Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933
16 köti minden magyar embernek szóló üzenete átadását, hogy ő élete végéig szíve utolsó dobbanásáig változatlanul hű barátja marad Magyarországnak. Lelkes buzdító beszédére köszönetképen felhangzott a lelkes magyar huj-huj-hajrá. Díszmenet után a II. Viktor Emanuel emlékmű talpazatába helyezett ismeretlen katona síremlékét koszorúzzuk meg. Másnap, vasárnap, istentiszteletre vonulunk a Szent Péter templomba, ahol a misét Folba főesperes celebrálja. Utána futtában megtekintjük a Bazilikát, csodálva annak impozáns méreteit, majd pedig a Vatikánba vezetnek a Szent Kelemen-terembe, ahol a Szent Atya fogad bennünket. Kb. 20 percig tartó beszédében kiemelte Magyarország iránti szeretetét és rokonszenvét, hangoztatva, hogy a magyarok voltak mindenkor leghűségesebb fiai az egyháznak. Szent István, Szent Imre herceg, Szent László, Kapisztrán János és Hunyadi János erényeinek követésére buzdítva áldást osztott rajtunk keresztül az egész, szomorú sorsban élő magyar nemzetre. Ő szentségének szívhez szóló beszéde végén háromszoros huj-huj-hajrával hódoltunk. A Vatikánból ebédre az egész csoport a Collegio Militareba volt hivatalos. Együtt étkeztek a vezetők és az egész növendéksereg, kik között ott ültek az olasz növendékek. Az iskolaparancsnok itt is igaz lelkesedéssel, őszinte szívvel, meleg barátsággal üdvözölte intézeteinket. Beszédében kidomborította az olasz és a magyar szív együttérzését. Marsik vezértanácsnok válaszában megköszönte a szíves vendéglátást, majd a legidősebb olasz növendék ügyes, tömör beszédében bajtársai nevében üdvözölte a magyar testvéreket, amire ugyancsak a magyar legidősebb növendék válaszolt. Egetverő eja- eja-alalázás és huj-huj-hajrázás reszketette a hatalmas éttermet, amikor az olasz és magyar növendék a beszédek befejeztével átölelték, megcsókolták egymást és így pecsételték meg az örök barátságot. A délutánt pihenésre fordítottuk; most már állandóan velünk vannak reggeltől estig az olasz cameratik. Este, vacsora után autóbuszokon a Tiberis partján egy szabadtéri opera- előadásra megyünk, ahol a Sevillai borbélyt adják oly csodás zenével, énekkel és játékkal, hogy aki csak úrrá maradt fáradtságán és a tikkasztó sirokkón, felejthetetlen élményben részesült. Kár volt az apróságot ide elvinni, mert azok bizony — gyönyörű muzsika ide, gyönyörű ének oda — az igazak álmát aludták, csak az előadás végén a Giovinezza vérpezsdítő dallamára ébredtek fel. No és másnap reggel megint ötkor az ébresztő. Csakhamar kitörlik a fiúk az álmot szemeikből, amikor megtudják, hogy Ostiába rándulunk ki egy kis tengeri fürdőre. Autóbuszokon a Santo Paolo állomásra, onnan pedig villamosvonaton a gyönyörű Ostiába megyünk. Elmúlik minden fáradtság és álmosság, a növendék-had a másfél méter magas hullámtörésekben újraéled, van hancúrozás, jókedv egész délelőtt. Csak az ad a szomorúságra okot, hogy nem lehet egy darabkát sem hazavinni a tengerből. Délben érkezünk vissza Rómába, délután pedig moziba megyünk és megnézzük a „Comicia nera“ (Fekete ing) című fascista propaganda filmet, amelyet az előadás megkezdése előtt vitéz Szabó László ismertet. 12-én a fascizmus 10-ik évfordulójára rendezett kiállítást tekintjük meg. Ez a nap nagyon lever mindenkit a lábáról. Teljesen trópusi idő van. Esik az eső, a mellett irtózatos a meleg. Állóhelyben folyik rólunk az izzadság. Amikor az olaszokat is szenvedni látjuk a melegtől, akkor ébredünk a rettenetes időjárás tudatára.
