Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-19 / 16. szám
Milyen igényeik vannak a gyermekeknek ? A Borba szakírója részletesen beszámol a 8 és 10 év közötti I gyermekek legáltalánosabb igényeiről. Eszerint az említett I korosztályhoz tartozó gyermekek inkább hajlamosabbak a 1 társadalmi, mint az otthoni életre. Ugyanakkor igényeik és i szükségleteik gyakran változnak. A lap ezután a következők-1 ben foglalja össze a 8 és 10 év közötti fiúik és leányok különö- I sebb igényeit: | Mindenekelőtt érezniök kell, hogy a velük egykorú fiúk I és leányok örömmel fogadják őket társaságukba és szívesen \ eljátszanak velük. Az ilyen korú gyermekek általában nem | szeretik a magányt. Szükségét érzik annak, hogy buzdításban részesüljenek 1 megkezdett munkájuk elvégzésében. Tudniok kell, hogy a szülők figyelemmel kísérik alkotó-í munkájuk (iskolai előmenetelük, zenei tanulmányaik stb.) fej- 1 lődéséi. Örömmel tölti el őket az a tudat, hogy hasznos segítséget 1 is nyújthatnak szüleiknek és általában a felnőttéknek. Szere■ I tik a társas-játékot és a kirándulást. Igen fontos, hogy a szülők nyíltan válaszoljanak, ha gyér- | mekeik ebben a korban egyes szekszuális problémákkal fel- I keresik őket. Zsebpénzzel és apró pénzajándékokkal megszoktathatjuk I gyermekeinket a pénz értékelésére és az önállóságra. A kirándulások, a természetjárás kielégítheti az új élmé- f nyék és „kalandok“ iránti vágyukat. Nyugati furcsaságok Nálunk is gyárthatnák... íDIVAT HELYETT láttam egy szép kirakatot... 1 Láttam egy szép kirakatot. 5 1 Teremtőm, hogy mik voltak ott! I Nyakkendők és rajtuk mintha I az állatkert lenne minta, I Az egyiken cowboy nevet, I — gyalogosan mit is tehet 7 — 1 lova van, de annak sajna § más nyakkendőn díszlik rajza, ÍCowboyunk hát, mivel lova I oly tájon van, hová soha 1 el nem juthat — más nyak- I kendőn, I szőke nőre néz esdeklőn. Másik nyakdísz — más a téma, bár ismerős ez a séma: hömpölyög az ezüst Nílus, benne vidám krokodilus. Kérdem attól, kinek tetszik, ez, melytől más megbetegszik, ii krokodil, meg a ló is talán leányszívet hódít? Ha így lenne, megérteném ■— bár akkor sem helyeselném —■, de erősen kételkedem, hogy egy ló ily vonzó legyeik Mint az ifjúkori bűnözéssel foglalkozó szenátusi bizottság megállapította, a pornográf (erkölcstelen) képek kiadói és terjesztői több, mint félmil- üárd dollárt keresnek évenként az Egyesült Államokban. De nemcsak az erkölcstelen képek terjesztői, hanem a mexikói határmenti bűnbar- i lángok és kábítószer-lebujok ] ■tulajdonosai is fantasztikus j haszonhoz jutnak az amerikai ; aranyifjúság jóvoltából, akik amikor csak tehetik, átruccannak a szomszédos Mexikóba egy kis „mulatságra“* A szenátusi bizottság becslése szerint évenként egymillióra lehet tenni azoknak az amerikai fiataloknak a számát. akik különböző bűncselekmények miatt a bíróság elé kerülnek. Ma a nemibetegségekben szenvedő amerikai fiatalok száma kétszer olyan nagy, mint tüdőbajban, gyermekbénulásban, máj- gyulladásban és az USA-ban oly gyakori reumatikus lázban megbetegedetteké, * Kilencmillió dolláros alaptőkével rendelkezett az a leánykereskedő társaság, amelyet nemrég leplezett le az argentin rendőrség. A tár- I saság számos előkelő bárt és l divatos szállodát tartott fenn I „áruja“ elhelyezésére. Szer- | vezetők kiterjedt minden | dél-amerikai országra. Aldo- 1 zatai'kat állás- és házassági 1 ígéretekkel fonták be és ha | már egyszer karmaikba ke- I rültek, nem volt menekvésük, f. Münchenben nemrégiben mu- | tatták be a víz szerelmeseinek, | a levegőt és napfényt kedvelő | családoknak való korszerű | vikkendfelszerelést. A kocsi-1 ban minden megtalálható, | amit a táborozok szeret-1 nek: vikkendházacska, két-há- rom személy számára