Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933

Növendékeink Olaszországban.

Irta: Szemes Vazul főelőadó.

Már a kőszegi táborozás előtt elterjedt annak a hire, hogy mindhárom intézettől 1 - 1 növendéki csoport 100-as létszámmal Olaszországba megy a Magyarországon járt balillák és avantguardisták látogatásának viszonozására.

Érthető izgalom szállta meg a növendékeket, titkon mindenki remélte, hátha sikerül az utazáson résztvennie. A felettes hatóságoknak a magaviselet, a tanulmányi előmenetel és sportteljesítmények figyelembe vétele mellett kellett a javaslatot megtenniök.

Kőszegen már újabb rendelkezések szerint csak a magaviselet és tanulmányi előmenetelben megfelelő növendékek jöhettek számításba. A végleges névsort nem állapították meg s növendékeink ily reménykedések mellett kezdték meg nyári szabadságukat.

Végre augusztus közepe táján alakul ki a kép. Megérkezik a miniszteri rendelet, mely szerint az alreáliskolások kitűnő előmenetelő növendékei is résztvesznek az utazáson. A pécsi csoport vezetőjéül engem jelöltek ki.

Végre elérkezett augusztus hó 26-ik napja. Pécsre a délutáni pesti vonattal bevonul a kijelölt 100 növendék, csak úgy ragyog mindegyiknek arca az örömtől. Azt hiszem, kevés növendék tudott ez éjjel aludni. Másnap már korán reggel talpon az egész csoport.

Első utunk az Isten házába vezet, hálát adunk a Mindenhatónak, a Hazának és elöljáróinknak. Főtisztelendő atyánk intelmeit szívünkbe zárva kezdjük meg a felszerelést. Harminchat órai nehéz munka után indulás az állomásra. Jó meleg van, izzadnak a fiúk a vastag posztóruha és a málházott hátizsák alatt. Az állomásra kiérve a kisebbek közül egypárat már úgy kell felsegíteni a lépcsőkön.

Nagy számban kísértek ki bennünket az intézet itthon levő urai, ami a növendékek lelkületére mély hatást tett.

Végre elindult vonatunk. Barcs után a trianoni határ mellett szalad a a vonat, alig 50 lépésre állanak a szerb határőrök. Sok növendékünk csak most látja saját szemével a trianoni békészerződés „bölcs és józan“ határmegállapításait, amire aztán a kezek ökölbeszorulnak.

Kőszegre este érkeztünk. Az állomáson Tolnay és Boglucz altanácsnokok várták a pécsi csoportot.

A fiúk kitesznek magukért. Az utazás, megérkezés és bevonulás alatt egyaránt tanújelét adják annak, hogy méltók a kitüntetésre, amelyben részesültek.

Másnap, 29-én, az intézetekből alakult kiránduló csoport a vezetőség által kiadott napirend szerint foglalkozik súllyal a díszmenet begyakorlásán. Igen jó a hangulat és soha ily szépen és jól nem dolgoztak.