Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933

22

3. manó ........... Környei Tibor I. é. növ.

4. manó.........................................Kremnitzky István I. é. növ.

Bakaraszt

.........................................Básthy Sándor I. é. növ.

Hüvelykmatyi ) , ................Győrffy-Bengyel Gábor I. é. növ.

Babszemjankó/ torPek

................Foltényi Gábor I. é. növ.

Fanyűvő | ................Gombos Elemér VIII. é. növ.

Kőmorzsoló \ óriások

...............Puhr István VII. é. növ.

Vasgyúró j ................Perjámosi Béla VIII. é. növ.

Manók, árva gyermekek, stb

........

A darabban előforduló ének- és zeneszámokat részben szerezte, részben összeállította: Schuman János zenetanár.

3. Közzene. — Játszotta a növendéki szalonzenekar.

4. Kimenő akadályokkal.

Bohózat 1 felvonásban. Idegen eszme után írta: vitéz Zitás Bertalan főtanár.

Személyek :

1. kadét......................................... Gencsy Zoltán VIII. é. növ.

2. kadét.............................................Módos Jenő VII. é. növ.

Nagynéni.........................................Borsos Aurél VIII. é. növ.

5. Balilla-induló. — Játszotta a növendéki zenekar.

Február 2-án farsangi estét rendeztünk, melynek műsorát főleg a növendéki zenekar töltötte ki.

Február hó 21-én az intézetközi síversenyek eredményének kihirdetése alkalmával bensőséges házi ünnepélyt rendeztünk az alábbi műsorral:

1. Hindu-dal. Rimszki j Korszakov műve.— Hegedűn játszotta: Mészáros György III. é. növ., zongorán kísérte: Ribény Kamilló VIII. é. növ.

2. Magyar növendékek. (Radványi Kálmán után.) — Szavalta: Kriston Dénes V. é. növ.

3. Az intézet igazgatója a következő beszéddel üdvözölte a versenycsapatot :

„Kedves Fiaim ! Éppen három hete, hogy az intézetközi versenyre elbocsátottalak Benneteket, s ugyanakkor lelketekre kötöttem, hogy mindenitek istenadta erejéhez és tudásához mérten tegye meg a maga kötelességét. Nem a mindenáron való, még az egészség rovására is menő győzniakarást tűztem ki célul, csupán azt a kitüntetést emeltem ki, amely Benneteket ért akkor, amidőn negyedfélszáz növendék közül éppen Benneteket választottunk ki, hogy részt vegyetek ezen a gyönyörű alpesi túrán, s hogy ez a kitüntetés arra kötelez Benneteket, hogy mindenki becsületesen állja meg a sarat itthon maradt bajtársaitokért is.

Nem számítottam arra, hogy az intézet eddigi sportteljesítményeihez méltó sikert arattok, mert tudtam, hogy egyenlőtlen küzdelemre van kilátás, hiszen a Rákóczi- és Hunyadi-intézet növendékei jobb terepen, előnyösebb hóviszdnyok mellett alaposabban felkészülhettek az idei síversenyre ; tudtam azt is, hogy a sífutás az összes sportok közül a legjobban igénybeveszi az egész szervezetet, síver-