Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-24 / 20. szám
Chap fin új filmje: Egy király New \orkban Charlie Chaplin befejezte Egy király New Yorkban című új filmjének forgatását. Chaplin egy londoni sajtó- értekezleten elmondotta, hogy „ez lesz a legmulatságosabb film“. Az egyik újságíró megkérdezte: „Az ön filmjei közül a legmulatságosabb?“ Chaplin rövid szünet után így válaszolt: „Általában a leg- mulalságosab b“. A kanadai Tribune című lap röviden így foglalja össze a film tartalmát: Egy legendabeli királyt (Chaplin) egy jóságos, naív kis embert, aki telve van a legjobb érzésekkel, megfosztanak trónjától, mert bebizonyítja, hogy az atomenergiát békés célokra kell felhasználni. Az országából elűzött király New Yorkba utazik és cseberből vederbe jut. Azzal vádolják, hogy kapcsolatot tart fenn a kommunistákkal. A király „gyanús“ ismerősei között van egy 10 éves kisfiú, akinek az az egyetlen bűne, hogy a szülei kommunisták. A fiúcska nagyon hasonlít Chaplin korábbi filmjeinek kis hőseire: ugyanolyan nagy, megható szemei vannak, de elődeitől eltérően sok bónyolult politikai problémával kerül összeütközésbe, aminek következtében a „boszorkányüldözőkből“ álló kongresszusi bizottság elé ke- rül. Don Addams hollywoodi színésznő New York-i újságárus- lányt alakít a filmben, akibe a király szerelmes lesz. Miss Addams nemrégen egy londoni lap tudósítójának elmondotta. hogy egy hollywoodi újságíró figyelmeztette: „Chaplin filmjében játszani minden színésznő számára egyet jelent a „halál csókjával“. Híre jár — tette hozzá miss Addams —, hogy nem kapok többé munkát Hollywoodban.“ A nyugat-berlini bíróság döntése az „Egy szélhámos vallomásai" című filmről A nyugat-berlini tartományi bíróság hétfőn elutasította John Kafka (Hollywood) forgatókönyvíró kérelmét. Kafka azt kérte, hogy tiltsák meg a göttingai Filmaufbau Gesellschaftnak és a hamburgi Europa-Filmverleinnek az i,Egy szélhámos vallomásai“ című film bemutatását, amennyiben nem tüntetik fel társszerzőként az ő nevét. Kafka azt állította, hogy Thomas Mann 1954-ben meg-’ jelent „Egy szélhámos vallomásai“ című regényében Marquis de Venosta története feltűnően hasonlít az ő 1930- ban a Münchner Illustrierteben megjelent „Világ és kávéház“ című novellájához; Ebben a novellában egy fiatalemberről volt szó, akit szülei el akarnak választani szerelmesétől; Világkörüli utazásra küldik, de a fiú a jegyet átadja egy kávéházi filozó- fusnak, akitől végül egy pincérhez jut. A szerelmeséhez ragaszkodó fiatalember leveleket ad a jegyhez, amelyeket azután az út különböző állomásáról adnak fel a szülőknek, hogy leplezzék fiuk tényleges tartózkodási helyét. A védőügyvédek arra hivatkoztak, hogy ez a történet nem különösképpen eredeti. Julius David író például már 1906-ban felhasználta. Mivel Thomas Mann annakidején sokat beszélt a szóbanforgó művéről, még az is lehetséges, hogy,John Kafka hallott róla és ő használta fel Thomas Mann motívumát. Az ügyvédek idézték Thomas Mann özvegyének eskü alatt tett kijelentését, amely szerint férje már 1909-ben, a regény első két fejezetének befejezése után úgy mesélte el a történet folytatását, mint ahogy később kidolgoztál; A bírósáig nem indokolta meg döntését; tők hosszú sora örült az avatott I igazi alkotók félreállításának. Fodor Józsel rendíthetetlensége ; egyszerű, de félelmetes titkot őriz; költészetének nemes ereje, erköl- j esi