mu- | tattak be ezt az f automatikus víz- | melegítő készülé- | két, amely fél-öt | liter vizet kíván- | ság szerint 35—95 | fok között bármi- | Iyen hőmérséklet- | re felmelegít. A | készülékbe épített | hömérsékletsza- I bályozó a kívánt | hőmérséklet elére- | se után automa- | 'ikusan kikapcsol- | ja a fűtést | már, jövök közétek! Baráto­tok leszek, nem bánom, ha idegenék is vagytok, ha kell, mutatom az utat, merre jár­jatok. Vezetőtök leszek és barátotok. Előttetek vonulok majd és megóvlak bennete­ket széltől, naptól, hidegtől, melegtől. Ha kell, nagyra nö­vök, eltakarom a Napot, a Holdat vagy a csillagokat. Ha akarom — és csak akarnom kell — beborítom az egész ég­boltozatot. A felhők azonban nem ügyeltek rá. Csak úsztak a : végtelen égtengeren, egyedül \ a Nap nevetett, talán még vi- \ dámabban, mint előbb. Füstkarikácska hát tovább lelkendezett: — Ugye, szóhoz se juttok a csodálattól! De csak nézzetek és csodáljatok nyugodtan! Nézzetek, hogyan növök mind hatalmasabbra! Pedig mikor születtem, csak akkorka vol­tam, mint egv gombostű fe­jének a fele. És most? Most már nagyobb vagyok, mint a tisztás, mint az egész erdő, mint a hegység, nagyobb ta­lán. mint az egész világ. De minden hiába! A fel­hők. a néma óriások nem ügyeltek Füstkarikácska uj- jongására. Mentek, mentek útjukon tovább. De Füstkari­kácska nem nyugodott bele a kudarcba. Tovább próbálko­zott: — Nézzetek, nézzetek csak testtér ék! Nem csodálom, hogy szóhoz sem juttok!... Tudom, a ruhámat csodáljá­tok! Hát igen... Szép. Sőt, gyönyörű! A selyembogarak legvékonyabb fonala, az ügyes pók legfinomabb szála sem versenyezhet velem!... Eh, ti! Ti ostobák! Tudjátok is ti, hogy mi a szép! Csak szálltok. szálltok, nem láttok, nem hallotok, talán nem is éltek! Miért is vagytok a világon. Ezzel Füstkarikácska még inkább nekiiramodott. Emel­kedett, szállt, repült egyre magasabbra, mind feljebb és feljebb. Nem is törődött to­vább égi rokonaival, a fel­hőkkel. És fentről. a nagy- nagy magasságból valóban úgy látta, hogy beterítheti az egész világot. Így hát még szélesebbre tárta karját, még nagyobb, még hatalmasabb óriás akart lenni. Nagyobbá kívánt nőni, mint az egész Föld, mint az egész ég, mint maga a világmindenség. Enyhe szél kerekedett. A kirándulók köpenyeikbe, ta­karóikba burkolóztak: aludni készültek. A szél pedig fel­borzolta a felhők ruháját, megcirógatta a hajlós derekú füveket, valamit súgott a fáknak, valami csintalant, mókásat, mert a komor, hall­gatag fák levelei halkan, surrogva felkacagtak. Aztán meglegyintette a szél Füst- karikácskát is. És a következő pillanatban Füstkarikácska már nem volt sehol. A levegő tiszta volt, fehér és átlátszó, mint a néma kö­vek között megbúvó erdei kristály. A zümmögő méhek, az égi vándorfelhők pedig mit sem tudva a nagyravágyó füstkarika szomorú sorsáról — szálltak, csak szálltak tovább. Egyedül az öreg. minden­tudó Nap mosolygott meleget árasztó bölcsességgel az ég közepéről. Garami László

Next

/
Thumbnails
Contents