kényei- i mes fekhellyel, és ami a leg- j fontosabb: egy könnyen ki-: beszerelhető csónakmotor. Azi acéllemezekből és alumíniumból készült kocsi ugyanis olyan kitűnően szigetelt, hogy a kiakasztható csónakmotorral, mint rocsó is használható És ha az nem, miért gondolja az a szamár, ki ezt hordja, hogy két állat (az egy helyett) meghódítja, akit szeret? A CSALÁD HUMORA Tanító: — Mennyi ötnek a fele, mondd meg fiam. Tanuló: Az egyik fele kettő, a másik meg három. ♦ — Ez a fiatal házaspár a szemközti lakásban nagyon szeretheti egymást. Minden reggel látom, hogy a férfi búcsúzáskor megcsókolja a feleségét. Te miért nem teszed i ezt? «liimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimiiiiitiuimiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiiitiHiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiisuiiiiiiiiiiKiiiiiiimiimiiiMiimiiiMiiiiiiiiumiíc Héttő: Rántottleves pirított zsemlyekockával, tejfeles majorannás burgonya főzelék. Kedd: Bableves, mákostészta. Szerda: Húsleves velőscsonttal, főtt marhahús hagymamártással és tört burgonyával. Csütörtök: Ragou-leves. rántott csirke salátával* Péntek: Sőskaleves. tejfeles túróscsusza tepertővel. Szombat: Gombaleves, parajfőzelék, tükörtojással. Vasárnap: Zöldségleves grízgaluskával, rántott sertésborda sült burgonyával, salátával. Krémeslepény. HETI ETREND Karamell-krém tejkonzervből A tejkonzervet felbontatlanul egy fazékba helyezzük. A fazékba annyi vizet töltünk, hogy jól ellepje a dobozt. Másfél órán át forraljuk. A tejkonzervben levő cukor megbámul, s jól kenhető, finom krémet kapunk, mely különböző tészták töltésére nagyszerűen felhasználható. Csokoládé-szalámi Tegyünk a lábas aljára 15 %dkg cukrot, majd erre 15 dkg vagdalt diót (nem daráltat), két evő kanál kakaót vagy reggeli italt és 7—8 dkg vajat. Mindezek tetejére ráütünk egy egész tojást. Lassú tűznél keverés közben felfőzzük. Ha hűlni kezd. üveglapra vagy porcelán tálra kristálycukrot szórunk, és rudat formálva a masszából, meghempergetjük. Másnap szeleteljük. Ha alkalmunk van rá: tejszínhabbal tálalhatjuk. Az ügyes háziasszony tudja... A gyapjúholmik mosása nehéz feladat. Ilyenkor tavasszal és nyáron este is minden nő szívesen hord nagykabát helyett gyapjúból készült könnyű kötött olaszkát világos pasztelszínekben. Sajnos, hamar piszkolódnak és tisztításuk nehéz, mert helytelen kezeléssel két-három mosás után formájukat elvesztik és a felére zsugorodnak. A helyes tisztítás alapfeltétele, j nogy se hideg, se meleg vizet ne i használjunk. Zsíralkohollal vagy j Tisztaság-mosóporral habossá keverjük a langyos vizet és átnyomkodjuk benne a mosnivalót. Az öblögető víz pontosan olyan langyos legyen, mint a mosóvíz. Aki hideg vízben Öblít, saját kárán fogja tapasztalni, hogy gyapjúholmija a hirtelen bőmérséklet-válto- zástól összezsugorodott. Kötött nolmit soha ne tisztítsunk szappannal. A szappan eltömíti a szá* lakat. A szárítást lehetőleg fűtött helyiségben vagy napon végezzük. Ha azt akarjuk, hogy petróleumfőzőnk betétjének felszívókészség* tökéletes legyen, úgy az új betétet behúzás előtt egy negyedórára áztassuk ecetbe, utána szárítsuk meg. * Sokan panaszkodnak, hogy töredezik a körmük. Különösen azoknál fordul elő ez, akik sokat mosnak szódás vagy mosóporos vízben. A vegyszerek nagyon szárítják a körmöket, amelyek sokszor egészen tövig letörnek, ami nemcsak csúnya, de fájdalmas is lehet munkaközben. Ajánljuk, hogy mosás előtt, kézmosás után, vagy makacsabb esetekben minden este lefekvéskor nagyon zsíros krémmel egy-két percig dörzsöljék a körömágyat. A tavaszi szél árt az arcbőrnek. A szél szárítja a bőrt, különösen, ha csípős eső is marja. Nagyon fontos tehát, hogy arcunkat vékonyan bekenjük zsíros krémmel. Ezzel elkerüljük, hogy