Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
21 adnak többé helyet, hanem belekapcsolódnak minden erejükkel a központi hatalomba, hűségesek maradnak, csak így tudják a maguk és a haza érdekeit igazán szolgálni Ferdinánd is ilyen politikai hitvallásnak fogta fel a Zrínyi testvérek tettét, hűségnyilat kozataikat örömmel fogadta és Ígérte, hogy őket a tettük miatt esetleg várható szemrehányások és támadások ellen megvédelmezi. A Zrínyi testvérek nagyon jól tudták, hogy váraik birtoklásának ügye nemcsak az ő ügyük, hanem országos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a török előbbre ne hatolhasson az Unna völgyében. Jajcza eleste óta a Zrínyi birtokok és várak egészen határvárakká lettek, ha az ellenség elfoglalja őket, ez nemcsak rájuk nézve veszteség, hanem az egész országra, sőt az egész kereszténységre nézve. Ferdinándtól tehát hadi felszerelést és 500 lovas tartására hópénzt kértek és azt, hogy segítséget adjon a török ellen, mert a török őket szerződésszegőnek tartja, amiért az atyjuktól fizetett adót nem fizetik és mert ellenséges földön pusztítottak. Ferdinánd csak mérsékelt segítséget tudott nyújtani, a lovastartásra vonatkozó hópénz ügyében őket a stíriai főkapitánysághoz utasítja. Ferdinánd nem volt abban a helyzetben, hogy a Zrínyi testvéreknek lényeges segítséget adhatott volna, így a testvéreknek magukért önmaguknak kellett egyelőre helytállni. Erre hamarosan alkalmuk nyílott. 1540-ben a törökök beváltották fenyegetéseiket s a boszniai Usreff pasa és Klissa parancsnoka, Murad pusztító betörést intéztek az Unnamenti és a szomszédos vidékre s ostrom alá vették Zrinyt. Miklós keményen védelmezte a várat, mialatt az idősebbik testvér segítségért sietett s a fölmentő sereggel idejében meg is érkezett. A török a fölmentő sereg érkezésének hírére sietve eltakarodott. Miklós és bátyja a hátrálok közül sokat levágtak, több főembert fogságba ejtettek, nemsokára pedig ők törtek be török területre, Kamengrad és Dubica városokat a várőrségek szemeláttára felégették, nagy pusztítást vittek végbe messze területen s gazdag zsákmánnyal tértek vissza. Ez az önálló, saját erejükből kivívott győzelem a Zrínyi testvérek vitézi hírnevét messze földön ismertté tette, de János nem sokáig örvendhetett a harcban szerzett babéroknak, már a következő évben életét vesztette. Zrínyi János halála. Az eset előzményeihez tudnunk kell, hogy 1540 körül nemcsak az ellenséges terület közelében folyt szünet nélkül a harc, a központi hatalom tekintélyének hiánya miatt a hatalmaskodások, a maga ügyében való bíráskodások esetei is sűrűn előfordultak. A háború és a pártoskodás elvadítja az erkölcsöket; az, akinek katonái, vitézei vannak, könnyen tud erőszakkal érvényt szerezni akaratának. Bár a törvények szigorúan fej- és jószágvesztéssel büntették a hatalmaskodást, a két király közti állandó vetélkedés korában, amikor szinte elmosódott a határ a törvényesség és a törvénytelenség között, az emberek szinte hajlamossá váltak az elszenvedett sérelmekért azonnal bosszűtállni. Még 1539 nyarán történt, hogy Zrínyi János valami határsértésből kifolyólag megdűlta a zágrábi püspök szomszédos jószágait. A zágrábi püspök emberei azonban résen voltak, Zrínyi János csapatát szétszórták, közülük sokat elfogtak, ezeket súlyos munkára vetették, maga Zrínyi János is csak üggyel-bajjal tudott az elfogatás elől elmenekülni. Két év múlva, 1541-ben megpróbálta János kiköszörülni a csorbát, a püspök Vinodol nevű várát ágyúkkal ostrom alá vette. Itt történt Zrínyi János dicstelen halála. A várból egy jólirányzott puskalövéssel leterítették. A források, melyek Zrínyi János hatalmaskodási vállalatait és halálát előadják, sehol sem említik, hogy azokban Miklósnak is része lett volna. János egyéni akciói voltak azok, fiatal, heves természetének, bosszújának olyan megnyilatkozásai, melyeket a mi modern büntetőtörvényeken fegyelmezett gondolkozásunk