tisztasága, soha dobbal nem hirdetett, de minden sorából kicsendülő népszeretete magasan írótársai fölé emelte . .. Az októberi eseményekben azonnal felismerte az ellenforradalmat és teljes erejével a népi hatalom mellé állt. A kormány 1957-ben Kossuth-dlj- jal tüntette ki és nemrégen az Irodalmi Tanács tagjává választották. — Beszéljen legközelebbi terveiről — kértük. — Elsősorban verseket szeretnék Írni és elősegíteni a kompromisz- szum és bürokratikus megkötöttség nélküli irodalom kialakulását. Az elmúlt években volt néhány értékes kezdeményezés, de a túlzott adminisztratív beavatkozás az asztalfiókba süllyesztette javarészüket. — Ajánlom, hogy az irodalmi szervek képviselői közvetlen kapcsolatba kerüljenek az olvasók tömegeivel, hallgassák meg véleményüket. A nép sokkal jobban szereti a kultúrát, mint egyesek gondolják — érdemes meghallgatni a szavát. — Vállalná-e Pest megye városaiban versei ismertetését? — Szívesen megtenném, de ne csak a városokat látogassuk meg. hanem menjünk el a legtávolabbi tanyákra is. Művelődési otthonok vezetői, népművelők, fogjuk szaván a nagyszerű költött Rögök, mik megriantok Zajongó friss vizek. Szökkenő szálú hantok, Eg-mély, mely fényt pezseg; Szívek új dobbanása, rügyellő. ordas ág, Féreg, mely útját ássa, Húnyt telű szolgaság. Kevély, ős, víg erők ti Fény és fagy, éj felett — Ne hagyd a mélybe szökni Megint az életet! Gyökerecske, farügy, hab, Es szél, könnyű madár, Védd, tűzzé válva, harmat, Lég, hálózd, mint hinár; Merevülj, kis fű, tőrré Szúrj, lágy fény, mint acél. Metéld, falomb ezerré, Ki újra ölni kél! Villámok szörnyű lobja, Lobogó lángsereg. Álljatok büszlke hadba Hatalmas fegyverék. Menykő, tüzakna verme, Elem, mely vészt kiált — Ki békénk nyelné, nyelje Ezerszer a haláltl Angyali, vagy ördögi volf-e Niccolo Paganini művészete? Ötéves korában Niccolo Paganini a mester ügyességével szólaltatta meg hegedűjét anélkül, hogy bárkitől is órákat vett volna. Teréz, a csodagyermek anyja állítólag egy alkalommal különöset álmodott; fia hangversenyt adott egy fejedelmi kastélyban, s fényűzően öltözött előkelő asszonyok és lovagok lelkesen megtapsolták. Egy púpos és ráncos férfiú, aki alig tudta magát tartani csámpás lábán, segítette a gyermeknek tartani a hegedűt és vezette vonóját a húrokon. Ez a különös férfiú az asszony fülébe súgta: „Bízzál bennem Teréz, Niccolo minden idők legnagyobb hegedűművésze lesz!” Az asszonyra rendkívüli hatással volt e különös álom; csak férjével és néhány bizalmasával beszélt róla. 1787. március 20-án a gyermek hegedűjével kiment az egyik ] szomszédos utcába, különféle | melódiákat játszott, s egyszer- I re köréje sereglett a lakónegyed szinte valamennyi lakója, akik így fejezték ki élményüket: „íme Niccolo, Antonio Paganini fia; senki sem tanította soha zenére.:; az ördög adott neki ekkora hatalmat”. A szegény Teréz asszony aggodalomtól teli szívvel hallgatta ezeket a susogásokat és feltette magában a kérdést: ,De miért nem gondolják, hogy angyal tanította a fiamat zenére?” Néhány nap múlva különös eset történt. Miközben Teréz főzés közben a különös álmon merengett, amely annyira felkavarta, üté6t érzett a vállán. Ugyanaz a különös személyiség állt előtte, akit álmában egyszer már látott; szíve hevesen dobogni kezdett, miközben az idegen barátságosan mondta: „De Nigro gróf küldött. Ö nagy támogatója a művészetnek és az irodalomnak, beszélni akar az ön fiával