Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-24 / 20. szám
1957. MÁJUS 24. PÉNTEK "WCirlap 3 Az első emeleti folyosón, a harmadik belső udvart is megkerülve, magabiztosan halad. A folyosó végében ajtó. Kopogtat. Belép. — Kopp Szilveszter bányász vagyok, Pilisszentivánról, motorügyben. — Tessék! — Motorkerékpárt szeretnék venni. Kérelmem indokolt, éppúgy, mint Pásztor József és Elisoh Márton társaimé. Niedermann elvtárs átveszi a papírokat. Nem ígérget: felesleges. Nem ígéret, hanem „keret“-kérdés az egész. Ezt tudja Kopp is, Niedermann is. Barátságosan búcsúznak. S mikor Kopp kérvénye odakerül a többi közé: tallózunk köztük. Dr. Imre Pál vecsési körzeti orvos, a maglódi Micsurin Termelőszövetkezet. Kapitány Gyula veresegyházi iskolaigazgató, Orosz József nyársapáti / állatorvos, dr. Balogh József monori körzeti orvos, Mikus Endréné váci szociálpolitikai előadó, dr. Hajdú Gábor va- sadi körorvos..: Se vége, se hossza a kérelmezők sorának. Itt igazán helyén való a módosított madáchi mondás: sok az eszkimó és kevés a motor. — Meglevő keretünkkel jól gazdálkodurúk. A valóban rászorulók kapják elsősorban. Ennek érdekében zároltuk az eladást, s most már a járási tanácsok között osztjuk el, ami van. Ök bírálják felül az igényeket. Persze, — mint látja még sakan keresnek fel bennünket is — mondja Niedermann elvtárs. — Megnőtt a bizalom a megyei tanács iránt. — Ezt már Komor Béla. a kereskedelmi osztály vezetője bizonyítja. — Ez évben eddig 215 kérelem, panasz, észrevétel, javaslat érkezett kereskedelmi osztályunkhoz. Komor Béla éppen búcsúzik Kovács Károlytól, a ceglédi Vendéglátóipari Vállalat igazgatójától. — Boldog ember. Két járás tartozik hozzájuk, s végre megkapták ellenőrzésre a rég esedékes személygépkocsit. Kovács Károly megígérted velünk, hogy alkalomadtán beugrunk monori új zenés cukrászdájukba. — Ez a büszkeségünk! — mondja az osztályvezető —, s hogy el ru> feledjem, a visegrádi új kétszáz személyes zenés cukrászdába is nézzenek el az elvtársak, mert a Buda- környékl Vendéglátóipari Vállalat úgyis rossz néven vette, hogy a megnyitáson nem voltak ott. innyi JO nir után — pihenésképpen — máris a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját és főellenőrét hallgatjuk. — Panasz itt, panasz ott, panasz mindenütt: a boltok nyitvatartási ideje körül. Kérjük az elmúlt években jól bevált osztott munkaidő visz- szaállítását. — Nemcsak önöknél, de a megye minden boltjában június 1-től újból lesz pár órás ebédszünet. (Ez aztán a gyors intézkedés!) Már kissé bonyolultabb a másik panasz. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat tehergépkocsiját csak 50 km-es körzetben használhatja. Azontúl: ott a TEFU és az özönvíz. (No, meg Nagykőrös, Cegléd, Szob, Visegrád, hogy csak néhány helységet említsünk.) Hát ez csak egyszerű? De nem kell megijedni, a Belkereskedelmi Minisztérium szállítási igazgatóságával a tárgyalások ez ügyben már folynak. Remélhető, hogy megszűnik az 50-es „bűvkör“. Ezután, már csak pár röpke kérdést intézünk Komor elvtárshoz (vajon elkomorodik- e?). — Hiánycikkek? — Mosógép, rádió, kerékpár ... — Gázrezsó? • — Butánqázhiány miatt szünetel a kiadás a Gázértékesítő Vállalatnál. A harmadik negyedben ismét lehet igényelni. — Mezőgazdasági kisgépek és szerszámok? — Csak egy példa: a Vác és környéke Népbolt túrái vasszaküzlete április elején egy hét alatt harminc vető- gépet adott el. Azért csak eny- nyit, mert nem volt több. Borona, eke, szecskavágó és a többi... fogy, mint a