Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1935

Fiamat katonásan szeretném nevelni.

Irta : Dr. Saád Ferenc.

A világháború utáni nehéz idők egyik különös jelensége, hogy az emberek egyre behatóbban kezdenek foglalkozni nevelési kérdésekkel. A nemzetek ösztönszerűen érzik, hogy uralkodásra csak az a nép hivatott, melynek fiai a legnagyobb testi és lelki erőt képesek kifejteni. Nyomorúságba, bajba, sőt veszélybe jutott a világ és ilyenkor kétszeres erővel lép fel a teremtés koronájában szunnyadó alkotó erő. Ma mindenki az új nemzedéktől várja a bajok orvoslását s ezért törekszik minden nép arra, hogy az ifjakat jobbá, szebbé és tökéletesebbé tegye. Európa minden életrevaló nemzete belátta, hogy új emberfajtát kell nevelni, mert az élet ezernyi új követeléssel lépett fel és fokozottabb tevékenységre, igazi alkotó munkára serkenti a meglehetősen el- igényesített és elpuhult emberiséget. Az új emberfajta nevelésére majdnem mindenütt kiadták a jelszót, a végrehajtás körül azonban soha nem álmodott akadályok vannak. Az iskolában és a családi életben meglazult a fegyelem, a fiatalság tisztelettudása mélyponton van és az engedelmesség igen-igen sok gyermek lelkében ismeretlen fogalommá kezd válni. Mindezeknél azonban sokkal nagyobb baj az, hogy egyre több elpuhult és akaratgyenge gyermeket találunk. A nevelés áldásos eredményeit hátráltató tényezők száma és ereje hihetetlenül megnövekedett. A mozi, az utca, a zúgsajtó és nem utolsó sorban a családi élet meglazulása miatt bekövetkezett szülői gyengeség, sőt tehetetlenség nagyon is éreztetik hatásukat. A neveléstudomány hatalmas igyekezettel próbálja menteni a menthetőt és modern nevelési irányzatok kigondolásával rugalmasan alkalmazkodik az élet követelményeihez. Nagy gondolkodók nemes eszméit azonban igen gyakran tönkre teszi az emberi lélek legmélyén gyökerező túlzási hajlam. Ifjúságunk fegyelmetlensége is nem utolsó sorban a humanisztikus elvek helytelen és túlzott alkalmazásából fakadt. Az utóbbi időben egyre jobban a gyermeki belátást tették a nevelés alapjává és ezzel két fontos és az életben nélkülözhetetlen értéktől fosztották meg a fiatalságot: a belátás útjára eresztett gyermek ugyanis soha nem ismerhette meg azt, hogy mi az erő és mi az erély, pedig a fiúgyermeket az esetek legnagyobb részében meghasonlottá teszi a tehetetlenség. Imponál neki az erő, és az igazságérzetből fakadó erély éltető elixir számára.

Minden életerős és jövő érzettől áthatott nép tudatára ébredt annak, hogy az emberiség haladása szempontjából nem a tehetség a legfontosabb, hanem a jellem, fegyelem, kitartás, akaraterő és következetesség. Már pedig ezek az emberi erények évezredek óta a katonai nevelés alapját képezték. Aki gyermekének lelkében ki akarja fejleszteni ezeket a férfias tulajdonságokat, annak a katonai neveléstudományhoz kell fordulnia tanácsért.

A modern katonai nevelés csiráit a múlt század második felében kereshetjük. A könyvnyomtatás feltalálása és az óriási iramban fejlődő tudományos haladás ugyanis az oktatásban hatalmas szellemi túlterhelést eredményezett. Ennek következményei egyes nyugati nemzeteknél olyan kirívó formában jelentkeztek, hogy a „testi újjászületés“ eszméjét kellett bedobni a társadalom életébe. Küzdelem indult meg, mely célul tűzte ki a testi és a lelki nevelés közti egyensúly helyreállítását. Napjainkban már nem kétséges, hogy a szel