Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933
17 Délután díszelgésre vonulunk. A Campo Dux-i táborozásnak vége, az 50.000 avantguardista és balilla délután 16 órai kezdettel díszmenetben vonul el a Via Nazionale-n a Dúca előtt. E menet élén a mi csoportunk halad pattogó magyar zeneszóval. Az egész úton végig a járdákon heringek módjára összezsúfolt közönség, az ablakok, erkélyek, sőt a háztetők is tele a kiváncsiak ezreivel. Minden lépésünket hatalmas evviva Ungheria kiáltások és tapsorkán kíséri. De hallani magyar biztató kiáltásokat is „Fiúk, mutassátok meg, hogy kik a magyarok, vágjátok ki a rezet“, avagy „Fiúk, büszke rátok a magyar haza“ „Éljen Magyarország, éljen a revízió!“ De nincs idő az elérzékenyülésre, az élcsoport már vezényli a fővetést, nálunk a végcsoportnál ökölbeszorulnak a kezek, a meghatottság kitörő köny- nyeit összeszorított fogakkal parancsoljuk vissza, s amikor a Duce előtt a „Balra nézz!“ elhangzik, megremeg a föld a fiúk díszlépései alatt. így még nem díszmenetelt növendékcsoport, de másfajta sem. A Duce karja magasba lendül, a tőle mindkét oldalt álló hadseregbeli és fascista tisztikar csodálkozásának ad kifejezést, majd pedig irtózatos tapsviharban tör ki a nagy közönséggel együtt, amely valósággal tombol. Ily ünnepeltetéssel vonulunk szállásunkra, ahol este Marsik vezértanácsnok, ki az egész díszmenet alatt — három órán át. — a Duce oldalán állott, elmondotta, hogy Mussolini többízben is elragadtatásának adott kifejezést azzal, hogy ilyen díszmenetet életében még nem látott, nem is tudja annak végrehajtását elképzelni; mindenesetre azonban egész életére felejthetetlen élmény marad. Másnap, 13-án, fájó szívvel búcsút veszünk Rómától, indulunk Firenzébe. A pályaudvaron a hadsereg küldöttsége, a Collegio Militare teljes tisztikara és az otthon levő növendékek, a fascista vezetők, avantguardisták és balillák zászlóaljai. A Duce' képviseletében Renato Ricci államtitkár jelenik meg. Érzékeny búcsúzás. A Giovinezza és Hymnus hangjaira imához merevedünk, majd utána még egy ölelés és kirobogunk az örök városból. Firenzébe délután 4 órakor érkezünk. A pályaudvar lobogódíszben, kellemes meglepetés a sok magyar „Isten hozott“ és „Isten hozott magyar testvérek“ című felírás. Fogadásunkon itt van a hadtestparancsnok vezetésével a tisztikar és a fascista vezetőség, a városi hatóságok képviselői... Fogadás után díszmenetben vonulunk el a notabilitások előtt. Itt is rengeteg a néző, akik hasonlóképen ünnepelnek bennünket, akár csak Rómában, Nápolyban, avagy Capriban. A pályaudvarról a fascisták székházába megyünk, annak udvarán újabb fogadás, majd annak végeztével frissítőkkel vendégelnek meg bennünket. Jól esik a hosszú út után az a sok finom falat és ital, amely a „szem-szájnak ingere“. Innen szállásunkra vonulunk. Másnap nagy ünnepeltetés közepette a Palazzo Vechio-ba megyünk, ahol nem tudunk betelni a látottakkal. A rengeteg Rafael, Rubens, Michel Angelo, Rossa stb. csodás alkotásain csak átfut tekintetünk. Innen zárt folyosón az Arno-n át az Uffici palotába megyünk, ahol szintén megnézzük a műremekeket, majd pedig annak nagycsarnokában a város polgármestere fogad bennünket. A parancsnokok bemutatása után itt tízóraival vendégelik meg a zászlóaljat, amit díszmenettel köszönünk meg a város vendégszerető közönségének. Délután autóbuszokon a város északkeleti részén fekvő Michel Angelo- térre megyünk ; innen élvezzük a városnak elénk táruló csodás panorámáját. Majd pedig átrándulunk az ellenkező oldalon levő Fiesoléba, onnan is megnézni az Appeninek alkotta katlanban fekvő várost. Fiesoléban a ferencrendiek
