Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-24 / 20. szám

1957. MÁJUS 24. PÉNTEK "WCirlap 3 Az első emeleti folyosón, a har­madik belső udvart is megke­rülve, magabiztosan halad. A folyosó végében ajtó. Kopog­tat. Belép. — Kopp Szilveszter bányász vagyok, Pilisszentivánról, mo­torügyben. — Tessék! — Motorkerékpárt szeret­nék venni. Kérelmem indo­kolt, éppúgy, mint Pásztor József és Elisoh Márton tár­saimé. Niedermann elvtárs átveszi a papírokat. Nem ígérget: fe­lesleges. Nem ígéret, hanem „keret“-kérdés az egész. Ezt tudja Kopp is, Niedermann is. Barátságosan búcsúznak. S mikor Kopp kérvénye odake­rül a többi közé: tallózunk köztük. Dr. Imre Pál vecsési körze­ti orvos, a maglódi Micsurin Termelőszövetkezet. Kapitány Gyula veresegyházi iskolaigaz­gató, Orosz József nyársapáti / állatorvos, dr. Balogh József monori körzeti orvos, Mikus Endréné váci szociálpolitikai előadó, dr. Hajdú Gábor va- sadi körorvos..: Se vége, se hossza a kérelmezők sorának. Itt igazán helyén való a módo­sított madáchi mondás: sok az eszkimó és kevés a motor. — Meglevő keretünkkel jól gazdálkodurúk. A valóban rá­szorulók kapják elsősorban. Ennek érdekében zároltuk az eladást, s most már a járási tanácsok között osztjuk el, ami van. Ök bírálják felül az igényeket. Persze, — mint látja még sakan keresnek fel ben­nünket is — mondja Nieder­mann elvtárs. — Megnőtt a bizalom a me­gyei tanács iránt. — Ezt már Komor Béla. a kereskedelmi osztály vezetője bizonyítja. — Ez évben eddig 215 kérelem, panasz, észrevétel, javaslat ér­kezett kereskedelmi osztá­lyunkhoz. Komor Béla éppen búcsúzik Kovács Károlytól, a ceglédi Vendéglátóipari Vállalat igaz­gatójától. — Boldog ember. Két járás tartozik hozzájuk, s végre megkapták ellenőrzésre a rég esedékes személygépkocsit. Kovács Károly megígérted velünk, hogy alkalomadtán beugrunk monori új zenés cuk­rászdájukba. — Ez a büszkeségünk! — mondja az osztályvezető —, s hogy el ru> feledjem, a viseg­rádi új kétszáz személyes ze­nés cukrászdába is nézzenek el az elvtársak, mert a Buda- környékl Vendéglátóipari Vál­lalat úgyis rossz néven vette, hogy a megnyitáson nem vol­tak ott. innyi JO nir után — pihenés­képpen — máris a Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat igazgatóját és fő­ellenőrét hallgatjuk. — Panasz itt, panasz ott, panasz mindenütt: a boltok nyitvatartási ideje körül. Kérjük az elmúlt években jól bevált osztott munkaidő visz- szaállítását. — Nemcsak önöknél, de a megye minden boltjában jú­nius 1-től újból lesz pár órás ebédszünet. (Ez aztán a gyors intézkedés!) Már kissé bonyolultabb a másik panasz. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat tehergépkocsiját csak 50 km-es körzetben használ­hatja. Azontúl: ott a TEFU és az özönvíz. (No, meg Nagykő­rös, Cegléd, Szob, Visegrád, hogy csak néhány helységet említsünk.) Hát ez csak egy­szerű? De nem kell megijedni, a Belkereskedelmi Minisztérium szállítási igazgatóságával a tárgyalások ez ügyben már folynak. Remélhető, hogy megszűnik az 50-es „bűv­kör“. Ezután, már csak pár röpke kérdést intézünk Komor elv­társhoz (vajon elkomorodik- e?). — Hiánycikkek? — Mosógép, rádió, kerék­pár ... — Gázrezsó? • — Butánqázhiány miatt szü­netel a kiadás a Gázértékesítő Vállalatnál. A harmadik ne­gyedben ismét lehet igényelni. — Mezőgazdasági kisgépek és szerszámok? — Csak egy példa: a Vác és környéke Népbolt túrái vasszaküzlete április elején egy hét alatt harminc vető- gépet adott el. Azért csak eny- nyit, mert nem volt több. Bo­rona, eke, szecskavágó és a többi... fogy, mint