Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1929
19 mult hét fontosabb eseményeit, dicséretet, lényegesebb kifogást, esetleges elégtelen feleletét, stb. közölni. E levelet az évfolyamfőnök láttamozza, és megjegyzéseivel is ellátja. Ez természetesen nagy terhet jelent az évfolyamfőnöknek, de ki ne vállalná ezt szívesen a nevelés érdekében ? A tapasztalat azt bizonyítja, hogy minden osztályban van 1—2 olyan növendék, aki az osztály rossz szelleme, az osztály szellemét hátrányosan befolyásolja, az osztályt valósággal rossz irányba terrorizálja. Ezekkel a növendékekkel radikálisan kell elbánni. Sok növendék a társadalomban is legtöbbször a helytelen erkölcsi felfogást és nem az erkölcsöt látja. Sok növendék tehát abba a helyzetbe kerül, hogy sok dologban nem is lehet helyes felfogása, tehát a helyes és helytelen között a különbséget nem is tudja megítélni. Intézetünkben bevezettük az ily kérdéseknek külön e célra kiutalt időben való megbeszélését oly módon, hogy az egyes kérdésekben megbeszéljük, mi a társadalom felfogása, és mi a helyes erkölcsi felfogás. A témákat az igazgatóság dolgozta ki, és azokat a nevelésre különösen alkalmas tanár beszéli meg a növendékekkel. Az igazgatóság a kidolgozott témákkal az összes tanárokat is ellátja. A nevelési irányelvek gondos tanulmányozása a tanári kar elsőrendű kötelessége. Bár a középiskolai tanterv már amúgy is túlterheli az ifjúságot, azonban a nevelés is van olyan fontos tényező, mint a tudományos felkészültség, és ne felejtsük el, amilyen az ifjúság, olyan a jövő. Ma igen gyakran halljuk, hogy az ifjúság a Haza reménye. Az iskola ezt ilyen alakban nem fogadhatja el. A Hazának csak az az ifjúság a reménye, amely valláserkölcsi alapon áll, amely lángol a hazaszeretettől, amely dolgozni tud, tud nélkülözni, és ha kell, a Hazáért mindent, még az életét is gondolkodás nélkül fel tudja áldozni. Az ilyen ifjúság valóban a haza reménysége. Arra tanítjuk tehát növendékeinket, hogy ne jogaikat, hanem kötelességeiket keressék, kutassák, ne azon törjék a fejüket, hogy a fennálló rendeleteket hogyan tudják büntetlenül kijátszani, hanem arra, hogy azokat hogyan tudják a legjobban végrehajtani. Arra neveljük őket. hogy önmaguknak mindig szigorúbb mértékkel mérjenek, mint másoknak. Hogy a vallásos, erkölcsös nevelés eredményeit fokozzuk, nagy gondot fordítunk annak ellenőrzésére, hogy növendékeink hitfelekezeteik szerint vallásos kötelességeiknek pontosan eleget tegyenek. A róni. kath. növendékek minden vasár- és ünnepnap szentmisét és exhortációt hallgattak. A lefolyt tanévben ötször járultak a szent gyónás és áldozás szentségéhez, októberben esti „rózsafüzér ájtatosságokon“ vettek részt, november 1-én meglátogatták a temetőt, s résztvettek azon a gyászünnepélyen, amelyet ott a város közönsége a világháborúban hősi halált halt hősök emlékének kegyeletes ápolására rendezett. December 31-én évvégi hálaadó istentiszteletre gyűltek egybe az intézet kápolnájában, s ugyanott hamvazószerdán hamva- zásban részesültek. Április 3. 4. és 5-én folytak le P. Kiss Szaléz ferencrendi atya közreműködésével a lelkigyakorlatok. Nagypénteken délután a szent sírok látogatására vezettük el azokat a róm. kath. növendékeket, akik húsvéti szabadságukat az intézetben töltötték, s ugyancsak ezek vettek részt a feltámadási körmeneten. Május hóban alkalmat adtunk növendékeinknek arra is, hogy jelen lehessenek az intézeti kápolnában tartott szokásos esti ájtatosságokon, s hogy megjelenhessenek tanáraik vezetésével a székesegyház úrnapi körmenetén. A Szent Imre jubiláris esztendő kapcsán az Önképzőkör díszgyűlés keretében hódolt a liliomos királyfi emlékének, továbbá május 25-én testületileg vettek részt a r. kath. növendékek azon a nagy körmeneten, melyet a város katholikus közönsége ebből az alkalomból rendezett. 2,
