Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932

34

kénytelen : zsákmányul hagyta hátra ágyúit, egész felszerelését, gazdag sátrait. A győzelemittas sereg elégette a várépítéshez összehordott fát, betemette az árkokat, elrongálta a falakat s értékes ágyukkal és 2 zászlóval tért vissza. A zászlókat Zrínyi felküldte a királynak. Zrínyit a győzelem annyira fellelkesítette, hogy levelet írt a nádornak, közölte vele tervét, hogy 20.000 emberrel nagy dolgokat lehetne véghez vinni.

Zrínyi ahol tudott, ártott a töröknek, de tudott vele békességet is tartani s a végvárak mentében kifejlődött vitézi szokások szerint érintkezni. Már régebben bajviadalra hívta ki a boszniai basát, de a király nem engedélyezte a mérkőzést. Zrínyit ez nem hagyta nyugodni, hosszas utánjárással kieszközölte az engedélyt, aztán megállapodott a basával a helyben és időben. A Varasd melletti szent-györgyvári mezőn 1554. augusztus vége felé folyt le a viadal, melynek részleteit azonban nem ismerjük. Szigeti kapitánysága alatt Ali budai basával és Mehmet pécsi béggel köt ilyen vitézi ismeretséget s nem egy bajnoki viadalt rendez a szigeti váron kívül magyar és török daliák között. A vitézi nevelésnek hatásos eszköze volt ez s Zrínyi bizonyára ilyennek tekintette e mérkőzéseket. Maga is kiváló bajnok volt, aki személyesen résztvett a csatákban s annak a katonájának volt előtte becsülete, akit bátorsága, ügyessége, elszántsága emelt ki társai fölé. Maga volt e téren vitézeinek mintaképe, ezért rajongtak érte alantosai. A katonai pálya sajátos természetéből kifolyólag a bajtársias együttérzésnek valami bensőségesebb fokát fejleszti ki. Ha van vezér, akinek egyéniségében szerencsés összhangba olvad az erkölcsi, tudásbeli, ügyességbeli fölény a vezéri minőséggel és az igazi bajtársiassággal, az ilyen vezér alá mindig boldogan és büszkén állottak a vitézek. Itt nem a haditörvények vasszigora tartotta fenn a hűséget, hanem a belsőből fakadt az alárendeltség és engedelmesség. Persze szükség volt hadi regulákra is, de olyan vezér alatt, mint Zrínyi volt, a hadi törvények szigorán alapuló fegyelmet a vezér iránti fanatikus lelkesedésből fakadó fegyelem váltotta fel. Hogy melyik jobb, azt az egész világ előtt dokumentálta Sziget hősi védelme 1566-ban. .

Zrínyi nagy terve 1564.

1564-ben meghalt I. Ferdinánd király, aki még látta a régi, független, szabad és egységes Magyarországot s küzdött is, ahogy tudott ennek helyreállításáért. Nem rajta múlott, hogy szándékát megvalósítani nem bírta. Azok az erők, melyek a széttagoltságot előidézték, nagyobbnak bizonyultak, hogysem az ő akarata és tehetsége legyőzhette volna azokat. A változott viszonyok közé jutott ország új királyt kap Ferdinánd fiában, Miksában, aki mindjárt trónralépésének évében összehívta magyar tanácsosait Bécsbe, hogy megbeszélje velük a török politika irányát: fenntartsák-e a békét a törökökkel, vagy szembeszálljanak vele ? A tanácskozáson német urak is résztvettek s a tárgyalásokról részletesen szólnak a források. Sokan, a többség a béke fenntartását kívánta, Zrínyi a török megtámadását ajánlotta. Előtte az egységes Magyarország visszaállításának gyönyörű eszméje lebegett s ő, aki a török hadsereg tényleges erőviszonyaival és erkölcsi értékével teljesen tisztában volt, úgy vélte, hogy 70.000 emberrel a győzelem biztos reményében lehetne a harcot felvenni. Mint a gyakorlati élet embere, részletes tervet ad elő arra nézve, hogyan lehetne ezt a nagy hadsereget összeszedni, a szükséges financiá- kat előteremteni. Az élelmezést a termékeny magyar föld vállalná, az utánpótlást a Dunán lehetne lebonyolítani. Vezérül az uralkodót óhajtja, kinek személyében és jelenlétében biztosítékát látná annak, hogy a hadsereg megfelelne feladatának. Valóságos nagy európai összefogást tervez: a pápát, a német fejedelmeket, Miksa unokatestvérét, a spanyol királyt is belevonná, hiszen nemcsak magyar ügyről, európai ügyről, a német birodalom biztonságáról is szó van. Zrínyi fellelkesül a gondolatra, hogy hazáját felsza