a kenyér. De a harmadik évnegyedben nem is lesz hiány! — S még egy „kellemetlen“ kérdés: mi van a kerítés drót­fonattal? — Húsz százalékkal több került forgalomba, mint az első negyedben. Sajnos, ez is kevés. Az egészségügyi osztály szociál­politikai csoportjánál mint mindig, nagy a forgalom. És mennyi a kérés...; És gyak­ran mennyire indokolatlanok... A dabasi járásból egy idős néni nem tud kijönni a me­nyével Kéri felvételét vala­melyik szociális otthonba. Egy Pest megyei tamtóhá- zaspárn&k útjában van az asszony anyja. Otthonba sze­retnék juttatni. A megye 16 szociális ottho­na képtelen befogadni a jogos kérelmezők nagy részét. Je­lenleg is vagy százan vár­nak. hogy bekerülhessenek. Ma legalább hárman jelent­keztek a sokgyermekes anyák­nak járó jutalomért Bizony, többletmunkát jelent az osz­tálynak. hogy sokan félreér­tik a törvényt. S most jönnek a „kedves“ rokonok.:: D. A.-t éveli óta szociális otthonban gondozták. A roko­nok nem - gondoskodtak róla, tartásdíjat nem fizettek. D. A.-nak jövedelme pedig nem volt Most, hogy D. A. meg­halt, a kedves rokonok meg­jöttek .:; kérik a halott in­góságainak (köztük néhány kis ékszerének), kiadását. Óh, azok a könnyek ::. M. P.-né gyakori vendég. Férje disszidált. Ö itt ma­radt a legnagyobb nyomorban, öt kis gyermekéveh Tragédia? Még tragikusabb annak a szegény hétpvermekes aszódi asszonynak a sorsa, ki most várja a nyolcadikat: s férje = egy másik nő miatt elhagyta... Asszonv jön be, karján cse-1 csemő. Férjét is, őt is társa-1 dalmi tulajdon elleni vétség I miatt börtönbüntetésre ítél-1 ték. Két gyermeke állami gon-1 hozásban, egy a rokonoknál | van. Most, hogy megszülte a 1 börtönben a negyediket: négy- 1 havi szülési szabadságot ka-1 pott. Szeptemberben vissza 1 kell mennie a börtönbe. De I a négy hónap alatt is élniök | kell. i; segélyért jött. A segélyösszeg egy részét a | községek kapják. önállóan \ gazdálkodnak vele. De jól 1 van-e így? Az állandó segély és a te-1 metési segély felett rendelkez-1 nek önállóan. Ám valami régi, | XIX. századból itt felejtett f törvény alapján a segélykeret § (az állandó és a temetési) kö-1 zös. így történik meg azután, § hogy a temetési költségek fel- | emésztik az állandó segély 1 összegét is. Ez különösen a | Duna menti községekben gya-1 kori. ahol sok az „idegen“ ha-1 lőtt. TáDiósülyön a félévi ke- i retet (1200 forintot) két teme- I tés elvitte: állandó segélyre \ nem maradt. (Nem lehetne va- I lahogy azt a múlt századbeli 1 törvényt törölni már a tör- I vénykönyvbői?) Végezetül beszéltünk az egész. j ségügyi osztály illetékeseivel a í megye körzeti orvosainak i helyzetéről. Három felkiáltójelbe ütköz- i tünk..; Lakás! Járműi Helyettesítés! \ Dr. Pálffy Imre érdligeti j körzeti orvos, esete kellően rá- j világít a nehezére. Négy gye- j reke van. Csalódiától külön él j Nem tudja Érdligetre hozni I őket. mivel csak egy ici-pici 1 nyári lakot tudtak számára ! orvosi lakásként biztosítani. Befejezésül most már csak j Gödöllőről szeretnék beszél- j ni. Vagyis helyesebben, be- ; szél helyettem özv. Bozóki Jó-: zsefné levele (Gödöllő, Dregc- nya út 4.), melyet még már­cius 10-én írt. „Múlt héten elvállaltam be­teg barátnőm helyett, hogy egy orvosi bizonyítványt beszer- zek. Az orvos délután négytől hétig rendel. Én már félötkor ott voltam. De szörnyű lát. vány fogadott. A váróterem egy keskeny, körülbelül két méter széles és négy méter hosszú folyosó, amely tele volt, mint egy zsúfolt pesti vil­lamos. Ember ember hátán. Aki nem fért be, az kiszorult az udvarba. Volt ott