kenyér. De a harmadik évnegyedben nem is lesz hiány! — S még egy „kellemetlen“ kérdés: mi van a kerítés drótfonattal? — Húsz százalékkal több került forgalomba, mint az első negyedben. Sajnos, ez is kevés. Az egészségügyi osztály szociálpolitikai csoportjánál mint mindig, nagy a forgalom. És mennyi a kérés...; És gyakran mennyire indokolatlanok... A dabasi járásból egy idős néni nem tud kijönni a menyével Kéri felvételét valamelyik szociális otthonba. Egy Pest megyei tamtóhá- zaspárn&k útjában van az asszony anyja. Otthonba szeretnék juttatni. A megye 16 szociális otthona képtelen befogadni a jogos kérelmezők nagy részét. Jelenleg is vagy százan várnak. hogy bekerülhessenek. Ma legalább hárman jelentkeztek a sokgyermekes anyáknak járó jutalomért Bizony, többletmunkát jelent az osztálynak. hogy sokan félreértik a törvényt. S most jönnek a „kedves“ rokonok.:: D. A.-t éveli óta szociális otthonban gondozták. A rokonok nem - gondoskodtak róla, tartásdíjat nem fizettek. D. A.-nak jövedelme pedig nem volt Most, hogy D. A. meghalt, a kedves rokonok megjöttek .:; kérik a halott ingóságainak (köztük néhány kis ékszerének), kiadását. Óh, azok a könnyek ::. M. P.-né gyakori vendég. Férje disszidált. Ö itt maradt a legnagyobb nyomorban, öt kis gyermekéveh Tragédia? Még tragikusabb annak a szegény hétpvermekes aszódi asszonynak a sorsa, ki most várja a nyolcadikat: s férje = egy másik nő miatt elhagyta... Asszonv jön be, karján cse-1 csemő. Férjét is, őt is társa-1 dalmi tulajdon elleni vétség I miatt börtönbüntetésre ítél-1 ték. Két gyermeke állami gon-1 hozásban, egy a rokonoknál | van. Most, hogy megszülte a 1 börtönben a negyediket: négy- 1 havi szülési szabadságot ka-1 pott. Szeptemberben vissza 1 kell mennie a börtönbe. De I a négy hónap alatt is élniök | kell. i; segélyért jött. A segélyösszeg egy részét a | községek kapják. önállóan \ gazdálkodnak vele. De jól 1 van-e így? Az állandó segély és a te-1 metési segély felett rendelkez-1 nek önállóan. Ám valami régi, | XIX. századból itt felejtett f törvény alapján a segélykeret § (az állandó és a temetési) kö-1 zös. így történik meg azután, § hogy a temetési költségek fel- | emésztik az állandó segély 1 összegét is. Ez különösen a | Duna menti községekben gya-1 kori. ahol sok az „idegen“ ha-1 lőtt. TáDiósülyön a félévi ke- i retet (1200 forintot) két teme- I tés elvitte: állandó segélyre \ nem maradt. (Nem lehetne va- I lahogy azt a múlt századbeli 1 törvényt törölni már a tör- I vénykönyvbői?) Végezetül beszéltünk az egész. j ségügyi osztály illetékeseivel a í megye körzeti orvosainak i helyzetéről. Három felkiáltójelbe ütköz- i tünk..; Lakás! Járműi Helyettesítés! \ Dr. Pálffy Imre érdligeti j körzeti orvos, esete kellően rá- j világít a nehezére. Négy gye- j reke van. Csalódiától külön él j Nem tudja Érdligetre hozni I őket. mivel csak egy ici-pici 1 nyári lakot tudtak számára ! orvosi lakásként biztosítani. Befejezésül most már csak j Gödöllőről szeretnék beszél- j ni. Vagyis helyesebben, be- ; szél helyettem özv. Bozóki Jó-: zsefné levele (Gödöllő, Dregc- nya út 4.), melyet még március 10-én írt. „Múlt héten elvállaltam beteg barátnőm helyett, hogy egy orvosi bizonyítványt beszer- zek. Az orvos délután négytől hétig rendel. Én már félötkor ott voltam. De szörnyű lát. vány fogadott. A váróterem egy keskeny, körülbelül két méter széles és négy méter hosszú folyosó, amely tele volt, mint egy zsúfolt pesti villamos. Ember ember hátán. Aki nem fért be, az kiszorult az