Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1929
17 végezte hivatalos látogatását, s a 17-én megtartott értekezleten közölte észrevételeit és tapasztalatait a tanári karral. A VKM. V/b. ügyosztályának vezetője, Marsik Jenő főtanácsnok úr ő méltósága, május hő 27. és 28-án szemlélte meg intézetünket. d) Valláserkölcsi nevelés. Az 1926. évben kiadott Középiskolai Rendtartás különös figyelmet szentel a valláserkölcsi nevelésnek. A Rendtartás értelmében a tanár munkája korántsem merül ki a tanításban, mert „ ... a szülői házzal karöltve minden tanárnak hathatósan közre kell működnie a reábízott tanulók erkölcsös és hazafias irányú nevelésében. Azért minden tanár gondosan figyelje meg tanítványait és igyekezzék minden olyan körülményt elhárítani, amely nevelésünknek ártalmára lehet; nemes példaadással, útbaigazítással, tanáccsal és intelemmel szoktassa őket rendre és hiedelemre, erősítse őket erényeikben, s törekedjék hibáikat megjavítani. Kiváltképen pedig arra legyen gondja, hogy a tanulóra ne legyenek kártékony befolyással semmiféle olyan áramlatok, amelyek sem a nemzeti történet múltjában, sem a nemzeti közélet igazi jelen életében nem gyökerezve, a társadalom, a tudomány, az irodalom terén támadják a nemzeti, családi és egyéni élet hagyományos értékeit. Ez áramlatok mérges hatása ellen legjobban úgy védik meg a tanárok a tanulók lelkét, ha példa és oktatás útján mélyen és eltörölhetetlenül beoltják lelkűkbe a mély vallásosságot, a keresztény erkölcsi világfelfogást, a tiszteletet a magyar nemzeti történet nagy hagyományai iránt és az ezeréves Magyarország területi integritásához való törhetetlen ragaszkodásukat.“ (A Magyarországi Középiskolák Rendtartása. 80. §.) Nehéz feladatot ró ez a tanári testület vállára. Hogy valamely tanári testület a Rendtartásban megjelölt célnak megfelelhessen, annak alapfeltétele az, hogy a nevelés fontosságát minden tanár kivétel nélkül átérezze, és a nevelés terén egyöntetű felfogás uralkodjék a tanári karban. Egyesek lelkes munkája nem hozhatja meg a gyümölcsöt; mindenki részéről vállvetett, meggyőződéses munkára van szükség. Valamely nemzet naggyátételéhez nem elégséges, hogy annak egyes kimagasló vezérférfiai legyenek, naggyá akkor lesz, és nagy akkor marad valamely nemzet, ha e mellett polgárainak zöme a szigorú valláserkölcsi alapon áll, és szívét-lelkét a tüzes megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés hatja át. Az erkölcsi felfogást a társadalom formálja ízlése szerint. A rablólovagok felfogását és cselekedetét az akkori kor erkölcsi felfogása szentesítette. Más volt az erkölcsi felfogás a háború előtt, a háború alatt, és más most. Az erkölcs azonban Krisztus óta változatlan, és az is marad. Az iskolának az erkölcs alapján kell állnia. Nevelésünk akkor lesz helyes és gyümölcsöt- hozó, ha a növendékek jórészénél el tudjuk érni azt, hogy cselekedeteiknél az Isten és Haza szeretetét nem hagyják figyelmen kívül. A növendékbe neveljük bele, hogy elsősorban azért tanuljon, mert Isten előtt kedves a kötelességteljesítés, s csak így válik a hazának értékes polgárává; csak másodsorban nézze egyéni érdekeit. Középiskolában nem beszélhetünk megállapodott jellemről. Csak arról lehet szó, hogy a jellem jó vagy rossz irányban fejlődik-e. Amikor az ifjú a helyes vagy helytelen irány között ingadozik, a jó környezet és a helyes nevelési irány mellett vallásos érzésének foka döntő befolyással van arra, vájjon jobbra, vagy balra tér-e majd el. Sajnos, a középiskola befejeztével a vallásos irányban való nevelés megszűnik. Itt kell tehát már a lehetőségig felvértezni ifjainkat a mai modern kor vallás- és nemzetellenes irányzatai ellen. A szülői háztól távollevő tanuló nevelése csaknem kizárólag az iskola kezében van. Valljuk be nyíltan, utasítsunk vissza férfiasán minden előítéletet és esetleges gúnyolódást, és ismerjük el, hogy a nevelés alapja a vallásosság, és hogy a nevelésnek a vallásból kell kiindulnia. Aki más kiindulópontot keres, helytelen utakon jár. 2
