Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933

16 köti minden magyar embernek szóló üzenete átadását, hogy ő élete végéig szíve utolsó dobbanásáig változatlanul hű barátja marad Magyarországnak. Lelkes buzdító beszédére köszönetképen felhangzott a lelkes magyar huj-huj-hajrá. Díszmenet után a II. Viktor Emanuel emlékmű talpazatába helyezett is­meretlen katona síremlékét koszorúzzuk meg. Másnap, vasárnap, istentiszteletre vonulunk a Szent Péter templomba, ahol a misét Folba főesperes celebrálja. Utána futtában megtekintjük a Bazi­likát, csodálva annak impozáns méreteit, majd pedig a Vatikánba vezetnek a Szent Kelemen-terembe, ahol a Szent Atya fogad bennünket. Kb. 20 percig tartó beszédében kiemelte Magyarország iránti szeretetét és rokonszenvét, hangoztatva, hogy a magyarok voltak mindenkor leghűségesebb fiai az egy­háznak. Szent István, Szent Imre herceg, Szent László, Kapisztrán János és Hunyadi János erényeinek követésére buzdítva áldást osztott rajtunk keresztül az egész, szomorú sorsban élő magyar nemzetre. Ő szentségének szívhez szóló beszéde végén háromszoros huj-huj-hajrával hódoltunk. A Vatikánból ebédre az egész csoport a Collegio Militareba volt hiva­talos. Együtt étkeztek a vezetők és az egész növendéksereg, kik között ott ültek az olasz növendékek. Az iskolaparancsnok itt is igaz lelkesedéssel, őszinte szívvel, meleg barátsággal üdvözölte intézeteinket. Beszédében kidom­borította az olasz és a magyar szív együttérzését. Marsik vezértanácsnok vá­laszában megköszönte a szíves vendéglátást, majd a legidősebb olasz növen­dék ügyes, tömör beszédében bajtársai nevében üdvözölte a magyar testvére­ket, amire ugyancsak a magyar legidősebb növendék válaszolt. Egetverő eja- eja-alalázás és huj-huj-hajrázás reszketette a hatalmas éttermet, amikor az olasz és magyar növendék a beszédek befejeztével átölelték, megcsókolták egymást és így pecsételték meg az örök barátságot. A délutánt pihenésre fordítottuk; most már állandóan velünk vannak reggeltől estig az olasz cameratik. Este, vacsora után autóbuszokon a Tiberis partján egy szabadtéri opera- előadásra megyünk, ahol a Sevillai borbélyt adják oly csodás zenével, ének­kel és játékkal, hogy aki csak úrrá maradt fáradtságán és a tikkasztó sirok­kón, felejthetetlen élményben részesült. Kár volt az apróságot ide elvinni, mert azok bizony — gyönyörű muzsika ide, gyönyörű ének oda — az igazak ál­mát aludták, csak az előadás végén a Giovinezza vérpezsdítő dallamára ébredtek fel. No és másnap reggel megint ötkor az ébresztő. Csakhamar kitörlik a fiúk az álmot szemeikből, amikor megtudják, hogy Ostiába rándulunk ki egy kis tengeri fürdőre. Autóbuszokon a Santo Paolo állomásra, onnan pedig villamosvonaton a gyönyörű Ostiába megyünk. Elmúlik minden fáradtság és álmosság, a növendék-had a másfél méter magas hullámtörésekben újraéled, van hancúrozás, jókedv egész délelőtt. Csak az ad a szomorúságra okot, hogy nem lehet egy darabkát sem hazavinni a tengerből. Délben érkezünk vissza Rómába, délután pedig moziba megyünk és megnézzük a „Comicia nera“ (Fekete ing) című fascista propaganda filmet, amelyet az előadás megkezdése előtt vitéz Szabó László ismertet. 12-én a fascizmus 10-ik évfordulójára rendezett kiállítást tekintjük meg. Ez a nap nagyon lever mindenkit a lábáról. Teljesen trópusi idő van. Esik az eső, a mellett irtózatos a meleg. Állóhelyben folyik rólunk az izzadság. Amikor az olaszokat is szenvedni látjuk a melegtől, akkor ébredünk a rette­netes időjárás tudatára.

Next

/
Thumbnails
Contents