foltos, pörsenéses vagy feszült legyen. — Milyen jogcímen tenném? Még be sem mutattak neki, * — ügy tudom, az özvegy lányát akartad elvenni, és hogy-hogy az özvegyet vetted el? — Egy buta tévedés miatt, Nem ismertem a lány édesanyját és a nagymamától kértem meg a kedves lánya kezétj * Meyer egy parázs veszekedés hevében pofonvágta anyósát. A bíróság 106 márka pénz- büntetést rótt ki rá. — Miért pont 106 márkát kell fizetnem? — kérdi Meyer, Mire a bíró: — Száz márkát a pofon miatt. A hat márka a vigalmi adó, * — Hogy tudtad leszoktatni Jánost, a férjedet, arról, hogy késő éjszaka járjon haza? — Nagyon egyszerűen. Egyik éjjel, amikor hallottam, hogy bejön a lakásba, így szóltam ki: „Te vagy az, Péter?” * *— Két kisgyerek beszélget. ■— Mit hencegsz, a te apád szabó és mégis rongyos a nadrágod? — A te papád meg fogorvos és a kisöcsédnek még. sincs egyetlen foga sem! A nagyerdő egyik selymes, töld tisztására vidám kiránduló társaság telepedett. Sokat gyalogoltak, sok hegyet megmásztak. jól esett mindegyiküknek a pihenés. Elnyújtózták a füvön, előszedték elemózsiájukat és csendesen eszegettek. Miután elverték éhüket, a dohányosak cigarettára, pipára gyújtották, és nagy füstfellegeket eregettek az ég felé. Nos, az egyik cigarettából kiszabadult egy icike-picike füstkarika, őszintén szólva, alig várta már azt a pillanatot, hegy előbújhasson cigarettabörtönéből, és 'körülnézhessen a nagyvilágban. — Bizonyára sok szépet látok majd odakinn — gondolta, amíg a cigaretta gyomrában pihent. — Milyen öröm lesz majd karikázni a levegőben, játszani a virágokkal, körülnézni a nagyvilágban. így aztán nem csoda, hogy amint kibújt a napvilágra, azonnal ismeretséget keresett. Először a füveket mérte végig, de nem tetszettek neki a hajtás, szerény fűszálak. — Paraszt népség! — gondolta. — Előkelőbb ismeretségre vágyom És ezzel a margaréták felé vette útját. — Itt vagyok, ragyogok! — mondta volna, ha tudott volna beszélni, de nem tudott, így csak illegette magát, kacérkodott a virágokkal — akik, meg kell vallani, ügyet sem vetettek rá, mert éppen a napi időjárást vitatták meg. Egy ideig mégis körülöttük lebzselt, aztán észrevette, hogy egu pacsirta vág harsányon trillázva az ég felé. Utána szökkent. — Várj meg kis madár — tzólt utána gondolatban — GYERMEKEKNEK A NAGYRAVÁGYÓ FÜSTKARIKÁCSKA majd megtanítják, hogyan kell gyorsan és szépen röpülni, anélkül, hogy azokat az izéket mozgatnád az oldaladon! De a pacsirta csak szállt, szállt, hogyne szállt volna, hisz nem hallotta Füstkari- kácska gondolatait. — Menj csak, bolond, menj! — haragudott meg a füstkarika. és egy picit, nagyon picit bele is pirult a felháborodásba. — Nem is érdemied meg, hogy törődjek veled! Szürke vagy, unalmas vagy, ráadásul hangos is vagy. Nem szeretem az ilyeneket. Ezzel feljebb repült és körülnézett. Alatta a kicsiny tisztáson | színes erdei virágok pompáztak. Aranysárga kökörcsinek bókoltak; a vadrózsáik kelyhé- ben szorgos méhecskék kutattak a méz után; apró hangyák húzták-vonták nagy-nagy igyekezettel a „hatalmas" kenyérmorzsákat; a karcsú fűszálak nagyot nyújtóztak a déli verőfényben; és az erdő komor, hallgatag fái is mintha jálcedvűen tárták volna az ég felé ágkarjaikat. De Füst karikacska nem volt vidám. — Itt hagylak benneteket! | Elmegyek messze, messze — | mondogatta és kényelmesen | szétterpeszkedett a lágyan | ringó levegő ölén. — Meg- | látjátok, szebb leszek, mint | a legszebb virág és maga- | sabbra ezállok. mint a leg- | ügyesebb madár. A leg csodá. | latosabb tájak fölött szállók | majd, a legszebb virágokban 1 gyönyörködhetek. Az én kedvemért nyílnak majd a bíbor színű rózsáik, és nékem tárják ki szirmaikat a kerti tulipánok. Nekem zöldül a rét és nekem integetnek