vagy 50 ember. Elhatároztam, hogy másnap, a rendelés előtt egy órával ott leszek, s mint első, szén nyugodtan leülök (öt szék is van) és így minden izgalom nélkül hozzájutok az orvosi bizonyítványhoz. Dél­után három órakor már ott is voltam. De nagy csalódás ért. mivel a kapu be volt zár­va. Kiderült, hogy az orvos nem itt lakik, hanem -máshon­nan jár ide. Végre megjött az orvos. Mikor bementem, meg­mondtam neki, hogy mennyit szenvedtem és hogy miként le­het ilyen körülmények között jó munkát végezni. Azt mond­ta, hogy a tanács már két év óta hitegeti, de hiába vár, pe­dig nem is olyan bonyolult a megoldás. Dr. Vámos János — a körze­ti orvos — a Dózsa György út 12. szám alatt lakik. A lakás mellett közvetlenül abból nyí­ló rendelő és váróhelyiség­nek megfelelő szobakonyhás lakás van, ami mindig is orvo­si rendelő és váróhelyiség volt Ott azonban most egy asszony lakik a fiával, azoknak kelle­ne egy lakás, amit szerintem, a jelenlegi rendelőből át is le­hetne alakítani. Ennyit ta­lán megérdemel egy körzeti orvos és betegei.“ Dr. Olay Andor járási fő­orvos május 2-án kelt levelé­ben elismerte, hogy „a pana­szos beadványában foglaltak minden tekintetben megfelel­nek a valóságnak.” Ezek után üzenjük a gödöl­lői tanácsnak, hogy rövidesen meglátogatjuk őket. Reméljük, addigra elintézik e „megold­ható“ problémát. (alacs) EoGoY SsZoíoV .TÖRTÉNETE j pécsi Dózsa Lövész Tisz- ■zí ti Iskola tisztavató ün­nepségén találkoztunk utol­jára. Harsogtak a kürtök, pereg­tek a dobók, szépszál férfiak — újdonsült katonatisztek — álltak feszesen, keményen a díszemelvény előtt, fiataMk, szépek, vadonatúj egyenruhá­ban. Arany váUapjTikon elcsú­szott a napsugár. A tribünön a meghívottak: pártvezetők, tisztek, élmunká­sok. és könnyes-mosolygós szülők, testvérek, az új tisz­tek hozzátartozói. Ragyogóan szép nap volt. Sugárzó, meleg fényben lé­pett embertől emberig, tiszt­től tisztig a parancsnok. Egy lépés oldalt, egy tisztelgés, egy kézszorítás.., A Pjatnyickíj-együftes díszelőadása Így folyik az avatás az első új tiszttől a tizenötödikig, a tizenhatodiktól a százharmin­cadikig, a százharmincegye­diktől végig... És a parancsnok után lépdel a helyettese. A parancsnok alacsony, zö­mök ember, ezredes. Helyet­tese karcsú férfi, derekát szinte két tenyérrel átfoghat­nám. Csodálatos, hogy ez a fiúsalakú tiszt már alezre­des ... ö is tiszteleg, ő is kezetszo- rít az új tisztekkel, ő is to­vábblép eggyel, miután má­sodszor, búcsúzóul tányérsap­kájához emeli kézét. Folyik az avatás. És milyen furcsa, milyen érdekes! Mint amikor felhő árnyéka siet végig a mezőn, mint amikor az árnyékot kö­vető napsugár végigcirógat jíiiiiMiiitiiiiiiiiiiuiihiiHiiHiiiHiiiiiiiiiiMiiiiiiHiimiiMtiiiHiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiimiiiiiiiiHiií mindent, amerre elhalad ... | A parancsnokkal katonás-ke- 1 ményen szemeznek a felava- | tottak, sorban mindegyik, I Legalább tíz centivel megnő- | nek, úgy kihúzzák derekukat. I Állkapcsukon feszül a bőr. A I tribünön is érzem, tisztelgésre 1 vágódó karjuk milyen szelet I vág. De amikor helyettese | nyújtja a kezét, megereszked- I nek a feszülő izmok, mosoly I deríti az arcukat, baráti, I együttérző mosoly, mintha azt 1 mondanák: a nehezén már túl | vagyunk, még csak egy ki- | csinyke türelem, azután ezen. | is túl leszünk! | Mosolyog az első, a tizen- 1 ötödik, a százharmincé gye- | dik,.. | Az avatás után díszebéd. A 1 tegnap még növendék, ma | már hadnagy odahajol hoz- | zám: I — Látja azt az „alest", aki | most ül a parancsnoki asztal- I hoz? ö a mi politikai helyet- | tesünk. Arany szíve van. | Olyan volt hozzánk, mint a | testvérünk. | Délután bekopogtattam hoz- 1 zá, az alezredeshez. | Kopogtam és választ sem 1 várva beléptem. I Az . ales“, hivatalosan szól- I va alezredes, a széles-fényes | íróasztal mögött ült. kezébe | hajtotta fejét és csak a!k\kor | emelte fel. amikor lépteimet 1 hallotta. 