Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

34

fontosabb eseményeiről (jó és rossz feleletek, kapott fenyítések vagy dicséretek, stb.) Ezeket a leveleket ellenőrizzük, s csak a formai és tartalmi szempontból kifogástalan leveleket adjuk postára. A hibásakat újra íratjuk. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezekre a kötelező levelekre a szülőktől igen kevés esetben érkezik válasz, ami nyilvánvalóan az iskola és a növendék munkája iránti érdeklődés fogyatékosságának, és annak a tarthatatlan felfogásnak a bizonyítéka, hogy az iskola a növendék lelki és lanyagi szükségleteiről vaó gondoskodást a szülőktől teljes mértékben átvette, s hogy a szülőnek attól a naptól fogva, mikor gyermeke nevelőintézetbe felvétetett, a nevelés, a lelki gondozás terén nincs többé semmi tennivalója. Sajnálatos jelenség az is, hogy a levélíró szülők egy része akkor, mikor a kötelező levél gyermekük hanyagságáról vagy a kapott fenyítésről számol be, nem a helyzetnek megfelelő komolysággal inti nagyobb szorgalomra, jobb magaviseletre a megtévedt tanulót, hanem tréfálkozó hangon írt sorokban egyszerűen napirendre tér a balsikerek, a hanyagság, vagy a pajkosság felett s ezzel az iskola nevelési elveit ép oly mértékben dezavuálja, mint hogyha a tett intézkedéseket helytelenítő és a fenyítést rosszaló megjegyzéseinek nyílt szavakban adna kifejezést.

Személyesen a szülőknek kb. 10—15°/0-a kereste fel az elmúlt tanévben intézetünket. Ezeknek a szülői látogatásoknak a célját a legtöbb esetben szintén nem helyeselhettük. A szülők rendesen akkor keresik fel az intézetet, mikor a félévi zárlat vagy a tanév vége közeledik, s amikor megjelenésükkel gyermekeik lelki irányítására többé befolyással nem lehetnek. Ilyenkor már csak legfeljebb az azok enyhébb, elnézőbb elbírálására vonatkozó kéréseik előadására nyílik alkalom. Az ilyen látogatásokat az intézet igazgatósága és tanári kara feleslegeseknek és nevelési szempontból egyenesen károsaknak ítéli, mert azt a gondolatot kelthetik növendékeinkben, hogy szorgalmas, lelkiismeretes munka és jó magaviselet nélkül is boldogulhatnak intézetünkben, s hogy hozzátartozóik kérő szavai, a családfő vagy a családtagok esetleges érdemeire, vagy nehéz anyagi helyzetére való hivatkozás is elegendők lesznek ahhoz, hogy az intézettől megfelelő minősítést nyerhessenek. Az ilyen feltevések ellen nekünk, akik tiszta erkölcsi felfogásban, a kötelességek és a munka szereteté- ben akarjuk nevelni a gondjainkra bízott iijúságot, teljes erőnkből küzdenünk és tiltakoznunk kell.

De nem csak kritizálni akarunk. Megemlékszünk azokról a szülőkről is, akik az iskola céljait és nevelési eszközeit ismerve bennünket megértő komolysággal támogattak, s személyes megjelenésük esetén élőszóval, távollétükben gyakran érkező, szeretetet és szigorúságot éreztető szép leveleikkel nékünk a nevelés és oktatás munkájában hathatós, nagyon értékes támogatást nyújtottak. Amikor ezeknek a szülőknek a lelkes, buzgó cooperatioért itt is köszönetét mondunk, mégegyszer kérjük az összes szülőket és hozzátartozókat, ajándékozzanak meg bennünket teljes bizalmukkal s a haza, a társadalom s növendékeink egyéni érdekeit egyaránt szem előtt tartó nehéz nevelőmunkánkban bennünket jóakaró együttműködésükkel támogatni szíveskedjenek.

11. Hazafias nevelés. — Ünnepélyek. Intézetünk a lefolyt tanévben is felhasználta a kínálkozó alkalmakat arra. hogy növendékeinek lelkében a haza szent szeretetének magasztos érzését mélyebbé, öntudatosabbá tegye és őket történelmünk nagyjainak példájával buzdítva, tettrekész honfiakká nevelje.

Október 6.-án, a dicsőséges aradi vértanúk halálának évfordulóján intézeti ünnepélyt rendeztünk a következő műsorral:

1. Magyar Hiszekegy. Énekelte a növendéki énekkar.

2. Móra László: Hősök ünnepén. Szavalta: Pusztai Jenő VI. évf.-beli növendék.

3. Ünnepi beszéd. Mondta: Essö József VIII. évf.-beli növendék.

4. Chopin: Gyászinduló. Előadta a növendéki zenekar.