üdvözletét a bokrok. Én leszek a legboldogabb a világon! így beszélt Füstkarikácska az erdei tisztásnak, és miután megunta nézni, amit maga alatt látott, felpillantott. Felpillantott, fel a magasba, fel a hatalmas, kék színű harangra, az égboltozatra. Az égen felhők úsztak, mint tengeren a néma, nagy hajók. Fehér és szürke ezüst ruhájú felhők úsztak az égen, kicsinyek és nagyok, vidámak és haragos felhők, fiatal bárányfelhők és vén-vén fellegek. A felhők között az ég közepén meleget szórva kacagott az örök vándor: az arany Nap. És Füstkarikácska most érezte csak igazán. hogy mennyire szabad és milyen boldog. — Szervusztok, testvérek! — köszönt rá a felhőkre. — Isten hozott benneteket! Jövök Háziasszonyok öröme ☆ Az április végén | megnyílt Német i Ipari Kiállításon | Hannoverben mu- | tattak be ezt az f automatikus víz- | melegítő készülé- | két, amely fél-öt | liter vizet kíván- | ság szerint 35—95 | fok között bármi- | Iyen hőmérséklet- | re felmelegít. A | készülékbe épített | hömérsékletsza- I bályozó a kívánt | hőmérséklet elére- | se után automa- | 'ikusan kikapcsol- | ja a fűtést | már, jövök közétek! Barátotok leszek, nem bánom, ha idegenék is vagytok, ha kell, mutatom az utat, merre járjatok. Vezetőtök leszek és barátotok. Előttetek vonulok majd és megóvlak benneteket széltől, naptól, hidegtől, melegtől. Ha kell, nagyra növök, eltakarom a Napot, a Holdat vagy a csillagokat. Ha akarom — és csak akarnom kell — beborítom az egész égboltozatot. A felhők azonban nem ügyeltek rá. Csak úsztak a : végtelen égtengeren, egyedül \ a Nap nevetett, talán még vi- \ dámabban, mint előbb. Füstkarikácska hát tovább lelkendezett: — Ugye, szóhoz se juttok a csodálattól! De csak nézzetek és csodáljatok nyugodtan! Nézzetek, hogyan növök mind hatalmasabbra! Pedig mikor születtem, csak akkorka voltam, mint egv gombostű fejének a fele. És most? Most már nagyobb vagyok, mint a tisztás, mint az egész erdő, mint a hegység, nagyobb talán. mint az egész világ. De minden hiába! A felhők. a néma óriások nem ügyeltek Füstkarikácska uj- jongására. Mentek, mentek útjukon tovább. De Füstkarikácska nem nyugodott bele a kudarcba. Tovább próbálkozott: — Nézzetek, nézzetek csak testtér ék! Nem csodálom, hogy szóhoz sem juttok!... Tudom, a ruhámat csodáljátok! Hát igen... Szép. Sőt, gyönyörű! A selyembogarak legvékonyabb fonala, az ügyes pók legfinomabb szála sem versenyezhet velem!... Eh, ti! Ti ostobák! Tudjátok is ti, hogy mi a szép! Csak szálltok. szálltok, nem láttok, nem hallotok, talán nem is éltek! Miért is vagytok a világon. Ezzel Füstkarikácska még inkább nekiiramodott. Emelkedett, szállt, repült egyre magasabbra, mind feljebb és feljebb. Nem is törődött tovább égi rokonaival, a felhőkkel. És fentről. a nagy- nagy magasságból valóban úgy látta, hogy beterítheti az egész világot. Így hát még szélesebbre tárta karját, még nagyobb, még hatalmasabb óriás akart lenni. Nagyobbá kívánt nőni, mint az egész Föld, mint az egész ég, mint maga a világmindenség. Enyhe szél kerekedett. A kirándulók köpenyeikbe, takaróikba burkolóztak: aludni készültek. A szél pedig felborzolta a felhők ruháját, megcirógatta a hajlós derekú füveket, valamit súgott a fáknak, valami csintalant, mókásat, mert a komor, hallgatag fák levelei halkan, surrogva felkacagtak. Aztán meglegyintette a szél Füst- karikácskát is. És a következő pillanatban Füstkarikácska már nem volt sehol. A levegő tiszta volt, fehér és átlátszó, mint a néma kövek között megbúvó erdei kristály. A zümmögő méhek, az égi vándorfelhők pedig mit sem tudva a nagyravágyó füstkarika szomorú sorsáról — szálltak, csak szálltak tovább. Egyedül az öreg. mindentudó Nap mosolygott meleget árasztó bölcsességgel az ég közepéről. Garami László
