Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
20 Az élet kemény iskolájában. Amikor idősb Zrínyi Miklós 1534 ben meghalt s a birtokok kezelése s a várak védelme oly nehéz körülmények között, a török veszedelem torkában az özvegyre és gyermekeire maradt, mindhárman tudatában voltak a reájuk váró feladat nagyságának. A két testvér el volt tökélve megtenni mindent, amit lehet, birtokaik, váraik védelmére. Megszakították a törökkel a megalázó összeköttetést, megtagadták az adófizetést s becsaptak vitézeikkel ellenséges területre s ott dúltak és zsákmányoltak. Ferdinánd akkor fegyverszünetet tartott a törökkel, akik Perzsiával voltak elfoglalva, hadivállalatokba nem bocsátkozhattak. Hősünk és bátyja fittyet hánytak a török fenyegetéseinek, hogy az adómegtagadást és becsapásaikat megboszulják. Az ismételt békealkudozások alkalmával a törökök a Zrínyieket, mint békebontókat kivették a békéből, sőt előre bejelentették, hogy megfenyítik őket s ha ezt megteszik, azt Ferdinánd nem tekintheti békeszegésnek. így a Zrínyi fiúknak ugyancsak résen kellett lenni. Közben erősen bonyolódottá vált a helyzet Horvát-Szlavonországban. A horvát rendek a kettős királyválasztásnál Ferdinánd mellé állottak, de lassankint arra a meggyőződésre jutottak, hogy Ferdinánd nem képes őket megvédelmezni. Megbarátkoztak tehát azzal a gondolattal, hogy elszakadnak Ferdinándtól és János pártjához csatlakoznak. Ferdinándot híveinek elpártolási terve erélyes cselekvésre bírta s 1537-ben 24000 főből álló seieget állított ki s az volt a szándéka, hogy vele megtisztítja az alsó Száva vidékét és Felsőboszniát az ellenségtől. A vállalat balúl ütött ki. A Kacziáner János vezetése alatt álló sereg Eszék előtt felbomlott, szétzüllött, ágyúit, málháit a török zsákmányul ejtette. Kacziánert Ferdinánd fogságba vetette, de ez megszökött, Horvátországba menekült s alkudozni kezdett János királlyal és a törökkel s azt a mozgalmat, mely a hadivállalat előtt megindult, újból feltámasztotta. A Zrínyi testvérek is belekeveredtek a pártpolitika érdektől és szenvedélytől vezetett alacsony útvesztőibe. Kacziánert már atyjuk halála előtt jóakaróik közé számították s ez most őket pártjára hódította. Zrínyi János átadta neki Kosztajnica várát, honnan Kacziáner közvetlenül tárgyalhatott a boszniai és belgrádi basával. De a török a zavaros viszonyokat a maga számára igyekezett kiaknázni, elfoglalta Dubicát és Jaszenovácot Kosztajnicától keletre. E várak az aurániai perjelség birtokaiból zálogjogon a Zrínyi testvérek kezén voltak s így nagy veszteség érte őket. Ferdinánd is hatástalanná akarta Kacziáner fondorkodásait tenni s a két horvát bánnak, Nádasdy Tamásnak és Keglevics Péternek nagyobb erőt bocsájtott rendelkezésre, ezek megverték a törököt s Dubica visszavételére készülődtek. A török Dubica elfoglalásával megmutatta, mi az igazi szándéka és Kacziáner, akinek kézrekerítésére Ferdinánd díjat tűzött ki, mikor a törökkel alkudozott, úgy tűnhetett fel, mint a kereszténység és a haza elárulója, aki veszedelembe döntheti a fiatal és tapasztalatlan Zrínyieket is, akik várukat engedték át neki. Az ellenséges indulatu töröktől a két testvér semmit se várhatott, egy árulónak tekintett s bosszújában az ellenséggel szövetkezni akaró, kegyvesztett hadvezér és főúr sorsával összekötni sorsukat csak veszedelmet hozhatott reájuk. Miklós volt az, aki tisztán látta a helyzetet és határozott. 1539 tavaszán megölette Kacziánert. A merész tettnek nemcsak a Zrínyiek sorsa alakulására volt nagy hatása, az országos politika szempontjából is nagy jelentősége volt. János király és Ferdinánd már egy évvel előbb megkötötték, de még ki nem hirdették a váradi békét, melyben János király is szakított a törökbarát politikával. Kacziáner személyes bosszútól fütött fondorkodásai tisztára egyéni akció jellegét öltötték magukra, csak az ellenségnek válhattak volna hasznára, most örökre meghiúsultak. A Zrínyi testvérek megmutatták, hogy ellenségei az árulásnak és hogyha a király iránti hűségben egyidőre meg is tántorodtak, ilyen befolyásoknak nem