1 — Gyere, csak gyere ... Ülj lie,.-. 1 — Nem lehet, várnak a tiszt­1 ieid ... Búcsúznának... | Elhallgattam. Láttam: meg- | fénye*edik a szeme. 1 — Ne törődj vele, üli csak I le ... Az anyámra gondoltam .. | És ezekre a gyerekekre, akiket | most útjukra engedünk... 1 A teremnyi. rideg hivatalos | szoba átmelegedett, mintha | kisebbé is vált volna ... Be- I töltötte, átmelegítette az a I szeretet, ahogyan az arany­A Szovjetunió Állami Pjatnyickij Népi Együttese Magyar- országon vendégszerepei. Képünk a műsor egyik színpom­pás részletét ábrázolja a díszelőadáson A brüsszeli világkiállításra készülnek a népművészek A Népművészeti Tanács pályázatára érkezett munkákat a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége helyiségében (Budapest, Sütő utca 2) állították ki. Képünk Szte'ek Dénesnek, a népművészet mesterének faragott fogasát, és különböző somogyi iparművészeti tárgyakat ábrázol szivű alezredes édesanyjáról, katonáiról beszélt.. s Ezután már nem találkoz­tunk többé, mert az alezredes Pestre került. A minisztérium­ba. — Jól jön a „háem“-ben is egy ilyen becsületes, kemény proligyerek! — vélték volt tisztjei. Azután nem hallottam róla, egészen november elejéig. Az első, a legelső vonat egy jó ismerősömet hozta Pestről a mecsekalji városba, aki a pártház ostromáról beszélt és annak védőiről, az alezredes­ből ezredessé lett politikai he­lyettesről is. — Azt hiszem, nem tudta: mi az a félelem... Vagy min­den más érzésén elhatalmaso­dott az az egy, hogy megvédje a pártházat és ezért nem tar­tott a golyótól?... Azt mond­ják, az angolok hidegvérűek.* ö volt hidegvérű, nyugodt, határozott a legválságosabb pillanatban is... És ugyanak­kor nem kérhettél tőle olyat, amiben ne tudott volna segí­teni . s Aranyszívű ember volt.. — Volt?! Miért csak „volt“?! — Hát te nem tudod? Meg. ölték... Tizennyolc golyót lőt­tek beléje, mindegyikük halá­los volt... De ez nem elég. Egy nő. nem is nő, egy ném- ber, kihasította melléből vér­.ző szívét.-.; Ismerősöm elhallgatott. Egy idő után, mintha csak magá­hoz szólna, folytatta: — Olvastam egyszer egy mesét... Egy királyfi szob­ráról szólt, egy élő szoborról, aki minden drágaságát, min­den kincsét odaadta a nélkülö­zőknek. És amikor már sem­mije sem maradt, mikor már kardmarkolatának smaragdját, szemének kék zafírját, ruhá­jának -aranyfüstjét is elaján­dékozd, beolvasztották, hogy ■ne rontsa a város szépségét egy ilyen csupasz ólomszobor... A boldog királyfi — ez a me­se címe ... Igen, beolvasztot­ták a boldog királyfit, de a szíve... A szívének nem ár­tott a tűz. A szíve épen ma. radt,.. Így hát — nem tud­ván. mit tegyenek vele — kihajították a szemétdomb­ra... És egyszer isten leküldte egyik angyalát a földre, ke­resse meg ott a legértékeseb­bet ... És az angyal felvitte neki azt a szívet, amelyik any. nyi mindent adott másoknak és amelyik a legforróbb tűz. ben sem olvadt meg... Mint amikor valaki álmából réved, nézett rám és most már hozzám beszélt: — Te tudod, hogy én nem hiszek a túlvilágban... De azóta is gondolkozom: hol le­het Asztalos János szive __ Ga rami László Egy délelőtt a megyei tanács két osztályán Hinta-palinta

Next

/
Thumbnails
Contents