Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1929
18 Nem az igazi vallásos érzületű növendék a hazudozó, a kötelességmulasztó, a társaira rossz befolyást gyakorló, nem a vallásos tanulók kerülnek a tanári testület itélőszéke elé magaviseleti hibák miatt. Az iskola nem kísérletezhetik a nevelés terén: a nevelésnek a vallásból kell kiindulnia. A vallásos élet szükségességét a növendék ne csupán papjától hallja, mert ennek hirdetését attól természetesnek tartja, és úgy gondolkozik, hogy azt a pap hivatásánál fogva hirdeti. Hallania kell ezt a növendéknek összes tanáraitól is. Mint mindenben, úgy itt is a példaadás hat legjobban. De ehhez a tanárok részéről nagy megértés szükséges. A jó tanár a tanítás mellett nem feledkezik meg a nevelésről. A nevelés talán fontosabb is a tanításnál. Mit használ az, ha valaki nagy tudós, de erkölcsi alapja nincs ? Mit árthatott volna a nemzetnek, a Hazának egy gróf Apponyi, egy Prohászka, ha nagy tudását, fényes szónoki képességét a destrukció szolgálatába állította volna ? A vallásos, hazafias, erkölcsi nevelésre naponta minden tantárgyban sok alkalom kínálkozik és adódik. Nem említve a magyar nyelvet, a lilozófiát, a történelmet, mely tantárgyak tárgyuk természeténél fogva annyira bő anyagot nyujtanak a valláserkölcsi nevelésre, hogy akinek kis érzéke van ily irányban, nem is tud kitérni előle. De bármely más tantárgynál is bőven adódik alkalom. Ha valamely növendék elégtelen érdemjegyet kap, azt is szidás helyett a kötelességérzet, a megbízhatóság szempontjából nevelésre lehet felhasználni. A tanár rátermettségétől függ, hogyan tudja tantárgya keretébe a nevelési alkalmat beállítani és kiaknázni. Ha minden tanár csak 2—3 percet szentel naponta órájából fenti módon a nevelésnek, már nagy eredményeket érhetünk el. Nem szabad ezt a 2-3 percet sajnálnunk, meghozza ez bőségesen a maga gyümölcsét. Meg kell becsülnünk a munkát, a növendékeknek jóra irányuló törekvését, erkölcsösségét. Nevelési szempontból ez nagyon fontos. Természetes, hogy általában nagyobb örömmel látjuk a jó növendéket, mint a gyengébbet. Azonban többre becsülendő az a növendék, aki az elégséges eredményt kemény, becsületes, kitartó munkával vívta ki, mint az a jó növendék, aki a felmutatott eredményt könnyű szerrel érte el, és tehetségénél fogva még jobb eredmény elérésére is képes lett volna. Az előbbi erős akaratról, szívósságról, mély kötelességéi zetről, meg nem alku- vásról, szóval erkölcsi értékről tett bizonyságot, amit jutalmazni kell. Az életben gyakran tapasztaljuk, hogy a magasfokú képzettségnek, kiváló szellemi képességnek nem mindig velejárója az erkölcs. Ne csak azt nézzük a növendéknél, milyen eszű, de nézzük azt is, milyen annak a lelkiilete, milyen az erkölcsi értéke. Az ilyeneket, ha gyengébbek is, támogassuk szeretettel. A tömegnevelés nem hozhatja meg a kívánt eredményt. A nevelés szempontjából ami egyik növendéknek orvosság, az a másiknak méreg. Elengedhetetlen követelmény tehát, hogy a tanár mindenegyes tanítványa érzékenységét, kedély- és jellemvilágát, stb. ismerje. Intézetünkben az évfolyamfőnök, akinek legnagyobb szerep jut évfolyama nevelésénél, és aki egyenkint foglalkozik növendékeivel, az évfolyamában tanító tanárokkal időnkint megbeszélést tart az egyes növendékek érzületének, kedélyvilágának és erkölcsi értékének nyilvántartása céljából; így aztán az egyes tanárok egyénenként bánhatnak tanítványaikkal. E megbeszéléseknek az eredményét a szülőkkel is közli, hogy a szülők is tudomást szerezzenek arról, milyen irányban kell befolyásukat a növendék érdekében érvényesíteniük. A szülői ház hathatós támogatását a nevelés terén az iskola nem nélkülözheti. A helybeli szülőkkel való érintkezés nem ütközik különösebb nehézségekbe. Nehezebb a vidéki szülőkkel való érintkezés. Intézetünk ezt úgy oldotta meg, hogy a növendéket meglátogató szülő minden alkalommal felkeresi évfolyamfőnökét, minden növendék hetenkint kötelező levelet ír szüleinek, melyben köteles a szülővel az el-
