Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933
Dr. PÉCSI JÁNOS igazgató-tanár. Dr. Pécsi János igazgató-tanár az 1932/33. tanév végével nyugalomba vonul. Elhagyja katedráját, melyről állandóan szivárványos, derült kedéllyel és fiatalos hévvel tanította növendékeit az ábrázoló geometria elemeire és a szabadkézi rajzra. Amilyen csendes és feltűnést kerülő volt feladata teljesítésében, éppen olyan zajtalan és észrevétlen távozása megszokott munkaköréből. Szerényen elkerülte az ünneplést, s alig adott alkalmat, hogy tanártársai és növendékei egy-egy szívből fakadó „Isten hozzád !“-ot mondhassanak a távozónak. Pedig nemcsak itteni tanítványai, hanem az élet iskolájában járó sok meglett férfiú s hivatását már derekasan betöltő hazafi tiszteli benne igazi kedves tanárát, aki finom modorával, széleskörű tudásával, világos, könnyen érthető előadásával állandóan élvezetessé tudta tenni óráit, amiért ismételten ' kiérdemelte elöljáróinak elismerését. Ragaszkodó szeretet és megbecsülés kísérte állandóan mind bajtársai, mind növendékei részéről. Szerető szíve mindenkit bajtársának és barátjának fogadott, akivel örömében, bánatában együtt érzett. Melegen érző bajtársi lelke, buzgósága és lelkesedése mindenkor biztosították részére tanártársai tisztelő szeretetét és tanítványai hálás ragaszkodását. Ő azonban mindvégig megmaradt annak, aki volt: tanítványainak igazi atyja, melegen érző öregebb bajtársa, aki az iskolai ismereteken kívül a magyar föld- és fajszeretetet csepegtette sok-sok tanítványa leikébe. Adja a jó Isten, hogy szép emlékekben gazdagon sokáig élvezhesse egészségben s boldog megelégedésben a kemény életmunka utáni pihenést!