udvarba. Volt ott vagy 50 ember. Elhatároztam, hogy másnap, a rendelés előtt egy órával ott leszek, s mint első, szén nyugodtan leülök (öt szék is van) és így minden izgalom nélkül hozzájutok az orvosi bizonyítványhoz. Délután három órakor már ott is voltam. De nagy csalódás ért. mivel a kapu be volt zárva. Kiderült, hogy az orvos nem itt lakik, hanem -máshonnan jár ide. Végre megjött az orvos. Mikor bementem, megmondtam neki, hogy mennyit szenvedtem és hogy miként lehet ilyen körülmények között jó munkát végezni. Azt mondta, hogy a tanács már két év óta hitegeti, de hiába vár, pedig nem is olyan bonyolult a megoldás. Dr. Vámos János — a körzeti orvos — a Dózsa György út 12. szám alatt lakik. A lakás mellett közvetlenül abból nyíló rendelő és váróhelyiségnek megfelelő szobakonyhás lakás van, ami mindig is orvosi rendelő és váróhelyiség volt Ott azonban most egy asszony lakik a fiával, azoknak kellene egy lakás, amit szerintem, a jelenlegi rendelőből át is lehetne alakítani. Ennyit talán megérdemel egy körzeti orvos és betegei.“ Dr. Olay Andor járási főorvos május 2-án kelt levelében elismerte, hogy „a panaszos beadványában foglaltak minden tekintetben megfelelnek a valóságnak.” Ezek után üzenjük a gödöllői tanácsnak, hogy rövidesen meglátogatjuk őket. Reméljük, addigra elintézik e „megoldható“ problémát. (alacs) EoGoY SsZoíoV .TÖRTÉNETE j pécsi Dózsa Lövész Tisz- ■zí ti Iskola tisztavató ünnepségén találkoztunk utoljára. Harsogtak a kürtök, peregtek a dobók, szépszál férfiak — újdonsült katonatisztek — álltak feszesen, keményen a díszemelvény előtt, fiataMk, szépek, vadonatúj egyenruhában. Arany váUapjTikon elcsúszott a napsugár. A tribünön a meghívottak: pártvezetők, tisztek, élmunkások. és könnyes-mosolygós szülők, testvérek, az új tisztek hozzátartozói. Ragyogóan szép nap volt. Sugárzó, meleg fényben lépett embertől emberig, tiszttől tisztig a parancsnok. Egy lépés oldalt, egy tisztelgés, egy kézszorítás.., A Pjatnyickíj-együftes díszelőadása Így folyik az avatás az első új tiszttől a tizenötödikig, a tizenhatodiktól a százharmincadikig, a százharmincegyediktől végig... És a parancsnok után lépdel a helyettese. A parancsnok alacsony, zömök ember, ezredes. Helyettese karcsú férfi, derekát szinte két tenyérrel átfoghatnám. Csodálatos, hogy ez a fiúsalakú tiszt már alezredes ... ö is tiszteleg, ő is kezetszo- rít az új tisztekkel, ő is továbblép eggyel, miután másodszor, búcsúzóul tányérsapkájához emeli kézét. Folyik az avatás. És milyen furcsa, milyen érdekes! Mint amikor felhő árnyéka siet végig a mezőn, mint amikor az árnyékot követő napsugár végigcirógat jíiiiiMiiitiiiiiiiiiiuiihiiHiiHiiiHiiiiiiiiiiMiiiiiiHiimiiMtiiiHiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiimiiiiiiiiHiií mindent, amerre elhalad ... | A parancsnokkal katonás-ke- 1 ményen szemeznek a felava- | tottak, sorban mindegyik, I Legalább tíz centivel megnő- | nek, úgy kihúzzák derekukat. I Állkapcsukon feszül a bőr. A I tribünön is érzem, tisztelgésre 1 vágódó karjuk milyen szelet I vág. De amikor helyettese | nyújtja a kezét, megereszked- I nek a feszülő izmok, mosoly I deríti az arcukat, baráti, I együttérző mosoly, mintha azt 1 mondanák: a nehezén már túl | vagyunk, még csak egy ki- | csinyke türelem, azután ezen. | is túl leszünk! | Mosolyog az első, a tizen- 1 ötödik, a százharmincé gye- | dik,.. | Az avatás után díszebéd. A 1 tegnap még növendék, ma | már hadnagy odahajol hoz- | zám: I — Látja azt az „alest", aki | most ül a parancsnoki asztal- I hoz? ö a mi politikai helyet- | tesünk. Arany szíve van. | Olyan volt hozzánk, mint a | testvérünk. | Délután bekopogtattam hoz- 1 zá, az alezredeshez. | Kopogtam és választ sem 1 várva beléptem. I Az . ales“, hivatalosan szól- I va alezredes, a széles-fényes | íróasztal mögött ült. kezébe | hajtotta fejét és csak a!k\kor | emelte fel. amikor lépteimet 1 hallotta. 