Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
28 mozdult. Az országgyűlés is foglalkozott az üggyel, s súlyos fenyegetésekkel akarta a makacs hőst rákényszeríteni a törvény tiszteletbentartására, de Kcgleviccsel az ország- gyűlés sem boldogult. Keglevics úgy érezte, elegendő szolgálatot tett a hazának hosszú katonai pályája folyamán s annál inkább megérdemelné azt, hogy a király őt adománynyal tüntesse ki, mert az Unna mentén fekvő ősi családi birtokait ő is jórészt elvesztette. De úgy látszik a zord, régi vágású, nyers katona nem volt elég jártas az ilyen ügyek intézésében, talán barátai sem voltak, akik szólhattak volna mellette s engedetlenségével nemcsak a király, henem az egész országgyűlést is maga ellen bőszítette. A király végre Zrínyit bízta meg azzal, hogy Csáktornyát erőhatalommal vegye el Keglevicstől. Zrínyi a feladatot, mely éppenséggel nem látszott könnyűnek, ügyesen és gyorsan megoldotta. Seregét több helyről felvett segítséggel jól megerősítette, Csáktornya alatt termett, s ágyúit a várfalak és bástyák rontására felállította. A meglepett Keglevics — a korabeli írók szerint — az ellenségtől akart segítséget hozni, kiment a várból, de Zrínyi csellel elfogta, mire a várbeliek vérontás nélkül megadták magukat. Zrínyi a várat magának hódította meg. Eveken keresztül tartotta bandériumát a maga költségén, a kincstár már 50 ezer forinton felül tartozott neki. E követelések kiegyenlítése fejében Ferdinánd Zrínyire ruházta a várat és a hozzátartozó uradalmakat. Éveken keresztül elmaradt zsold- nak földbirtokkal való kielégítése gyakori eset volt nemcsak akkor, hanem a későbbi századokban is. Mágnásaink birtokainak túlnyomó része vagy ilyen, vagy a kincstárnak kölcsön adott összegek kiegyenlítéseképen nyert szerzemény. Zrínyi azt tette, amit korában helyette habozás nélkül bárki is megtett volna, aki az övéhez hasonló haderővel rendelkezett. A Csáktornyái vár és uradalom a Dráva és Mura közében, kitűnően védett helyen olyan birtoknak kínálkozott, hol ellenséges behatástól igazán biztonságban érezhette megát a szerencsés tulajdonos. Már idősb Zrínyi Miklósnál láttunk hasonló törekvést, kimenteni a családot a török veszedelem torkából. Hősünk Csáktornyában megtalálta ezt a szilárd, biztos pontot. A természettől védett helyet folyamszabályozási munkákkal, a vár kiépítésével még erősebbé tette, ide telepítette családját, a híres nemzetségnek ez lett ettől kezdve a fészke. 1554-ben Ferdinánd külön okiratban megengedte, hogy Zrínyi címerét egyesíthesse az Ernuszt család címerével. Az új címer hasított pajzs jobbfelől a Brebiri grófok két fekete sasszárnyával, balfelől várfal fölé emelkedő magas, emeletes bástyával, mely Csáktornyát szimbolizálta. A két fekete sasszárny ott repkedett valamikor a kék Adria, a dalmát Karszt sziklái s az Unnát kísérő szelidebb hajlású hegyek fölött, 1554-ben megosztotta helyét a pajzson a köböl épült várfal fölé emelkedő, kétablakos, csipkepárkányos bástyával. Mintha csak azt jelezte volna előre, hogy a nemzetség, mely most oda, a két folyó közébe telepedett, bástyája lesz, védelmezője lesz mindhalálig annak a szegény, porbasújtott országnak, melyet Zrínyi édes hazájának nevezett. A közélet mezején. E hatalmas birtokok az ország legnagyobb földbirtokosainak, leggazdagabb főurainak sorába emelték hősünket, aki e birtokszerzések alkalmával érezte koronás királyának különös jóindulatát és kegyeit maga fölött. Az uralkodó jóindulata nélkül bizonyára nem sikerült volna sem a Frangepán, sem az Ernuszt örökség megszerzése. I. Ferdinánd Zrínyi katonai tehetségét, egyenes jellemét, szókimondó bátorságát nagyra- becsülte. Volt Zrínyinek még egy jóakarója és jóbarátja akihez meleg barátság, őszinte tisztelet és hála fűzte őt. Ez a férfiú a báni méltóságban előde, Nádasdy Tamás volt. Talán mint bánnal ismerkedett meg vele akkor, mikor még bátyjával együtt saját erejükre támaszkodva küzdöttek a törökkel. A kitűnő emberismerettel bíró, higgadt, körültekintő, nagy államférfiú felismerte Zrínyi fényes katonai képességeit, szenvedélyessége