és segíteni kívánja zenei művészetének tökéletesítésében”, Másnap Antonio, Paganini apja, a gyermekkel elment De Nigro gróf palotájába. Niccolo Paganini pedig a, gróf segítségével az akkori idők mestere, Paer vezetésével néhány év alatt kifinomult játéktechnikára tett szert, 24 fugát és egész sor szonátát írt. 1793- ban, 11 éves korában olyan zenei próba elé került, amelyen addig egyetlen mester sem tudott helytállni. Európa valamennyi fővárosában diadalokat aratott, a mindenütt úgynevezett „ördögi hatalmáról** beszéltek. 1831 márciusában, amikor első opera-hangversenyét adta, amelyet tizenegyszer ismételtek meg a párizsi közönség lelkesedése közepette, 125 000 frankot keresett, ami akkoriban mesés összeg volt. Egy zenekritikus cikkében ezt írta Paganiniről: „Ez az ember veszélyes; művészete ördögi”; Egy alkalommal, midőn Londonba került, az angol király tekintélyes összeget kínált fel neki, hogy játsszék a palotában, a zeneszerző azonban háromszor annyit kért, mint amennyit a király felajánlott, hozzátéve: „Ha nem tud fizetni többet, jöjjön el a hangversenyre, éppenúgy, mint a többiek!” ötvenéves korában halál- félelem rögeszméje szállta meg. Gégerákja arra kényszerítette, hogy felhagyjon minden művészi tevékenységgel; Olyan pénzügyi műveletekbe kezdett, amelyek végül is általános csődbe döntötték. Betegen és pénzügyileg csőd szélén állva nem akart meghalni, míg viszont nem láthatta hazáját. Hazafelé vezető útjában kénytelen volt útját megszakítani Marseilleben. Utána Nizzáig jutott. Tovább menni már nem tudott. A zeneszerző holttestét bebalzsamozták és abban a házban, ahol vendégül látták, a pincébe helyezték. Egy sötét éjszaka Paganini fia a holttestet titokban Genovába vitette és ott a családi kriptában temették el. Séta a vácrátóti botanikus kertben Aki igazán szépet akar látni ezen a ragyogó májusi napon, jöjjön velem. Lépjünk be ezen a remekbe kovácsolt vaskapun, tegyünk egy rövid sétát a Vigyázó grófok hajdani híres tündérkertjében. A kapun túl a Növénykutató Intézet. Régen emeletes kastély volt ez, de későbbi tulajdonosa, egy Debreceni nevű ügyvéd földszintesre építtette át, hogy kevesebb adót fizessen érte. Az épület körül elterülő 50 holdas parkot 1870 körül gróf bojárí Vigyázó Sándor létesítette. A faluban azt beszélik az öregek, hogy a grófné rendkívül fukar asz- szonyság volt. Az év nagy részében Pesten laktak, de állandóan itt főzettek vácrátóti birtokukon. Naponta innen hordták be kocsival az ebédet, vacsorát, sőt a reggelihez megóhajtott sültkrumplit is, nehogy pénzért kelljen megvásárolniuk a fővárosban. 90 000 hold föld mellett attól félt a vén grófné, hogy uramisten! még tönkremennek. Úgy látszik ahhoz már nem tudott elég erélyes lenni, hogy a park építését megakadályozza. A grófnak ez a park volt a vesszőparipája. Nem sajnálta rá a pénzt, pedig belekerült jó egynéhány koronájába, mire elkészült. A falu zsellérei állandóan 18—20 lovaskordéval hordták ide a köveket Visegrád és Szob környékéről. Minél nagyobb szikladarabot hoztak, annál nagyobb volt a fizetség is érte. Szükség is volt a sok kőre. mert a gróf előszöris körülke- ríttette az 50 holdat egy hatalmas kőfallal, aztán kezdtek a park létesítéséhez Band Henrik kiváló cseh kertész vezetésével. A legnemesebb lombhullató fákat, fenyőket ültették el és sok-sok ritkaságszámba menő virágot honosítottak meg. Három mesterséges tavat ástak, amelyeket