1 — Gyere, csak gyere ... Ülj lie,.-. 1 — Nem lehet, várnak a tiszt1 ieid ... Búcsúznának... | Elhallgattam. Láttam: meg- | fénye*edik a szeme. 1 — Ne törődj vele, üli csak I le ... Az anyámra gondoltam .. | És ezekre a gyerekekre, akiket | most útjukra engedünk... 1 A teremnyi. rideg hivatalos | szoba átmelegedett, mintha | kisebbé is vált volna ... Be- I töltötte, átmelegítette az a I szeretet, ahogyan az aranyA Szovjetunió Állami Pjatnyickij Népi Együttese Magyar- országon vendégszerepei. Képünk a műsor egyik színpompás részletét ábrázolja a díszelőadáson A brüsszeli világkiállításra készülnek a népművészek A Népművészeti Tanács pályázatára érkezett munkákat a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége helyiségében (Budapest, Sütő utca 2) állították ki. Képünk Szte'ek Dénesnek, a népművészet mesterének faragott fogasát, és különböző somogyi iparművészeti tárgyakat ábrázol szivű alezredes édesanyjáról, katonáiról beszélt.. s Ezután már nem találkoztunk többé, mert az alezredes Pestre került. A minisztériumba. — Jól jön a „háem“-ben is egy ilyen becsületes, kemény proligyerek! — vélték volt tisztjei. Azután nem hallottam róla, egészen november elejéig. Az első, a legelső vonat egy jó ismerősömet hozta Pestről a mecsekalji városba, aki a pártház ostromáról beszélt és annak védőiről, az alezredesből ezredessé lett politikai helyettesről is. — Azt hiszem, nem tudta: mi az a félelem... Vagy minden más érzésén elhatalmasodott az az egy, hogy megvédje a pártházat és ezért nem tartott a golyótól?... Azt mondják, az angolok hidegvérűek.* ö volt hidegvérű, nyugodt, határozott a legválságosabb pillanatban is... És ugyanakkor nem kérhettél tőle olyat, amiben ne tudott volna segíteni . s Aranyszívű ember volt.. — Volt?! Miért csak „volt“?! — Hát te nem tudod? Meg. ölték... Tizennyolc golyót lőttek beléje, mindegyikük halálos volt... De ez nem elég. Egy nő. nem is nő, egy ném- ber, kihasította melléből vér.ző szívét.-.; Ismerősöm elhallgatott. Egy idő után, mintha csak magához szólna, folytatta: — Olvastam egyszer egy mesét... Egy királyfi szobráról szólt, egy élő szoborról, aki minden drágaságát, minden kincsét odaadta a nélkülözőknek. És amikor már semmije sem maradt, mikor már kardmarkolatának smaragdját, szemének kék zafírját, ruhájának -aranyfüstjét is elajándékozd, beolvasztották, hogy ■ne rontsa a város szépségét egy ilyen csupasz ólomszobor... A boldog királyfi — ez a mese címe ... Igen, beolvasztották a boldog királyfit, de a szíve... A szívének nem ártott a tűz. A szíve épen ma. radt,.. Így hát — nem tudván. mit tegyenek vele — kihajították a szemétdombra... És egyszer isten leküldte egyik angyalát a földre, keresse meg ott a legértékesebbet ... És az angyal felvitte neki azt a szívet, amelyik any. nyi mindent adott másoknak és amelyik a legforróbb tűz. ben sem olvadt meg... Mint amikor valaki álmából réved, nézett rám és most már hozzám beszélt: — Te tudod, hogy én nem hiszek a túlvilágban... De azóta is gondolkozom: hol lehet Asztalos János szive __ Ga rami László Egy délelőtt a megyei tanács két osztályán Hinta-palinta
