Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1936
21 még ahhoz, hogy azokat szabályozni tudja, első lépése a mohó élniakarás. Ebben az útjában lépten nyomon beleütközik a társadalmi, iskolai, erkölcsi törvényekbe és szabályokba. így ezek a törvények számára akadályt jelentenek, igyekszik hát felrúgni őket és maga akarja megszabni erkölcsi életelveit. Ezek a tények már egymagukban elegendők arra, hogy felvessék előtte az élet céljának nagy kérdéseit és ezzel kapcsolatban az önítéletnek veszedelmes problémáit. Ez segítség nélkül csak igen nagy testi- és lelkierővel bíró ifjaknál megy símán. Ezért vergődik az ifjak nagy része ezer kétség között és ezért vágyódik minden zárkózottsága ellenére is, megértésre. Rossz tulajdonságaival kapcsolatban lelki értékei is feltámadnak és gondos nevelői kézzel a fejlődés helyes vágányára irányíthatók. Ezért döntő a serdülés kora az ember életében. Az önmegismerés útján természetesen a gyermek tekintete nagyon gyakran fordul a felnőttek felé, hogy az ő életformáiból magyarázhassa meg saját létét. Ezért fontos a serdülő életében a szülők és nevelők példaadása. Amikor ugyanis a gyermek környezetében nem talál olyan felnőtt embert, akihez lelkileg idomulni tudna, ösztön- szerüleg pajtásai felé fordul, akik esetleg nem ismervén az erkölcsi törvények szabályozó erejét, könnyen fertőbe ránthatják a tévelygő lelket. — A jó példa fontos a családban is, kétszeresen fontos azonban egy katonai nevelőintézetben, mert miként a testi járványok terjedésének legbiztosabb bázisa a tömeg, úgy az erkölcsi epidémia is sokszoros erővel terjed a nyájban. Az egészséges ifjú fogékony a jóra. Lelkében szunnyad a nemes eszmék vágya és környezetében ösztönszerűen keresi annak a képnek mását, amit a szép és jó fogalmáról az Isten keze rajzolt belé. Lehet-e ott nevelésről beszélni, ahol a szülő vagy tanár maga dönti le azt az eszményképet, amit a gyermek képzelete vele kapcsolatban formál? Épen ezért neveléssel csak alaposan megválogatott eszmei magaslaton élő és harmonikuslelkű emberek foglalkozhatnak. Az intézeti szabályok merev formái közt élő tisztjelöltek fajtájuk megtestesülését lássák a tanárban, hogy rajta keresztül jöjjenek rá a haza fogalmára, a haza szent földjének valóságaiból kiáradó nemzeti szellemre, mely egyetlen eszköze a felszabadulásnál és a boldogabb Magyarországnak. A serdülés korát nem szabad fatalista módon bevárni, hanem a gyermeket elő kell rá készíteni. El kell őt látnunk a vallás, az erkölcs, a magasztos hazafias eszmék és a testi egészség minden fegyverével, hogy győztes maradjon abban a nagy harcban, amit a társadalomba való beilleszkedés idején, lelke folytat ösztönével. A katonai pedagógiának óriási előnye a serdülők nevelésénél, hogy az ifjakat határozott és magasztos hivatásra készíti elő. A tisztjelölt munkája nem lehet soha hétköznapi, hiszen világosan előtte áll, illetve eléje állítható a magasabb cél, melynek eléréséért harcolni kell. Ebből a harcból nemes lelki értékek termelődhetnek ki, mert a katonai hivatás nagyszerűségének felismerésével egyidőben be kell, hogy következzék az erkölcsi törvények önértékűségének belátása is. Az ifjúkorban lévő tisztisarjadéknál be is következik. A kavargó lélekben lassan- lassan minden helyére kerül. A felszabadult életerő alkotó munkára, józan életcélok elérésére sarkalja a pelyhedző-állú, bátor kiállású fiatalembert. Egyre közelebb jut élethivatásához és tettekkel szeretné bebizonyítani, hogy alkalmas arra. Hinni és tenni tud és akar. Miután felismerte hivatását, a legnemesebb emberi érzés, a hazaszeretet elfoglalja méltó helyét szívében és alázatosan fogadja vissza helyes irányítás mellett, a serdülő években olyan sokszor megtagadott Istent. A társaságban nem annyira félszeg már, sőt kezdi felismerni azokat a kötelességeket, amelyeket a testületi szellem követel. Előveszi az önnevelés leghalhatósabb eszközét, a könyvet és az irodalomban lelket finomító eszméket keres. Olvasása irányításra szorul, mert kritikai érzéke nem fejlett. Nem tudja még, hogy a fáradt, öreg szemek jobban látnak, mint a ragyogó tekintet. Ök már az élet maradandó benyomásaira vágynak és ez vonatkozik a tanár személyére, az előadott anyagra és a nevelés segédeszközeire. — Fokozódó buzgalommal A «. AIR íOZPORTi ÍÍATISZ riltAI BITAYlAfc ,