a parkon átfolyó patak vize táplált. A kiásott földből az egyik tó mellett magas dombot emeltek, mohos kősziklákkal, szakadékokkal díszítve. A sziklákon csillogó zuhatagban ömlött alá a víz. A másik tóban fehér hattyúk úszkáltak, s a vízparton két-három méter magas pálmák díszelegtek. Ez o vízimalom már akkor is itt állt a patak fölött, zenélő malomnak nevezték. Nem messze tőle az egyik domb alatt kis alagút vezet át a harmadik tó partjára. Senki ne nyúljon a növényekhez, mert itt nő a „varasfa“. Tulajdonképpen nem fa, hanem kú, cserje. Mérges növény, érintése után gennyes sebek keletkeznek az emberi testen. Gróf úrék ezzel futtatták be végig a kőkerítést. így mindjárt elárulták a sebek, melyik legény mászott be titkon a parkba, hogy egy-egy ritka szép virággal megajándékozhassa a babáját. De a lányok is kihasználták a mérges cserjét. Ha már nagyon látni kívánták a katonáskodó Jancsit, vagy Miskát, becsúsztattak egy zöld levélkét is a rózsaszínű borítékba. Néhány nap múlva már betegszabadságra jött a várva várt kedves, igaz. egy kicsit varas volt itt-ott, de mit számított az! Ugye milyen bájos ott az a dombocska, a sűrű cserjéssel? Egy rejtett lépcső vezet oda. Hajtsuk szét az ágakat. Kíváncsi szemek elől elrejtve, szerényen meghúzódik itt egy pa- docska. Te mohos kis kőpad, ha beszélni tudnál!.;: De mivel szemérmesen hallgat, mi se firtassuk, hajdanán kik, miért keresték fel a sűrűben a szerelmesek padját, és miről társalogtak, ha a kőfal mögül felkelt a hold..; A letűnt évtizedek alatt bizony megöregedtek, megcsúnyultak a régi szép gróf kisasszonyok. Megöregedett a park is, de ellentétben az úrhölgyekkel. azóta még szebb lett. A zsenge platánok, vér- bükkök. hársak. hatalmas faóriásokká váltak, s koronáik alig engedik át a Nap sugarait. Van itt egy csodálatos fa a patak partján, a mocsári fenyő. Gyökerei a vízbe érnek, levelei tűszerűek és érdekessége. hogy karvastagságű karókkal lélegzik. Ezek a karók a gyökerekből nőttek ki köröskörül a föld felszínére. Kevés ilyen fa akad az országban. A tisztásokon virágok nyílnak most is. De ezek már nem gróf Vigyázó Sándor virágai. Botanikusok ültették őket, tudományos kutatás céljából. mert most a kutató- intézet munkatársai tanulmányozzák itt a növények életét. Családok szerint telepítették a növényeket. Egymás mellett, békés együttélésben éldegél a vöröshagyma a liliommal. mint jó családtagokhoz illik. Pedig illatukról ítélve. nem árulnak el rokoni kapcsolatokat. Mellettük, s velük együtt díszlenek az al- pesek, trópusok és sivatagok leírhatatlan sokaságú virágai. Leírni lehetetlen ezt a sek szépséget, de meglátni nein lehetetlen. Az itt dolgozó kutatók minél előbb szeretnék megnyitni a botanikus kert kapuit a kirándulók előtt. Szcbelkó Erzsébet Rögök, mik megriantok A Rózsadombon találkoztunk Fo- dór Józseffel. Ott lakik, onnan indult el naponta az elmúlt években a hegyekbe, az erdőkbe, s nagyszerű magányában írta az élő magyar irodalom legérettebb, legnemesebb verseit. Régen nem láttuk már, de a rosszemlékű idő nem fogott rajta, fiatal és robusztusán erős. Mi a titka megrendithetetlen erejének? Hiszen 6 volt a legméltatlanab- bul félreállított költő ebben az országban, akit a hivatalos körök figyelemre sem méltattak, csak az írástudók tartottak számon, ezek közül is csupán a legkiválóbbak, mert a kitenyésztett alkalmi kölBeszélgetés Fodor József Kossuth-díjas költővel
